Oldalak

2012. december 26., szerda

Gundel palacsinta, a megkésett karácsonyi desszert


Mivel 24-én Bella egész álló nap nem volt hajlandó elaludni a desszert elkészítése árcsúszott 25-ére. Tomi volt megbízva a palacsinták elkészítésével, én a töltelék- és szószfelelős voltam. A recept a Gundel Károly féle Kis magyar szakácskönyvből van, szóval elég autentikusnak tekinthető.

Hozzávalók 12 palacsintához: A töltelékhez: 1,5 dl rum, 40 g mazsola, 20 g cukor, 20 g cukrozott narancshéj, 180 g darált dióbél, 1 dl tejszín, 120 g cukor, őrölt fahéj. A csokoládémártáshoz: 2,5 dl tej, fél vaníliarúd, 30 g cukor, 100 g csokoládé, 1,5 dl tejszín, 3 tojássárgája, 80 g cukor, 50 g kakaópor, 15 g liszt, 5 cl tej.

A mazsolát és a kandírozott narancshéjat előző nap rumba áztattam. A tejszínt a cukorral összemelegítettem, majd a diót és gyümölcsöket a rum felével jól kikevertem vele. Csipet fahéjjal és cukorral ízesítettem.
A csokoládémártáshoz a tejet a vaníliával és a cukorral felforraltam, a csokit megolvasztottam a mikróban, a tejszínből pedig kemény habot vertem. Ezután a tojássárgákat a cukorral, majd a kakóporral, lissztel és a hideg tejjel habverővel símára, habosra kevertem. Összeforgattam a csokival, és fokozatosan hozzáadtam a forró tejet. Ezt aztán tovább melegítettem, de nem forraltam, csak épp addig maradt a tűzhelyen, míg szépen fényes mártás lett. Ezután folyamatos keverés mellett hozzáadtam a rumot, atután a tejszínhabot.
A palacsintákat kevés vajon átmelegítettem, megtöltöttem, majd tányérra rendeztem. A szósszal nyakonöntve tálaltam. Nagyon finom, amolyan igazi felnőtt édesség volt :)

Kacsasült vérnarancsszósszal a karácsonyi asztalról


Rágen volt már az előző, kifogás nincs, csak egy nagyon mosolygós négy és fél hónapos. 
A karácsony idén egy kicsit rendhagyóan ment le, ugyanis 23-án bátyámék látogattak meg minket, akik eredetileg 27-én jöttek volna, így minden addigi tervemet megváltoztattam, ami a kaját illeti. Nekik angolos-karácsonyos nyársakat készítettünk, stuffinggal, baconbe tekert sausage-okkal, aszalt barackkal, nomeg párolt, vajas kelbimbóval és egyéb köretekkel. Volt még halászlé, panettone, házi Baileys, forraltbor, egy szó mint száz, nem éheztünk. Érthető, hogy másnap valami nagyon lustázósat szerettem volna készíteni, hogy a szenteste igazán punnyadósan telhessen, így ismételten egy kacsa mellett döntöttem.

A hozzávalók: 1 kacsa crown (ez gyakorlatilag egy egész kacsa lábak és szárnyak nélkül, kb 900 g), 3 gerezd fokhagyma, só, bors. A szószhoz: 1 knorr chicken stock pot, 2 dl portói, 5 dl vérnarancslé, 2-3 ek kész cranberry szósz, bors, vaj, kevés keményítő. A körethez: krumpli, salátalevelek, cékla, stilton vagy akármilyen kéksajt, egy marék dió, citromlé, méz, dióolaj, só, bors.

A kacsát jó alaposan megmostam, megtisztítottam, majd konyhai papírtörlővel teljesen szárazra töröltem. Eyután hagytam a konyhapulton egy órát pihenni. Ez nagyon fontos, ad egy, mert jó, ha szobahőmérsékletről kezd sülni, ad kettő, így minden nedvesség eltűnt a bőréről. Ezután a bőrét jól körbeszurkáltam, majd sóval, borssal nagyon alaposan átdörzsöltem kívül-belöl. Sütőrácsra helyezve 220 fokos sütőben 15 percig pirítottam, majd a hőfokot mérsékelve 160-ra további 50 percig sütöttem. Félúton a kisűlt zsírt egy nagy serpenyőbe átöntöttem. A krumplit meghámoytam, félbevégtam, es puhára főztem. Miután leszűrtem róla a főzővizet, visszatettem a fedelét, és egy kicsit összeráztam, hogy a krumpli szélei egy kicsit megtörjenek. Ezt a forró kacsazsírba dobtam, és pirosra sütöttem a gázon minden oldalát. Közben a szószhoz a hozzávalókat a vaj és a keményítő kivátelével elkezdtem összeforralni, addig, míg felére el nem forrta magát. Ekkor a vajat beledobtam, és, mivel még mindig kicsit hígnak találtam, keményítővel tovább sűrítettem. A salátához a dresszinget egy épp aznap kiürült narancslekváros üvegben készítettem el, ami további narancsízt adott neki, egyszerűen összeráztam az olajat, citromlevet és a mézet, sóztam, borsoztam, és átforgattam vele a leveleket. Felszeleteltem pár főtt céklát, stiltont morzsoltam rá majd, majd megszórtam durvára megtört dióval.

