Sajttal töltött csirkefilé baconbe göngyölve

Semmi ötletem nem volt ma a vacsorát illetően, ezért rábíztam magam a Waitrose akciós kínálatára. Negyed áron sikerült így vennem csirke felsőcomb filét és salátá, így már csak a Lidlben kellett kiegészíteni a bevásárlást. Amiből dolgoztam:

7 kis csirke felsőcomb filé, 1 mozzarella, 7 szelet bacon, só, bor, kevés olaj, cérna

A combokat kiterítettem, sóval, borssal ízesítettem, a sajtot csíkokra vágtam, felgöngyöltem, szorosan betekertem egy-egy baconnel, majd serpenyőben egy kevés olajon pirosra sütöttem minden oldalát. A göngyölegeket cérnával rögzítettem, mert elfogyott a fogpiszkálóm, és sajna nincsenek hústűim. Miután megsültek, tepsibe tettem őket, és előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 percig tovább sütöttem. Ezalatt a krumplit meghámoztam, feltettem főni, majd krumplipürét készítettem belőle vajjal, tejföllel, egy kevés szerecsendióval. Citromos-olivaolajas öntete kevertem ki a salihoz, így ettük. Finom volt, bár 3 főre éppen csak elég. Tominak kifejezetten ízlett, meg is állapítottuk, hogy a baconös-sajtos dolgok jól el vannak találva.

After Eight Torta Daisy Szülinapjára

Említettem már, hogy utálok sütni?! Tiszta stressz az egész! Jó, persze a végén általában megéri, mert az ember besöpörheti a sok dicséretet, bár van abban valami felháborító, ha egy dolog 4 órát készül, majd 2 perc alatt megszűnik létezni. A recept félig-meddig saját találmány, innen-onnan ollóztam össze. Távirati stílusban adom elő, mert nagyon este van már.

A piskótához: 6 tojás, 6 ek cukor, 4 ek liszt, 2 ek kakaópor, 1 tk instant kávépor, só

A fehérjét felverem, a sárgáját kikeverem a cukorral, összeforgatom, hozzáadom a szitált lisztet és a kakaóport, majd belekeverem a kávét, 180 fokos előmelegített sütőben 35 perc alatt készre sütöm, hagyom kihűlni, majd 3 szeletbe elvágom.

A középső réteg: 3 ek kakaópor, 7 ek meleg víz, 300 g 70%-os étcsokoládé, 500 ml habtejszín, 1,5 ek cukor, csipet só.

A kakaót a vízzel kikeverem, a csokit gőz felett megolvasztom, ebbe belekeverem a kakaót. 5 percig állni hagyom, közben felverem a tejszínt, hozzáadom a cukrot, majd összeforgatom őket.

A fehércsoki rétek:

3 zselatinlap, víz, 255 g fehércsoki, 500 g tejszín, 1 tk mentaaroma.

A zselatinlapokat beáztatom, közben a fehércsokit felolvasztom gőz felett, hozzáadok egy decit a tejszínből, csomómentesre keverem, majd a zselatinlapokkal 2-3 percig melegítem. Félreteszem, felverem a tejszínt, majd elegyítem őket.

A tortalapok első rétekét a kakaós krémmel, a másodikat a fehércsokissal kenem meg, majd fehércsokissal borítom a tetejét, az oldalát a kakaóssal dolgozom el. After Eight csokikkal díszítem. Én este csináltam meg, éjjel pihent a hűtőben, reggelre azonban nagyon megszilárdult, ezért tálalás előtt egy órával kivettük a hűtőből. 22 fő evett belőle, szóval jó nagy torta. Legközelebb Anya feketeerdő tortája lesz a következő, bár most egy ideig nem sütök, ha nem muszáj.

Steak, ahogy Tomi szereti

Vettünk ma egy csodaszép biciklit a bolhapiacon! Ez a nap legnagyobb híre! Ezzel szórakoztunk egész délután... és a kertet is rendbe raktuk. És vasaltam is, pedig azt tényleg nem akartam. Tomi még az akváriumot is kitakarította. Főzni éppen ezért nem sok kedvünk volt, így lett megint steak a vacsi. A tescoban volt gyönyörű marha féláron, abból csináltam, krumplival, meg a spanyol sült paprikával. Mondanom sem kell, Tomi boldog volt. Én meg, most nagyon fáradt. Megyek is... Recept ma nincs, holnap lesz helyette, ugyanis nagy tortasütésre készülök, erről bővebben a következő bejegyzésemben... Jó éjt!

