Friss kifli szombat reggelre

Múlt vasárnap kakaót főztem a reggeli mellé, amolyan rendes, "zacskós kakaó" ízűt. Akkor jutott eszembe, hogy milyen jó is lenne mellé egy-két frissen sült kifli. Tegnap eszembe jutott, mi lenne, ha este bedagasztanék egy adagot, majd formázva hűtőbe tenném, reggel pedig ezzel lepném meg Tomát? Biztos örülne. Hát, örült is, nyolckor ugyanis az ágyban tálaltam a friss, puha még kicsit langyos kifliket vajjal és kakaóval. a hozzávalók a következők:

2 dl tej, 5 ek tejszín, 3 ek olvasztott vaj, 500 g liszt, 3 dkg friss élesztő, 1 tk só, 1 tk cukor. 

Mindent beledobáltam a kenyérsütőgépbe, majd elindítottam egy dagasztó programot. Mikor egyszer végzett, akkor kézzel is átgyúrtam, mert néha hajlamos nem eldolgozni a zsírosabb tésztákat, persze ezt kis is lehet hagyni, csak én szeretem érezni, hogy milyen az állaga. Még 20 percig dagasztattam vele, majd egy tálban hagytam duplájára kelni. Ezután 12 részre osztottam, kört formáztam belőle, majd az alját háromszögszerűen kiszélesítettem, és elkezdtem feltekerni úgy, hogy a hosszabbik csúcsát még egy kicsit tovább nyújtottam, mikor a feléhez értem. kivajazott sütőlapra tettem őket, majd betettem a hűtőbe éjszakára. Reggel, mikor felkeltem, vizet forraltam egy lábosban, majd 6-8 másodpercig lobogó vízbe dobtam a kifliket. Visszakerültek a sütőlapra, majd 200 fokos sütőben hozzávetőleg 20 perc alatt készre sütöttem őket. Rácson hűltek egy órát, majd lehetett is enni.

Legközelebb megpróbálom ugyanezt, csak vízzel és joghurttal, mert ez a verzió az az igazi, "van cucc benne" kifli volt, én viszont imádom az olcsó, bolti ropogós kiflit is. Tomi persze azt mondta, hogy neki jöhet ez a mai legközelebb is.   

Bruschetta a beeső vendégeknek

Ma egy ismerősünk barátja elvitte átnézni az autót, mert jövő héten menne műszakira. Mivel nem volt biztos, hogy felugranak vacsizni és meginni egy pohár bort vagy sem, úgy gondoltam, tutira megyek, és összedobok egyet a kedvenc bruschetta toppingunkból. Mivel a csinosabbik salátalevelet megettem ebédre,  nagy salátázás nem volt mellé, pedig úgy lett volna az igazi. A recept végtelen egyszerű, én robotgépbe dobálok mindent, akinek viszont nincs, az nyugodtan feldarabolgathatja a hozzávalókat apróra, és összekutyulhatja úgy- a végeredmény ugyanaz lesz, csak kicsit több időt igényel. Ami megy bele:

2 gerezd fokhagyma, 2 friss, érett paradicsom, 3 ek olajban úszkáló aszalt paradicsom, 3 ek paradicsom sűrítmény, 2-3 anchovy filé, 1 marék fekete olivabogyó, friss bazsalikom, friss oregánó, olivaolaj, egy kis darab csilipaprika (opcionális, nálunk csak az enyémbe kerül sajnos)

Zutty bele a robotgépbe, nem kell teljesen lezúzatni vele, csak épp, hogy kenhető legyen. Ezután egy nagyobb ciabattát felszeletelek srégen, úgy, hogy szép nagy ovális szeleteket kapjak, ezeket 220 fokos sütőben a rácson egy kicsit előpirítom. Addig egy nagy vágódeszkára nyomok egy gerezd fokhagymát, megszóróm apróra vágott oregánóval, meglocsolom olivaolajjal jó alaposan, megsózom, majd a sütőből kikerülő szeletkéket szépen megmártogatom ebben a cuccban. Visszateszem a rácsra, ráhalmozom a toppingot, teszek rá egy szelet mozzarellát, és irány a grill. Miután megsült, tálra rendezem, és olivaolajjal locsolgatom meg. Ilyenkor jöhetnek az ízesített olajak, tegnap az enyém csilis olivaolajjal landolt a tányéron.