2012. október 25., csütörtök

Ököruszály leves




Pár hete házhoz rendeltem a kaját, többek közt egy kiló ököruszályt is. Sajnos nem volt a Tesconak készleten, így elmaradt a leves, amire már rég éhezem. Tegnap azonban félárayva találtam 2 kis csomagot a boltban, így kaptam az alkalmon, és még este felkészítettem főni ezt a finomságot. Természetesen semmi különleges nem volt az elkészítésében, szimplán egy húsleves az egész, mégis úgy gondoltam, megörökítem itt, hátha a jövőben ötletet adhat, mikor a heti menüt tervezem. nomeg, olyan szép volt az a hús, hogy nem hagyhadtam ki, hogy lefotózzam. A hozzávalók:




1 kg ökör farok, 2 nagyobb sérgarépa, 1 fehérrépa, 2 zellerszár,  1 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, szemesbors, babérlevél,  só, pár szál petrezselyemzöld.

A zöldsgeket meghámozom, megmosom, majd az ugyancsak megmosott hússal beleteszem egy lábosba. Beledobom a fűszereket, majd felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi. Takaréklángon elkezdem főzni, nem baj, ha akár egy órába is telik, míg felforr. Ezután a gázt úgy állítom be, hogy éppen csak gyöngyözve forrjon. 2-3 órát így főzöm, majd hagyom kihülni. Ekkor kiveszem a hozzávalókat, a levest pedig gézlapon átszűröm. Sós vízben tésztát főzök hozzá, majd a csontról lefejtett hússal tálalom. Nyammm.

2012. szeptember 20., csütörtök

Vörösboros Báránysült


Villámgyors bejegyzés következik, attól függetlenül, hogy ezer éve nem írtam semmit. Ennek oka a most hat tehes gyönyörű kislányunk, Bella érkezése. A terhességem utolsó két hónapja borzalmas fáradsággal telt, így nem sok bonyolult fogás landolt az asztalon, inkább lustálkodtam és tévéztem főzőcske helyett... Mikor már volt időm főzni, akkor a fotózás és írogatás maradt el, most viszont, valami szerencsés csillagállásnak köszönhetően a gyerek alszik, Tomi tortellinit főz (dobozból), így van időm pötyögni végre. A következő kaját tegnap követtem el, Máté segített hagymát pucolni, Tomi meg gyipaciztatta a kisasszonyt, míg én összeraktam a hozzávalókat.

1 báránycomb (én két félből dolgoztam), 1 kg vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, rozmaring, kakukkfű, 3 dl vörösbor, olaj, vaj, balzsamecet vagy vörösborecet, keményítő, só, bors, mentalevél.

A báránycombot megmosom, letörölgetem, majd egy késsel 2 cm mélyen megszurkálom. Süval s borssal átdözsölöm, majd egy kevés felforrósított olajon minden oldalát szép barnára megsütöm. Eközben a fele fokhagymát összezúzom, apróra vágom a rozmaringot, és kikeverem őket a vajjal. Ezzel a masszával dörszölöm át az elősütött húst. A hagymát vékonyan felszeletelem, majd abban a serpenyőben, amiben a húsokat elősütöttem megdinsztelem. rádobom a maradék fokhagymát, majd egy mély tepsi aljára borítom. Erre kerül rá a vajjal bekent hús, majd végül a vörösbor. Így teszem be letakarva a 200 fokra előmelegített sütőbe, amit fél óra után visszaveszek 160 fokra, így sütöm további két-két és fél órát. ezután a húst kiemelem az edényból, fóliával lefedem, és visszateszem a kikapcsolt sütőbe, hogy meleg maradjon. A hagymás szaftot átszűröm egy lábosba, majd elkezdem forralni. Közben kumplit főzök. Miután a lé felére elfőtte magát, egy kevés ecetet teszek hozzá, ezzel forralom még egy pár percig. Keményítővel sűrítem még egy kicsit, majd egy kevés vajat belekeverve fényesítem. Krumplipürével vagy tört krumplival tálalom, majd apróra vágott mentával szórom meg.

Huh... el sem hiszem, hogy végeztem... Háromszor ültem neki ezt a receptet megírni... Sebaj, talán most... Ja, ay iménti recept legszebb része a szósz, ami igazi angolosan készül, és nagyon finom. Igaz, egy kis párolt répa, meg brokkoli még mellé kerülne itt, de mi nem vagyunk oda a párolt zöldségköretekért annyira, így megmaradt magyarosra a dolog: krumpli, hús, nomeg a szaft. Meg egy kis bor. És törköly előtte a fiúknak...

2012. május 12., szombat

Ez itten a kert, avagy bukta és frankfurti leves kint tálalva



Nem tűntem ám el teljesen a föld színéről, csak nagyon sok változás ment végbe körülöttünk az elmúlt pár hónapban. Kezdhetem a legjelentősebbel, Málnával, aki most épp egy 7 hónapos pici baba a pocakomban, és akit július végére várunk, de már nagyon. A második hír, hogy elköltöztünk, nemcsak egy másik házba, de egy másik faluba is. Egy csodaszép kis cottage boldog lakóivá váltunk tehát, Tomi átment hivatásos ornitológuba, én barátkozom a konyhába beköszönő mókusokkal, a huhogó bagollyal és a báránybégetéssel, nomeg a folzton csordogáló kispatak lakóival, ami a ház mellett fut. Idilli, ennyit erről. Az időjárásról ugyanezt már nehéz lenne elmondani, egy hónapja gyakorlatilag folyamatosan esik, ami borzasztó fárasztó már, ezért is örültünk nagyon ma, hogy ragyogó napsütésben költhettük el a vacsorát.

