Tudom, tudom. Már megint egy torta. Nagyon egyszerű, mint mindig, ha a piskóta sikerül, elrontani már nem lehet. Hozzávalók:
A piskótához: 7 tojas, 210 g cukor, 250 g liszt, csipet só. A krémhez: 600 ml tejszín, 500 g túró, 4 zselatinlap, 1 csomag Aranka vaníliás krémpor, 3 dl tej, 1 vaníliarúd, 1 citrom héja és leve. Díszítéshez friss eper, áfonya, és vagy 4 csomag roletti.
A piskótát elkészítem úgy, ahogy szoktam. Katt ide a részletekért. A zselatinlapokat beáztatom, közben az arankát kikeverem. A tejszínt felverem, a túrót áttöröm, és szépen a tejszínbe forgatom. Az arankát is hozzáadom, majd a felmelegített zselatint is, és beteszem a hűtőbe az egészet fél órára. A piskütát három részbe vágom, szépen megkenem (az oldalát is), bedíszítem a tetejét, majd körbepakolom rolettivel. Egy szalaggal átkötöm, és kész is.
Legutóbb három nappal Bella születse után sütöttem tortát Tomi szülinapjára, ami végül a kukában landolt. Azóta nem is próbálkoztam vele újra, örültem, ha vacsora van az asztalon, nemhogy torta. Mostanra azonban, megtanultam gazdálkodni az időmmel, és sikerült előállítanom ezt, úgy, hogz mindösszesen egy órát szenteltem neki. Holnap recept is lesz, ígérem. Jó éjt!
Jól beígértem ezt a receptet, igaz? Nevetséges, hogy manapság mennyire nehéz eljutni addig, hogy bűntudat nélkül leüljek fél órára a gép elé. Mindegy is, itt vagyok, ráadásul a recept sem lesz nagy ördöngősség. A piskóta elkészítésének módjáról már korrábban írtam, ez itt található. A krém hozzávalói:
600 ml tejszín, 200 g fehércsoki, 1 zselatinlap, fagyasztott málna, a díszítéshez: szeletelt mandula, húsvéti csokitojások.
A tejszínből egy decit kiveszek, elkezdem kicsit melegiteni, majd ebben olvasztom fel a fehércsokit. Érdemes ezt a műveletet gőz felett végezni, ügyelve, hogy tényleg ne legyen forró a cucc, csak éppen meleg. Ezután az előzőleg 20 percig vízben áztatott zselatinlapot elkeverem benne. A maradék tejszínből habot verek, a fehércsokis masszával összeforgatom.
A piskótát 3 egyenlő részre vágom, és tortaalapra helyezve elkezdem megkenni. Az alsó lap megkenése után rászórok pár kiolvasztott, kicsavart málnaszemet, majd a középső lap alját is megkenem, hogy nehogy elázzon a gyümölcstől. Ugyanígy bánok el a felső réteggel is. A végén jól körbekulimászolom az egészet, és nekiállok bedíszíteni. Ez már igazán türelem, és ízlés kérdése, én most így érezetem a dolgot jónak. Mehet a hűtőbe legalább 5 órára. Én előző nap készítettem mindent, hogy szépen szelhető legyen.
Utólag már nem is szeretem ezt a tortát, pedig igazán jó érzéssel csináltam. A munkahelyemen jótékonysági gyűjtést rendeztek, én szokásomhoz híven ezzel szálltam be, ami nem tetszett az egyik "mindenben én vagyok a legjobb" kolléganőmnek, így nagyon buta helyzet állt elő. Mindegy is, kicsit szarul esett, bár őszintén szólva nem szabad mást várni egy teremnyi nőtől. Az viszont biztos, hogy mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény, szerintem is egész jól sikerült, annak ellenére, hogy nagyon fáradtam dobtam az egészet össze, és a krémhez sem sikerölt beszereznem a megfelelő állagú kókuszkrémet, így nagyon puha volt a krém a díszítéshez. A recept egy hat tojásos piskótával indult, amihez kellett:
6 tojás, 180 g liszt, 180 g cukor, 2 ek olaj.
A tojásokat a cukorral jó tíz percig keverem robotgéppel, majd beleforgatom a lisztet apránként adagolva, az olajat is óvatosan beleforgatom, 180 fokos sütőben, egy nagy tortaformában kisütöm. Jöhet a krém.
600 ml tejszín, 500 ml kókuszkrém (Blue Dragon), 8 ek porcukor, 12 zselatinlap.