Őszköszöntő Chilis Sütőtökkrémleves

Hú, micsoda nap. Vezetni tanítottuk újdonsült kis barátomat ma... hát, mit ne mondjak, halálfélelmem volt. Minden borzalom ellenére, valami csoda folytán mégis megúsztuk egy darabban, így a gyönyörű őszi napsütésben megálmodott őszköszöntő vacsorámat végül sikerült elkészítenem. Hozzávalók:

1 sütőtök, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, kevés vaj, olivaolaj, só, fehérbors, füstölt pirospaprika, 2 nagy piros chilipaprika, 150 ml tejszín.

A tököt felkockázom, majd 180 fokon fél óra alatt puhára sütöm a sütőben a chilivel együtt. Egy fólián a magokat is beteszem mellé. A vajat és az olivaolajat elkezdem felhevíteni, a felaprított hagymát megfonnyasztom rajta, sózom, borsozom, majd hozzáadom a puha tököket, felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi, majd forrástól számított 5 percig főzöm. Ezután robotgépben pürésítem, kikeverem a tejszínnel, utoljára összeforralom, majd egy szitán keresztül utoljára átpasszírozom, hogy még krémesebb legyen. Lassan hozzáadom a chilit is, ezzel állítva be a leves csípősségét. Melegen tálalom, magos pirítóssal tálalom.

Miután befejeztem a levest, Tomival még volt egy körünk az ügyeleten is, semmi komoly, csak van szegénykémnek egy csúnyán begyulladt lábkörme, amit jobbnak gondoltunk megmutogatni a nővérkéknek... Szóval, ez a mai nap elég érdekes volt, finom cider és antipasti a parton, majd félelmetes pillanatok az úton hazafelé, autószerelés, ügyelet... Jobb erre inkább aludni egy nagyot.

Zúzapörkölt Nokedlivel

A héten minden nap kénytelenek voltunk ötkor kelni Tomi munkája miatt, ahogy kinéz, ez így lesz áprilisig. Nem panaszkodom persze, az elmúlt pár napban ugyanis sikerült egy előző este elkészített szendviccsel megúsznunk a reggelt, így én aludhattam hatig-hétig, Tomi energiáit azonban nagyon leszívja minden áldott nap. Ma, éppen ezért a kedvencével szerettem volna hazavárni, ami mifelénk igazi különlegesség, ugyanis mióta itt lakunk, még nem sikerült zúzát vennem sehol. Próbáltam én ezt már pár hentestől kérdezgetni, de úgy néztek rám mint egy őrültre. Tegnap viszont, mikor teljesen spontán módon betévedtem egy portugál delikáteszbe, mit ad isten, a mélyhűtőben találtam szépen előkészített csirkezúzát. £4 volt a kiló, mire kiolvadt, felvágtam, megtisztítottam, lett belőle 75 dkg, így nyilván nem a legolcsóbb vacsi-opció, de nem is vészes. No, de lássuk a receptet. Hozzávalók:

75 dkg csirkezúza, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, pirospaprika,olaj, só, bors, a nokedlihez: 2 tojás, liszt, víz

A zúzát alaposan megmosom, majd feldarabolom. A hagymát apróra vágom, kevés olajon elkezdem dinsztelni, sózom, majd rádobom a kockázott paradicsomot, és így főzőm pár percig. Ezután egy kevés pirospaprikát teszek rá, majd azonnal hozzáadom a zúzát, hogy meg ne égjen, sózom, beleteszek egy késhegynyi őrölt köményt, felengedem egy kevés vízzel, majd puhára főzöm közepes lángon. Mikor már szép sűrű szaftja van, belenyomom a fokhagymát, szórok a tetejére még egy kevés pirospaprikát, majd nokedlivel és uborkával tálalom.

A kép ma elég ramaty, bocsesz, de Toma végül fél nyolcra ért csak haza, mert baleset volt az autópályán, így mindketten farkaséhesen fogtunk neki az evésnek, és nem volt nagyon kedvem a mutatós tálaláson görcsölni. A zúzapöri úgyis az a kaja, amit a legjobb mélytányérból, kanállal tolni, nem?

