Vörösboros Báránysült

Villámgyors bejegyzés következik, attól függetlenül, hogy ezer éve nem írtam semmit. Ennek oka a most hat tehes gyönyörű kislányunk, Bella érkezése. A terhességem utolsó két hónapja borzalmas fáradsággal telt, így nem sok bonyolult fogás landolt az asztalon, inkább lustálkodtam és tévéztem főzőcske helyett... Mikor már volt időm főzni, akkor a fotózás és írogatás maradt el, most viszont, valami szerencsés csillagállásnak köszönhetően a gyerek alszik, Tomi tortellinit főz (dobozból), így van időm pötyögni végre. A következő kaját tegnap követtem el, Máté segített hagymát pucolni, Tomi meg gyipaciztatta a kisasszonyt, míg én összeraktam a hozzávalókat.

1 báránycomb (én két félből dolgoztam), 1 kg vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, rozmaring, kakukkfű, 3 dl vörösbor, olaj, vaj, balzsamecet vagy vörösborecet, keményítő, só, bors, mentalevél.

A báránycombot megmosom, letörölgetem, majd egy késsel 2 cm mélyen megszurkálom. Süval s borssal átdözsölöm, majd egy kevés felforrósított olajon minden oldalát szép barnára megsütöm. Eközben a fele fokhagymát összezúzom, apróra vágom a rozmaringot, és kikeverem őket a vajjal. Ezzel a masszával dörszölöm át az elősütött húst. A hagymát vékonyan felszeletelem, majd abban a serpenyőben, amiben a húsokat elősütöttem megdinsztelem. rádobom a maradék fokhagymát, majd egy mély tepsi aljára borítom. Erre kerül rá a vajjal bekent hús, majd végül a vörösbor. Így teszem be letakarva a 200 fokra előmelegített sütőbe, amit fél óra után visszaveszek 160 fokra, így sütöm további két-két és fél órát. ezután a húst kiemelem az edényból, fóliával lefedem, és visszateszem a kikapcsolt sütőbe, hogy meleg maradjon. A hagymás szaftot átszűröm egy lábosba, majd elkezdem forralni. Közben kumplit főzök. Miután a lé felére elfőtte magát, egy kevés ecetet teszek hozzá, ezzel forralom még egy pár percig. Keményítővel sűrítem még egy kicsit, majd egy kevés vajat belekeverve fényesítem. Krumplipürével vagy tört krumplival tálalom, majd apróra vágott mentával szórom meg.

Huh... el sem hiszem, hogy végeztem... Háromszor ültem neki ezt a receptet megírni... Sebaj, talán most... Ja, ay iménti recept legszebb része a szósz, ami igazi angolosan készül, és nagyon finom. Igaz, egy kis párolt répa, meg brokkoli még mellé kerülne itt, de mi nem vagyunk oda a párolt zöldségköretekért annyira, így megmaradt magyarosra a dolog: krumpli, hús, nomeg a szaft. Meg egy kis bor. És törköly előtte a fiúknak...

Burek, ahogy én képzelem

Ígérem, ez lesz a mai utolsó. Egész szép az idő, de nem nagyon van kedvünk kimozdulni, különösen, hogy tegnap jöttünk-mentünk sokat. Ehelyett inkább főzök, így egyszerűbbek lesznek az esték hét közben. Kiolvasztottam éjjel fél kiló darált marhahúst, majd valahogy eszembe jutott ma, hogy mi lenne, ha burek formájában készíteném el, így Tomi holnap könnyen viheti ezt ebédre. Mivel még sosem készítettem bureket, csináltam egy kis nyomozást a neten. A végeredmény megdöbbentett: angol és magyar nyelven egyaránt megy az anyázás, hogy ez nem burek, az nem burek, ha pl tojás van benne, vagy épp nem birkahúsból készül, stb, így hamar világossá vált, hogy akármit csinálok, és azt bureknek nevezem, az kb annyire lesz burek mint akármelyik recept a neten. Azért írom ezt le, hogy az, aki a későbbiekben eljut a receptemhez, az tudja, hogy ez nem az eredeti recept, annál jóval húsosabb, gazdagabb, illetve a fene tudja, minden esetre tök jó kis kaja. A hozzávalók a következők:

500 g darált marhahús, 2 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 tk paradicsompüré, 1 sárgarépa, 1 dl bor, só, bors, kakukkfű, majoránna, tejföl, 200 g rétestészta, kevés liszt, 100 g vaj.

A hagymát és fokhagymát felkockázom, egy serpenyőben elkezdem pirítani egy leheletnyi olajon, hozzáteszem a húst, fehéredésig sütöm, közben fűszerezem, hozzáadom a paradicsompürét, a bort, majd lefedve fél órát főzöm a belereszelt répával. Ezután egy tortaformát kivajazok, beleterítek egy réteslapot, megvajazom, ráterítek még egy lapot, majd eloszlatom rajta a húsos massza harmadát. Ezt előzőleg egy kevés liszttel keverem el, és hozzáteszek egy-két ek tejfölt is, hogy krémesebb legyen. Így rétegzem háromszor, minden alkalommal 2 réteg vajazott réteslappal. A végén visszahajtogatom a kilógó részeket, majd egy nagyobb réteslappal leterítem a tetejét. Meglocsolom  olvasztott vajjal, majd forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Nem épp diétás, de Tomának ízlett. A képen nem látszanak a rétegek, pedig ott vannak, ez annak köszönhető, hogy amikor megnyomom a késsel, egy kicsit kinyomódik a töltelék. Szépen tálalható, nem szétesős ezekkel az arányokkal.

