Ezt gyorsan meg akarom írni, mert elég finom lett, és nem szeretném, ha eltünne a recept a fejemben, bár sok időm nincs, hallom, ahogz Tomi ereszti Bella fürdővizét. Teljesen zsírmentes, ami most jól jön a diétamban. Az eredeti túrólepényem receptje ihlette, csak most quarkból készítettem el, ami tulajdonképp egy zsírmentes sajtkrém . A hozzávalók:
500 g quark, 3 tojás, 5 ek cukor, 5 ek liszt, 2 nagy banán, vaníliás cukor, citromhéj.
A banánt bedobtam a robotgépbe, leturmixoltam, hozzáadtam a quarkot, majd a tojássárgákat, cukrot, és végül a lesztet. A fehérjékből kemény habot vertem, finoman a masszához kevertem, és kivajayott, kilisztezett csatos tortaformába simítottam az egészet. 180 fokra előmelegített sütőben aranzbarnára sütöttem, majd elzártam, résnyire kinyitottam a sütőajtót, és megvártam, míg teljesen kihűlt. A porcukrom elfogzott, pedig azzal még megszórtam volna a tetejét szívesen.
Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:
A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors. A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.
Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz. Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki. Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből. A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.
Első körben le szeretném szögezni, igen, mások máshogy csinálják a sztrapacskán, én így, nem érdekel senki és semmi, én anyámtól ezt tanultam sztrapacska címszó alatt, ezen nőttem fel, nem célom a hagyományőrzés csak az, hogy finom ételt tegyek az asztalra a férjemnek, aki ezt a kaját egyenesen imádja. Sőt, tojást is teszek bele, nehogy szétessen a galuska, és nem reszelem a krumplit, mert lusta vagyok, sőt, brindza sincs a közelben, ezért tehéntúróval készítem, ráadásul Tomi nem is szereti a juhtúrót. Ja, és füstölt sajtot reszelek rá, mert az még kaját el nem rontott, ha egy kis olvasztott sajt került a tetejére. Egy szó mint száz, ez a mi családunk verziója.
1 kg krumpli, 1 tojás, annyi liszt, amennyit a galuska felvesz, 400 g túró, jó három ujjnyi füstölt szalonna, só, bors, füstölt sajt.
A krumplit robotgéppel lepépesítem, hozzákeverem a tojást, 1 tk sót és annyi lisztet, amennyit felvesz, a cél, hogy szaggatható állagú legyen, de ne olyan kemény mint e a nokedlitészta. Forró vízben kiszaggatom. Az én nokedliszaggatóm még azokból az időkből származik, amikor kiköltöztünk Angliába. Az én leleményes férjem ugyanis nagy siránkozásomra, miszerint nem találok sehol nokedliszaggatót, egyik nap hazajött, és letett elém az asztalra egy pizzasütőlapot. Ez egy nagy kerek, lukacsos teflon tepsi volt, épp akkora, mint a legnagyobb lábosom. Így megoldódott a kitámasztás problémája is, nagyobb felületen könnyebb is volt szaggatni, ráadásul a teflonbevonat miatt a tisztítása is nevetségesen egyszerű volt. Azóta is csak ezt használom. Tehát kifőzöm a galuskát. Közben a pörcöt mikróban kisütöm, és egy nagy tepsibe öntöm. Erre merem rá fokozatosan a kifőtt galuskát, sózom, borsozom, eloszlatom rajta a túrót. Amikor kész, megszórom sajttal, majd betolom a grill alá pár percre, hogy szépen megpiruljon. Forrón, csemegeuborkával tálalom. Nagyon kiadós, könnyű nagy adagban elkészíteni, ráadásul jól tűri, ha órákkal hamarabb össze van készítve, bár én ilyen eseteben több túrót szeretek használni, nehogy kiszáradjon. A végtelenségig variálható, lehet kaprot tenni bele, vagy az előbb említett juhtúróféleségeket tenni bele, de finom a káposztás verziója is. Ez egyetlen, amit nem szeretek vele kapcsolatban, az a mosogatás.