Lekváros buktát és frankfurti levest készítettem. Utóbbihoz a hozzávalók a következők voltak:

1 kis fej kelkáposzta, 2 nagyobb krumpli, 6 frankfurti virsli, 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, paprika, só, bors, köménymag, liszt, olaj, tejföl.

A hagymát nagyon apróra vágtam, olajon megfuttattam, rádobtam a vékonyra felszeletelt kelkáposztát, fűszereztem, majd vízzel felengedve félig megfőztem. Ekkor rádobtam a kockára vágott krumplit és a felszeletelt virslit. Ezután paprikából, lisztből, fokhagymáből rántást készítettem, ezzel besűrítettem a levest, majd készre főztem. Tejföllel és friss kenyérrel tálaltam.

A bukta sem volt bonyolultabb. A recept valójában Tomié, aki a szobájából ásott elő egy kinyomtatott lapot Tupperware receptekkel, erről másoltam én ezt le. A hozzávalók:

3 dl meleg tej, 3 dkg élesztő (én 2 kk szárított élesztőt használtam), 2 ek cukor, 1 tojás, 2 ek tejföl, 8 dkg olvasztott margarin, kb 500 g liszt, nekem ez inkább 600 lett, 1 kk só, 400 g gyümölcsíz.


Szép fényes, ruganyos tésztát dagasztottam, ezt persye lehet a gépre is bízni, én ma kézzel gyúrtam be, majd hagytam duplájára kelni. Ezután kinyújtottam, az ízt felvágdostam, majd a téglalapokra vágott tésztára tettem. Becsomagoltam a tésztáva őket, kis buktákat formálva belőlük, majd kivajazott, kilisztezett tepsibe sorakoztattam őket. Így is keltek még kb 30 percet, majd vajjal megkenve közepes lángon (5-4 fokozat) készre sütöttem.




Ja, mielött elfelejtem: gázsütőm van az új házban, amilyen még sosem volt, már kezdem megszokni, bár még mindig nem vagyok nagyon magabiztos vele. Alul jobba süt, ezért beletettem egy kerámia pizzasütőt, ai valamelyest egyenletesebben adja le a hőt, így már annyira nem éget. Oh, a kocsim is új, azt is megkellett szoknom, kis WW polo, egész jó, bár nem olyan fürge mint az előző volt. Asszem ennyi változás történt, más nem, de ha mégis, majd még úgyis jelentek.

2012. február 25., szombat

Friss kifli szombat reggelre



Múlt vasárnap kakaót főztem a reggeli mellé, amolyan rendes, "zacskós kakaó" ízűt. Akkor jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne mellé egy-két frissen sült kifli. Tegnap eszembe jutott, mi lenne, ha este bedagasztanék egy adagot, majd formázva hűtőbe tenném, reggel pedig ezzel lepném meg Tomát? Biztos örülne. Hát, örült is, nyolckor ugyanis az ágyban tálaltam a friss, puha még kicsit langyos kifliket vajjal és kakaóval. a hozzávalók a következők:

2 dl tej, 5 ek tejszín, 3 ek olvasztott vaj, 500 g liszt, 3 dkg friss élesztő, 1 tk só, 1 tk cukor. 

Mindent beledobáltam a kenyérsütőgépbe, majd elindítottam egy dagasztó programot. Mikor egyszer végzett, akkor kézzel is átgyúrtam, mert néha hajlamos nem eldolgozni a zsírosabb tésztákat, persze ezt kis is lehet hagyni, csak én szeretem érezni, hogy milyen az állaga. Még 20 percig dagasztattam vele, majd egy tálban hagytam duplájára kelni. Ezután 12 részre osztottam, kört formáztam belőle, majd az alját háromszögszerűen kiszélesítettem, és elkezdtem feltekerni úgy, hogy a hosszabbik csúcsát még egy kicsit tovább nyújtottam, mikor a feléhez értem. kivajazott sütőlapra tettem őket, majd betettem a hűtőbe éjszakára. Reggel, mikor felkeltem, vizet forraltam egy lábosban, majd 6-8 másodpercig lobogó vízbe dobtam a kifliket. Visszakerültek a sütőlapra, majd 200 fokos sütőben hozzávetőleg 20 perc alatt készre sütöttem őket. Rácson hűltek egy órát, majd lehetett is enni.
Legközelebb megpróbálom ugyanezt, csak vízzel és joghurttal, mert ez a verzió az az igazi, "van cucc benne" kifli volt, én viszont imádom az olcsó, bolti ropogós kiflit is. Tomi persze azt mondta, hogy neki jöhet ez a mai legközelebb is.   