Anyám Tejfölös Csirkepaprikása

Amit mellesleg képtelen vagyok szépen tálalni, mint ahogyan az látható. Persze ennek nem is ez a lényege, mifelénk mélytányérból, törökülésben, és szigorúan kanállal fogyasztandó, a csirke szinte csak dísz, a szaft az igazi kincs. Kizárólag, és ezt úgy értsd, hogy csakis és kizárólag nokedlivel tálaljuk, mással nem jó, akárki akármit mond. Na jó, esetleg tészta, ha minden kötél szakadna, de inkább ne szakadjon. Mióta Tominak főzöm, felsőcombot használok, mert ő nem szereti a csontos melót, nomeg a bőrt sem eszi, ez meg viszonylag könnyen kezelhető még neki is, bár én nagyon szeretem az ennél maszatosabb részeket is benne. Ami kell tehát:

1 kg csirke felsőcomb (vagy alsó, esetleg szárny), 8 dkg zsír, 2 közepes vöröshagyma, pirospaprika, 2 babérlevél, só, 2 dl tejföl, liszt.

A zsíron elkezdem megfonnyasztani az apróra vágott hagymát, majd mikor már szép üveges, lehúzom a tűzről. Várok egy percet, majd ráteszek egy ek pirosparikát, gyorsan elkeverem, majd rádobom a csont mentén félbevágott felsőcombokat. így pirítom már újra a tűzön egy ideig, majd nagyon kevés vizet adok hozzá, és addig kavargatom, míg levet nem ereszt. Ezután beledobom a babérleveleket, ráteszem a fedőt, és puhára párolom. Közben ha kell, vízzel pótolom az elforrt levet, de vigyázva, hogy ne főzzem, inkább csak pároljam a húsokat saját levükben, azokat a lé el ne lepje soha. Miután kész, és szép fényes, sűrű szaftja lett kevés tejfölt kikeverek liszttel, és ezzel behabarom. Ha nagyon flancolni akarok, ilyenkor kiveszem a  csirkecombikat, és a szaftot botmixerrel teljesen krémesre készítem, így egy kicsit más az összhatás, az ízén azonban nem változtat. A nokedlit már kismilliószor leírtam, hogy csinálom, így azt tessék kikeresgélni.

Ezt még a múlt héten ettük valamelyik nap, a héten szinte csak szemetet kajáltunk, egymást érték a kész tésztaszószok, a tortellini-vacsorák és társaik, kizárólag azért, mert este hatra minden nap átmentem zombiba. Lekopogom, egyéb bajom-tünetem nincs, de annyira fáradt tudok lenni estére, hogy sírni tudnék, Tomiban meg még sajna nem tudatosult az, hogy több segítségre van szükségem a háztartásban. Így gyakran nem marad mindenre idő, pl, ha hajat kell mosni, az tuti, hogy főzni már nem megy, vagy vagy kimosok és lesz tiszta ruha, vagy kitakarítóm a lakást, már sajnos rég nem megy minden egyszerre. Talán a tavasz majd segít az ügyön, nomeg a hormonok is kegyesebbek lesznek hozzám egy pár héten belül. 

Tegnap mondjuk ügyes gyerek voltam, mert megfőztem egy marhapörit, aminek a felét eltettem a hűtőbe, majd valamelyik este megesszük a héten, a másik feléből meg tegnap ettünk egy jó gulyásleveset, emellett főztem egy szép nagy adag székelyképosztát is, aminek holnap felteszem a receptjét, ebből is maradt a hétre, nomeg bevásároltam, kiporcióztam mindent, majd irány a  mélyhűtő, így ez a hét talán már kicsit könnyebb lesz. Majd jelentek.  

Vörösborors Marhapörkölt Nokedlivel és Tejfölös Ubisalival

Három hete éheztem már egy jó marhapörire, de a húsárak láttán mindig elment a kedven az egésztől. Tegnap azonban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad akkor is veszek másfél kiló lábszárat. A tescoban sikerült is a hentespultnál vennem úgy nevezett pastry beef-et, ami gyönyörű élénk vörös volt, kellően márványos, és még az ára is elfogadható volt. Utóbb már bántam, hogy nem fotóztam le, mert tényleg igazán szép pörialapanyag volt. Az elkészítés sem ment zökkenőmentesen, mert egy dühítő reggeli ébresztés miatt álló nap ment a hepaj, így elmondhatom, hogy a tegnap egyetlen pozitívuma lett ez a kaja, talán ha ez sem lett volna, már nem is tudom mi lenne... Mindegy, hagyjuk is. Lássuk inkább az alapanyagokat:

1.5 kg marha lábszár, 2 ek zsír, 2 közepes fej hagyma, 1 hegyes-erős paprika (az enyém hegyesnek hegyes volt, de egyáltalán nem csípős), 1 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, szigorúan szegedi :) fűszerpaprika, vörösbor.

A hagymákat az új botmixerem aprítójával feldaraboltam, egyébként egyszerűen apró kockákra vágtam volna. A húst is kis kockákra vágtam, a mi családunkban ez kb 1x1-est jelent. Mi jobban szeretjük húsből is és nokedliből is a kisebb falatokat, ki tudja miért, ahány ház, annyi szokás. A zsíron elkezdtem a hagymát fonnyasztani, majd mikor már szép üveges volt, rátettem a paprikát, majd azonnal ezután a húst. Kevergetve kb 5 percig pirítottam, amikor is kevés levet engedett. Ekkor tettem rá sót, borsot, köményt, majd felengettem kevés vízzel. Figyelem, ne sokat tegyünk rá, mert a hús további levet enged magából. Így főztem addig, míg majdnem teljesen meg nem puhult. Ekkor az elrotyogott levet borral pótoltam, érdemes szárazzal, nehogy megédesítse a szaftot. Belenyomtam a fokhagymát is, utánaízesítettem, majd készre főztem. 

