Oldalak

2011. október 30., vasárnap

Hopp, a cím meg elmaradt... ez tehát a Kuglóf



Megint egy kuglóf, Tomi nagy örömére. Tegnap ugyanis nagyon össze-vissza napunk volt megint, Tomi a közelben dolgozott, ezért elvittem munkába, majd elmentem bevásárolni abban a városban, mert ott van minden üzlet, amit érinteni szerettem volna. Halloween előtti szombat délelőtt ez egyenlő az öngyilkossággal. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és elkezdtem rádiókabarét hallgatni, máskülönben biztos nem éltem volna túl. Vettem viszont finomságokat, a portugáloknál zúzát, a lengyeleknél túrót, tejfölt és parizert, a halasnál codot, az orientál boltban kókuszsírt, az asdaban meg minden egyebet, így sikeresen zárult a dolog, csak nagyon belefáradtam. Mindegy, spájz feltöltve, egy atomtámadást is túlélnénk megint az itthoni készletekből. Szerintem egy parasztasszony veszett el bennem, mert így alszom igazán jól, ha a szekrénybe és a mélyhűtőbe már egy fogpiszkáló se fér. Héttől persze dolgoztam megint, ezért a kuglófot már Toma vette ki a sütőből helyettem. A recept Limarától van, én nem csavarva, hanem csigásítva készítettem, és mazsola helyett kandírozott citrushéjat tettem bele, egyébként ugyanaz. Ha nem baj, most nem copyzom be, mert lusta vagyok, aki akarja, katt ide. Valamiért az enyém nem lett túl foszlós. Azt figyeltem meg, hogy keltészta fronton vannak nagyon szerencsés, és nagyon szerencsétlen időszakaim. Talán tyúkot kéne áldoznom teliholdkor, vagy a fene tudja, akkor lehet összejönne a pillekönnyű kuglóf. No, majd legközelebb.

2011. október 28., péntek

Lasagne Spenóttal és Gorgonzolával



Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:

A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors.
A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.

Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz.
Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki.
Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből.
A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.

2011. október 26., szerda

Egy rossz panettone recept és az új fényképezógép






Ó, bár jól sikerült volna ez a panettone... Pedig olyan szépen alakult, ám reggelre nagyon megkeményedett. Nem gond, a figyelmem úgyis az új csodamasinámra koncentrálódott, amit tegnap vettünk. Szuper kis Nikon gép, sok manuális beállítást enged, ami jó, bár tegnap még nagyon nem boldogultam vele. Hisztis esténk volt eleve, így inkább mára hagyom a kísérletezgetést, az első pár képet, amit a panettonéról készítettem feltöltöm, mert mégiscsak ezek az elsők. Azt azért hozzá kell tennem, hogy családunk előző szeretett fényképezőgépe, a kis Sony sem hagyott minket soha cserben, szerettük, és nagyon hiányozni fog. Kicsit sajnálom szegényt, a szekrényről nézte végig, ahogy a másikkal játszom. Nincs mit tenni, ez fiatalabb, szebb, jobb. Remélem nem érti majd félre.

2011. október 24., hétfő

A család nagy kedvence: Sztrapacska Csemiubival



Első körben le szeretném szögezni, igen, mások máshogy csinálják a sztrapacskán, én így, nem érdekel senki és semmi, én anyámtól ezt tanultam sztrapacska címszó alatt, ezen nőttem fel, nem célom a hagyományőrzés csak az, hogy finom ételt tegyek az asztalra a férjemnek, aki ezt a kaját egyenesen imádja. Sőt, tojást is teszek bele, nehogy szétessen a galuska, és nem reszelem a krumplit, mert lusta vagyok, sőt, brindza sincs a közelben, ezért tehéntúróval készítem, ráadásul Tomi nem is szereti a juhtúrót. Ja, és füstölt sajtot reszelek rá, mert az még kaját el nem rontott, ha egy kis olvasztott sajt került a tetejére. Egy szó mint száz, ez a mi családunk verziója.

1 kg krumpli, 1 tojás, annyi liszt, amennyit a galuska felvesz, 400 g túró, jó három ujjnyi füstölt szalonna, só, bors, füstölt sajt.