CsupaOrganic Csilisbab

Ebédszünetben beszaladtam a Waitroseba kenyérért, és az akciós termékek közt találtam két negyed kilós csomag organic darált marhahúst. Gyönyörű színe volt, ráadásul harmadáron árulták, így változtattam az előző tervemen, és csilisbabot főztem vacsorára. A dolog érdekessége, hogy a kamrában eleve volt bab is, kukorica is, mind organic, mert a tescoban olcsóbban jön ki a tetrapakk csomagolású a konzervesnél, előbbi ráadásul organic, így a hülyének is megéri. Vettem még hozzá egy organic kockázott paradicsomot, ami 5 pennyvel drágább csak a hagyományosnál, így lett organic az egész kaja. Hozzávalók:

500 g marhahús, 2 fej hagyma, fél kiló előfőzött bab (nekem egy cannellini és egy red kidnez volt itthon), 1 konzerv kockázott paradicsom, 2 piros csilipaprika, olivaolaj, fokhagyma, 1 zöldpaprika, 1 kis konzerv kukorica, paradicsompüré, tálaláshoz friss kenyér, só, bors, füstölt pirospaprika, chilli por.

A csilik ereit és magját kivágom, a húsát apró darabokra vágom, majd elkezdem az olivaolajon egy mély serpenyőben vagy wokban pirítani. Hozzáadok 2 gerezd fokhagymát, a szeletekre szelt hagymát, és addig párolom, míg a hagyma össze nem esik egy kicsit. Ekkor adom hozzá a húst, sózom, majd kevergetve fehéredésig sütöm. Megszórom pirospaprikával, a chillivel, átforgatom, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet, és a pürét. Nagyjából fél órát lassú tűzön főzöm tovább. Ezután az átmosott és lecsöpögtetett babot és kukoricát is hozzáadom, pár percig rotyogtatom még, ha kell, utánaízesítek, majd forrón tálalom. Én nem igazán szeretem rizzsel enni, ahogyan itt fogyasztják, jobban preferálom a ropogós héjú fehérkenyeret mellé. Melegítve még jobb mint frissen, holnap biztosan lesz nagy kérdezgetés megint a site-on, hogy mi van Tomi táljában. Tegnap kezdett Bristolban, látszólag nagyon tetszik neki az új csapat, ilyenkor olyan jó érzés, hogy jó társaságban van. Ráadásul belső munkát csinál, ha minden jól megy márciusig, ami őrületes mázli így, hogy közeleg az ősz.
Ami engem illet, a mai nap csupa babahírrel telt: a munkahelyemen egy lány ma jelentette be, hogy 10 hetes terhes, ráadásul egy másik barátnőmnek is megszületett a babája... Csupa jó hír, nagyon örülök nekik.

Tomi főzött, szerinte Cicvarát, szerintem meg nem azt...

Bár igazából mindegy is minek nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom ebédet rittyentett az én uram. Hozzá kell tenni, hogy Tomi a konyhában körülbelül olyan ritka jelenség mint a teljes napfogyatkozás, talán ez az 4-ik alkalom az elmúlt hat évben, hogy élvezhettem főzőtudományát. Persze a mosogatásig nem jutott el, de még a palacsintatésztás cuccok beáztatásáig sem, ezt a friss körömlakkom bánta, egye fene, egyszer egy évben belefér. A recept titkos, elmondása szerint a családban mindig is cicvara néven futott, ami a szegedieknek inkább jelent valamiféle császármorzsához hasonlító dolgot. Fél szemmel figyeltem azért, hogyan csinálja... Használt hozzá:

2 tojást, tejet, lisztet, sót, sonkát (mi még a spanyol hamon serranoból dolgozunk), sajtot (elmondása szerint kötelezően trapista kéne hozzá, de, na jó, most megteszi ez a flancos félig érlelt spanyol valami is...), tejfölt.