Közben a nokedlit is előkészítettem. Két tojást, vizet, sót annyi liszttel kevertem ki, hogy megfelelő állagú legyen, sós vízbe szaggattam, majd szűrőlapáttal egy serpenyőbe mertem át, amiben előzőleg olajat hevítettem, így tartottam melegen a tálalásig, persze időnként megkeverve, nehogy lekapjon.

Az uborkasalátához már hamarabb legyalultam 2 kígyóuborkát, majd lesózva hagytam pihenni fél órát. Ezután kicsavartam a levét, majd cukorral hintettem meg, ecettel ízesítettem, hozzányomtam 2 gerezd fokhagymát, és újabb fél órára magára hagytam. Mikor már minden nagyjából kész volt, ezt újra kicsavartam, majd 2-3 ek tejfölt tettem hozzá. Színesítettem még egy-két szeletelt paprikával és negyedbe vágott koktélparadícsommal.

Tegnap este hárman ettünk belőle, mert este átjött egy barátunk, ma meg jól megettük a maradékot Tomival. Elmondása szerint ez volt az eddigi legfinomabb pörkölt, amit evett, persze ő elfogult, nomeg asszem a kanapén szem szeretett volna aludni, így nem is igen mondhatott volna mást, de az egyszer boztos, hogy nagyon jól esett mindannyiunknak. 

Sticky Lemon Chicken, avagy ragadós citromos csirke Gordon Ramsaytől

Úgy gondoltam, hogy a hosszú csendet valami egészen gyönyörű recepttel töröm meg. Ennél alkalmasabbat nem is találhattam volna, ha valaki veszi a fáradságot, és megfőzi, garantáltan nem fog csalódni ebben a receptben. Egyszerűen mennyei, ráadásul mennyeien egyszerű is. Előbb azonban pár szó az elmúlt hétről... Nagyon nyüzsgős volt, ellátogattunk Bath-ba, ami most már hivatalosan is kedvenc városommá lépett elő, dolgoztunk sokat, és egy nem mindennapi meglepetésben is részünk volt, erről talán később írok még részletesebben. Addig is, főzzünk!

1 kg csirkefelsőcomb (filézve, bőr rajtahagyva),1 fej fokhagyma, 2-3 ek olivaolaj, egy löttyintésnyi fehérborecet, 2 ek szójaszósz, 3 ek méz, citrom-kakukkfű (lemon thyme), 1 citrom, 1 másik citrom felének a leve, só, bors.

A csirkéket kicsontoztam, a csontokat betettem a mélyhűtőbe borsóleveshez. A filéket félbevágtam, sóztam, borsoztam, félig feltekertem, majd megtűztem őket fogpiszkálóval. Egy nagy serpenyőben olajat melegíttettem, majd minden oldalán gyorsan aranybarnára sütöttem a darabkákat a fokhagyma és a felaprított kakukkfű kíséretében. Ezután meglocsoltam egy kevés ecettel, majd hagytam 2-3 percig rotyogni, majd ráöntöttem a szójaszószt és a mézzel jól megöntöztem. Rádobtam a szeletekre szelt citromot, meglocsoltam a citromlével. Összeráztam egy kicsit, majd egy nagyon kevés vízzel magas lángon további 10-15 percig pároltam. Krumplipüré készült mellé, épp ahogyan Ramsay könyvében van, azaz egy kis csokor friss újhagymával bolondítva meg az eredeti receptet. Érdekes módon a kissé keleties hatást keltő kaja nagyon bejött Tominak is.

Egy készletfelélő vacsora Csülkös Bablevessel

Elhatároztam, hogy szép lassan mindent elhasználok a mélyhűtőből. Leginkább azért, hogy karácsony után friss cuccokkal tölthessem fel, nomeg azért is, mert néha nem árt lebeszélnem magamat a napi boltbajárásról, mert tapasztalatom szerint mindig több cuccal távozom a pénztártól mint azt eredetileg elterveztem. Reggel tehát kivettem egy kisebb füstölt csülköt olvadni. Összevadásztam továbbá:

kb 180 g száraz tarkababot, 1 konzerv vörösbabot, 2 kisebb sárgarépát, 2 kisebb krumplit, 1 paszternákot, két kis hagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy negyed paprikát, egy kis darab zellert, lisztet, olajat, pirospaprikát, szemesborsot, 2 babérlevelet, lestyánt, tejfölt.

A kuktában egy óra alatt puhára főztem a csülköt az egyik hagymával, babérlevelekkel és a szemesborssal, amikor megfőtt, kivettem a léből, alaposan bebugyoláltam alufóliába, majd félretettem. A levét konyhai papírtörlőn átszűrtem, ez szépen felfogta a zsírját, majd a reggel óta ázódó babot félpuhára főztem benne. A zöldségeket közben meghámoztam, felkockáztam, majd ezt is a babhoz adtam. Mikor már majdnem kész volt, 2 ek olajon megfuttatam a két gereyd reszelt fokhagymát, a reszelt vöröshagymával, rádobtam 3 ek lisztet, kevés paprikát, majd hideg vízzel csomómentesre kevertem, ezzel rántottam be a levest. A csülköt felkockáztam, visszatettem a levesbe, fűszereztem, majd egy utolsó rottyantás után forrón tálaltam. Tejfölt és petrezselyemzöldet kínáltam mellé.
Másodiknak Tomi 3 tojásos piskótából készült Arankás csokikrémes tortácskát kapott, én ezt már nem nagyon kívántam, úgy teleettem magam a levessel.