Burek, ahogy én képzelem

Ígérem, ez lesz a mai utolsó. Egész szép az idő, de nem nagyon van kedvünk kimozdulni, különösen, hogy tegnap jöttünk-mentünk sokat. Ehelyett inkább főzök, így egyszerűbbek lesznek az esték hét közben. Kiolvasztottam éjjel fél kiló darált marhahúst, majd valahogy eszembe jutott ma, hogy mi lenne, ha burek formájában készíteném el, így Tomi holnap könnyen viheti ezt ebédre. Mivel még sosem készítettem bureket, csináltam egy kis nyomozást a neten. A végeredmény megdöbbentett: angol és magyar nyelven egyaránt megy az anyázás, hogy ez nem burek, az nem burek, ha pl tojás van benne, vagy épp nem birkahúsból készül, stb, így hamar világossá vált, hogy akármit csinálok, és azt bureknek nevezem, az kb annyire lesz burek mint akármelyik recept a neten. Azért írom ezt le, hogy az, aki a későbbiekben eljut a receptemhez, az tudja, hogy ez nem az eredeti recept, annál jóval húsosabb, gazdagabb, illetve a fene tudja, minden esetre tök jó kis kaja. A hozzávalók a következők:

500 g darált marhahús, 2 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 tk paradicsompüré, 1 sárgarépa, 1 dl bor, só, bors, kakukkfű, majoránna, tejföl, 200 g rétestészta, kevés liszt, 100 g vaj.

A hagymát és fokhagymát felkockázom, egy serpenyőben elkezdem pirítani egy leheletnyi olajon, hozzáteszem a húst, fehéredésig sütöm, közben fűszerezem, hozzáadom a paradicsompürét, a bort, majd lefedve fél órát főzöm a belereszelt répával. Ezután egy tortaformát kivajazok, beleterítek egy réteslapot, megvajazom, ráterítek még egy lapot, majd eloszlatom rajta a húsos massza harmadát. Ezt előzőleg egy kevés liszttel keverem el, és hozzáteszek egy-két ek tejfölt is, hogy krémesebb legyen. Így rétegzem háromszor, minden alkalommal 2 réteg vajazott réteslappal. A végén visszahajtogatom a kilógó részeket, majd egy nagyobb réteslappal leterítem a tetejét. Meglocsolom  olvasztott vajjal, majd forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Nem épp diétás, de Tomának ízlett. A képen nem látszanak a rétegek, pedig ott vannak, ez annak köszönhető, hogy amikor megnyomom a késsel, egy kicsit kinyomódik a töltelék. Szépen tálalható, nem szétesős ezekkel az arányokkal.

Hajnali Majorannás Májpástétom

Ki korán kel, aranyat lel... tartja a mondás. Én aranyat nem találtam, viszont álmatlanságom eredménye egy királyi reggeli lett, amit sajnos egyedül voltam kénytelen élvezni, ugyanis négy óra éhgyomorra főzőcske után képtelen voltam Tamásra tovább várni. Egy finom kávé, pirítós és májpástétom. Élni tudni kell. Hozzá kell tennem, hogy e emelkedett hangnem nem elhanyagolható oka az, hogy 16 hete nem ettem májat, amit egyébként nagyon, de nagyon szeretek, így ha azt mondom, hogy rá voltam éhezve, akkor nagyon enyhén fejeztem csak ki magam. Majd megvesztem egy jó pástétomért. Fűszerezésben nem szálltam el, bízva abban, hogy Tomi is besegít majd az elfogyasztásba. Hozzávalók:

380 g csirkemáj, 2 szelet füstölt bacon, olaj, 1 kis fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, szárított majoranna, só, bors, 20 dkg vaj, 1 tk angol mustár.

A májat megmosom, lecsepegtetem, majd papírtörlővel leitatom róla a felesleges nedvességet. A hagymát és a fokhagymát aprítóban apróra vágom, majd elkezdem egy kevéske vaj és olaj keverékén megfonnyasztani. hozzádobom a kockára vágott bacont is, majd feldarabolom a májat. Nem kell nagyon elaprózni. Rádobom ezt is, borsozom, megszórom majorannával, és addig főzöm nagyon-nagyon kevés vízzel, míg a máj teljesen átfő. Ekkor elzárom a gázt alatta, félreteszem hűlni. Amikor langyos, leturmixolom. Közben egy másik edényben a maradék vajat (kb 10 dkg) habosra keverem, majd spatulával szépen összeforgatom a májas masszával, hogy szép selymes, könnyű masszát kapjak. Ezt tovább ízesítem borssal, sóval, mustárral, majd tálakba szedem. Én hármat készítettem, egyet már adok is a szomszédasszonyomnak, a másik kettő meg két napra megmarad reggelinek. Utolsó lépésként vajat melegítek egy hőálló mérőkancsóban a mikróban, a pástétomok tetejére pár szem fekete borsot teszek, majd jól rálocsolom a vajat. Ez a későbbiekben a hűtőben megdermed, és légmentesen lezárja a cuccot, így napokig eláll majd gond nélkül. 