A zselatinokat kevés vízben elkezdem áztatni. A tejszínből kemény habot verek, hozzáadom folyamatos keverés mellett a kókuszkrémet és a cukrot. A zselatint ezután nagyon rövid idp alatt felmelegítem éppen csak annyira, hogy feloldódjanak, majd ezt is hozzáadom a krémhez apránként. A tortalapot 3 egyenlő vastagságú szeletre várom, az elsőt visszateszem a formába, ráteszem a krém negyedét, elegyengetem, majd jön a második és harmadik lap hasonlóképp, a végén kókuszkrémmel zárom a sort, és beteszem az egészet a hűtőbe. Nálam egész éjjel pihent, aztán a maradék krémmel bedíszítettem az oldalát, nyilván ehhez érdemes újra bekeverni még egy adagot, másköl9nben kénytelenek leszünk összetörni a zselatint benne. én viszont ehhez túl lusta voltam, ezért kókuszreszelékkel álcáztam a kenés hibáit. Habzsákkal bordűröztem, olvasztott étcsoki és vaj keverékével csokimázat húztam a közepére, majd díszítettem. Karácsonyi tortának kiváló, különösen az ezüst gyöngyöcskékkel. Ez a recept kb 12 nagy szeletet ad ki.
Említettem már, hogy utálok sütni?! Tiszta stressz az egész! Jó, persze a végén általában megéri, mert az ember besöpörheti a sok dicséretet, bár van abban valami felháborító, ha egy dolog 4 órát készül, majd 2 perc alatt megszűnik létezni. A recept félig-meddig saját találmány, innen-onnan ollóztam össze. Távirati stílusban adom elő, mert nagyon este van már.
A piskótához: 6 tojás, 6 ek cukor, 4 ek liszt, 2 ek kakaópor, 1 tk instant kávépor, só
A fehérjét felverem, a sárgáját kikeverem a cukorral, összeforgatom, hozzáadom a szitált lisztet és a kakaóport, majd belekeverem a kávét, 180 fokos előmelegített sütőben 35 perc alatt készre sütöm, hagyom kihűlni, majd 3 szeletbe elvágom.
A középső réteg: 3 ek kakaópor, 7 ek meleg víz, 300 g 70%-os étcsokoládé, 500 ml habtejszín, 1,5 ek cukor, csipet só.
A kakaót a vízzel kikeverem, a csokit gőz felett megolvasztom, ebbe belekeverem a kakaót. 5 percig állni hagyom, közben felverem a tejszínt, hozzáadom a cukrot, majd összeforgatom őket.
A fehércsoki rétek:
3 zselatinlap, víz, 255 g fehércsoki, 500 g tejszín, 1 tk mentaaroma.
A zselatinlapokat beáztatom, közben a fehércsokit felolvasztom gőz felett, hozzáadok egy decit a tejszínből, csomómentesre keverem, majd a zselatinlapokkal 2-3 percig melegítem. Félreteszem, felverem a tejszínt, majd elegyítem őket.
A tortalapok első rétekét a kakaós krémmel, a másodikat a fehércsokissal kenem meg, majd fehércsokissal borítom a tetejét, az oldalát a kakaóssal dolgozom el. After Eight csokikkal díszítem. Én este csináltam meg, éjjel pihent a hűtőben, reggelre azonban nagyon megszilárdult, ezért tálalás előtt egy órával kivettük a hűtőből. 22 fő evett belőle, szóval jó nagy torta. Legközelebb Anya feketeerdő tortája lesz a következő, bár most egy ideig nem sütök, ha nem muszáj.
Olyan zsúfolt hetünk van az utazás és a szlovákiai magyarok miatt, hogy az őrület. Igaz, tegnap kedvesen elküldtem őket az anyjukba, de szerintem, még mindig nem vették a lakot. Ez persze azt jelenti, hogy virslit ettünk, azaz Tomi főz három napja, tegnap tortellini, azelőtt Burger King (bbooooááááá....) volt a menün. A fenti tortákat is kutyafuttában készítettem, tulajdonképpen tegnap reggel, bár a piskótákat már előző nap megsütöttem. Recept a régi (lsd. itt), most persze nem csak eperrel. A címben szereplő két lány kapta a munkahelyemen, kb 24-en meg is ebédeltünk belőle, hál' istennek elég is volt. Hayley ma ma megy terhességi szabadságra, hat hét múlva szül, Paige meg az én kis éló Moshi Monsterem, akinek megígértem, hogy, ha kibír lógás nélkül (igazi visszaeső egyébként) 20 munkanapot, sütök neki egy tortát. A kis haspók odavolt az örömtől. Most búcsúzom, holnap indulunk, és még semmi nincs összecsomagolva, még mindig van egy-két beszerezni való, idő persze semmi. Jelentkezem, amint tudok.