Szűzpecsenye Grillezett Polentaágyon Cideres Almaszósszal

Hát, igen lusta voltam a héten posztolni a vacsorákról. Ma sem viszem túlzásba, mert a konyhában mindössze arra a fél órára álltam be, míg ezt a vacsit összedobtam. Azt persze nem mondom, hogy nem csináltunk semmit, egész délelőtt takarítottunk, mert csodaszép idő volt, ami nagy napsütéssel jár, ami meg a bútorokon teszi extrán láthatóvá a port és a maszatot, ezért végigcsutakoltuk a lakás minden szegletét. Utána séta, kis bevásárlás, és irány a konyha. A szűzpecsenyét még a hét elején vettem a Waitroseban féláron. Így totál nem vészes az ára, nagyon szép, zsenge hús lévén pillanatok alatt el is készül, ezért ideális hétköznapi gyirs-gyors vacsorákhoz. Tomi másfél hete próbál bepusztítani egy 4 literes perry cidert, amit egy közeli farm shopban vett, gondoltam besegítek neki, és 2 decit én is elhasználok a kajához, így lett cideres almaszósz a körítés mellé. Amit tehát használtam:

1 darab sertés szűzpecsenye (kb 350-380 g), 2 alma, 2 dl cider, vaj, olaj, só bors, pár levél friss zsálya, 2-3 ek tejföl vagy tejszín, kevés liszt, 3 shallot hagyma.

A húst 2 centis medalionokra vágom, sózom, borsozom, félreteszem. A hagymát apróra vágom, az almát uborkagyalun hajszálvékony szeletekre szelem. Egy vastag aljú serpenyőben a vaj és olaj keverékét elkezdem hevíteni, közben a húsokat meghempergetem lisztben, majd pirosra sütöm minden oldalát. Amikor kész, kiveszem őket, és melegen tartom. A serpenyőbe beledobom a hagymát és az almát, egy-két percig pirítom, majd meglocsolom ciderrel. Óvatosan elkezdem keverni, megvárom, míg minden leragadt rész szépen feloldódik, majd visszateszem a húsokat, és lefedve puhulásig párolom, ez kb 10-15 perc. Ezután újra kiveszem őket, a szószt elkeverem egy kis tejszínnel, majd további 4-5 percig rotyogtatom, sűrítem. Forrón tálalom.

Mára grillezett polentát készítettem hozzá, ehhez 750 ml vízben főztem meg 200 g kukoricadarát, hozzátettem 1 tk sót, egy tk vajat, majd kb 1,5 centi vastagon kiterítettem a masszát egy szilikon sütőpapírra. Megvártam míg kihűl, a legnagyobb pogácsaszaggatómmal korongokat szaggattam ki belőle, majd nagyon meleg grillserpenyőn 10-10 percig grilleztem mindkét oldalán.

Tokány Hentes Módra

Rettenetes éjszakánk volt, sikerült jól összevesznünk. Persze mindez vacsora után történt, így van mit feltöltenem, bár kedvem nem sok van hozzá. A mélyhűtő kiürítésében vagyok még mindig, most épp két csomag tarja jutott a kezembe, amiből tokányt készítettem. Általában borsós tokányt szoktam csinálni, azt mindketten szeretjük, de az egyik szakácskönyvemben szerepel ez a recept, gondoltam, a változatosság kedvéért most hentes módra csinálom. Amit használtam:

Egy ujjnyi darab szalonna, 150 g füstölt kockázott bacon, 4 szelet tarja felcsíkozva, 1 nagy fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, kevés sűrített paradicsom, só, bors, csemegeuborka levével.

A szalonnát apró kockákra vágom, kisütöm a zsírját, majd ebben pirítom meg a hagymát. Amikor üveges, rádobom a baconkockákat, és további 5 percig pirítom. Én a lidl-ben kaphatót használom, mert abból nem fő ki víz, míg az angolokéból igen, aminek ráadásul valami egészen furcsa szaga van, nyílván füstaroma, vagy fene tudja, mindegy is, lidl-ös teszi a dolgát. Ezután a husit is rádobom, fehéredésig sütöm, majd egy kis tálban a paradicsompürét pár csepp vízzel kikeverem, és ezt is ráöntöm a húsra. Átkavarom, fűszerezem, majd 1-2 perc után kevés vízzel, de csak épp annyival hogy az alján ne kapjon oda. Így párolom fedő alatt, fokozatosan adagolva hozzá kevéske vizet. Mikor a hús már majdnem puha, szeletekre szelt csemeguborkát dobok rá, körülbelül egy maréknyit. További 10 perig főzöm, majd krumplikörettel tálalom.
Egyszerű alapanyagok, egyszerű módon összerakva, fantasztikusan ízes végeredménnyel. Tipikus magyar kaja.

Lasagne Spenóttal és Gorgonzolával

Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:

A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors.
A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.

Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz.
Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki.
Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből.
A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.

A család nagy kedvence: Sztrapacska Csemiubival

Első körben le szeretném szögezni, igen, mások máshogy csinálják a sztrapacskán, én így, nem érdekel senki és semmi, én anyámtól ezt tanultam sztrapacska címszó alatt, ezen nőttem fel, nem célom a hagyományőrzés csak az, hogy finom ételt tegyek az asztalra a férjemnek, aki ezt a kaját egyenesen imádja. Sőt, tojást is teszek bele, nehogy szétessen a galuska, és nem reszelem a krumplit, mert lusta vagyok, sőt, brindza sincs a közelben, ezért tehéntúróval készítem, ráadásul Tomi nem is szereti a juhtúrót. Ja, és füstölt sajtot reszelek rá, mert az még kaját el nem rontott, ha egy kis olvasztott sajt került a tetejére. Egy szó mint száz, ez a mi családunk verziója.