2012. február 14., kedd

Bruschetta a beeső vendégeknek


Ma egy ismerősünk barátja elvitte átnézni az autót, mert jövő héten menne műszakira. Mivel nem volt biztos, hogy felugranak vacsizni és meginni egy pohár bort vagy sem, úgy gondoltam, tutira megyek, és összedobok egyet a kedvenc bruschetta toppingunkból. Mivel a csinosabbik salátalevelet megettem ebédre,  nagy salátázás nem volt mellé, pedig úgy lett volna az igazi. A recept végtelen egyszerű, én robotgépbe dobálok mindent, akinek viszont nincs, az nyugodtan feldarabolgathatja a hozzávalókat apróra, és összekutyulhatja úgy- a végeredmény ugyanaz lesz, csak kicsit több időt igényel. Ami megy bele:

2 gerezd fokhagyma, 2 friss, érett paradicsom, 3 ek olajban úszkáló aszalt paradicsom, 3 ek paradicsom sűrítmény, 2-3 anchovy filé, 1 marék fekete olivabogyó, friss bazsalikom, friss oregánó, olivaolaj, egy kis darab csilipaprika (opcionális, nálunk csak az enyémbe kerül sajnos)

Zutty bele a robotgépbe, nem kell teljesen lezúzatni vele, csak épp, hogy kenhető legyen. Ezután egy nagyobb ciabattát felszeletelek srégen, úgy, hogy szép nagy ovális szeleteket kapjak, ezeket 220 fokos sütőben a rácson egy kicsit előpirítom. Addig egy nagy vágódeszkára nyomok egy gerezd fokhagymát, megszóróm apróra vágott oregánóval, meglocsolom olivaolajjal jó alaposan, megsózom, majd a sütőből kikerülő szeletkéket szépen megmártogatom ebben a cuccban. Visszateszem a rácsra, ráhalmozom a toppingot, teszek rá egy szelet mozzarellát, és irány a grill. Miután megsült, tálra rendezem, és olivaolajjal locsolgatom meg. Ilyenkor jöhetnek az ízesített olajak, tegnap az enyém csilis olivaolajjal landolt a tányéron.

2012. február 12., vasárnap

Burek, ahogy én képzelem



Ígérem, ez lesz a mai utolsó. Egész szép az idő, de nem nagyon van kedvünk kimozdulni, különösen, hogy tegnap jöttünk-mentünk sokat. Ehelyett inkább főzök, így egyszerűbbek lesznek az esték hét közben. Kiolvasztottam éjjel fél kiló darált marhahúst, majd valahogy eszembe jutott ma, hogy mi lenne, ha burek formájában készíteném el, így Tomi holnap könnyen viheti ezt ebédre. Mivel még sosem készítettem bureket, csináltam egy kis nyomozást a neten. A végeredmény megdöbbentett: angol és magyar nyelven egyaránt megy az anyázás, hogy ez nem burek, az nem burek, ha pl tojás van benne, vagy épp nem birkahúsból készül, stb, így hamar világossá vált, hogy akármit csinálok, és azt bureknek nevezem, az kb annyire lesz burek mint akármelyik recept a neten. Azért írom ezt le, hogy az, aki a későbbiekben eljut a receptemhez, az tudja, hogy ez nem az eredeti recept, annál jóval húsosabb, gazdagabb, illetve a fene tudja, minden esetre tök jó kis kaja. A hozzávalók a következők:

500 g darált marhahús, 2 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 tk paradicsompüré, 1 sárgarépa, 1 dl bor, só, bors, kakukkfű, majoránna, tejföl, 200 g rétestészta, kevés liszt, 100 g vaj.
A hagymát és fokhagymát felkockázom, egy serpenyőben elkezdem pirítani egy leheletnyi olajon, hozzáteszem a húst, fehéredésig sütöm, közben fűszerezem, hozzáadom a paradicsompürét, a bort, majd lefedve fél órát főzöm a belereszelt répával. Ezután egy tortaformát kivajazok, beleterítek egy réteslapot, megvajazom, ráterítek még egy lapot, majd eloszlatom rajta a húsos massza harmadát. Ezt előzőleg egy kevés liszttel keverem el, és hozzáteszek egy-két ek tejfölt is, hogy krémesebb legyen. Így rétegzem háromszor, minden alkalommal 2 réteg vajazott réteslappal. A végén visszahajtogatom a kilógó részeket, majd egy nagyobb réteslappal leterítem a tetejét. Meglocsolom  olvasztott vajjal, majd forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Nem épp diétás, de Tomának ízlett. A képen nem látszanak a rétegek, pedig ott vannak, ez annak köszönhető, hogy amikor megnyomom a késsel, egy kicsit kinyomódik a töltelék. Szépen tálalható, nem szétesős ezekkel az arányokkal.

Hajnali Majorannás Májpástétom



Ki korán kel, aranyat lel... tartja a mondás. Én aranyat nem találtam, viszont álmatlanságom eredménye egy királyi reggeli lett, amit sajnos egyedül voltam kénytelen élvezni, ugyanis négy óra éhgyomorra főzőcske után képtelen voltam Tamásra tovább várni. Egy finom kávé, pirítós és májpástétom. Élni tudni kell. Hozzá kell tennem, hogy e emelkedett hangnem nem elhanyagolható oka az, hogy 16 hete nem ettem májat, amit egyébként nagyon, de nagyon szeretek, így ha azt mondom, hogy rá voltam éhezve, akkor nagyon enyhén fejeztem csak ki magam. Majd megvesztem egy jó pástétomért. Fűszerezésben nem szálltam el, bízva abban, hogy Tomi is besegít majd az elfogyasztásba. Hozzávalók:

380 g csirkemáj, 2 szelet füstölt bacon, olaj, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, szárított majoranna, só, bors, 20 dkg vaj, 1 tk angol mustár.