Valentin napi reggelinek tökéletes ez, pikáns, aszalt paradicsommal, csemiubival vagy akár aszalt fügével és egy rusztikus kenyérkosárral igazán remek "ágyba' piknik" lehet, bár gyirs-gyors ajándéknak sem rossz, ha pl hétvégi összeröffenésre megy az ember.

Tejszínes-Gombás Kagylótészta

Még csak hajnal öt van, de nagyon nem megy az alvás. Tegnap rettenetesen el voltam keseredve, ugyanis az autóban elgurult a karikagyűrűm, amit aztán, hiába kerestünk két órán keresztül hárman, nem találtuk meg. Aztán pár óra bőgés után csak rászántuk magunkat a bevásárlótáskák kipakolására, amikor is egy apró forrasztásos hajtásból előgurult a kis mocsok. No, ekkor jött megint egy óra sírás-rívás, persze ekkor már örömkönnyekkel. Egy szó mint száz, estére jól belefáradtam a történtekbe. 

A mai kajáról csak annyit, hogy a héten ettem ezt valamelyik nap, mert ebédszünetben 20 perc alatt elkészíthető, és épp volt még a mélyhűtőben szeletelt gombám hozzá, ráadásul, mint azt már párszor említettem, Toma nem eszik gombát, ezért a halas-gombás-csípős-távolkeleti ízlésemet kénytelen vagyok 20 perces ebédek formájában kiélni. A hozzávalók:

2 shallott hagyma, 150 g gomba szeletelve, 1 ek vaj, kevés olivaolaj, só, bors, friss petrezselyem, másfél dl tejszín, kevés étkezési keményítő, 250 g tészta.

A tésztát felteszem sós vízbe főni, majd egy nagy serpenyőben elkezdem hevíteni a vajat és az olivaolajat. Rádobom a gombát, sózom, borsozom, majd hagyom egy pár percig, míg levet nem ereszt. Ezután hozzáadom az apróra vágott petrezselyem felét, ez kb 1 ek volt nálam, és még egyszer megborsozom, mert én a gombát borsosan szeretem. Mikor a gomba megpuhult, hozzáöntök egy kevés tejszínt, újabb pár perc rotyogás, majd egy kevés vízzel elkevert keményít jön, amit gyorsan elkeverek benne, majd el is zárom a gázt alatta. Az enyém egy kicsit sűrűbb lett, mint szerettem volna, ezért egy kevéskét hozzátettem még a tészta főzővizéből is. Leszűrtem a tésztát, jól összekevertem, tálaltam, majd a maradék petrezselyemmel, és egy-két parmezán forgáccsal (amit a zöldségpucolóval a parmezán oldaláról húztam le) tálaltam.

Finom, gyors,laktató, kezdőknek ideális választás, ráadásul nagyobb mennyiségben is könnyen készíthető.

Gulyásleves, me' paprikás cuccból sosem elég

Imádom a leveseket. Minden nap képes lennék levest enni. Különösen a "tunkolható" verziók jönnek be. A gulyás meg eleve isteni találmány, én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne szerette volna. Mikor marhapörköltet főzök, akkor mindig teszek félre egy adagot "gyarapítani", ad egy, gazdasági megfontolásból, ad kettő, mert így 2szer lehet ugyanazt az alapot elsütni pár nap különbséggel. Így történt ez szombaton is. A leveshez valójában recept nincs nagyon, egy közepes lábasnyihoz kb fél kiló marhahusiból főzött erős pörköltre van csak szükség alapnak, melynek receptjét nem írom le újra, aki véletlenül nem tudná, hogyan is készül, az keresse ki a recepttáramból. Ha ez adott, végy még 2 sárgarépát, egy fehérrépát, egy kevés petrezselyemzöldet, ha nincs, az se baj, 2 krumplit, majd kockázd fel őket, majd dobáld bele a pöribe, adj hozzá vizet, majd forrald addig, míg a zöldségek már majdnem puhák. Ezután szedd ki a csomóra kötött zellerzöldet, és egy tojásból és lisztből kikevert csipetkével sűrítsd. Ha kell, adj még hozzá sót, borsot, őrölt köményt, nomeg paprikát, hogy szép színe legyen, majd tálald brutálisan ropogós hájú kenyérrel. Mint látható, ez nekem nem állt rendelkezésemre ma, ugyanis a kép ebédszünetben készült, amikor is bepusztítottam az utolsó tányért is, ekkorra azonban már csak teljeskiőrlésű toast kenyér maradt. Igen, most szabad megkövezni.