Nincs ma jó napom. Az egész kezdődött azzal, hogy kaptam egy levelet a fényképezőgépem eladójától, hogy tulajdonképp ő nem is akarja eladni ennyi pénzért, és véletlenül rosszul rakta fel a netre a hirdetést, és bocsi. Na, neeeem, gondoltam, írtam neki egy hiperformális levelet, aminek tartalma kb annyi volt, hogy "mi az anyádat képzelsz", megfenyegettem, hogy bíróságra viszem az ügyet, és megkértem, hogy postázza el azt az átkozott gépet. A vicces az, hogy vasárnap óta technikailag az az én tulajdonomat képezi, hiszen a pénz az ő számláján van, és egy legális, tiszta aukción nyertem. Én már azt megvettem. Épp csak a szállítás nem történt meg. Mindegy, nem érdekel, ha holnapig nem jelentkezik feljelentem a szemetet. Most a kajáról. Nem fogok hazudni, nem volt nagy szám, de annyira nem volt kedvem főzni, ráadásul egy barátnőm kávézgatott nálunk munka után, ilyenkor nekem elég nehéz koncentrálnom... Mindegy, rossz nem volt, különösen a salátaöntet dobta meg a dolgot. A gazpacho Spanyolországból jött még dobozban, azt Tomi nem is kért, cak én ettem belőle. A quiche meg úgy jött, hogy beugrottam hazafelé a Waitroseba, ahol ilyenkor szokták kipakolni az akciós árut. Így sikerült vennem fél kiló organic ricottát, egy Victoria Sponge tortát (Tomi nagy örömére), egy csokor napraforgót, egy óriás cserepes perezselymet, 500 g kész leveles tésztát, 500 g darált disznóhúst mindössze £5,45-ért. Nagyon elégedett voltam, és mivel volt itthon zöldbab, összedobtam mindet.
A quiche alapját összeállítottam, babbal szépen megsütöttem, ezalatt a zöldbabokat blansíroztam, a ricottár 2 tojással kikevertem, egy kevés maradék tejszínnel higítottam, reszeltem bele egy kevés sajtot (a spanyolból, ami totál trapista ízű, ezért is kellett Tominak feltétlenül megvenni), sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. A kést quiche alapba kentem ebből a masszából egy réteget, eligazgattam rajta a zöldbabokat, rákentem a maradék krémet, megszórtam sajttal, visszatettem a sütőbe, aranybarnára sütöttem. Kicsit hagytam állni, szeleteltem, és tálaltam. Még mindig volt a ház körül borsólevél sali, azzal kínáltam, amit jól nyakon öntöttem mézes dresszinggel (méz, olaj, citromlé, só, bors). Egynek elment.
Olyan zsúfolt hetünk van az utazás és a szlovákiai magyarok miatt, hogy az őrület. Igaz, tegnap kedvesen elküldtem őket az anyjukba, de szerintem, még mindig nem vették a lakot. Ez persze azt jelenti, hogy virslit ettünk, azaz Tomi főz három napja, tegnap tortellini, azelőtt Burger King (bbooooááááá....) volt a menün. A fenti tortákat is kutyafuttában készítettem, tulajdonképpen tegnap reggel, bár a piskótákat már előző nap megsütöttem. Recept a régi (lsd. itt), most persze nem csak eperrel. A címben szereplő két lány kapta a munkahelyemen, kb 24-en meg is ebédeltünk belőle, hál' istennek elég is volt. Hayley ma ma megy terhességi szabadságra, hat hét múlva szül, Paige meg az én kis éló Moshi Monsterem, akinek megígértem, hogy, ha kibír lógás nélkül (igazi visszaeső egyébként) 20 munkanapot, sütök neki egy tortát. A kis haspók odavolt az örömtől. Most búcsúzom, holnap indulunk, és még semmi nincs összecsomagolva, még mindig van egy-két beszerezni való, idő persze semmi. Jelentkezem, amint tudok.