A májat megmosom, lecsepegtetem, majd papírtörlővel leitatom róla a felesleges nedvességet. A hagymát és a fokhagymát aprítóban apróra vágom, majd elkezdem egy kevéske vaj és olaj keverékén megfonnyasztani. hozzádobom a kockára vágott bacont is, majd feldarabolom a májat. Nem kell nagyon elaprózni. Rádobom ezt is, borsozom, megszórom majorannával, és addig főzöm nagyon-nagyon kevés vízzel, míg a máj teljesen átfő. Ekkor elzárom a gázt alatta, félreteszem hűlni. Amikor langyos, leturmixolom. Közben egy másik edényben a maradék vajat (kb 10 dkg) habosra keverem, majd spatulával szépen összeforgatom a májas masszával, hogy szép selymes, könnyű masszát kapjak. Ezt tovább ízesítem borssal, sóval, mustárral, majd tálakba szedem. Én hármat készítettem, egyet már adok is a szomszédasszonyomnak, a másik kettő meg két napra megmarad reggelinek. Utolsó lépésként vajat melegítek egy hőálló mérőkancsóban a mikróban, a pástétomok tetejére pár szem fekete borsot teszek, majd jól rálocsolom a vajat. Ez a későbbiekben a hűtőben megdermed, és légmentesen lezárja a cuccot, így napokig eláll majd gond nélkül. 
Valentin napi reggelinek tökéletes ez, pikáns, aszalt paradicsommal, csemiubival vagy akár aszalt fügével és egy rusztikus kenyérkosárral igazán remek "ágyba' piknik" lehet, bár gyirs-gyors ajándéknak sem rossz, ha pl hétvégi összeröffenésre megy az ember.

Tejszínes-Gombás Kagylótészta

Még csak hajnal öt van, de nagyon nem megy az alvás. Tegnap rettenetesen el voltam keseredve, ugyanis az autóban elgurult a karikagyűrűm, amit aztán, hiába kerestünk két órán keresztül hárman, nem találtuk meg. Aztán pár óra bőgés után csak rászántuk magunkat a bevásárlótáskák kipakolására, amikor is egy apró forrasztásos hajtásból előgurult a kis mocsok. No, ekkor jött megint egy óra sírás-rívás, persze ekkor már örömkönnyekkel. Egy szó mint száz, estére jól belefáradtam a történtekbe. 
A mai kajáról csak annyit, hogy a héten ettem ezt valamelyik nap, mert ebédszünetben 20 perc alatt elkészíthető, és épp volt még a mélyhűtőben szeletelt gombám hozzá, ráadásul, mint azt már párszor említettem, Toma nem eszik gombát, ezért a halas-gombás-csípős-távolkeleti ízlésemet kénytelen vagyok 20 perces ebédek formájában kiélni. A hozzávalók:

2 shallott hagyma, 150 g gomba szeletelve, 1 ek vaj, kevés olivaolaj, só, bors, friss petrezselyem, másfél dl tejszín, kevés étkezési keményítő, 250 g tészta.

A tésztát felteszem sós vízbe főni, majd egy nagy serpenyőben elkezdem hevíteni a vajat és az olivaolajat. Rádobom a gombát, sózom, borsozom, majd hagyom egy pár percig, míg levet nem ereszt. Ezután hozzáadom az apróra vágott petrezselyem felét, ez kb 1 ek volt nálam, és még egyszer megborsozom, mert én a gombát borsosan szeretem. Mikor a gomba megpuhult, hozzáöntök egy kevés tejszínt, újabb pár perc rotyogás, majd egy kevés vízzel elkevert keményít jön, amit gyorsan elkeverek benne, majd el is zárom a gázt alatta. Az enyém egy kicsit sűrűbb lett, mint szerettem volna, ezért egy kevéskét hozzátettem még a tészta főzővizéből is. Leszűrtem a tésztát, jól összekevertem, tálaltam, majd a maradék petrezselyemmel, és egy-két parmezán forgáccsal (amit a zöldségpucolóval a parmezán oldaláról húztam le) tálaltam.
Finom, gyors,laktató, kezdőknek ideális választás, ráadásul nagyobb mennyiségben is könnyen készíthető.

2012. február 6., hétfő

Gulyásleves, me' paprikás cuccból sosem elég


Imádom a leveseket. Minden nap képes lennék levest enni. Különösen a "tunkolható" verziók jönnek be. A gulyás meg eleve isteni találmány, én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne szerette volna. Mikor marhapörköltet főzök, akkor mindig teszek félre egy adagot "gyarapítani", ad egy, gazdasági megfontolásból, ad kettő, mert így 2szer lehet ugyanazt az alapot elsütni pár nap különbséggel. Így történt ez szombaton is. A leveshez valójában recept nincs nagyon, egy közepes lábasnyihoz kb fél kiló marhahusiból főzött erős pörköltre van csak szükség alapnak, melynek receptjét nem írom le újra, aki véletlenül nem tudná, hogyan is készül, az keresse ki a recepttáramból. Ha ez adott, végy még 2 sárgarépát, egy fehérrépát, egy kevés petrezselyemzöldet, ha nincs, az se baj, 2 krumplit, majd kockázd fel őket, majd dobáld bele a pöribe, adj hozzá vizet, majd forrald addig, míg a zöldségek már majdnem puhák. Ezután szedd ki a csomóra kötött zellerzöldet, és egy tojásból és lisztből kikevert csipetkével sűrítsd. Ha kell, adj még hozzá sót, borsot, őrölt köményt, nomeg paprikát, hogy szép színe legyen, majd tálald brutálisan ropogós hájú kenyérrel. Mint látható, ez nekem nem állt rendelkezésemre ma, ugyanis a kép ebédszünetben készült, amikor is bepusztítottam az utolsó tányért is, ekkorra azonban már csak teljeskiőrlésű toast kenyér maradt. Igen, most szabad megkövezni.