1 kg krumpli, 1 tojás, annyi liszt, amennyit a galuska felvesz, 400 g túró, jó három ujjnyi füstölt szalonna, só, bors, füstölt sajt.

A krumplit robotgéppel lepépesítem, hozzákeverem a tojást, 1 tk sót és annyi lisztet, amennyit felvesz, a cél, hogy szaggatható állagú legyen, de ne olyan kemény mint e a nokedlitészta. Forró vízben kiszaggatom. Az én nokedliszaggatóm még azokból az időkből származik, amikor kiköltöztünk Angliába. Az én leleményes férjem ugyanis nagy siránkozásomra, miszerint nem találok sehol nokedliszaggatót, egyik nap hazajött, és letett elém az asztalra egy pizzasütőlapot. Ez egy nagy kerek, lukacsos teflon tepsi volt, épp akkora, mint a legnagyobb lábosom. Így megoldódott a kitámasztás problémája is, nagyobb felületen könnyebb is volt szaggatni, ráadásul a teflonbevonat miatt a tisztítása is nevetségesen egyszerű volt. Azóta is csak ezt használom.
Tehát kifőzöm a galuskát. Közben a pörcöt mikróban kisütöm, és egy nagy tepsibe öntöm. Erre merem rá fokozatosan a kifőtt galuskát, sózom, borsozom, eloszlatom rajta a túrót. Amikor kész, megszórom sajttal, majd betolom a grill alá pár percre, hogy szépen megpiruljon. Forrón, csemegeuborkával tálalom. Nagyon kiadós, könnyű nagy adagban elkészíteni, ráadásul jól tűri, ha órákkal hamarabb össze van készítve, bár én ilyen eseteben több túrót szeretek használni, nehogy kiszáradjon. A végtelenségig variálható, lehet kaprot tenni bele, vagy az előbb említett juhtúróféleségeket tenni bele, de finom a káposztás verziója is. Ez egyetlen, amit nem szeretek vele kapcsolatban, az a mosogatás.

Sunday Roast magyar módra

Sunday, mert vasárnap készült, Roast, mert sütöttem. Egyenesen csodaszámba ment eleve, hogy találtunk pulykacombot, hiszen nem nagyon fordul ez elő az angol multik polcain, pedig én nagyon szeretem. Eredetileg fokhagymával, szalonnával és rozmaringgal terveztem megtűzdelni, de Tomi azt mondta, hogy csináljuk úgy, ahogy náluk otthon készül. Nekem úgy rémlett, hogy erős pistát kennek rá, de elmondták, hogy gulyáskrémmel szokták megkenni, így a tűzdeltem, kentem, sóztam, borsoztam, majd egy bő órát sütöttem 190 fokos sütőben fólia alatt. Ezután kb 20 percet pirult még takarás nélkül. Tepsis krumplit kínáltam hozzá, nomeg salátát. Nagyon finom, omlós volt, Tominak is nagyon ízlett. Az biztos, hogy ezután is vadászni fogok rá a Morrisons-ban!

Risotto alla Zucca, avagy "Már megint sütőtök, Kicsim???"

-Igen, sütőtök, mert szezonja van, olcsó, egészséges, és nem kell minden nap húst enni!- válaszoltam kissé ingerülten Tominak a serpenyőben gőzölgő vacsora felett. Ő, ha tehetné, minden nap sajttal-sonkával töltött pulykát vagy steaket enne, természetesen saláta nélkül, csak krumplipürével. Ő már csak ilyen. Én meg beteg tudok lenni, ha nincs zöldség az asztalon. A mázli az, hogy én főzök, ő meg mindig elköveti azt a hibát, hogy azt válaszolja a "mit főzzek ma vacsira" kérdésre, hogy ötlete sincs, ezzel átengedve a menü kiötlésének jogát. Így lett tehát ma a vacsora sütőtökös rizottó. A recept egy kolléganőmtől kapott receptkönyvben szerepel. Hozzávalók:

1 közepes sütőtök (pumpkin vagy butternut squash), 300 g Arborio rizs, 500 ml zöldség- vagy csirkealaplé, 3 marék reszelt parmezán, egy-két zsályalevél, vaj, olivaolaj, só, bors.

A tököt megtisztítom, meghámozom és felkockázom. A magokat egy sütőpapíron a sütőben kissé megpirítom, tökéletes csemege tévénézéshez. Az előkészített tököt serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztom, egy ujjnyi vízzel felengedem, majd puhára főzöm körülbelül 10 perc alatt. Sózom, borsozom, majd botmixerrel pürésítem. Egy nagy serpenyőben eközben olivaolajon a riszt elkezdem pirítani, ráteszek egy kevés tökpürét, majd alaplevet, majd ezt addig ismétlem szépen, fokozatosan, míg a rizs majdnem kész. Vigyázat, a rizsnek nem szabad mászkásnak lennie, akkor jó, ha egy nagyon kicsit még kemény. Hozzáadom a parmezánt, egy jó evőkanálnyi vajat, a maradék felkockázott, főtt tököt, majd zsályás olivaolajjal és friss parmezánnal tálalom.

