Mentás-borsós-baconös tészta

Őrület, hogy a teljes június-július kimaradt bejegyzés nélkül. ennek valójában annyi az oka, hogy nagyon készültünk Bella szülinapjára, nomeg a kisházán dolgoztunk sokat. Egy pár fotó csak itt várakozik a gépen, gondoltam majd most felteszem oket gyorsan.

Az első ez az életmentő tésztarecept, ami kb 10 perc alatt kész, és Bellus is imádja. Hozzávalók:

200 gramm bacon felkockázva, egy marék friss mentalevél, fel citrom héja, 3 nagz marék fagyasztott borsó, 300 gramm orsótészta, fél doboz Philadelphia, sajt ízlés szerint, Tomi tesz rá, én nem.

A tésztát kifőzöm, közben egy nagy serpenyőben lesütöm a bacont, rádobom a borsót, a citromhéjat, sózom, borsozom, majd belekavarom a Philadelphiát is. amikor kész, elzárom, és megszórom a durvára vágott mentával. Leszűröm a tésztát, ezzel is összekeverem, tálalom.

Tonhalas-Brokkolis Spaghetti

Ez a recept nem több, mint a címe. Hétköznap vacsira tökéletes, nincs benne semmi különleges brillír,se trükk, viszont valamelyik nap, mikor ismét Bellával közösködtünk az ebéden olyan jót ettünk belőle, hogy gondoltam felteszem ide is. A hozzávalók:

1 konzerv tonhal, 250 g spaghetti, 1 kis fej brokkoli, 2 gerezd fokhagyma, 1 citrom, 1 marék petrezselyem, 2 marék parmezán, olivaolaj, só, bors.

A tésztát felteszem főni. Közben a fokhagymákat vékony szeletekre vágom, majd jó 3-4 ek olajban elkezdem sütni őket. Erre ráreszelem a citrom héját, rádobom a durvára vágott petrezselymet. 6 perc után a tésztához dobom az apró rózsáira szedett brokkolit, és további 4 percig főzöm. Leszűröm, jól összeforgatom a fokhagymás, petrezselymes olajjal, majd rádobom a tonhalat is, és a citrom levét. Ha kell, egy kevés extra szűz olivaolajjal még ízesítem, sózom, borsozom. A végén parmezánnal forgatom át, és tálalom. Bellának nem tettem annyi citromot, és olajat hozzá, viszont egy kanál tejszínt igen, hogy finom krémes legyen. Nekem jó volt nélküle is. Egészséges, olcsó, gyors, finom.

Spaghetti Torta, olyan JamieOliveresen, de mégsem úgy

Nem emlékszem már, mikor akadt meg a szemem ezen a recepten, de itt zavarog a mozilla állapotsorában egy ideje. Tegnap rettenetesen rákívántam az ecetes fejessalátára, de gondoltam, Tomi azon nyomban beadná a válókeresetet, ha mindössze nyúlkaja kerülne a vacsoraasztalra, így gyorsan összedobtam ezt is, a saláta mellé, amolyan köret gyanánt :). A recept hasonló, de mégsem ugyanaz, mert a hozzávalókból volt is itthon ez-az, meg nem is, szóval tessék az övét is elolvasni, monjuk itt. Tehát, amit én használtam:

400 g spaghetti, 4 szem friss paradicsom, 350 ml tejszín, 2 tojás, 2 marék reszelt cheddar, 200 gramm feta, 250 g friss spenótlevél, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, olivaolaj, 2 tk szárított oregánó.

A tésztát sós vízben kifőztem, közben egy tálban a tejszínt, a tojásokat, a sajtot, sót, borsot összekevertem. Egy serpenyőben egy kevés olivaolajon megfutattam a vékonyan felszeletelt fokhagymát, majd rádobtam a spenótot, és hagytam, hogy minden levét kieressze. Ekkor elzártam alatta a gázt, félretettem. A paradicsomokat kockára vágtam, a tésztát leszűrtem, és rádobtam a tejszínes keverékre, összekutyultam a paradicsommal, a spenőttal, majd tortaformába lapogattam az egészet. A tetejét még megszórtam reszelt sajttal, és 220 fokos sütőben aranybarnára sütöttem. Ecetes fejessalátával tálaltam. Nyamm. Ennek a receptjét is leírom, hátha valakinek új. Kell hozzá:

kb 4 dl víz, 5 ek cukor, 3 ek 20%-os ecet. 