Tegnap anya megjegyezte, hogy irtózatosan igénytelen a helyesírásom. A szomorú, hogy igaza van, bár ez leginkább az angol billentyűzetleosztásnak köszönhető, meg persze annak, hogy a mosogatás szükségszerűbb rossz, mint visszaolvasni, amit írtam. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl sem lesz tökéletes, de ígérem, jobban igyekszem majd.
Lássuk inkább a mai kajákat. A Lidlben minden hétvégén féláron adnak valami húsfélét. Most épp a sovány darált marha volt leárazva, nevetséges 1.29-re, vettem is gyorsan kettőt, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy rajongója. Már este kitaláltam, hogy kabátba bújtatott húskenyér formájában készítem el, körülnéztem a neten, és láttam, hogy az egy-két ifjú versenyző „ál-wellington” néven futtatja ezt. A hozzávalók a következők:
500 g darált marhahús, 2 szelet füstölt bacon, fél hagyma, 3 gerezd fokhagyma, zsálya és petrezselyem apróra vágva, só, bors, 4-5 fej gomba, 350 g leveles tészta, 15 g vaj, olivaolaj, 1 tojás a kenéshez, zsemlemorzsa.
A hagymákat először a z olvasztott vajon és olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a szalonnát és a gombákat. Így sütöttem az egészet egy pár percig. Miután egy kicsit kihült, hozzákevertem a húshoz, fűszereztem, majd 2 szép hengert formáztam belőle, amit ezután zsemlemorzsába forgattam. Így tettem rá a kinyújtott levelestásztára, majd azt becsíkozva keresztezve ráhajtogattam. Megkentem felvert tojással, majd 200 fokon 30 perc alatt készre sütöttem. Ezidő alatt a krumplipürét készítettem és salátá borsólevélből, melyre dijoni mustáros dresszing került. (1 tk magos mustár, 5 ek olivaolaj, fél citrom leve, só, bors). Egy pár percet érdemes pihentetni tálalás előtt, így könnyebb lesz vágni.
A túrótorta sem volt nagyobb kunszt. Egy tévéműsorból (Baking Mad) lestem el a piskóta receptjét, fantasztikusan könnyű, kissé karamell ízű tészta. Hozzávalók:
4 tojás, 125 g cukor, 125 g liszt, 50 g vaj.
Először a tojásokat a cukorral kikeverem, majd gőz fölött jó 5 percig habverővel kevergetve hevítem. Miután besűrűsödött leveszem a tűzről, és 10 percig géppel verem tovább. Ezidő alatt a massza kétszeresére nő majd. Közben a vajat egy lábosban addig melegítem, míg szép, barna színűvé változik, majd ezt is hozzáadom a masszához. Ehhez keverem hozzá a szitált lisztet, majd tortaformába öntöm, és 180 fokos sütőben 20-30 percig sütöm. Miután kihűlt három részre vágom, megkenem a krémmel, amihez kell:
250 g túró, 3 deci tejszín, 3 ek házi vaníliáscukor, 1 citrom reszelt héja, porcukor ízlés szerint.
A tejszínt kevés porcukorral habbá verem, majd az előzőleg áttört túróhoz keverem. Ízesítem. Kész is. A piskótalapokat tehát megkenem, ügyelve, hogy ne túl szabályosan legyen eldolgozva. A rétegek közé elszórva félbevágott epreket teszek, majd a tetejét is ezzel díszítem. Gyerekjáték, mégis igazán finom. Élménybeszámoló nem nagyon lesz ma, legfeljebb annyi, hogy voltunk bolhapiacon, ahol is találtam a képen látható gyönyörűséges Tala mérőpoharat, ami az ötvenes évekből való, és azonnal a szívszerelmem lett! Egy húsdarálót is beújítottam ma, így nincs több fóbia, jöhetnek a további darálthúsos receptek.