A krumplit robotgéppel lepépesítem, hozzákeverem a tojást, 1 tk sót és annyi lisztet, amennyit felvesz, a cél, hogy szaggatható állagú legyen, de ne olyan kemény mint e a nokedlitészta. Forró vízben kiszaggatom. Az én nokedliszaggatóm még azokból az időkből származik, amikor kiköltöztünk Angliába. Az én leleményes férjem ugyanis nagy siránkozásomra, miszerint nem találok sehol nokedliszaggatót, egyik nap hazajött, és letett elém az asztalra egy pizzasütőlapot. Ez egy nagy kerek, lukacsos teflon tepsi volt, épp akkora, mint a legnagyobb lábosom. Így megoldódott a kitámasztás problémája is, nagyobb felületen könnyebb is volt szaggatni, ráadásul a teflonbevonat miatt a tisztítása is nevetségesen egyszerű volt. Azóta is csak ezt használom.
Tehát kifőzöm a galuskát. Közben a pörcöt mikróban kisütöm, és egy nagy tepsibe öntöm. Erre merem rá fokozatosan a kifőtt galuskát, sózom, borsozom, eloszlatom rajta a túrót. Amikor kész, megszórom sajttal, majd betolom a grill alá pár percre, hogy szépen megpiruljon. Forrón, csemegeuborkával tálalom. Nagyon kiadós, könnyű nagy adagban elkészíteni, ráadásul jól tűri, ha órákkal hamarabb össze van készítve, bár én ilyen eseteben több túrót szeretek használni, nehogy kiszáradjon. A végtelenségig variálható, lehet kaprot tenni bele, vagy az előbb említett juhtúróféleségeket tenni bele, de finom a káposztás verziója is. Ez egyetlen, amit nem szeretek vele kapcsolatban, az a mosogatás.

2011. október 23., vasárnap

Sunday Roast magyar módra



Sunday, mert vasárnap készült, Roast, mert sütöttem. Egyenesen csodaszámba ment eleve, hogy találtunk pulykacombot, hiszen nem nagyon fordul ez elő az angol multik polcain, pedig én nagyon szeretem. Eredetileg fokhagymával, szalonnával és rozmaringgal terveztem megtűzdelni, de Tomi azt mondta, hogy csináljuk úgy, ahogy náluk otthon készül. Nekem úgy rémlett, hogy erős pistát kennek rá, de elmondták, hogy gulyáskrémmel szokták megkenni, így a tűzdeltem, kentem, sóztam, borsoztam, majd egy bő órát sütöttem 190 fokos sütőben fólia alatt. Ezután kb 20 percet pirult még takarás nélkül. Tepsis krumplit kínáltam hozzá, nomeg salátát. Nagyon finom, omlós volt, Tominak is nagyon ízlett. Az biztos, hogy ezután is vadászni fogok rá a Morrisons-ban!

2011. október 22., szombat

Kókusztejes Bread and Butter Pudding




Elkészült végre a vacsora is. Ez persze azt jelenti, hogy nem mentünk végül sehova, négyig sikerült az ágyban heverészni, ami szerintem szinte már illegális, de Tomi azt mondta, hogy ő megérdemli, így nem volt sok választásom. Jó, persze közben kitaláltam, hogy korianderes répalevest főzök, amit ő nem szeret, ezért neki a már múlt héten beígért bread and butter puddingot csináltam. Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, kókusztejjel főztem fel a custardot hozzá, mert épp volt egy konzervvel még a szekrényben egy régi-régi curryfőzésből. A leveshez nem sikerült jó képet csinálnom, mert már elég sötét van, azt majd megosztom legközelebb. A recept tehát a következő:

800 g-os zsúrkenyér (héjától megszabadítva, szeletelve), 400 ml kókusztej, 100 ml tej, vaj, mazsola, cukor, kókuszreszelék, fahéj, szerecsendió, 2 tojás.