Ez a Tomi-, és gyerekbarát arány, elég édes, én szeretem 4 ek ecettel is. Ezeket kutzulom habverővel addig, míg a cukor teljesen fel nem oldódik. Közvetlenül tálalás elött forgatom bele az előzőleg alaposan megmosott leveleket.

Tejszínes-Gombás Kagylótészta

Még csak hajnal öt van, de nagyon nem megy az alvás. Tegnap rettenetesen el voltam keseredve, ugyanis az autóban elgurult a karikagyűrűm, amit aztán, hiába kerestünk két órán keresztül hárman, nem találtuk meg. Aztán pár óra bőgés után csak rászántuk magunkat a bevásárlótáskák kipakolására, amikor is egy apró forrasztásos hajtásból előgurult a kis mocsok. No, ekkor jött megint egy óra sírás-rívás, persze ekkor már örömkönnyekkel. Egy szó mint száz, estére jól belefáradtam a történtekbe. 

A mai kajáról csak annyit, hogy a héten ettem ezt valamelyik nap, mert ebédszünetben 20 perc alatt elkészíthető, és épp volt még a mélyhűtőben szeletelt gombám hozzá, ráadásul, mint azt már párszor említettem, Toma nem eszik gombát, ezért a halas-gombás-csípős-távolkeleti ízlésemet kénytelen vagyok 20 perces ebédek formájában kiélni. A hozzávalók:

2 shallott hagyma, 150 g gomba szeletelve, 1 ek vaj, kevés olivaolaj, só, bors, friss petrezselyem, másfél dl tejszín, kevés étkezési keményítő, 250 g tészta.

A tésztát felteszem sós vízbe főni, majd egy nagy serpenyőben elkezdem hevíteni a vajat és az olivaolajat. Rádobom a gombát, sózom, borsozom, majd hagyom egy pár percig, míg levet nem ereszt. Ezután hozzáadom az apróra vágott petrezselyem felét, ez kb 1 ek volt nálam, és még egyszer megborsozom, mert én a gombát borsosan szeretem. Mikor a gomba megpuhult, hozzáöntök egy kevés tejszínt, újabb pár perc rotyogás, majd egy kevés vízzel elkevert keményít jön, amit gyorsan elkeverek benne, majd el is zárom a gázt alatta. Az enyém egy kicsit sűrűbb lett, mint szerettem volna, ezért egy kevéskét hozzátettem még a tészta főzővizéből is. Leszűrtem a tésztát, jól összekevertem, tálaltam, majd a maradék petrezselyemmel, és egy-két parmezán forgáccsal (amit a zöldségpucolóval a parmezán oldaláról húztam le) tálaltam.

Finom, gyors,laktató, kezdőknek ideális választás, ráadásul nagyobb mennyiségben is könnyen készíthető.

Lasagne Spenóttal és Gorgonzolával

Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:

A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors.
A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.

Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz.
Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki.
Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből.
A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.