Két tojásból, lisztből és tejből sűrű, sós palacsintatésztát kevert, majd pihenni hagyta fél óráig. Ezután egy nagy teflon serpenyőben elkezdte sütni a körülbelül 1 centi vastag palacsintát, először magasabb lángon, majd közepesen, amikor alkalmasnak látta a pillanatot, megfordította, majd a másik felét is aranybarnára sütötte. A sonkát egy leheletnyi olajon megpirította, majd rászórta a palacsintákra. Sajtot reszelt rá, majd mikróba tette. Itt megkérdeztem tőle, miért nem a grill alá tolja be, de azt mondta: fogd be, most én főzök vagy te, ezt mikróban kell, és kész... oké, gondoltam, ez most az ő bulija... Miután a sajt egy kicsit megolvadt, megkente tejföllel, és tálalta. Finom, és megehetetlen adag egy tányérnyi belőle. Alig várom a jövő szeptemberi ismétlést.

Osso Buco Fettuccini tésztával

Ez az étel, ez, hát, ez nem jó, ez egyszerűen fenomenális. Gondoltam, hogy finom lesz, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Tényleg fenomenális. Egyszerű hozzávalók, semmi különös, de végén mégis valami eszméletlen ünnepi ízhatás kerekedik ki belőle. Sokszor ismételt lesz ez nálunk a jövőben, az már biztos.
Az egész azzal indult, hogy a Waitroseban leértékelték az utolsó 4 disznó osso bucot. Így vettem meg őket potom 2 fontért. A neten nagyjából mindenki a következő recpet szerint főzi, így én is ennek ugrottam neki. Ami kellett hozzá:

4 osso buco, 1 fej vöröshagyma, 4-5 csík zellerzsár, fél kiló sárgarépa, 1 konzerves kockázott paradicsom, 1 üveg száraz fehérbor, só, bors, kakukkfű, petrezselyem, olivaolaj, liszt.

A zöldségeket felkockáztam, majd egy kis olajon elkezdtem párolni őket. Közben a sóval, borssal befűszerezett húst lisztbe forgattam, majd olajban elkezdtem megpirítani minden oldalát. Kiszedtem tányérra, majd egy kevés borral felforraltam a serpenyőbe leragadt részeket. Jól elkevertem, majd a zöldségre öntöttem. Beletettem a husikat is, majd 3 óráig nagyon gzenge lángon készre főztem. Közben párszor utána öntöttem borral, így a végére ráment az egész (-1 pohár, upsz). Tésztát főztem ki hozzá, majd tálaltam. Tudom, hogy aki most ezt olvassa, azt gondolja, biztos nem nagy szám, de mennyei, tényleg. Olyan omlós és ízes, hogy csuda.

Ma felfedezőtúrán is voltunk a közeli farm shopban. Megint vettem egy nyuszit, ezt épp 3,5 fontos kilóáron, ami szerintem kihagyhatatlan. A napokban ezt is megfőzöm majd, szerintem most paprikásnak, de még nem vagyok benne biztos. A fényképezőről még semmi hír, kezdek egy kicsit ideges lenni miatta. Úgy gondolom, hogy legalább az Ebaynek illett volna már visszajeleznie, ha már az eladó ekkora gyökér. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Pedig mostanra már azt hittem, hogy rég a profi géppel készítem majd az ételfotókat! Bár úgy lenne!

Ciderrel Sült Bőrös Malac

A szemeim csak félig vannak nyitva, ezért gyors leszek. Anyával volt egy elég lehangoló beszélgetésünk, semmi különös, csak a rossz hírek. Addigra a vacsi már a sütőben volt, jól meg is pörköltem a tetejét. Ezt leszámítva nagyon finom, puha, ízletes lett a husi, a köretről már nem is beszélve. Amit használtam:

2 szép darab bőrös malachúst, 1 fej hagymát, 4 szem almát, 4 krumplit, oldalas fűszerkeveréket, vagy sót, borsot, paprikát, köménymagot, 1 üveg cidert, csakis somersetit, egy pár ág rozmaringot.

A húsokon a bőrt beirdaltam, bedörzsöltem fűszerkeverékkel, az almákat, krumplit és hagymát nagy darabokra vágtam, majd leraktam egy kicsit megolajozott tepsi aljára. Rátettem a malacokat is, meglocsoltam ciderrel, majd előmelegített sütőben (200 fok) sütögettem. Nem tudom meddig, de 10 perccel hamarabb ki kellett volna venni, az tuti. Közben Tomi is és én is egyszer megkentük egy vízből, olajból és ciderből álló glazezzel, ami miatt szép fényes kellett volna, hogy maradjon. Miután megsült, vágódeszkán tálaltam egy szelet friss kenyérrel, és egy nagy pohár jéghideg ciderrel. Finomabb lett mint hittem volna, az almaíz jól átjárta a husit. Most irány az ágy... Jó éjt!