Tegnap anya megjegyezte, hogy irtózatosan igénytelen a helyesírásom. A szomorú, hogy igaza van, bár ez leginkább az angol billentyűzetleosztásnak köszönhető, meg persze annak, hogy a mosogatás szükségszerűbb rossz, mint visszaolvasni, amit írtam. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl sem lesz tökéletes, de ígérem, jobban igyekszem majd.
Lássuk inkább a mai kajákat. A Lidlben minden hétvégén féláron adnak valami húsfélét. Most épp a sovány darált marha volt leárazva, nevetséges 1.29-re, vettem is gyorsan kettőt, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy rajongója. Már este kitaláltam, hogy kabátba bújtatott húskenyér formájában készítem el, körülnéztem a neten, és láttam, hogy az egy-két ifjú versenyző „ál-wellington” néven futtatja ezt. A hozzávalók a következők:
500 g darált marhahús, 2 szelet füstölt bacon, fél hagyma, 3 gerezd fokhagyma, zsálya és petrezselyem apróra vágva, só, bors, 4-5 fej gomba, 350 g leveles tészta, 15 g vaj, olivaolaj, 1 tojás a kenéshez, zsemlemorzsa.
A hagymákat először a z olvasztott vajon és olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a szalonnát és a gombákat. Így sütöttem az egészet egy pár percig. Miután egy kicsit kihült, hozzákevertem a húshoz, fűszereztem, majd 2 szép hengert formáztam belőle, amit ezután zsemlemorzsába forgattam. Így tettem rá a kinyújtott levelestásztára, majd azt becsíkozva keresztezve ráhajtogattam. Megkentem felvert tojással, majd 200 fokon 30 perc alatt készre sütöttem. Ezidő alatt a krumplipürét készítettem és salátá borsólevélből, melyre dijoni mustáros dresszing került. (1 tk magos mustár, 5 ek olivaolaj, fél citrom leve, só, bors). Egy pár percet érdemes pihentetni tálalás előtt, így könnyebb lesz vágni.
A túrótorta sem volt nagyobb kunszt. Egy tévéműsorból (Baking Mad) lestem el a piskóta receptjét, fantasztikusan könnyű, kissé karamell ízű tészta. Hozzávalók:
4 tojás, 125 g cukor, 125 g liszt, 50 g vaj.
Először a tojásokat a cukorral kikeverem, majd gőz fölött jó 5 percig habverővel kevergetve hevítem. Miután besűrűsödött leveszem a tűzről, és 10 percig géppel verem tovább. Ezidő alatt a massza kétszeresére nő majd. Közben a vajat egy lábosban addig melegítem, míg szép, barna színűvé változik, majd ezt is hozzáadom a masszához. Ehhez keverem hozzá a szitált lisztet, majd tortaformába öntöm, és 180 fokos sütőben 20-30 percig sütöm. Miután kihűlt három részre vágom, megkenem a krémmel, amihez kell:
250 g túró, 3 deci tejszín, 3 ek házi vaníliáscukor, 1 citrom reszelt héja, porcukor ízlés szerint.
A tejszínt kevés porcukorral habbá verem, majd az előzőleg áttört túróhoz keverem. Ízesítem. Kész is. A piskótalapokat tehát megkenem, ügyelve, hogy ne túl szabályosan legyen eldolgozva. A rétegek közé elszórva félbevágott epreket teszek, majd a tetejét is ezzel díszítem. Gyerekjáték, mégis igazán finom. Élménybeszámoló nem nagyon lesz ma, legfeljebb annyi, hogy voltunk bolhapiacon, ahol is találtam a képen látható gyönyörűséges Tala mérőpoharat, ami az ötvenes évekből való, és azonnal a szívszerelmem lett! Egy húsdarálót is beújítottam ma, így nincs több fóbia, jöhetnek a további darálthúsos receptek.