Egy edényben elkezdem felmelegíteni a tejet, a két tojást enyhén felverem, majd mikor a tej már langyos, habverővel folyamatosan keverve beleöntöm a tojást, majd a cukrot, 1 percig feverem, elzárom, tovább keverem addig, míg szépen be nem sűrűsödik egy kicsit. A kenyereket megvajazom, egy réteget leteszek a tepsibe, megszórom mazsolával, kókuszreszelékkel, majd ráteszem a második réteget. Én ilyenkor kis háromszögeket vágok belőlük, mert így csináltuk ez előző munkahelyemen, így lesz benne pár ropogós falat is, ami igazán jót tesz a végeredménynek. Ezt is megszórom mazsolával. Az egészet ezután jól nyakon öntöm a custarddal, megszórom cukorral, fahéjjal és reszelt szerecsendióval, majd 200 fokon szép aranybarnára sütöm. Édesszájúak még melegen egy gömb vaníliafagyival és rumos meggylekvárral egyék, aki visyont az ünnepi ízeket kedveli locsolja meg a tányéron egy kis pohár Baileys-zel. Olcsó, laktató, pofon egyszerű édesség ez, ami tökéletes egy kiadós leves után akár főfogás helyett is.

Töpörtyűs Pogácsa


A héten elhatároztam, hogy szép lassan elkezdem elfőzni a mélyhűtőben eltárolt otthoni dolgokat. Minden alkalommal ugyanis, amikor autóval hazamegyünk, brutális mennyiségű füstölt hússal, kolbásszal, szalonnával és egyéb csemegékkel térünk vissza, hogy biztos kitartson a következő látogatásunkig. Szóval, ahogy kiderült, hogy igent mondtak a munkahelyemen a karácsonyi szabadság-kérelmemre, azonnal nekifogtam a mélyhűtő és a kamra kiürítésének. A mai is a mélyhűtőben várakozó tepertőből született, persze betettem egy kicsit a grill alá mielőtt felhasználtam, hogy finom ropogós legyen, mert fagyasztva hajlamos megszottyosodni, bocsi, jobb szó nem jut most eszembe. Tizenegy óra pihentető alvás után tehát nekiálltam begyúrni a tésztát. A recept nem az enyém, Limarától vettem kölcsön, bár változtattam annyit rajta, hogy tettem hozzá 3 ek burgonyapüréport, csak mert miért ne. Hozzávalók:

600 g liszt, 12 dkg margarin, 3 ek burgonyapürépor, 2 dl tejföl, 1 dl tej, 2 tk só, 1 tk cukor, 2.5 tk szárított élesztő, 1 tojás, frissen őrölt bors, 250 g darált tepertő

Ezeket bedobáltam a gépbe, a lisztet úgy, hogy előtte elmorzsoltam a margarinnal. A gép fél órás dagasztás után sem bánt el vele, ezért pár perc alatt kézzel készre gyúrtam, hagytam kelni. Ezután kinyújtottam, megkentem a darált tepertővel és a frissen őrölt borssal, két oldalát behajtottam, majd háromba hajtottam a másik oldaláról is, így pihent fél órát, majd megint kinyújtottam, kentem, hajtottam, pihent, majd harmadszorra is ugyanez. Ezután kb 1.5 centi vastagra nyújtottam, beirdaltam, kiszaggattam. Sütőpapírra tettem őket, megkentem a tetejüket tojássárgájával ügyelve, hogy ne csurogjon le, mert akkor félredől a pogácsa. Fél órát hagytam még pihenni, majd 190 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Még melegen megkóstoltuk, nagyon finom lett. Ebéd helyett épp jó volt, ugyanis Tomi azóta sem hajlandó kikelni az ágyból, így nem is ettünk semmit még ma, ráadásul most még vissza is aludt. Nem semmi, igazi álomszuszék. Pedig kint gyönyörűen süt a nap. Mindjárt fel is rugdosom, hogy menjünk el sétálni.

2011. október 20., csütörtök

Risotto alla Zucca, avagy "Már megint sütőtök, Kicsim???"