Sült kacsacomb lencseágyon tálalva

Ahogy ígértem, jön a második mára. A héten kacsavadászaton voltam, persze nem lóval és puskával, csak az üzletekben vadásztam a legolcsóbb kacsaalapanyagra. Az ASDA volt megint a nyerő, 5.20 kilóáron vettem meg végül a 6 combot. Két étkezést kiad, így nem drágállom annyira. Lencse meg eleve volt itthon, ahogy egy kis csomag leveszöldség is, így minden megvolt a kacsavacsorához. Ja, mielőtt elfelejtem az ötlet valahonnan a gasztro.hu-ról van, sajnos már nem emlékszem, ki osztotta meg. No, most viszont lássuk a receptet. (4-6 főre)

6 kacsacomb, 1 fej fokhagyma, só,bors, 500 g zöld lencse, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 szár zeller, vörösborecet, angol mustár, babérlevél, kakukkfű, rozmaringág.

A combokat szépen megtisztítom, nagyon alaposan szárazra törlöm, besózom, beborsozom, majd egy-két óráig állni hagyom. Egy nagy tepsibe szépen elrendezgetem őket, közé teszem a megtisztított fokhagymát, babérlevelet és a rozmaringágakat, majd 160-170 fokos sütőben (hagyományos sütőben 180) fólia alatt elkezdem sütni. Közben a lencsét átmosom, a zöldségeket megtisztítom, majd nagyon apró kockára vágom. Egy hagymát felaprítok, kevés olajon megdinsztelem, rádobom a zöldséget is, majd a lencsét, zöldség-alaplével felengedem, beleteszem a kakukkfüvet egz cérnával összekötve, majd addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom, fedőt teszek rá, és hagyom pihenni. A kacsáról hozzávetőleg 1.5 óra után leveszem a fóliát, majd időnként megfogatva pirosra sütöm. A lencsét másodszorra felforralom, majd ecettel és mustárral ízesítem, ízlés szerint zúzott fokhagymát is teszek bele. Forrón tálalom. És mi jár annak, aki mindezt megcsinálja, egy hatalmas tepsi leragadt kis húsokkal, fokhagymákkal, kacsazsírral. A legfinomabb a világon, nekiállni kitörölgetni mindezt egy friss kenyércsücskével. Mennyei.

Hurka-kolbász Skót módra, akarom mondani Haggis magyarosan tálalva

Vagy mit tudom én... Sosem voltam jó címekben. Ahogyan haggis-vásárlásban sem. Történt ugyanis, hogy a Waitroseban sétálgattam, mikor is megláttam egy olyan régi ismerőst, akitől a hideg ráz, ezért gyorsan ki is fordultam a boltból pár nagyon leértékelt haggis-szal a tarisznyámban, félve attól, hogy végleg elmegy az étvágyam az említett szörnyeteg látványától. Mikor hazaértem, és nagy büszkélkedve újságoltam anyának vacsoraötletemet feltűnt, hogy vegetáriánus a cucc, na, gondoltam, ezt Toma nem veszi be, az tuti, így visszamentem egy hagyományos verzióért is. Ha már ott voltam, kiegészítettem a vacsit egy pár paprikás kolbászkával, hát, ezek nem az igaziak, máskor nem veszek belőlük, az tuti. A haggis isteni volt viszont, meglepő módon a vegetáriánus is, szeretem én ezeket a cuccokat, különösen, ha szója helyett babbal és lencsével játszanak bennük, ráadásul intenzíven fűszeres volt, amit nagyra tudok értékelni. A lilakáposzta egyértelmű köret volt mellé, különösen, hogy anya csinált otthon valamelyik nap, és nagyon, de nagyon finom volt. Ezt variáltam persze egy kicsit, hogy az élet csak ne legyen olyan egyszerű. Nevezzük ezt tehát Őszidéző Pároltkáposztának, hogy legyen valami gasztroblogos-receptelős hatása a dolognak. Íme a hozzávalók:

1 közepes fej lilakáposzta, 1 ek vaj, 1 ek zsír (csak mert volt itthon), 2 ek cukor, 1 ek méz, 1 kis fej lilahagyma, 2 ek balzsamecet, 1 ek vörösborecet, 2 dl cider (természetesen a somerseti a legjobb), só, bors, 1 alma, ha van kéznél, ha nincs, ahogy nekem nem volt megteszi egy nagy marék fekete szőlő.

A vajat és a zsírt megolvasztom, a cukrot megpirítom rajta, majd rádobom a hagymát és a vékonyra szelt káposztát, átforgatom, sóval, borssal ízesítem, majd hagyom összeesni. Aláöntöm a cidert, belereszelem az almát, majd puhulásig főzöm, közben az ecetekkel és a mézzel ízesítem. Akkor jó, ha még roppan egy kicsit, nem szabad tehát szétfőzni. Ezzel ettük a csemegét, ami klasszikus módon sütőben sült, volt még mellé krumplipüré, csak úgy, mert miért ne.
A Kép minőségéért bocsi, nem sok idő maradt rá, még mindig egy kicsit beteg vagyok, ez a nap meg eleve nagyon hosszú volt, taknyossággal, rasszista viccekkel, bunkó eladókkal. Bár, ez még csak egy kedd volt, ahhoz képest nem is rossz.