2012. február 5., vasárnap

Anyám Tejfölös Csirkepaprikása


Amit mellesleg képtelen vagyok szépen tálalni, mint ahogyan az látható. Persze ennek nem is ez a lényege, mifelénk mélytányérból, törökülésben, és szigorúan kanállal fogyasztandó, a csirke szinte csak dísz, a szaft az igazi kincs. Kizárólag, és ezt úgy értsd, hogy csakis és kizárólag nokedlivel tálaljuk, mással nem jó, akárki akármit mond. Na jó, esetleg tészta, ha minden kötél szakadna, de inkább ne szakadjon. Mióta Tominak főzöm, felsőcombot használok, mert ő nem szereti a csontos melót, nomeg a bőrt sem eszi, ez meg viszonylag könnyen kezelhető még neki is, bár én nagyon szeretem az ennél maszatosabb részeket is benne. Ami kell tehát:

1 kg csirke felsőcomb (vagy alsó, esetleg szárny), 8 dkg zsír, 2 közepes vöröshagyma, pirospaprika, 2 babérlevél, só, 2 dl tejföl, liszt.

A zsíron elkezdem megfonnyasztani az apróra vágott hagymát, majd mikor már szép üveges, lehúzom a tűzről. Várok egy percet, majd ráteszek egy ek pirosparikát, gyorsan elkeverem, majd rádobom a csont mentén félbevágott felsőcombokat. így pirítom már újra a tűzön egy ideig, majd nagyon kevés vizet adok hozzá, és addig kavargatom, míg levet nem ereszt. Ezután beledobom a babérleveleket, ráteszem a fedőt, és puhára párolom. Közben ha kell, vízzel pótolom az elforrt levet, de vigyázva, hogy ne főzzem, inkább csak pároljam a húsokat saját levükben, azokat a lé el ne lepje soha. Miután kész, és szép fényes, sűrű szaftja lett kevés tejfölt kikeverek liszttel, és ezzel behabarom. Ha nagyon flancolni akarok, ilyenkor kiveszem a  csirkecombikat, és a szaftot botmixerrel teljesen krémesre készítem, így egy kicsit más az összhatás, az ízén azonban nem változtat. A nokedlit már kismilliószor leírtam, hogy csinálom, így azt tessék kikeresgélni.
Ezt még a múlt héten ettük valamelyik nap, a héten szinte csak szemetet kajáltunk, egymást érték a kész tésztaszószok, a tortellini-vacsorák és társaik, kizárólag azért, mert este hatra minden nap átmentem zombiba. Lekopogom, egyéb bajom-tünetem nincs, de annyira fáradt tudok lenni estére, hogy sírni tudnék, Tomiban meg még sajna nem tudatosult az, hogy több segítségre van szükségem a háztartásban. Így gyakran nem marad mindenre idő, pl, ha hajat kell mosni, az tuti, hogy főzni már nem megy, vagy vagy kimosok és lesz tiszta ruha, vagy kitakarítóm a lakást, már sajnos rég nem megy minden egyszerre. Talán a tavasz majd segít az ügyön, nomeg a hormonok is kegyesebbek lesznek hozzám egy pár héten belül. 
Tegnap mondjuk ügyes gyerek voltam, mert megfőztem egy marhapörit, aminek a felét eltettem a hűtőbe, majd valamelyik este megesszük a héten, a másik feléből meg tegnap ettünk egy jó gulyásleveset, emellett főztem egy szép nagy adag székelyképosztát is, aminek holnap felteszem a receptjét, ebből is maradt a hétre, nomeg bevásároltam, kiporcióztam mindent, majd irány a  mélyhűtő, így ez a hét talán már kicsit könnyebb lesz. Majd jelentek.  



2012. január 22., vasárnap

Sajtos-Tejfölös Lángos


A héten anyánál vannak a gyerekek, és úgy néz ki, hogy amennyiben holnapig kiheverik a két napja elkapott hasmenéses vírust, elmennek a mórahalmi fürdőbe pancsolni egyet. Mikor ezt a tervet ecsetelte anya, megemlítette, hogy a program kihagyhatatlan része, a lángosozás sem maradhat el. Na, akkor döntöttem el, hogy lángost sütök. A mórahalmi lángosos ugyanis híresen remek lángos készít, ráadásul annyi sajtot és tejfölt pakol rá, amennyit még itthon, magunknak is sokalnék, ráadásul nagyon fair áron is adja, egy szó mint száz, iiiimádooom azt a lángost. A receptem régről van, még kézzel beírva a kis receptes füzetembe. Nincs benne se krumpli, se tojás, se kefír, se kovász, ez amolyan gyirs-gyors összedobom recept, amihez tényleg csak egy kenyértésztát dagasztok, viszont a végeredmény finom szokott lenni. Azt nem mondom, hogy ugyanolyan, mint a piaci, mert ahhoz kéne egy kis fáradt olaj, zsírpapír, a fokhagymás ecset szálai, és a legolcsóbb nagy, darabos só, de itthoninak nagyonis elmegy, friss, ropogós, belül puha, és van benne anyag.