Töltött paprika petrezselymes krumplival

Anya legutóbbi látogatása óta féltve őrizgetek hat otthoni paprikát a fagyasztóban, ugyanis itt csak kaliforniait lehet kapni. A törököknél persze láttam, de kizárólag Londonban. Tervezem felfedezni Exeter ilyen jellegű lelőhelyeit is, addig is azonban be kell érnem a felhalmozott készletekkel. Más fel sem merült velük kapcsolatban, csakis töltött paprikaként végezhették. Hozzávalók:

8 paprika (nekem csak 6 volt, ezért 2 tölteléket gombócként főztem meg), 500 g darált disznóhús, 100 g rizs, fél fej hagyma, 150 g sűrített paradicsom, 600 ml paradicsom passata, 1 tojás, egy nagy marék friss petrezselyem, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 kk pirospaprika, cukor, olaj, 2 ek liszt, 2 zöldségleveskocka.

A hagymát nagyon apróra vágom, kevés olajon megfonnyasztom, miután kihűlt, összekeverem a rizzsel, a tojással, a hússal, sózom, borsozom, beleteszem a paprikát, a zúzott fokhagymát, majd jól kidolgozom. A paprikákat előkészítem, csumáját kivágom, ereit, magházát eltávolítom. A töltelékkel lazán betöltöm, majd félreteszem. Egy lábosban kevés olajon rántást készítek, paradicsompürével hűtöm le, majd hozzáadom a forró zöldséglevest, majd csomómentesre keverem. Hozzáadom a passatát, majd cukorral, sóval ízesítem. Jól kiforralom. A paprikákat egy nagyobb lábosba teszem, ideális esetben egy rétegbe, majd meglocsolom a paradicsommártással. Forrástól számított 1 órát főzöm nagyon alacsony lángon. 20 perccel tálalás előtt az előzőleg meghámozott és kockára vágott krumplit felteszem sós vízben főni, egy másik serpenyőben a 2 jó nagy marék finomra vágott petrezselymet vajon megforgatok, erre dobom rá a leszűrt főtt krumplit. Ráteszem a fedőt, alaposan összerázom, végül tálalom. Egy szelet friss kenyérrel törölgetem ki a tányért. Fenomenális!

Egyik kedven ételem, egészséges, finom, nyári. Kár, hogy nálunk már ősz van.

A fényképezőgép eladója azóta sem jelentkezett, bár reggel feljelentettem az Ebaynél. Igaz, ők sem jeleztek még vissza. Mélységesen el vagyok keseredve miatta, de tényleg. Szimplán nem fair ezt csinálni. Mindketten nagyon fáradtak vagyunk, érezni, hogy már csütörtök van. A holnapi nap gyilkos lesz, 5kor hazaérek, majd 7re megyek Caroline-ékhoz. Remélem éjfél körül hazaérnek majd. 

Ja, ma van Gergő szülinapja, nomeg ma lenne Petié is. Döbbenetes, hogy már nem él. Felfoghatatlan. Ráadásul Tomi ma kapott egy üzenetet, hogy Erika anyósa meghalt ma. Szegény, mondta Erika, hogy nagyon beteg volt, és nem biztos, hogy megéri a karácsonyt, hát, ez így is lett. Nehéz lehet most nekik. Ez mindig nagyon nehéz. Gondolunk rájuk.