5 perces Sweet Chilli Noodle Kacsával

A kép nem nagy szám, ahogyan a recept sem, de a vasárnapról maradt sült kacsacombokkal már igazán kezdenem kellett valamit. Épp a hűtőben elállt volna még egy pár napig, de annyira finom és omlós volt még hidegen is, hogy rá-rá járogattam az elmúlt pár napban. Ráadásul tegnap délelőtt annyira megkívánta a címben szereplő sweet chilli noodle-t, amit a Waitroseban lehet kapni potom £1.39-ért, hogy mást el sem tudtam volna képzelni ebédre. Tudniillik a munkahelyem kerek 4 perc séta az ajtóból, ami azt jeletnti, hogy az egy órás ebédszünetem 50 percét az otthon kényelmében tölthetem, amikor úgy hozza kedvem, és ha megkívánom, akár egy gyors rizotto vagy pasta is belefér. Szóval, hazafelé boltba be, noodle megvesz, ajtó ki, wok elő, gáz meggyújt (pont mint Jamie Oliver 30 perces kajás showjában). A kacsacombot előkészítettem, leszedtem a húst a csontról, feldaraboltam nem túl kicsi darabkákra. 3 színű paprikából vágtam kis szeleteket, kacsazsírt dobtam a forró wokba, ezen pirítottam meg őket. Rádobtam a tésztát is egy kevés apróra vágott friss chilliel, hogy mégse legyen már olyan sweet, pár percig pirítottam, rálocsoltam egy kevés szójaszószt, majd tálaltam. Fantasztikusan jól esett. Persze leginkább a kacsa finom fokhagymás-rozmaringos illata bolondította meg az egészet, nomeg a chilli, egy szó mint száz, ezerszer finomabb volt mint bármi, amit ebéd címszóval ezek itt benyomnak.

Osso Buco Fettuccini tésztával

Ez az étel, ez, hát, ez nem jó, ez egyszerűen fenomenális. Gondoltam, hogy finom lesz, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Tényleg fenomenális. Egyszerű hozzávalók, semmi különös, de végén mégis valami eszméletlen ünnepi ízhatás kerekedik ki belőle. Sokszor ismételt lesz ez nálunk a jövőben, az már biztos.
Az egész azzal indult, hogy a Waitroseban leértékelték az utolsó 4 disznó osso bucot. Így vettem meg őket potom 2 fontért. A neten nagyjából mindenki a következő recpet szerint főzi, így én is ennek ugrottam neki. Ami kellett hozzá:

4 osso buco, 1 fej vöröshagyma, 4-5 csík zellerzsár, fél kiló sárgarépa, 1 konzerves kockázott paradicsom, 1 üveg száraz fehérbor, só, bors, kakukkfű, petrezselyem, olivaolaj, liszt.

A zöldségeket felkockáztam, majd egy kis olajon elkezdtem párolni őket. Közben a sóval, borssal befűszerezett húst lisztbe forgattam, majd olajban elkezdtem megpirítani minden oldalát. Kiszedtem tányérra, majd egy kevés borral felforraltam a serpenyőbe leragadt részeket. Jól elkevertem, majd a zöldségre öntöttem. Beletettem a husikat is, majd 3 óráig nagyon gzenge lángon készre főztem. Közben párszor utána öntöttem borral, így a végére ráment az egész (-1 pohár, upsz). Tésztát főztem ki hozzá, majd tálaltam. Tudom, hogy aki most ezt olvassa, azt gondolja, biztos nem nagy szám, de mennyei, tényleg. Olyan omlós és ízes, hogy csuda.

Ma felfedezőtúrán is voltunk a közeli farm shopban. Megint vettem egy nyuszit, ezt épp 3,5 fontos kilóáron, ami szerintem kihagyhatatlan. A napokban ezt is megfőzöm majd, szerintem most paprikásnak, de még nem vagyok benne biztos. A fényképezőről még semmi hír, kezdek egy kicsit ideges lenni miatta. Úgy gondolom, hogy legalább az Ebaynek illett volna már visszajeleznie, ha már az eladó ekkora gyökér. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Pedig mostanra már azt hittem, hogy rég a profi géppel készítem majd az ételfotókat! Bár úgy lenne!