Valamelyik nap hazaerve kiborultam, hogy faradt vagyok, sok a dolog, es meg azt is nekem kell kitalalnom minden este, hogy mit egyunk. Erre masnap anya, akinek sikerult ezt az egeszet a szemere hanyni kozolte, hogy "olyan pie-t csinalj"! Gondoltam magamban, hat, nem konnyiti meg a dolgom, ha a steak and guinness pie-ra gondol, mert az bizony vagy 4 orat tolt osszesen a sutoben, igy huztam nagyon a szamat es felajanlottam naki, hogy majd utolso este kap pajt. Masnap persze kiderult, hogy o nem arra gondol, hanem amit egyszer regen kepen elkuldtem neki, ami viszont egy Quiche volt. Tulajdonkepp nem igazan tudom, miert nevezik francia neven az angolok ezt az etelt, leven az o "tart"-juk teljesen ugyanaz, minden esetre, mi valami ilyesmit vacsoraztunk. Viszonylag praktikus etel, mert nagyon elegansan tud mutatni, mikozben a hutoben fellelheto osszes maradekot kepes elnyelni. Keszulhet a kolbasztol kezdve a baconon at a poriehagymaig mindenbol, meg akar szaritott paradicsombol vagy brokkolibol is, a lenyeg, hogy jol nyakon legyen ontve valami tejtermek + tojas komboval. En most nem maradekbol keszitettem, hisz' ez anya utolso vacsoraja, igy valami kulonlegesebbet szerettem volna talalni. Az alap egyszeru: 400 g-os shortcrust pastry-t hasznalok, amit erdemesebb keszen venni, mert ugyanolyan finom, raadasul ugyanannyi penzbol jon ki. Ezt vekonyra nyujtom, es beleteritem a gyumolcstortaformamba. Az enyem nagyon szuper (I LOVE PIREX), igy nem kell lisztezni. Beleteritek meg egy sutopapirt is, majd fel kilo babbal (jobbak sutogyonggyel) biztositom ki, hogy nehogy felpuposodjon. 180 fokon 30 percig sutom. Ezalatt elokeszitem a tolteleket. Ehhez kell:
3 shallot hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 400 g friss baby spenot, 200 g ricotta, 150 ml tejszin, 4 tojas, 180 g kecskesajt (lidl-ben veszem £1.65-ert, mennyei!) so, feherbors, olivaolaj, szerecsendio.
A hagymat felszeletelem nem tul vekonyra, majd 2 gerezd szinten szeletelt fokhagymaval olivaolajon megfuttatom egy nagyobb serpenyoben. Amikor az illatat mar lehet erezni, radobom a spenotot es keves borssal 10 perc alatt takareklangon parolom. A sutobol kivett formabol eltavolitom a babot, majd eloszlatom benne a spenotot. Egy talban habverovel a tojasokat a ricottaval es tejszinnel osszekeverem, sozom, borsozom, szerecsendioval es a maradek fokhagymaval izesitem. Ezt raontom a spenotora, hogy a krem szinultig elfegje, majd a sutoben tovabbi 30-40 percig 200 fokon sutom. Ezalatt elkeszitem az ontetet:
2 kk dijoni mustart, 2 ek olivaolajjal, fel citrom levevel, egy jo csipet orolt feketeborssal, soval es aprora vagott mentalevellel osszekeverek addig, mig mazszeru nem lesz. Keves szaritott granatalmamaggal megszorom, kis talkaban talalom. Melle ruccolat adok, en nagyon szeretem, Tomi hozza sem er, mondvan "rendes ember nem eszik pitypangot!". Nem tudjak ezek, mi a jo. Anya is erosnek talata, jo, persze, nem egy fejessalata, de istenien megy a bosossaga a kremes cucc lagysagahoz. Azt hiszem, ennyi. Egyszeru, elegans, kb 1 ora az egesz, igazi praktikus vacsora. Holnap, ahogy mondtam, anya utazik, igy megyunk Londonba, ami azt jelenti, hogy megint megyek a torokok piacara... Meg nem tudom, mivel terek vissza, de veszedelmesen zoldseges hetunk lesz, ugy hiszem!