Gazpacho és Zöldbabos-Ricottás Quiche

Nincs ma jó napom. Az egész kezdődött azzal, hogy kaptam egy levelet a fényképezőgépem eladójától, hogy tulajdonképp ő nem is akarja eladni ennyi pénzért, és véletlenül rosszul rakta fel a netre a hirdetést, és bocsi. Na, neeeem, gondoltam, írtam neki egy hiperformális levelet, aminek tartalma kb annyi volt, hogy "mi az anyádat képzelsz", megfenyegettem, hogy bíróságra viszem az ügyet, és megkértem, hogy postázza el azt az átkozott gépet. A vicces az, hogy vasárnap óta technikailag az az én tulajdonomat képezi, hiszen a pénz az ő számláján van, és egy legális, tiszta aukción nyertem. Én már azt megvettem. Épp csak a szállítás nem történt meg. Mindegy, nem érdekel, ha holnapig nem jelentkezik feljelentem a szemetet. Most a kajáról.
Nem fogok hazudni, nem volt nagy szám, de annyira nem volt kedvem főzni, ráadásul egy barátnőm kávézgatott nálunk munka után, ilyenkor nekem elég nehéz koncentrálnom... Mindegy, rossz nem volt, különösen a salátaöntet dobta meg a dolgot. A gazpacho Spanyolországból jött még dobozban, azt Tomi nem is kért, cak én ettem belőle. A quiche meg úgy jött, hogy beugrottam hazafelé a Waitroseba, ahol ilyenkor szokták kipakolni az akciós árut. Így sikerült vennem fél kiló organic ricottát, egy Victoria Sponge tortát (Tomi nagy örömére), egy csokor napraforgót, egy óriás cserepes perezselymet, 500 g kész leveles tésztát, 500 g darált disznóhúst mindössze £5,45-ért. Nagyon elégedett voltam, és mivel volt itthon zöldbab, összedobtam mindet.

A quiche alapját összeállítottam, babbal szépen megsütöttem, ezalatt a zöldbabokat blansíroztam, a ricottár 2 tojással kikevertem, egy kevés maradék tejszínnel higítottam, reszeltem bele egy kevés sajtot (a spanyolból, ami totál trapista ízű, ezért is kellett Tominak feltétlenül megvenni), sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. A kést quiche alapba kentem ebből a masszából egy réteget, eligazgattam rajta a zöldbabokat, rákentem a maradék krémet, megszórtam sajttal, visszatettem a sütőbe, aranybarnára sütöttem. Kicsit hagytam állni, szeleteltem, és tálaltam. Még mindig volt a ház körül borsólevél sali, azzal kínáltam, amit jól nyakon öntöttem mézes dresszinggel (méz, olaj, citromlé, só, bors). Egynek elment.

Brokkolis tészta

Na, ez az az étel, amit mindig másképp csinálok. Minden verzióját imádom, leginkább a brokkoli miatt. Ez a mai verzió a hűtőben található cuccokkal készült, mindenből ment bele egy kicsi, ami a kezembe akadt. Az adag óriási, de holnap ebédre is ezt esszük, ráadásul Tomi annyit eszik mint 10 baka. A hozzávalók tehát:

500 g óriás kagylótészta, fél kiló brokkolirózsa, olivaolaj, só, bors, 3 anchovy filé (utóbbit ne tessék Tominak elárulni), 4 ek philadelphia, egy löttyintésnyi tejszín, 3 ek maradék pesto, szerecsendió, 1 gerezd fokhagyma, egy- két marék grana padano v. parmezán

A fokhagymát átnyomom, mozsárban összedolgozom a sajttal, az anchovy filékkel, a fűszerekkel. A brokkolit öt perc alatt félpuhára főzöm, majd egy krumplinyomóval félig összetöröm. Hozzákeverem az ízesített olajat, a krémsajtot, tejszínnel hígítom, ha szükséges. A tésztát kifőzöm, leszűröm, összekutyulom a szósszal, sajttal meghintem, tálalom.

Jót vacsoráztunk belőle, igaz már mindketten majdnem az éhenhalás határán voltunk, mert Hajnalkánál voltunk teázni, így jól elhúzódott a vacsora, ennek köszönhetően inkább zabáltunk, ahelyett, hogy ettünk volna. Hajninál ott volt Gemma is, a szomszéd, akinek van egy tüneményes 3 és fél éves kislánya és egy 4 hónapos kisfia. Olyan jót babáztam vele, nagyon jól viselkedett, játszottunk, ugráltunk, grimaszoltunk... Jó volt.
Ja, és persze a nap legnagyobb híre, hogy tegnap tovább gyarapítottam az itthoni gépfarmot egy Nikon Coolpix 8800-as fényképezőgéppel, amit nagyon jó áron sikerült az ebayen egy aukción megvennem. Elvileg szerdán jön, már alig várom, régi nagy álmom ez. Úgy terveztem, hogy a régit odaadom anyának, és ez természetesen így is lesz, de tegnap olyan rossz érzésem volt, mintha megcsaltam volna szegénykémet egy sokkal jobbal. Hogy én milyen nehezen válok meg dolgoktól, őrület... Mindegy, készül majd vele millió unoka- és Marci fotó, ha nem sértődik meg rám, és nem romlik el hirtelen. Az éle ilyen, nem igaz? Tudom, hogy hülyeség, de az összes autómat megsirattam például, amikor elvitték, mert lecseréltük. Ez valami ilyesmi most is. Sebaj, szuperhuper képeket csinálok majd, és ez a lényeg!