-Igen, sütőtök, mert szezonja van, olcsó, egészséges, és nem kell minden nap húst enni!- válaszoltam kissé ingerülten Tominak a serpenyőben gőzölgő vacsora felett. Ő, ha tehetné, minden nap sajttal-sonkával töltött pulykát vagy steaket enne, természetesen saláta nélkül, csak krumplipürével. Ő már csak ilyen. Én meg beteg tudok lenni, ha nincs zöldség az asztalon. A mázli az, hogy én főzök, ő meg mindig elköveti azt a hibát, hogy azt válaszolja a "mit főzzek ma vacsira" kérdésre, hogy ötlete sincs, ezzel átengedve a menü kiötlésének jogát. Így lett tehát ma a vacsora sütőtökös rizottó. A recept egy kolléganőmtől kapott receptkönyvben szerepel. Hozzávalók:

1 közepes sütőtök (pumpkin vagy butternut squash), 300 g Arborio rizs, 500 ml zöldség- vagy csirkealaplé, 3 marék reszelt parmezán, egy-két zsályalevél, vaj, olivaolaj, só, bors.

A tököt megtisztítom, meghámozom és felkockázom. A magokat egy sütőpapíron a sütőben kissé megpirítom, tökéletes csemege tévénézéshez. Az előkészített tököt serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztom, egy ujjnyi vízzel felengedem, majd puhára főzöm körülbelül 10 perc alatt. Sózom, borsozom, majd botmixerrel pürésítem. Egy nagy serpenyőben eközben olivaolajon a riszt elkezdem pirítani, ráteszek egy kevés tökpürét, majd alaplevet, majd ezt addig ismétlem szépen, fokozatosan, míg a rizs majdnem kész. Vigyázat, a rizsnek nem szabad mászkásnak lennie, akkor jó, ha egy nagyon kicsit még kemény. Hozzáadom a parmezánt, egy jó evőkanálnyi vajat, a maradék felkockázott, főtt tököt, majd zsályás olivaolajjal és friss parmezánnal tálalom.

5 perces Sweet Chilli Noodle Kacsával


A kép nem nagy szám, ahogyan a recept sem, de a vasárnapról maradt sült kacsacombokkal már igazán kezdenem kellett valamit. Épp a hűtőben elállt volna még egy pár napig, de annyira finom és omlós volt még hidegen is, hogy rá-rá járogattam az elmúlt pár napban. Ráadásul tegnap délelőtt annyira megkívánta a címben szereplő sweet chilli noodle-t, amit a Waitroseban lehet kapni potom £1.39-ért, hogy mást el sem tudtam volna képzelni ebédre. Tudniillik a munkahelyem kerek 4 perc séta az ajtóból, ami azt jeletnti, hogy az egy órás ebédszünetem 50 percét az otthon kényelmében tölthetem, amikor úgy hozza kedvem, és ha megkívánom, akár egy gyors rizotto vagy pasta is belefér. Szóval, hazafelé boltba be, noodle megvesz, ajtó ki, wok elő, gáz meggyújt (pont mint Jamie Oliver 30 perces kajás showjában). A kacsacombot előkészítettem, leszedtem a húst a csontról, feldaraboltam nem túl kicsi darabkákra. 3 színű paprikából vágtam kis szeleteket, kacsazsírt dobtam a forró wokba, ezen pirítottam meg őket. Rádobtam a tésztát is egy kevés apróra vágott friss chilliel, hogy mégse legyen már olyan sweet, pár percig pirítottam, rálocsoltam egy kevés szójaszószt, majd tálaltam. Fantasztikusan jól esett. Persze leginkább a kacsa finom fokhagymás-rozmaringos illata bolondította meg az egészet, nomeg a chilli, egy szó mint száz, ezerszer finomabb volt mint bármi, amit ebéd címszóval ezek itt benyomnak.

2011. október 18., kedd

Csupa Csokis Csigacsavarok



Azaz kelt tésztából készült kakaós csigák tortaformában egymásra növesztve. Tomi rendelt csokis kalácsot, azt nem volt kedvem sütni, ezt inkább. Bár fél hatkor elég nagy öngyilkosság nekiállni kelt tésztát sütni, különösen, ha a tojások véletlenül a hűtőben vannak... sokat vártam míg megkel, maradjunk ennyiben. Az alábbi alapanyagokat beledobáltam a gépbe, soknak tűnhetnek a mennyiségek, ezt csak azért van, mert a kollégákat Tomi is és én is meg szerettük volna örvendeztetni, így két kis tortaformányit sütöttem.