A mai vacsora is az idohatekonysag jegyeben szuletett. A melyhutoben lapulo zoldsegekbol szerettem volna ragulevest fozni, elkerulve ezzel a ketfele fozest. Elore is bocsi a kepek minosege miatt, de a camera lemerult, ezert Tomi telefonjaval voltam kenytelen kattingtatni ma, raadasul annyira ehes voltam, hogy nagyon diszitgetni sem diszitgettem az eteleket. Az viszont biztato, hogy az egesz konder leves kijott 7.5 pontra, ami nagyon jo. Tettem bele:
200 g csirkemellet, 2 sargarepat, egy marek kelbimbot, egy marek zsenge zoldbabot, egy marek karfiolt es brokkolit, egy citromot vekonyan megpucolva es a levet kicsavarva, egy nagy csokor friss tarkonyt, tejfolt (fromage frais, mert nincs benne zsir), egy keves kemenyitot, sot, borsot es 2 leveskockat.
Miutan a kockara vagott csirket es a zoldsegeket egy keves olajon eloparoltam, felengedtem zoldseglevel, beledobtam a citromhejakat, izesitettem, majd puhara foztem. Megszortam a tarkonnyal, behabartam, meglocsoltam egy keves citromlevel. Nyammm.... Ennyi az egesz. A turogomboc sem volt ordongosebb... Reggel elokeszultem a hozzavalokkal, nevezetesen:
450 g turoval, 2 tojassal, 12 dkg buzadaraval, 150 g quarkkal, keves soval, reszelt citromhejjal es egy keves vanilias cukorral.
Ezeket jo alaposan villaval osszetrutymakoltam, majd estig pihent (dagadt) a hutoben. Mikor hazaertem gombocokat formaltam beloluk, 14 darab jott ki, majd lobogo vizben, amibe egy keves sot tettem kifoztem addig, mig a felszinre fel nem jottek. Keves olajon zsemlemorzsat piritottam hozza, abban megforgattam, majd tejfollel, vanilias cukorral es rumos meggylekvarral talaltam. 1.5 pont/ darab, plusz a lekvar... 1000et is meg tudtam volna enni :D Tomi persze megjegyezte, hogy elkepzelese sincs, hogyan magyarazza el holnap a kollegaknak, hogy mit is eszik... A karalabes gomboccal is meggyult a baja, kulonosen, mikor elmeselte, hogy Londonig kellett menni, hogy a torokoktol karalabet tudjunk venni :D Mindegy, mar megszoktuk... A spenotot is remekul baby sick-nek neveztek el! Nem tudjak ezek mi a jo :D
A tegnapi pudbol mai lett, jobbnak lattam nem megdezsmalni frissen, igy a turorudi tekercs ataludhatta az ejszakat. Az oldalarol levagott ket szeletet azert Tomi minosegellenorzes cimszoval egy keves maradek csokimaz kisereteben bepuszilt tegnap. :D A receptet be sem kell potyognom, mert egy az egyben ugy csinaltam, ahogy az Limara oldalan szerepel. Oszinten be kell vallanom, nem vagyok oda az edessegeket. Enni sem, es kesziteni sem szeretem annyira oket. Egyszeruen untat. Tomi viszont rajongoja az edessegeknek, igy neha raveszem magam. Persze a jelszo ilyenkor is az egyszeruseg, nem vagyok hajlando pepecselos, harom napig keszulo oruletekbe belefogni. Ma, mivel vasarnap leven itthon ultuk meg az ebedet, ugy gondoltam, ez is megerdemel egy bejegyzest. Igazi "gurmet" fogast talatam ki, a lengyelboltbol kemeny £3-ert vasarolt 9 darab sajtos virslit. Hu, ezek egyszeruen szenzaciosan finomak. Friss kenyerrel, ketchuppal es mustarral ettuk, es nagyon, de nagyon jol esett. Kozben a reggeli bolhapiacon talat kukoricakat feltettem foni, igy most elkepeszto finom illat van a lakasban. Bar mi is Keszthelyen lehetnenk!