Sajttal töltött csirkefilé baconbe göngyölve

Semmi ötletem nem volt ma a vacsorát illetően, ezért rábíztam magam a Waitrose akciós kínálatára. Negyed áron sikerült így vennem csirke felsőcomb filét és salátá, így már csak a Lidlben kellett kiegészíteni a bevásárlást. Amiből dolgoztam:

7 kis csirke felsőcomb filé, 1 mozzarella, 7 szelet bacon, só, bor, kevés olaj, cérna

A combokat kiterítettem, sóval, borssal ízesítettem, a sajtot csíkokra vágtam, felgöngyöltem, szorosan betekertem egy-egy baconnel, majd serpenyőben egy kevés olajon pirosra sütöttem minden oldalát. A göngyölegeket cérnával rögzítettem, mert elfogyott a fogpiszkálóm, és sajna nincsenek hústűim. Miután megsültek, tepsibe tettem őket, és előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 percig tovább sütöttem. Ezalatt a krumplit meghámoztam, feltettem főni, majd krumplipürét készítettem belőle vajjal, tejföllel, egy kevés szerecsendióval. Citromos-olivaolajas öntete kevertem ki a salihoz, így ettük. Finom volt, bár 3 főre éppen csak elég. Tominak kifejezetten ízlett, meg is állapítottuk, hogy a baconös-sajtos dolgok jól el vannak találva.

Steak, ahogy Tomi szereti

Vettünk ma egy csodaszép biciklit a bolhapiacon! Ez a nap legnagyobb híre! Ezzel szórakoztunk egész délután... és a kertet is rendbe raktuk. És vasaltam is, pedig azt tényleg nem akartam. Tomi még az akváriumot is kitakarította. Főzni éppen ezért nem sok kedvünk volt, így lett megint steak a vacsi. A tescoban volt gyönyörű marha féláron, abból csináltam, krumplival, meg a spanyol sült paprikával. Mondanom sem kell, Tomi boldog volt. Én meg, most nagyon fáradt. Megyek is... Recept ma nincs, holnap lesz helyette, ugyanis nagy tortasütésre készülök, erről bővebben a következő bejegyzésemben... Jó éjt!

Zúzapörkölt Nokedlivel

A héten minden nap kénytelenek voltunk ötkor kelni Tomi munkája miatt, ahogy kinéz, ez így lesz áprilisig. Nem panaszkodom persze, az elmúlt pár napban ugyanis sikerült egy előző este elkészített szendviccsel megúsznunk a reggelt, így én aludhattam hatig-hétig, Tomi energiáit azonban nagyon leszívja minden áldott nap. Ma, éppen ezért a kedvencével szerettem volna hazavárni, ami mifelénk igazi különlegesség, ugyanis mióta itt lakunk, még nem sikerült zúzát vennem sehol. Próbáltam én ezt már pár hentestől kérdezgetni, de úgy néztek rám mint egy őrültre. Tegnap viszont, mikor teljesen spontán módon betévedtem egy portugál delikáteszbe, mit ad isten, a mélyhűtőben találtam szépen előkészített csirkezúzát. £4 volt a kiló, mire kiolvadt, felvágtam, megtisztítottam, lett belőle 75 dkg, így nyilván nem a legolcsóbb vacsi-opció, de nem is vészes. No, de lássuk a receptet. Hozzávalók:

75 dkg csirkezúza, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, pirospaprika,olaj, só, bors, a nokedlihez: 2 tojás, liszt, víz

A zúzát alaposan megmosom, majd feldarabolom. A hagymát apróra vágom, kevés olajon elkezdem dinsztelni, sózom, majd rádobom a kockázott paradicsomot, és így főzőm pár percig. Ezután egy kevés pirospaprikát teszek rá, majd azonnal hozzáadom a zúzát, hogy meg ne égjen, sózom, beleteszek egy késhegynyi őrölt köményt, felengedem egy kevés vízzel, majd puhára főzöm közepes lángon. Mikor már szép sűrű szaftja van, belenyomom a fokhagymát, szórok a tetejére még egy kevés pirospaprikát, majd nokedlivel és uborkával tálalom.

A kép ma elég ramaty, bocsesz, de Toma végül fél nyolcra ért csak haza, mert baleset volt az autópályán, így mindketten farkaséhesen fogtunk neki az evésnek, és nem volt nagyon kedvem a mutatós tálaláson görcsölni. A zúzapöri úgyis az a kaja, amit a legjobb mélytányérból, kanállal tolni, nem?

CsupaOrganic Csilisbab

Ebédszünetben beszaladtam a Waitroseba kenyérért, és az akciós termékek közt találtam két negyed kilós csomag organic darált marhahúst. Gyönyörű színe volt, ráadásul harmadáron árulták, így változtattam az előző tervemen, és csilisbabot főztem vacsorára. A dolog érdekessége, hogy a kamrában eleve volt bab is, kukorica is, mind organic, mert a tescoban olcsóbban jön ki a tetrapakk csomagolású a konzervesnél, előbbi ráadásul organic, így a hülyének is megéri. Vettem még hozzá egy organic kockázott paradicsomot, ami 5 pennyvel drágább csak a hagyományosnál, így lett organic az egész kaja. Hozzávalók:

500 g marhahús, 2 fej hagyma, fél kiló előfőzött bab (nekem egy cannellini és egy red kidnez volt itthon), 1 konzerv kockázott paradicsom, 2 piros csilipaprika, olivaolaj, fokhagyma, 1 zöldpaprika, 1 kis konzerv kukorica, paradicsompüré, tálaláshoz friss kenyér, só, bors, füstölt pirospaprika, chilli por.