Brokkolis tészta

Na, ez az az étel, amit mindig másképp csinálok. Minden verzióját imádom, leginkább a brokkoli miatt. Ez a mai verzió a hűtőben található cuccokkal készült, mindenből ment bele egy kicsi, ami a kezembe akadt. Az adag óriási, de holnap ebédre is ezt esszük, ráadásul Tomi annyit eszik mint 10 baka. A hozzávalók tehát:

500 g óriás kagylótészta, fél kiló brokkolirózsa, olivaolaj, só, bors, 3 anchovy filé (utóbbit ne tessék Tominak elárulni), 4 ek philadelphia, egy löttyintésnyi tejszín, 3 ek maradék pesto, szerecsendió, 1 gerezd fokhagyma, egy- két marék grana padano v. parmezán

A fokhagymát átnyomom, mozsárban összedolgozom a sajttal, az anchovy filékkel, a fűszerekkel. A brokkolit öt perc alatt félpuhára főzöm, majd egy krumplinyomóval félig összetöröm. Hozzákeverem az ízesített olajat, a krémsajtot, tejszínnel hígítom, ha szükséges. A tésztát kifőzöm, leszűröm, összekutyulom a szósszal, sajttal meghintem, tálalom.

Jót vacsoráztunk belőle, igaz már mindketten majdnem az éhenhalás határán voltunk, mert Hajnalkánál voltunk teázni, így jól elhúzódott a vacsora, ennek köszönhetően inkább zabáltunk, ahelyett, hogy ettünk volna. Hajninál ott volt Gemma is, a szomszéd, akinek van egy tüneményes 3 és fél éves kislánya és egy 4 hónapos kisfia. Olyan jót babáztam vele, nagyon jól viselkedett, játszottunk, ugráltunk, grimaszoltunk... Jó volt.
Ja, és persze a nap legnagyobb híre, hogy tegnap tovább gyarapítottam az itthoni gépfarmot egy Nikon Coolpix 8800-as fényképezőgéppel, amit nagyon jó áron sikerült az ebayen egy aukción megvennem. Elvileg szerdán jön, már alig várom, régi nagy álmom ez. Úgy terveztem, hogy a régit odaadom anyának, és ez természetesen így is lesz, de tegnap olyan rossz érzésem volt, mintha megcsaltam volna szegénykémet egy sokkal jobbal. Hogy én milyen nehezen válok meg dolgoktól, őrület... Mindegy, készül majd vele millió unoka- és Marci fotó, ha nem sértődik meg rám, és nem romlik el hirtelen. Az éle ilyen, nem igaz? Tudom, hogy hülyeség, de az összes autómat megsirattam például, amikor elvitték, mert lecseréltük. Ez valami ilyesmi most is. Sebaj, szuperhuper képeket csinálok majd, és ez a lényeg!

Slambuc

Ezt a mait nem fogom túldicsérni, baromi fáradtan értem ugyanis haza egy barátnőmmel, aki nem érdekel, ha látja a tegnap éjfélkor félbehagyott nagytakarítás maradványait, mikor csöngettek a régi lakótársak, akiktől szabadulni lehetetlenség volt... ÁÁÁ, nem is folytatom... Leültek, én meg vacsit főztem, Slambucot, mert nem volt elég a krumpli egy nagy kondér paprikás krumplihoz, így gyarapítani voltam kénytelen egy kevés csuszatésztával. Ami kellett:

250 g csuszatészta, 1 fej hagyma, jó 2 ujjnyi füstölt szalonna, 1 szál kolbász, krumpli, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, egy paprika és egy paradicsom, ha van.

A szalonnát kisütöm, én mikróban szoktam, hogy ne csapkodjon, majd e zsírját beleöntöm egzylábasba, rá a tésztát, majd szép aranyszínűre pirítom. Hozzáadom a hagymát és a kolbászt, egyszer-kétszer átkeverem, majd pirospaprikával hintem meg, rá a krumpli jön, pár kavarás, kevés víz, meg a fűszerek. Addig párolom így, folyamatosan pótolva a vizet rajta, míg a krumpli megpuhul.

