Kacsasült vérnarancsszósszal a karácsonyi asztalról

Rágen volt már az előző, kifogás nincs, csak egy nagyon mosolygós négy és fél hónapos. 

A karácsony idén egy kicsit rendhagyóan ment le, ugyanis 23-án bátyámék látogattak meg minket, akik eredetileg 27-én jöttek volna, így minden addigi tervemet megváltoztattam, ami a kaját illeti. Nekik angolos-karácsonyos nyársakat készítettünk, stuffinggal, baconbe tekert sausage-okkal, aszalt barackkal, nomeg párolt, vajas kelbimbóval és egyéb köretekkel. Volt még halászlé, panettone, házi Baileys, forraltbor, egy szó mint száz, nem éheztünk. Érthető, hogy másnap valami nagyon lustázósat szerettem volna készíteni, hogy a szenteste igazán punnyadósan telhessen, így ismételten egy kacsa mellett döntöttem.

A hozzávalók: 1 kacsa crown (ez gyakorlatilag egy egész kacsa lábak és szárnyak nélkül, kb 900 g), 3 gerezd fokhagyma, só, bors. A szószhoz: 1 knorr chicken stock pot, 2 dl portói, 5 dl vérnarancslé, 2-3 ek kész cranberry szósz, bors, vaj, kevés keményítő. A körethez: krumpli, salátalevelek, cékla, stilton vagy akármilyen kéksajt, egy marék dió, citromlé, méz, dióolaj, só, bors.

A kacsát jó alaposan megmostam, megtisztítottam, majd konyhai papírtörlővel teljesen szárazra töröltem. Eyután hagytam a konyhapulton egy órát pihenni. Ez nagyon fontos, ad egy, mert jó, ha szobahőmérsékletről kezd sülni, ad kettő, így minden nedvesség eltűnt a bőréről. Ezután a bőrét jól körbeszurkáltam, majd sóval, borssal nagyon alaposan átdörzsöltem kívül-belöl. Sütőrácsra helyezve 220 fokos sütőben 15 percig pirítottam, majd a hőfokot mérsékelve 160-ra további 50 percig sütöttem. Félúton a kisűlt zsírt egy nagy serpenyőbe átöntöttem. A krumplit meghámoytam, félbevégtam, es puhára főztem. Miután leszűrtem róla a főzővizet, visszatettem a fedelét, és egy kicsit összeráztam, hogy a krumpli szélei egy kicsit megtörjenek. Ezt a forró kacsazsírba dobtam, és pirosra sütöttem a gázon minden oldalát. Közben a szószhoz a hozzávalókat a vaj és a keményítő kivátelével elkezdtem összeforralni, addig, míg felére el nem forrta magát. Ekkor a vajat beledobtam, és, mivel még mindig kicsit hígnak találtam, keményítővel tovább sűrítettem. A salátához a dresszinget egy épp aznap kiürült narancslekváros üvegben készítettem el, ami további narancsízt adott neki, egyszerűen összeráztam az olajat, citromlevet és a mézet, sóztam, borsoztam, és átforgattam vele a leveleket. Felszeleteltem pár főtt céklát, stiltont morzsoltam rá majd, majd megszórtam durvára megtört dióval.

5 perces Sweet Chilli Noodle Kacsával

A kép nem nagy szám, ahogyan a recept sem, de a vasárnapról maradt sült kacsacombokkal már igazán kezdenem kellett valamit. Épp a hűtőben elállt volna még egy pár napig, de annyira finom és omlós volt még hidegen is, hogy rá-rá járogattam az elmúlt pár napban. Ráadásul tegnap délelőtt annyira megkívánta a címben szereplő sweet chilli noodle-t, amit a Waitroseban lehet kapni potom £1.39-ért, hogy mást el sem tudtam volna képzelni ebédre. Tudniillik a munkahelyem kerek 4 perc séta az ajtóból, ami azt jeletnti, hogy az egy órás ebédszünetem 50 percét az otthon kényelmében tölthetem, amikor úgy hozza kedvem, és ha megkívánom, akár egy gyors rizotto vagy pasta is belefér. Szóval, hazafelé boltba be, noodle megvesz, ajtó ki, wok elő, gáz meggyújt (pont mint Jamie Oliver 30 perces kajás showjában). A kacsacombot előkészítettem, leszedtem a húst a csontról, feldaraboltam nem túl kicsi darabkákra. 3 színű paprikából vágtam kis szeleteket, kacsazsírt dobtam a forró wokba, ezen pirítottam meg őket. Rádobtam a tésztát is egy kevés apróra vágott friss chilliel, hogy mégse legyen már olyan sweet, pár percig pirítottam, rálocsoltam egy kevés szójaszószt, majd tálaltam. Fantasztikusan jól esett. Persze leginkább a kacsa finom fokhagymás-rozmaringos illata bolondította meg az egészet, nomeg a chilli, egy szó mint száz, ezerszer finomabb volt mint bármi, amit ebéd címszóval ezek itt benyomnak.