Grillezett Heringek Bulgursalátával

A sok nehéz kaja után ma valami könnyűre vágytam. Toma berendelte a flekkenjét (sírba tud ezzel kergetni), így megállapodtam magammal egy halvacsorában. Vettem az ASDAban 3 szép heringet, összesen kb 800 g-ot nyomtak, ebből indultam ki. A páchoz használtam:

4-5 ek extra szűz olivaolajat, egy citrom reszelt héját, egy marék mentalevelet, egy marék petrezselymet, egy teáskanál kapribogyót, sót, borsot, és egy kis szárított csilipaprikát.

Ezeket mozsárban jól alaposan összedolgoztam, a halakat kibeleztem, megtisztítottam, átmostam, megszárítgattam, majd az elkészített salsával jól bedörzsöltem. A bőrét előtte érdemes beirdalni, hogy jobban átjárják az ízek, én még a belsejébe is tömtem a maradék petrezselyemből. Így pihentettem a társaságot a hűtőben egy órát. Ezalatt elkészítettem a salátát.

180 g bulgur, kb 1 liter forró víz, citromlé, olivaolaj, só, bors, petrezselyem, menta, koktélparadicsom, uborka, újhagyma.

A bulgurt egy nagyobb tálba mértem, majd felöntöttem körülbelül másfélszeres mennyiségű vízzel. Ezt kb háromnegyed órát hagytam állni, közben a fűszerekből elkészítettem az olajjal az ízesítést, ezt, miután a bulgur beitta az összes vizet összekavartam, hozzávágtam a zöldségeket, és tálaltam. A halakat a sütőben 200 fokon 15 percig sütöttem, majd további 3-3 percig mindkét oldalát grill alatt megpirítottam. Melegen tálaltam. Tominak nem nagyon tetszett, hogy egy társaságban vacsorázik a halakkal, állítása szerint, a tányérról folyton őt bámulták. Jó negyed óra telt el, mire elmagyaráztam neki, hogy ezen heringek halálának igenis volt értelme, mert egy igazán finom vacsora képében születtek újra.
Most, hogy túl vagyunk a mosogatáson is, eluralkodott rajtam az álmosság, veszek egy jó fürdőt, majd irány az ágy, keresek valami jó filmet estére. Imádom a vasárnapokat, említettem már?

Serpenyős libamáj flambírozott körte- és polentaágyon

Miután tegnap meggyőződtem arról, hogy a libamáj a hűtőben túlélte az utazást, vacsorára gyorsan el is készítettem. Nem sokat bíbelődtem a dekoratív tálalással, mert nagyon késébsen voltam, épp csak végeztem, már indultam is dolgozni. A recept spontán jött, minden volt itthon hozzá, ráadásul Spanyolországból megmaradt 3 csodaszép, illatos körtém, így azokat is elsütöttem legalább. Amit használtam:

700 g-os hízott libamáj, só, bors, kevés liszt, 3 körte, porcukor, vaj, 120 g polenta, 500 ml víz, egy kis pohár körtepálinka.