800 g liszt (én fele sima-, fele kenyérlisztet használok), 2 tk só, 1 tk cukor, 2 ek olaj, 2 tasak instant élesztő, 1-2 ek tejföl, 5-6 dl tej és víz.

Az élesztőt, amennyiben frissből vagy nem instant élesztőből dolgozom felfuttatom. Egyébként a kimért lisztbe keverem. A sót is hozzáadom, majd a maradék anyagok hozzáadásával rugalmas, a nokedlitésztánál egy kicsit keményebb tésztát dagasztok. Lefedem, és hagyom egy órát kelni valami meleg helyen. Miután szépen megkelt, olajat hevítek egy nagy lábos alján, én hozzávetőleg fél litert használtam, majd olajos kézzel szépen kinyújtogatva egyesével kisütöm a lángosokat. Ebből az adagból 8 szép nagy lángos jött ki nekem.
Feltétnek egy pár gerezd zúzott fokhagymát egy kevés olajjal és vízzel jól elkevertem, majd hagytam addig állni, míg kelt a tészta. Ezzel a frissen kisült lángost megkentük, megsóztuk, megkentük tejföllel, majd megszórtuk reszelt sajttal. Igaz, hideg sör nem volt mellé, de nagyon finomat vacsoráztunk belőle.

2012. január 19., csütörtök

Szarvasgombás Rizottó




Ezzel a bejegyzéssel még el vagyok maradva, ugyanis tegnap este már annyira fáradt voltam, hogy nem volt energiám megírni, pedig egy-két szót mindenképp érdemel a dolog. Annak ellenére is, hogy nagy csalás az egész, mert valójában készkajáról van szó. Néhanapján a Lidl árul szarvasgombás rizottót kb 1.70-ért. Ez 3 adag a mi léptékeinkkel, ami nem is rossz. Tegnap délelőtt a munkahelyen végighallgattam az összes közelemben ülő kollégám ebédtevét, nekem azonban lövésem sem volt, mit eszem majd, mikor egyszer csak beugrott, hogy még van a szekrényben ebből a finomságból. Hazaérve össze is dobtam 20 perc alatt, persze kisebb módosításokkal. Ez tulajdonképp rizs icipici szárított szarvasgombadarabokkal, semmi más, így könnyen reprózható az alaptermék nélkül is. A hozzávalók:

1 csomag szarvasgombás rizottó, 1-2 marék szeletelt shiitake gomba, olivaolaj, só, bors, parmezán, petrezselyemzöld, fehérbor, víz.

Először 4 ek olivaolajon egy nagy lapos serpenyőben aranybarnára pirítottam a rizsszemeket, majd egy kevés, kb 1.5 dl fehérborral öntöttem fel. Ezután a mélyhűtőből előkaptam egy marék szeletelt shiitake gombát, azt is rádobtam, sóztam, borsoztam. kb 8 dl vizet készítettem magam mellé (ez az eredeti rizottónál természetesen zöldség- vagy húsalaplé lenne), és fokozatosan locsolgattam vele úgy, hogy mindig lássam a fehér szemecskéket. Hozzávetőleg 18 percet főtt, ezután tettem hozzá egy marék parmezánt, majd elzártam a gázt. Forrón tálaltam is, felöltöztetve egy kevés aprított petrezselyemmel, parmezánnal, sóval és borssal. Nagy lötty olivaolaj, és kész is. Királyi ebéd, nem? :D



2012. január 18., szerda

Hipp-hopp Túrós Lepény


Huj, de finomat ettünk ma! Történt ugyanis, hogy a hűtő rendezgetése közben rájöttem, hogy van fél kiló túró, ami ma jár le, ezért úgy gondoltam, hogy túrós csuszát vacsorázunk. No, de 2 főre 500 gramm túrót kicsit túldimenzionáltnak találtam, ezért inkább valami túrós lepény felé terelődtek a gondolataim. Amint hazaértem kerestem is receptet, a nőiportálon, vagy hol találtam is egyet, amiben nem volt tészta, pont ilyet kerestem, valami sült sajttortaszerű cuccot. Minden várakozást felülmúlt, egyszerű, könnyű, gyors... Ami kell hozzá:

5 tojás, 5 ek liszt, 5 ek cukor, 500 g túró, 1 nagy pohár tejföl, vaníliás cukor vagy vaníliarúd, egy marék mazsola, 1 citrom reszelt héja.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjékből kemény habot verek. A sárgákat a többi hozzávalóval kikeverem, óvatosan hozzákanalazom a fehérjét, és szépen beleforgatom, ügyelve, hogy ne törjön össze a hab. Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöm a masszát, és 190 fokos előmelegített sütőben aranybarnára sütöm. És ennyi. De tényleg.