Anyám Tejfölös Csirkepaprikása

Amit mellesleg képtelen vagyok szépen tálalni, mint ahogyan az látható. Persze ennek nem is ez a lényege, mifelénk mélytányérból, törökülésben, és szigorúan kanállal fogyasztandó, a csirke szinte csak dísz, a szaft az igazi kincs. Kizárólag, és ezt úgy értsd, hogy csakis és kizárólag nokedlivel tálaljuk, mással nem jó, akárki akármit mond. Na jó, esetleg tészta, ha minden kötél szakadna, de inkább ne szakadjon. Mióta Tominak főzöm, felsőcombot használok, mert ő nem szereti a csontos melót, nomeg a bőrt sem eszi, ez meg viszonylag könnyen kezelhető még neki is, bár én nagyon szeretem az ennél maszatosabb részeket is benne. Ami kell tehát:

1 kg csirke felsőcomb (vagy alsó, esetleg szárny), 8 dkg zsír, 2 közepes vöröshagyma, pirospaprika, 2 babérlevél, só, 2 dl tejföl, liszt.

A zsíron elkezdem megfonnyasztani az apróra vágott hagymát, majd mikor már szép üveges, lehúzom a tűzről. Várok egy percet, majd ráteszek egy ek pirosparikát, gyorsan elkeverem, majd rádobom a csont mentén félbevágott felsőcombokat. így pirítom már újra a tűzön egy ideig, majd nagyon kevés vizet adok hozzá, és addig kavargatom, míg levet nem ereszt. Ezután beledobom a babérleveleket, ráteszem a fedőt, és puhára párolom. Közben ha kell, vízzel pótolom az elforrt levet, de vigyázva, hogy ne főzzem, inkább csak pároljam a húsokat saját levükben, azokat a lé el ne lepje soha. Miután kész, és szép fényes, sűrű szaftja lett kevés tejfölt kikeverek liszttel, és ezzel behabarom. Ha nagyon flancolni akarok, ilyenkor kiveszem a  csirkecombikat, és a szaftot botmixerrel teljesen krémesre készítem, így egy kicsit más az összhatás, az ízén azonban nem változtat. A nokedlit már kismilliószor leírtam, hogy csinálom, így azt tessék kikeresgélni.

Ezt még a múlt héten ettük valamelyik nap, a héten szinte csak szemetet kajáltunk, egymást érték a kész tésztaszószok, a tortellini-vacsorák és társaik, kizárólag azért, mert este hatra minden nap átmentem zombiba. Lekopogom, egyéb bajom-tünetem nincs, de annyira fáradt tudok lenni estére, hogy sírni tudnék, Tomiban meg még sajna nem tudatosult az, hogy több segítségre van szükségem a háztartásban. Így gyakran nem marad mindenre idő, pl, ha hajat kell mosni, az tuti, hogy főzni már nem megy, vagy vagy kimosok és lesz tiszta ruha, vagy kitakarítóm a lakást, már sajnos rég nem megy minden egyszerre. Talán a tavasz majd segít az ügyön, nomeg a hormonok is kegyesebbek lesznek hozzám egy pár héten belül. 

Tegnap mondjuk ügyes gyerek voltam, mert megfőztem egy marhapörit, aminek a felét eltettem a hűtőbe, majd valamelyik este megesszük a héten, a másik feléből meg tegnap ettünk egy jó gulyásleveset, emellett főztem egy szép nagy adag székelyképosztát is, aminek holnap felteszem a receptjét, ebből is maradt a hétre, nomeg bevásároltam, kiporcióztam mindent, majd irány a  mélyhűtő, így ez a hét talán már kicsit könnyebb lesz. Majd jelentek.