A libamájat egy órára jeges vízbe ártattam, és a hűtőben pihentettem. Ezalatt meghámoztam a körtéket, cikkekre vágtam, és egy serpenyőben vajon elkezdtem párolni őket. Mikor már kissé megfonnyadtak, megszórtam porcukorral, majd addig sütöttem tovább, míg meg nem csapott a finom karamelles illat. Ekkor félrehúztam. A polentához vizet forraltam, kifőztem, sóval, borssal és sok vajjal ízesítettem, majd egy kivajazott, tapadásmentes tortaformába simítottam bele. Mikor valamelyest megszilárdult forró serpenyőbe borítottam a korongomat, így pirítottam meg mindkét oldalát. A libamájat konyhai papírtörlővel szárazra töröltem, majd egy éles késsel ujjnyi szeleteket vágtam belőle. Sót, borsot mozsárban finomra törtem, összekevertem liszttel, majd ebben hempergettem meg a szeleteket. Teflon serpenyőben zsiradék nélkül 5 perc alatt mindkét oldalát pirosra sütöttem. Kiszedtem egy tányérra, és egy pár percig pihentettem. Ezalatt befejeztem a körtét: nagy lángon visszamelegítettem, meglocsoltam a pálinkával, majd félrefordítva a serpenyőt a gázláng segítségével begyújtottam, hagytam pár pillanatig égni, majd elfújtam rajta a lángot. Sóztam, borsoztam, kész. A polentát cikkekre vágtam, ráhalmoztam a körtét, majd a tetejére helyeztem a májat. Fantasztikus ízélmény, Tomi is odavolt, különösen, hogy ittunk mellé egy kis pohár bort, ami még jobban kihozta az egész édes-sós-borsos ízét.

Csak megkóstoltam, hogy jó-e...

Ahogy már tegnap írtam, sokféle kinccsel tértünk haza a csavargásból, többek közt egy szép darab hízott libamájjal. Mára hagytam meg, gondoltam finom ebéd lesz majd belőle, erre tegnap este 9kor csörög Tomi telefonja, hogy sos kell valaki holnap egy tauntoni sitera, és tudna-e menni hétre. Anyátok -gondoltam, annyi a libavacsorának. Én 7-re megyek dolgozni este, Tomi 6 körül hazaér, így lesz egy egész óránk együtt. Mivel tegnap ágybaeséses-mirelitpizzás estét tartottunk, még ma reggel voltam kénytelen kifőzni neki tésztát egy kis paradicsomszósszal, mert egy falat kenyér nem maradt, este meg már nem lett volna semmi nyitva. Mindegy, szerencsére mindennel végeztünk, Tomi meg 6.15kor elment. Természetesen visszaaludni nem tudtam, nem is baj, a nyaralás utáni vasalni valóval majdcsak elütöm az időt valahogy. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy csak célszerű lenne megtekinteni azt a libamájat, hogy jó-e még egyáltalán, lévén fél napot csak egy hűtetlen hűtőládában kocsikázott Franciaországból hazáig, ezért kibontottam, és láss csodát, letört a sarka. Na, gondoltam, isteni jel: ezt kell ma reggeliznem, a cigizni már nem cigizem, akkor ehetek cuccot reggelire, ezért sóval, borssal meghintve serpenyőre pattintottam, kerestem egy száraz kenyérdarabkát a kamrában, és uccu neki. Ez lett belőle, dúsítva a dél-franciáknál talált isteni borszőlővel.

Hurrá, nyaralunk!!!

Valószínűleg ez a mai az eddigi legösszevisszább bejegyzésem, ugyanis annyi kaját elmulasztottam feltölteni, hogy úgy döntöttem, hogy holnaptól tiszta lappal kezdek, ma meg feltöltök mindent, csak úgy, recept nélkül. Persze nagyon szívesen leírom később a receptet, ha valaki kíváncsi, csak dobjon egy kommentet, de jelenleg nincs erőm rá, bocs. Ahogy látható, Tomi ízlése szerint készültek a nyaralásos kaják, sok sültkrumpli, sok flekken és kollégái voltak a menün. Egyébként az egész frenetikusan jó volt, Katalónia gyönyörűséges, Franciaország úgyszintén, a tenger csodálatos volt, és még szerelembe is estem egy várossal, melynek neve Girona. Bármikor visszamennénk oda, de tényleg. Hál'istennek nem híztam semmit a tíz nap alatt, ami csodaszámba megy, mert annyi érlelt sajtot, kenyeret és ice teat életemben nem fogyasztottam mint most... Hiába, a hőség jó barát, a hosszú éjszakai séták megteszik work out helyett. Sok kincset is sikerült beszereznem, úgy mint 35 üveg bor, egy egész jamon serrano, szarvasgomba, hízott libamáj, birsalmasajt, sáfrány, egy paella serpenyő, ezer féle fűszer, gyilkos erős csili, paella rizs, 5 liter extra szűz olivaolaj, szinte zselésre érett balzsamecet, és még sorolhatnám..., Egy szó mint száz, holnaptól "eldolgozás" van, az előző hetek ezennel letudva.