2012. január 15., vasárnap

Vörösborors Marhapörkölt Nokedlivel és Tejfölös Ubisalival



Három hete éheztem már egy jó marhapörire, de a húsárak láttán mindig elment a kedven az egésztől. Tegnap azonban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad akkor is veszek másfél kiló lábszárat. A tescoban sikerült is a hentespultnál vennem úgy nevezett pastry beef-et, ami gyönyörű élénk vörös volt, kellően márványos, és még az ára is elfogadható volt. Utóbb már bántam, hogy nem fotóztam le, mert tényleg igazán szép pörialapanyag volt. Az elkészítés sem ment zökkenőmentesen, mert egy dühítő reggeli ébresztés miatt álló nap ment a hepaj, így elmondhatom, hogy a tegnap egyetlen pozitívuma lett ez a kaja, talán ha ez sem lett volna, már nem is tudom mi lenne... Mindegy, hagyjuk is. Lássuk inkább az alapanyagokat:

1.5 kg marha lábszár, 2 ek zsír, 2 közepes fej hagyma, 1 hegyes-erős paprika (az enyém hegyesnek hegyes volt, de egyáltalán nem csípős), 1 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, szigorúan szegedi :) fűszerpaprika, vörösbor.

A hagymákat az új botmixerem aprítójával feldaraboltam, egyébként egyszerűen apró kockákra vágtam volna. A húst is kis kockákra vágtam, a mi családunkban ez kb 1x1-est jelent. Mi jobban szeretjük húsből is és nokedliből is a kisebb falatokat, ki tudja miért, ahány ház, annyi szokás. A zsíron elkezdtem a hagymát fonnyasztani, majd mikor már szép üveges volt, rátettem a paprikát, majd azonnal ezután a húst. Kevergetve kb 5 percig pirítottam, amikor is kevés levet engedett. Ekkor tettem rá sót, borsot, köményt, majd felengettem kevés vízzel. Figyelem, ne sokat tegyünk rá, mert a hús további levet enged magából. Így főztem addig, míg majdnem teljesen meg nem puhult. Ekkor az elrotyogott levet borral pótoltam, érdemes szárazzal, nehogy megédesítse a szaftot. Belenyomtam a fokhagymát is, utánaízesítettem, majd készre főztem. 

Közben a nokedlit is előkészítettem. Két tojást, vizet, sót annyi liszttel kevertem ki, hogy megfelelő állagú legyen, sós vízbe szaggattam, majd szűrőlapáttal egy serpenyőbe mertem át, amiben előzőleg olajat hevítettem, így tartottam melegen a tálalásig, persze időnként megkeverve, nehogy lekapjon.

Az uborkasalátához már hamarabb legyalultam 2 kígyóuborkát, majd lesózva hagytam pihenni fél órát. Ezután kicsavartam a levét, majd cukorral hintettem meg, ecettel ízesítettem, hozzányomtam 2 gerezd fokhagymát, és újabb fél órára magára hagytam. Mikor már minden nagyjából kész volt, ezt újra kicsavartam, majd 2-3 ek tejfölt tettem hozzá. Színesítettem még egy-két szeletelt paprikával és negyedbe vágott koktélparadícsommal.
Tegnap este hárman ettünk belőle, mert este átjött egy barátunk, ma meg jól megettük a maradékot Tomival. Elmondása szerint ez volt az eddigi legfinomabb pörkölt, amit evett, persze ő elfogult, nomeg asszem a kanapén szem szeretett volna aludni, így nem is igen mondhatott volna mást, de az egyszer boztos, hogy nagyon jól esett mindannyiunknak. 





2012. január 10., kedd

Gnocchi Gorgonzola-szósszal és Spenóttal

Bevallom töredelmesen, ezt a bejegyzést is napok óta halogatom. Hihetetlen, de karácsony óta nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna valami fontosabb mint leülni, és blogolni arról, amit eszünk! Nem semmi! Sebaj, lassan talán itt a tavasz, akkor remélhetőleg már tovább tartanak majd az energiáim... Komolyan, ma gondoltam végig, hogy a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás helyett én mindig úgy érzem, mintha csak a munka lenne... De, hová tűnik a maradék 16 óra????
Ez a mai sem érdemelne általában bejegyzést, hiszen egy süket-néma csimpánz is el tudná készíteni, viszont szeretném, ha bekerülne a receptgyűjteménybe (ha belenéznél, katt ide), hogy legközelebb is eszembe jusson, ha problémám van a vacsi kitalálásával. A hozzávalók 4 főre:

2 csomag  kész gnocchi, 200 g friss spenótlevél, 150 g Gorgonzola (ha lehet, a krémesebb fajta), 1 marék cheddar reszelve, 2-3 marék grana padano vagy parmezán reszelve, 1,5 dl tejszín, szerecsendió, só, bors.

A gnocchit sós vízben megfőzöm, közben a tejszínben a sajtokat elkezdem olvasztani, ízesítem borssal és szerecsendióval, de nem sózom, mert a sajtok miatt elég sós lesz. A spenótot átmosom, majd lecsepegtetés nélkül bedobom a mikróba 2-3 percre, majd kiveszem, jól kicsavarom, beledobom a sajtszószos serpenyőbe, rámerem a leszűrt gnocchit, és azonnal tálalom. Ha lett volna a ház körül, megszórtam volna pirított diódarabokkal is, nagyon passzolt volna hozzá. Gyakorlatilag 10 perc elkészíteni, igazi "váratlanul betoppanóknak" való kaja.