700 g liszt, 2 dl tej, 3 ek cukor, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 csomag szárított élesztő.

amikor sípolt a gép, hogy befejezte az első dagasztóprogramot, hozzátettem 8 dkg olvasztott vajat, hagytam a gépet dolgozni, majd kelesztőtálban duplájára kelesztettem a tésztát. Ezután kinyújtottam 5 mm vékonyra, megkentem vajjal, megszórtam kakaóporral, cukorral, csokidarabkákkal, majd feltekertem, szeletekre vágtam, kivajazott tortaformába tettem, 180 fokos előmelegített sütőben vaníliás tejjel locsolgatva kb 30 perc alatt készre sütöttem. Este már megkóstoltuk, de ma reggelre készült, természetesen egy hatalmas pohár tejjel kísértük le, ahogy azt kell.

2011. október 16., vasárnap

Sült kacsacomb lencseágyon tálalva



Ahogy ígértem, jön a második mára. A héten kacsavadászaton voltam, persze nem lóval és puskával, csak az üzletekben vadásztam a legolcsóbb kacsaalapanyagra. Az ASDA volt megint a nyerő, 5.20 kilóáron vettem meg végül a 6 combot. Két étkezést kiad, így nem drágállom annyira. Lencse meg eleve volt itthon, ahogy egy kis csomag leveszöldség is, így minden megvolt a kacsavacsorához. Ja, mielőtt elfelejtem az ötlet valahonnan a gasztro.hu-ról van, sajnos már nem emlékszem, ki osztotta meg. No, most viszont lássuk a receptet. (4-6 főre)

6 kacsacomb, 1 fej fokhagyma, só,bors, 500 g zöld lencse, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 szár zeller, vörösborecet, angol mustár, babérlevél, kakukkfű, rozmaringág.

A combokat szépen megtisztítom, nagyon alaposan szárazra törlöm, besózom, beborsozom, majd egy-két óráig állni hagyom. Egy nagy tepsibe szépen elrendezgetem őket, közé teszem a megtisztított fokhagymát, babérlevelet és a rozmaringágakat, majd 160-170 fokos sütőben (hagyományos sütőben 180) fólia alatt elkezdem sütni. Közben a lencsét átmosom, a zöldségeket megtisztítom, majd nagyon apró kockára vágom. Egy hagymát felaprítok, kevés olajon megdinsztelem, rádobom a zöldséget is, majd a lencsét, zöldség-alaplével felengedem, beleteszem a kakukkfüvet egz cérnával összekötve, majd addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom, fedőt teszek rá, és hagyom pihenni. A kacsáról hozzávetőleg 1.5 óra után leveszem a fóliát, majd időnként megfogatva pirosra sütöm. A lencsét másodszorra felforralom, majd ecettel és mustárral ízesítem, ízlés szerint zúzott fokhagymát is teszek bele. Forrón tálalom. És mi jár annak, aki mindezt megcsinálja, egy hatalmas tepsi leragadt kis húsokkal, fokhagymákkal, kacsazsírral. A legfinomabb a világon, nekiállni kitörölgetni mindezt egy friss kenyércsücskével. Mennyei.

Vasárnapi reggeli, azaz a jó öreg Full English Breakfast


Ma ügyes leszek, és két dolgot is posztolok majd. Az egyik a reggeli lesz, ami nagyon is megéri a pötyögést. Hogy miért? Mert borzasztó finom, 8 órán keresztül garantáltan nem éhezik meg utána az ember, ráadásul pikk-pakk elkészíthető. Mindent úgy csináltam, ahogyan azt az előző munkahelyemen a vendégeknek. Amiből készült: (egy főre)

2 tojás, 2 szelet bacon szalonna, 2 kolbász (ez a semmihez sem hasonlító angol kolbász, talán valamiféle német krinolinszerűség állhat legközelebb hozzá), 4 fej gomba, Heinz főtt, paradicsomos bab konzerv, 2 paradicsom, 2 szelet pirítós, olaj.