Ami igazabol Oroszi-krem torta lenne. Legalabbis ezt irtak sok helyen, mikor a reeceptet kerestem. Semmi koze tehat az oroszokhoz, csak egy pesti Oroszi cukraszda termeke volt ez eredetileg. Tominak nagy kedvence, ezt rendelte, en meg az elozo evi sikereket figyelembe veve mondtam igent. Az elso pillanatban azonban rajottem: utalok tortakkal bibelodni. Sokaig tart, tul sok lepesbol all, es semmi lehetoseget nem nyujt a kreativitasra (legalabbis az en szintemen), mert, ha nem koveted a receptet, nem mered ki a hozzavalokat szepen, az egesznek oda. Ez az, amiert suti ugyben barmilyen gasztroundoritosagra kaphato vagyok: nekem nem derogal kesz levelestesztat hasznalni, pudingporbol kremet fozni, adalekokat beletenni... No, de most. Most kremet foztem. Jovan, nem nagy cucc, de tenyleg. Recept szimpatia alapon kerult kivalasztasra un. Wislady oldalarol. En 7 tojasbol voltam kenytelen piskotat sutni, mert bazi nagy a tortaformam, a kremet viszont ugyanannyi alapanyagbol keszitettem es elegnek bizonyult. A piskotahoz tehat hasznaltam:
7 tojas, 210 g cukor, 250 g liszt, csipet so.
Az egesz tojasokat a cikorral addig, mig a kis £4-os habverom fura hangokat nem kezdett magabol kiadni (kb 7 perc) habosra es feherre vertem, mejd kanalankent, elegans "beleforgato" mozdulatokkal belekevertem. 180 fokos sutoben 35 percig sutottem. A forma oldalat sosem lisztezem, maskulonben felpuposodik a piskota, az aljat viszont Tomi ugyesen kizsirozata, belisztezte. A krem sem volt sokkal bonyolultabb. Elokeszultem:
4 tojassargaja, 4 dl tej, 4 ek cukor, 1 ek kemenyito, 1 vanilia rud belseje, 6 dl tejszin, 2 ek cukor, 1 ek zselatin, 50 g mazsola (hupsz, ez kimaradt... total elfelejtettem kozeszorni :)
A cukrot a tojassargakkal habosra keverem, beleadagolom a tejet, vaniliat es a kemenyitot. Goz folott surure fozom, kb 80 fokig hevitve. Felreteszem hulni, majd belekeverem a rumot. A habot kozben a cukorral felverem es az elozoleg meleg vizben megdagasztott zselatint szep lassan a mar majdnem kesz habhoz csurgatom. A kettot, amikor mar kihultek szepen osszeforgatom, majd a haromba vagott piskotalapot megkenem. En a krem egyharmadat hagytam meg masnapra diszitesre. Talalas elott az oldalat megkenem a kremmel ujra, a tenyeremmel rajatszom egy keves mogyorodarabkat, majd habzsakkal pukkancsokat fujok a tetejere, gyumivel es mentalevellel diszitem... Tatammm! Kesz is. Fuj, de nyogvenyelos :D Tominak viszont izlett. Sidmouthban vacsoraztunk egy etteremben, valami Folt Festivalt sikerult kifognunk, raadasul 9 elott 5 perccel adtuk le a 9-kor zaro konyhanak a rendelest, igy mindharman a steak mellett dontottunk. Este hazaerve kapta meg Toma a tortat. Megerte a macera, mert itt nincsen cuki, igy ez az egy modja maradt a rendes, hagyomanyos szulinapozasnak. A kepekert bocsi, nem tul jok, talan majd jovore.
A tegnapi pudbol mai lett, jobbnak lattam nem megdezsmalni frissen, igy a turorudi tekercs ataludhatta az ejszakat. Az oldalarol levagott ket szeletet azert Tomi minosegellenorzes cimszoval egy keves maradek csokimaz kisereteben bepuszilt tegnap. :D A receptet be sem kell potyognom, mert egy az egyben ugy csinaltam, ahogy az Limara oldalan szerepel. Oszinten be kell vallanom, nem vagyok oda az edessegeket. Enni sem, es kesziteni sem szeretem annyira oket. Egyszeruen untat. Tomi viszont rajongoja az edessegeknek, igy neha raveszem magam. Persze a jelszo ilyenkor is az egyszeruseg, nem vagyok hajlando pepecselos, harom napig keszulo oruletekbe belefogni. Ma, mivel vasarnap leven itthon ultuk meg az ebedet, ugy gondoltam, ez is megerdemel egy bejegyzest. Igazi "gurmet" fogast talatam ki, a lengyelboltbol kemeny £3-ert vasarolt 9 darab sajtos virslit. Hu, ezek egyszeruen szenzaciosan finomak. Friss kenyerrel, ketchuppal es mustarral ettuk, es nagyon, de nagyon jol esett. Kozben a reggeli bolhapiacon talat kukoricakat feltettem foni, igy most elkepeszto finom illat van a lakasban. Bar mi is Keszthelyen lehetnenk!