A csilik ereit és magját kivágom, a húsát apró darabokra vágom, majd elkezdem az olivaolajon egy mély serpenyőben vagy wokban pirítani. Hozzáadok 2 gerezd fokhagymát, a szeletekre szelt hagymát, és addig párolom, míg a hagyma össze nem esik egy kicsit. Ekkor adom hozzá a húst, sózom, majd kevergetve fehéredésig sütöm. Megszórom pirospaprikával, a chillivel, átforgatom, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet, és a pürét. Nagyjából fél órát lassú tűzön főzöm tovább. Ezután az átmosott és lecsöpögtetett babot és kukoricát is hozzáadom, pár percig rotyogtatom még, ha kell, utánaízesítek, majd forrón tálalom. Én nem igazán szeretem rizzsel enni, ahogyan itt fogyasztják, jobban preferálom a ropogós héjú fehérkenyeret mellé. Melegítve még jobb mint frissen, holnap biztosan lesz nagy kérdezgetés megint a site-on, hogy mi van Tomi táljában. Tegnap kezdett Bristolban, látszólag nagyon tetszik neki az új csapat, ilyenkor olyan jó érzés, hogy jó társaságban van. Ráadásul belső munkát csinál, ha minden jól megy márciusig, ami őrületes mázli így, hogy közeleg az ősz.
Ami engem illet, a mai nap csupa babahírrel telt: a munkahelyemen egy lány ma jelentette be, hogy 10 hetes terhes, ráadásul egy másik barátnőmnek is megszületett a babája... Csupa jó hír, nagyon örülök nekik.

Tomi főzött, szerinte Cicvarát, szerintem meg nem azt...

Bár igazából mindegy is minek nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom ebédet rittyentett az én uram. Hozzá kell tenni, hogy Tomi a konyhában körülbelül olyan ritka jelenség mint a teljes napfogyatkozás, talán ez az 4-ik alkalom az elmúlt hat évben, hogy élvezhettem főzőtudományát. Persze a mosogatásig nem jutott el, de még a palacsintatésztás cuccok beáztatásáig sem, ezt a friss körömlakkom bánta, egye fene, egyszer egy évben belefér. A recept titkos, elmondása szerint a családban mindig is cicvara néven futott, ami a szegedieknek inkább jelent valamiféle császármorzsához hasonlító dolgot. Fél szemmel figyeltem azért, hogyan csinálja... Használt hozzá:

2 tojást, tejet, lisztet, sót, sonkát (mi még a spanyol hamon serranoból dolgozunk), sajtot (elmondása szerint kötelezően trapista kéne hozzá, de, na jó, most megteszi ez a flancos félig érlelt spanyol valami is...), tejfölt.

Két tojásból, lisztből és tejből sűrű, sós palacsintatésztát kevert, majd pihenni hagyta fél óráig. Ezután egy nagy teflon serpenyőben elkezdte sütni a körülbelül 1 centi vastag palacsintát, először magasabb lángon, majd közepesen, amikor alkalmasnak látta a pillanatot, megfordította, majd a másik felét is aranybarnára sütötte. A sonkát egy leheletnyi olajon megpirította, majd rászórta a palacsintákra. Sajtot reszelt rá, majd mikróba tette. Itt megkérdeztem tőle, miért nem a grill alá tolja be, de azt mondta: fogd be, most én főzök vagy te, ezt mikróban kell, és kész... oké, gondoltam, ez most az ő bulija... Miután a sajt egy kicsit megolvadt, megkente tejföllel, és tálalta. Finom, és megehetetlen adag egy tányérnyi belőle. Alig várom a jövő szeptemberi ismétlést.

Osso Buco Fettuccini tésztával

Ez az étel, ez, hát, ez nem jó, ez egyszerűen fenomenális. Gondoltam, hogy finom lesz, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Tényleg fenomenális. Egyszerű hozzávalók, semmi különös, de végén mégis valami eszméletlen ünnepi ízhatás kerekedik ki belőle. Sokszor ismételt lesz ez nálunk a jövőben, az már biztos.
Az egész azzal indult, hogy a Waitroseban leértékelték az utolsó 4 disznó osso bucot. Így vettem meg őket potom 2 fontért. A neten nagyjából mindenki a következő recpet szerint főzi, így én is ennek ugrottam neki. Ami kellett hozzá:

4 osso buco, 1 fej vöröshagyma, 4-5 csík zellerzsár, fél kiló sárgarépa, 1 konzerves kockázott paradicsom, 1 üveg száraz fehérbor, só, bors, kakukkfű, petrezselyem, olivaolaj, liszt.

A zöldségeket felkockáztam, majd egy kis olajon elkezdtem párolni őket. Közben a sóval, borssal befűszerezett húst lisztbe forgattam, majd olajban elkezdtem megpirítani minden oldalát. Kiszedtem tányérra, majd egy kevés borral felforraltam a serpenyőbe leragadt részeket. Jól elkevertem, majd a zöldségre öntöttem. Beletettem a husikat is, majd 3 óráig nagyon gzenge lángon készre főztem. Közben párszor utána öntöttem borral, így a végére ráment az egész (-1 pohár, upsz). Tésztát főztem ki hozzá, majd tálaltam. Tudom, hogy aki most ezt olvassa, azt gondolja, biztos nem nagy szám, de mennyei, tényleg. Olyan omlós és ízes, hogy csuda.

Ma felfedezőtúrán is voltunk a közeli farm shopban. Megint vettem egy nyuszit, ezt épp 3,5 fontos kilóáron, ami szerintem kihagyhatatlan. A napokban ezt is megfőzöm majd, szerintem most paprikásnak, de még nem vagyok benne biztos. A fényképezőről még semmi hír, kezdek egy kicsit ideges lenni miatta. Úgy gondolom, hogy legalább az Ebaynek illett volna már visszajeleznie, ha már az eladó ekkora gyökér. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Pedig mostanra már azt hittem, hogy rég a profi géppel készítem majd az ételfotókat! Bár úgy lenne!