Uborkával tálalom, nomeg finom friss kenyérrel, ami persze már totál perverz szintre emeli a szénhidrátfogyasztást. Érdemes ezt most begyakorolni, még jól jöhet válság és háború idején. Most megyek fürdeni, meg duzzogni még egy kicsit, azoknak meg, akik váratlanul készülnek látogatóba menni azt üzenem, hogy """!"+!fdeDF"!"hgchv"+RdgisejrlnjF+!"""'''!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gnocchi al Pesto Genovese e Philadelphia

Bebebe, ma nem főztem! Egész nap az járt a fejemben, hogy este egy nagy fürdőzést akarok rendezni Tomival, aztán valami filmen szeretnék pofátlanul korán elaludni. Semmi mást nem! Aztán persze megéheztem, így az "egy tál finom étel" is felkerült a listára. Kész gnocchi mindig van a szekrényben, az ugyanis Tomi mentőöve. Ő leginkább sajttal és tejföllel szereti, én ezt a verziót viszont végérvényesen meguntam, de komolyan, ránézni sem bírok... Bezzeg ő... Heti ötször is képes lenne azt enni. Érdekes gyerek ez az én férjem. Egyszer hazamentünk Magyarországra, ő kinyitotta a hűtőt, ami tele volt az anyukája által vásárol finomságokkal. Volt ott minden a spanyol sonkától a füstölt Pick békebeli májason át egészen a disznósajtig, de tényleg. Erre ő csalódottan fordul ki a hűtőből: Hé, anya! Parizer nincsen???
Na, ma gondoltam, a pestot ő is szereti, én meg kifejezetten megkívántam. Hazafelé beugrottunk a Waitroseba bazsalikomért, az viszont sajnos elfogyott, még a raktárból is. Nem vagyok nagyon megelégedve, mindig keresztbe vágja a tervemet az, hogy Anglia állítólag legposhabb élelmiszerlánca nem képes kikalkulálni a várható fogyasztást. Így alakult, hogy vettem egy üveg kész pestot, és hazajöttem. Benéztem a hűtőbe, volt még egy fél doboz Philadelphia krémsajtom, azzal jól összekutyultam, egy kevés olivaolajjal gyarapítottam, majd a kifőzött gnocchihoz kevertem. Parmigiano-reggiano és pecorino került a tetejére, mert épp mindkettő volt a hűtőben. Már fél kilenc, fürdés még természetesen nem volt, a konyhában meg még el kell pakolnom, így mára ennyi a mese. 11 nap. Komolyan, el sem hiszem.

Az örömlányok vacsorája: Linguine alla Puttanesca

A menun egy orok klasszius koszonthetunk ma is. A pasta puttanesca a minestronehoz hasonloan sokfele formaban kering a koztudatban, egy azonban az osszes receptben kozos: ajokaval keszul. Bevallom, en Angliaban talalkoztam eloszor ezzel a lennyel, aki nagyon kicsi uvegekbol bujik elo , es Anchovy nevre hallgat. Se nem draga, se nem olcso, leginkabb kifizethetonek mondanam, kulonosen, ha ugy vesszuk, hogy "fuszer"-szamba megy. A teszta vegtelen egyszeru, nevezzuk az en verziomnak, kizarolag azert, hogy senki ne hanyhassa a szememre, hogy ez nem az eredeti. Tudom, ezt mar egyszer irtam, de ez tenyleg a halalom. Mikor fozunk, elmeletem szerint ugyanazt csinaljuk mint rajzolas kozben: absztrahalunk. A sajat izlesunk alapjan allapitjuk meg az aranyokat, az idointervallumokat, az elkeszites modjat. Nem mondom persze, hogy receptet kovetni hulyeseg, de az otthoni fozocske nem errol szol... csakis barbarkodasrol, aminek finom a vegeredmenye... Vissza a hozzavalokhoz: (utolso kep balrol jobbra)

2-3 olivaolajban uszkalo szaritott paradicsom, egy nagy marek fekete oliva, 1 csilipaprika, 8 ajokafile (mas neven szardella), 2 evokanal kapribogyo, 2 evokanal apritott petrezselyem, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma (nekem epp lila volt itthon), 1 konzerv koktelparadicsom, 300 g linguine teszta (v. spagetti, makaroni.... izlestol fuggoen), so, bors.