A szalonnákat először grillrácsra tettem, a sütőben elkezdtem a grill alatt ropogósra sütni. Közben a kolbászokat serpenyőben felkészítettem, egy másikban a gomba és a paradicsom sült. kb negyed óra alatt minden átsült, akkor tettem be a kenyereket a pirítóba, a tojásokat pedig egy harmadik serpenyőbe. Míg ezek sültek, egy edényben megmelegítettem a babot, A tojásokat félúton megfordítottam, hogy szépen megsüljön mindkét fele, bár ügyelve arra, hogy a sárgája futós maradjon. A grillt elzártam, a tányérokat betettem átmelegedni a sütőbe, majd tálaltam. Vááá, néha olyan jól tud esni.

2011. október 12., szerda

Paella a szerda esti vacsoravendégnek



Huh, elég késő van, így kénytelen vagyok visszafogni magam, és lényegre törően leírni a mai napot. Vendégünk volt ma, egy kedves fiatal csaj, aki lent dolgozik az irodában. Nem tudtam, mit főzzek, lévén alig ismerem, de Becky jó ötletet adott, azt mondta, csináljak paellat, legalább azzal kevés a mosatlan, igaza volt, hát így tettem. Hazaérve futottam egy kört a porszívóval, és nekiálltam. Hozzávalók:

750 g csirke felsőcomb (ezt kifiléztem, lebőröztem), 500 g paella rizs vagy rizottó rizs, 2 piros paprika, 1 fej hagyma, 3 kis szem paradicsom, 3-4 gerezd fokhagyma, só, bors, füstölt paprika, sáfrány, csirke alaplé (nálam kockából), 3 dl fehérbor, főtt királyrák, kagyló (vaj, só bors, maradék fehérbor, hagyma, fokhagyma) olivaolaj.

Az olivaolajat egy hatalmas serpenyőben felhevítettem, a kockára vágott csirkét sóval, borssal fűszereztem, majd hirtelen pirosra sütöttem, kiszedtem, majd egy tálban félretettem. Ezután a fennmaradt olajon a hagymát elkezdtem megfonnyasztani, hozzátettem az aprított fokhagymát, majd a rizset, így pirítottam egy ideig, hozzátettem a zöldségféléket, majd felöntöttem annyi alaplével, amennyi ellepte. A bort is ráöntöttem, majd a tetejére visszatettem a húst, lefedtem, majd mérsékelt lándon pároltam 20-25 percig. Ezalatt a kagylókat alaposan átválogattam, megtisztítottam, megmostam. Egy lábosban, 2 ek vajon a hagymát és a fokhagymát elkezdtem megfonnyasztani, hozzáöntöttem a fél üveg bort, sóztam, borsoztam, majd rádobtam a kagylókat. Ügyelni kell rá, hogy csak zárt héjú legyen köztük, ami nyitva van, az mehet a kukába. 6 percig főztem, folyton rázogatva az edényt. A fedőt nem szabad emelgetni, praktikusabb éppen ezért üvegből készültet használni, amint kinyílik az összes kagyló, kész is. Előmelegített tányéron azonnal tálaltam, finom száraz fehérbort ittunk mellé. Szuper vendégváró, 6 adag simán kijött belőle, a cucc pedig nem volt drágább 8 fontnál. A képért megint bocsi, de épp csak sikerült megörökítenem a dolgot.

2011. október 11., kedd

Hurka-kolbász Skót módra, akarom mondani Haggis magyarosan tálalva


Vagy mit tudom én... Sosem voltam jó címekben. Ahogyan haggis-vásárlásban sem. Történt ugyanis, hogy a Waitroseban sétálgattam, mikor is megláttam egy olyan régi ismerőst, akitől a hideg ráz, ezért gyorsan ki is fordultam a boltból pár nagyon leértékelt haggis-szal a tarisznyámban, félve attól, hogy végleg elmegy az étvágyam az említett szörnyeteg látványától. Mikor hazaértem, és nagy büszkélkedve újságoltam anyának vacsoraötletemet feltűnt, hogy vegetáriánus a cucc, na, gondoltam, ezt Toma nem veszi be, az tuti, így visszamentem egy hagyományos verzióért is. Ha már ott voltam, kiegészítettem a vacsit egy pár paprikás kolbászkával, hát, ezek nem az igaziak, máskor nem veszek belőlük, az tuti. A haggis isteni volt viszont, meglepő módon a vegetáriánus is, szeretem én ezeket a cuccokat, különösen, ha szója helyett babbal és lencsével játszanak bennük, ráadásul intenzíven fűszeres volt, amit nagyra tudok értékelni. A lilakáposzta egyértelmű köret volt mellé, különösen, hogy anya csinált otthon valamelyik nap, és nagyon, de nagyon finom volt. Ezt variáltam persze egy kicsit, hogy az élet csak ne legyen olyan egyszerű. Nevezzük ezt tehát Őszidéző Pároltkáposztának, hogy legyen valami gasztroblogos-receptelős hatása a dolognak. Íme a hozzávalók:

1 közepes fej lilakáposzta, 1 ek vaj, 1 ek zsír (csak mert volt itthon), 2 ek cukor, 1 ek méz, 1 kis fej lilahagyma, 2 ek balzsamecet, 1 ek vörösborecet, 2 dl cider (természetesen a somerseti a legjobb), só, bors, 1 alma, ha van kéznél, ha nincs, ahogy nekem nem volt megteszi egy nagy marék fekete szőlő.

A vajat és a zsírt megolvasztom, a cukrot megpirítom rajta, majd rádobom a hagymát és a vékonyra szelt káposztát, átforgatom, sóval, borssal ízesítem, majd hagyom összeesni. Aláöntöm a cidert, belereszelem az almát, majd puhulásig főzöm, közben az ecetekkel és a mézzel ízesítem. Akkor jó, ha még roppan egy kicsit, nem szabad tehát szétfőzni. Ezzel ettük a csemegét, ami klasszikus módon sütőben sült, volt még mellé krumplipüré, csak úgy, mert miért ne.
A Kép minőségéért bocsi, nem sok idő maradt rá, még mindig egy kicsit beteg vagyok, ez a nap meg eleve nagyon hosszú volt, taknyossággal, rasszista viccekkel, bunkó eladókkal. Bár, ez még csak egy kedd volt, ahhoz képest nem is rossz.

2011. október 2., vasárnap

Csösült dauphinoise burgonyával




Hétvégén pofátlanul hanyagoltam a főzést, egyszerűen nem volt kedvem itthon pöszmögni ebben a gyönyörű időben, így pénteken egy new york-i olasz étteremben vacsoráztunk, én Lamb Shank-et, Tomi pizzát, a csajok meg tésztákat, majd szombaton adtunk az élvezeteknek egy jó Fish&Chips-szel. Mára azonban kénytelen voltam valami kitalálni, annak ellenére, hogy a hátam közepére nem kívántam a konyhában való sertepertélést.
Tomi kívánságára sült csirke volt a vacsora, menzás nevén Cs.Sült, azaz csösült. Ebben semmi ördöngös nem volt, ezért a köretet turbóztam fel egy kicsit, így lett az egyik kedvencem: kisherceg krumpli. A vacsorához kellett tehát: (4 főre)

1 kg csirkecomb, 1 fej fokhagyma, paprika, só, köménymag, fokhagymasó, bors, olaj, 300 ml tejszín, egy marék reszelt sajt, 700 g krumpli, vaj.

A csirkét befűszereztem, tepsibe tettem, körülraktam fokhagymagerezdekkel, előmelegített sütőben, fólia alatt elkezdtem sütni. Közben a krumplit meghámoztam, 2-3 mm-es szeletekre vártam egy gyalun, majd vajjal rétegezve elkezdtem rétegezni egy tálba. Minden réteg után meglocsoltam egy kevés tejszínnel, melyet korábban 4-5 gerezd fokhagymával, sóval, borssal ízesítettem. Ezt is betettem a sütőbe, hozzávetőleg 50 percre. Közben a fóliát eltávolítottam a csirkéről, így sütve azt ropogósra. Amikor nagyjából kész volt, a krumplit (természetesen Tomi kívánságára) megszórtam egy kevés sajttal, és megvártam, míg szépen rápirul. Salátával ettük, de, ami lényegesebb, közben volt időm kitakarítani a lakást, így igazán praktikus vacsoránk volt. Személy szerint extra borsosan szeretem, salátával önálló ebédként is megállja a helyét.