Sajtos-Tejfölös Lángos

A héten anyánál vannak a gyerekek, és úgy néz ki, hogy amennyiben holnapig kiheverik a két napja elkapott hasmenéses vírust, elmennek a mórahalmi fürdőbe pancsolni egyet. Mikor ezt a tervet ecsetelte anya, megemlítette, hogy a program kihagyhatatlan része, a lángosozás sem maradhat el. Na, akkor döntöttem el, hogy lángost sütök. A mórahalmi lángosos ugyanis híresen remek lángos készít, ráadásul annyi sajtot és tejfölt pakol rá, amennyit még itthon, magunknak is sokalnék, ráadásul nagyon fair áron is adja, egy szó mint száz, iiiimádooom azt a lángost. A receptem régről van, még kézzel beírva a kis receptes füzetembe. Nincs benne se krumpli, se tojás, se kefír, se kovász, ez amolyan gyirs-gyors összedobom recept, amihez tényleg csak egy kenyértésztát dagasztok, viszont a végeredmény finom szokott lenni. Azt nem mondom, hogy ugyanolyan, mint a piaci, mert ahhoz kéne egy kis fáradt olaj, zsírpapír, a fokhagymás ecset szálai, és a legolcsóbb nagy, darabos só, de itthoninak nagyonis elmegy, friss, ropogós, belül puha, és van benne anyag.

800 g liszt (én fele sima-, fele kenyérlisztet használok), 2 tk só, 1 tk cukor, 2 ek olaj, 2 tasak instant élesztő, 1-2 ek tejföl, 5-6 dl tej és víz.

Az élesztőt, amennyiben frissből vagy nem instant élesztőből dolgozom felfuttatom. Egyébként a kimért lisztbe keverem. A sót is hozzáadom, majd a maradék anyagok hozzáadásával rugalmas, a nokedlitésztánál egy kicsit keményebb tésztát dagasztok. Lefedem, és hagyom egy órát kelni valami meleg helyen. Miután szépen megkelt, olajat hevítek egy nagy lábos alján, én hozzávetőleg fél litert használtam, majd olajos kézzel szépen kinyújtogatva egyesével kisütöm a lángosokat. Ebből az adagból 8 szép nagy lángos jött ki nekem.

Feltétnek egy pár gerezd zúzott fokhagymát egy kevés olajjal és vízzel jól elkevertem, majd hagytam addig állni, míg kelt a tészta. Ezzel a frissen kisült lángost megkentük, megsóztuk, megkentük tejföllel, majd megszórtuk reszelt sajttal. Igaz, hideg sör nem volt mellé, de nagyon finomat vacsoráztunk belőle.

Villámgyors Tejszínes Fokhagymakrémleves

Mostanában nem jutok el addig, hogy feltegyem a kajákat, amiket főztem. Ez persze tényleg nem azt jelenti, hogy nem eszünk semmit, vagy állandóan mirelit kaján élnénk, ennél az ok jóval összetettebb. Az egészről ez az átkozott óraátállítás tehet. Mint már párszor említettem, én 5ig dolgozom, a munkahelyem kb 4 percre van a lakásunktól. Az üzletek a kettő pont helyezkednek el, így hazafelé kb még 20 perc beiktatni egy kiadós boltba-menést. Eddig nem is rossz. Normál esetben kitalálom délután mit főzök, megveszem a cuccot hozzá, így kaja időigényességétől függően 6-7 körül kész is vagyok. Tomi, amikor a közelben dolgozik általában 6 körül esik be, mostanság ez inkább hét-negyed nyolc. ilyenkorra én vérfarkasok éhségével küzdve azonnal tálalok, és zaba. Persze tolok pár fotót előtte, de nem veszek állványt elő, nem játszom a fényekkel (ami eleve komplikált a narancssárgás fényű energiatakarékos ízzórengeteg közepette), még szép kiegészítőket sem pakolászok ki. Eleve bukott ügy ugye, mert totál sötét van már 5kor, így majdnem reménytelen szép, életteli fotókat csinálnom. Vacsora után tehát általában feltöltöm a képeket a gépre, és megállapítom, hogy kár lenne akármelyikkel elcsúfítani a blogot. Egy szó mint száz, tavaszig marad hétvégi fotózkodás, nomeg a mennyei nyugalomban elköltött ebédek, amik általában nem túl nagy szakácsteljesítmények, annál gyorsabbak viszont, hiszen mind abban az áldott egy órás ebédszünetben születik meg. Ilyen ez a mai is, a fokhagymakrémleves. Hozzávalók: (2-3 főre)

2 gerezd fokhagyma, 1 ek olaj, 1 ek liszt, 1 zöldségleveskocka, 1 dl tejszín, 1 dl tejföl, pirítós és snidling vagy petrezselyemzöldje a tálaláshoz.

A lisztből és olajból világos rántást készítek, rádobom a zúzott fokhagymát, így hagyom lassú tűzön pirulni egy pár percig. Közben vizet forralok, beledobom a leveskockát, alaposan elkeverem. A rántást félrehúzom, kevés hideg vízzel felengedem, majd gyorsan csomómentesre keverem. Ezt felöntöm a hozzávetőleg fél liter alaplével, összeforralom, hozzáadom a tejszínt és a tejfölt, utoljára megvárom, míg felmelegszik, majd pirítóssal tálalom. Természetesen csak tejföllel, csak tejszínnel, sőt, fogyókúrás napokon tejjel is tökéletes (utóbbi esetben persze csökkentve az alaplé mennyiségét), én csak azért használtam mindkettőt, mert épp volt a hűtőben egy kevés maradék.