Az ajoka olajan a hagymakat megfuttatjuk, hozzaadjuk a tobbi hozzavalot. A tesztat forro, sos vizben megfozzuk. A szoszt kozben folyton kavargatjuk, a teszta fozovizevel es a paradicsom lecsopogtett levevel allitjuk be az allagat. A cel, hogy nagyon keves folyekony, suru cucc legyen, inkabb martasszeru. Miuatan kesz, osszeforgatjuk, olivaolajjal meglocsolva, izles szerint parmezannal megszorva talajuk. Mennye, kulonosen pikans a csili miatt, savanykas a paradicsomoktol es sos az anchovytol. Egyszeruen robban az ize az elso falatnal. 15 perces vacsora, amit akar vendegeknek is nyugodtan felszolgalhatunk egy jo vorosbor tarsasgaban.
Azt persze nem tudom, miert lett epp ez a legosibb szakmat uzok tesztaja, lehet, hogy tortenete sincs, de Tomi a regesregi olaszaval a puttanesca-t szo szerint kurvacskanak forditotta... Mindegy is, a lenyeg, hogy nagyon finom, amolyan tokeletes faradt ember vacsoraja a het utolso napjan. El is felejtettem elujsagolni a legnagyobb hirt: hetvege van!!! Tomi mar itt durmol mellettem, vegre holnap nem kell orara kelni, raadasul semmi kotott dolog nincs Caroline-on kivul. Remek kis ket nap lesz ez. Holnap meg nem tudom, mit eszunk, azt mondtam Tomasnak, hogy kivanhat, ahogy ismerem, tejbegrizt fog kerni... Mindegy, feltoltom en azt is, ha kell... Nincs azzal semmi baj. Jo ejt mindenkinek!

Spaghetti Bolognese, mert hülye azért nem vagyok

Marmint nekiallni egy ilyen nyugos nap utan lasagne-t kesziteni. Pedig ehhez vasaroltam be, de nem volt kedvem a szoszokkal bibelodni, sutot begyujtani, ezert szimplan elinteztem egy Bolognaival. Ez nalam tipikusan a ronda es finom kategoriaba tartozik, kulonosen, hogy valamiert nem vagyok oda a daralthusert, ha tesztara kerul. Tomi viszont szereti, es na jo, a vegen en is elegedetten szoktam kigombolni a felso gombot a nadragomon. Nyilvan mindenkinek megvan a jol bevalt receptje, ez igy az en verziom lesz, nehogy valaki elkezdje, hogy ez nem az autentikus... Tudom, sosem az. Ja, raadasul fogyokurakompatibilis, amennyiben egy kicsit tobbet koltunk a marhahusira... A szoszhoz kell tehat:

400 g daralt marha (5% zsirtartalmut hasznaltam), 1 fej hagyma apro kockakra vagva, 2-3 gerezd fokhagyma hajszalvekonyan felszeletelve, 2 kis doboz v. konzerv kockazott paradicsom, egy keves aszalr paradicsompure, egy nagy marek friss oregano es bazsalikom, 3-4 szaritott paradicsom olivaolajban, 2 kozepes sargarepa, egy lottyintes worcestershire szosz, so, bors, olivaolaj.

A menet egyszeru, inkabb csak turelem kerdese. Olivaolajon a fokhagymakat az oregano felevel parszor megtancoltatom, majd radobom a hust, mikor nagyjabol kifeheredett folyamatosan hozzaadom a hagymat, a paradicsomokat, a reszelt sargarepat, majd izesitem. Nem szoktam sajnalni a borsot, mert szepen kiemeli a paradicsom es a zoldfuszerek izet. Kozben a teszta vizenek is alagyujtok, megfozom, majd a szoszt fokozatosan a tesztas fozolevel es a suritett paradicsompurevel kivant allagura higitom. En ugy szeretem, ha legalabb 40 percet rotyog ez a gyonyoruseg, igy lesz meg az a tipikus mely, csillogo voros szine. Forron talalom, parmezant kinalok hozza. Tomi kedveert azrt valami mas sajt is kerul alltalaban az asztalra, ez mar az en dietamba nem nagyon fer bele, igaz nem is igenylem nagyon. Az imadott tesztakinalo talamat vettuk elo hozza, ami gyakorlatilag egy oriasi melytanyer, termeszetesen ez is bolhapiacos. Jot ettunk, egynek elment. Melle Aspirin pezsitabit ittam, mert iszonyatosan fajt a fejem... Mostmar jobb, kulonosen, hogy semmi mas dolgom nincs mar, csak az, hogy benyomjunk egy filmet es elaludjunk rajta! Yes!!! Aldott legyel szent vasarnap este!

Cukkinis Pasta Carbonara

Nagyon hosszunak tunt ez a nap. Ket bolhapiacot jartunk meg, elrendezgettem a szekrenyben az osszes ruhat, mostam, foztem, takaritottam, egy szo mint szaz, mindent csinaltam, amit vasarnap nem szabadna. Persze a sok rohangalasnak jo oldala is volt, peldaul az, hogy hat gyonyoru cukkinire tehettem szert egy termelotol. Valami konnyu tesztavacsorat terveztem, ezert a zsenge cukkinik nem maradtak sokaig erintetlenek. Persze Tomira valo tekintettel nem tettem bele mind a hatot, csak a felet, igy a heten meg valamit ki kell majd talalnom vele, mindegy, otletem mar van is. A mai is kb 20 perces kaja, annyi ido alatt minden kesz van, mig felforr a teszta fozovize, es megfo benne a cucc. A hozzavalok a kovetkezok:

500g spagetti, 3 zsenge cukkini, 100g pancetta v. bacon v. esetunkben futolt sonka, 2 dl tejszin, 4 tojas, 3 marak reszelt parmezan, friss kakukkfu, so, bors, keves citromle, olivaolaj.

Elso lepes tehat alagyujtani a tesztafozo labosnak. So eleg bele, olaj nem szukseges, ha jo minosegu tesztat hasznalunk. Nekem a szekrenyben volt meg egy par honappal ezelotti leertekelesbol Jamie Oliver spagetti. Ezt akkor £0.50-ert vettem, szerintem vettem vagy 6 csomaggal, nem is feltetlenul a neve miatt, hanem mert a penneje szerintem az itt kaphato tesztat kozul a legjobb, leghusosoabb. Olyan, amiben erezni, hogy van anyag. Ezzel parhuzamosan az most mar 3 honapja az eredetileg kabatok tarolasara kialakitott beepitett szekrenybol atavanzsalt kamraban kiakasztott fustolt lapockabol Tamassal levagattam egy darabot, majd apro kockakra vagtam. Ehhez persze pancetta dukal eredetileg, de nekem ez volt, igy nem pazaroltam. Kis olivaolajon egy csipet friss kakukkfu kisereteben szep pirosra sutottem, kozben pedig egy zoldseghamozo segitsegevel a cukkinikbol szalagocskakat hamoztam le. Ez is radobtam a szalonnara, majd par percig, nehe megkavarva osszerottyantottam. Ezalatt 4 tojassargajat 2 dl tejszinnel es 2 nagy marek reszelt parmezannal osszekevertem. Miutan a teszta megfott, leszurtem, csavartam ra egy keves citromlevet, majd jol elkavartam a cukkinis szalonnaval, majd hirtelen mozdulatokkal a tojasos kevereket is beledsimitottam. Ez elott egy kicsit el lehet idozni, nehagy a teszta tuzforro legyen, maskulonben rantotta lesz carbonara helyett. Talalsnal egy keves vagott kakukkfu es parmezan kerult a tetejere. Mivel Hajnalka epp csak betoppant, hirtelen harman lettunk az asztalnal, de 5 fo is bosegesen vacsorazhatott volna belole. Finom volt, emelett nagy elonye az volt, hogy nem kellett semmiert sem boltba menni miatta. Persze az utolso szelet gorogdinnyemnek azert sporoltam helyet a hasamban! :D