Ischler és Linzer, ahogyan minálunk szokás

Annyi, de annyi kifogásom van, miért nem posztoltam egy ideje... egyik jobb mint a másik. Például nagyon beteg vagyok, semmi különös, csak a kollégáim lefertőztek valami enyhébb influenzaszerű cuccal, Tomának leállt a munka, ezért egy hétig itthon ette a fene, amit őszintén szólva imádtam, bár minden rutinnak lőttek ezzel. Holnaptól már dolgozik megint, így valószínűleg minden visszaáll a rendes kerékvágásba, legalább a következő 2 hétre, hiszen 23-ától szabadságra megyek egészen 4-ig. Hát, nem fantasztikus?! Az időjárást sem hagyom ki, nomeg a Brüsszeli cirkuszt, minden fontosabb volt mostanában mint a kaja. De! Végre eljutottam a rég tervezgetett sütésig, igaz közben taknyom-nyálam összefolyt, mégis sikerült vagy négy tepsinyi cuccot elkészíteni. A Linzer receptét már egyszer közzétettem, igaz akkor almáspite alapját készítettem belőle. Semmit nem változtattam, csak a következőket gyúrtam össze pillanatok alatt.

40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 db tojás sárgája, citrom reszelt héja, tejföl, annyi, amennyit a tészta igényel (1-2 ek)

Ezután foliába csomagolva két órát pihentettem a hűtőben, 3-4 mm vékonyra kinyújtottam, kiszúrtam a formákkal, majd 180 fokos sütőben 7-10 percig sütöttem. Megvártam míg teljesen kihül, majd megkentem lekvárral, dobozba tettem, másnapra gyünyörűen visszapuhult, omlós, finom teasüteménnyé alakulva át.

Az ischler sem volt bonyolultabb, ehhez ezt a receptet használtam: (forrás: katt. ide)

A tésztához: 50 g porcukor, 100 g vaj, 140 g búzaliszt (BL55), 50 g finomra tört dió, 0.5 kávéskanál fahéj

A mennyiségeket persze 2,5-tel szoroztam helyből, mert 250 g vajjal indultam neki, így lett kb 16 kész ischlerem. Mi meggylekvárral kentük meg, majd étcsokiba mártogattuk, melyet egy kis olajjal javítottunk fel, hogy jobban terüljön. Nem akarok hazudni, sokkal finomabb mint ez egyszerű linzertésztából készült, a dió és a faháj sokkal ünnepibbé, elegánsabbá teszi az egészet.
Azért tényleg jó érzés valami letudni a karácsonyi készülődésből még akkor is, ha nem sikerül idén hazautaznunk. Tomi ma azt mondta viccesen, hogy ha nem kap senki semmit, akkor haza tudunk utazni... Hát, nem tudom... Ilyen se volt még...

Töpörtyűs Pogácsa

A héten elhatároztam, hogy szép lassan elkezdem elfőzni a mélyhűtőben eltárolt otthoni dolgokat. Minden alkalommal ugyanis, amikor autóval hazamegyünk, brutális mennyiségű füstölt hússal, kolbásszal, szalonnával és egyéb csemegékkel térünk vissza, hogy biztos kitartson a következő látogatásunkig. Szóval, ahogy kiderült, hogy igent mondtak a munkahelyemen a karácsonyi szabadság-kérelmemre, azonnal nekifogtam a mélyhűtő és a kamra kiürítésének. A mai is a mélyhűtőben várakozó tepertőből született, persze betettem egy kicsit a grill alá mielőtt felhasználtam, hogy finom ropogós legyen, mert fagyasztva hajlamos megszottyosodni, bocsi, jobb szó nem jut most eszembe. Tizenegy óra pihentető alvás után tehát nekiálltam begyúrni a tésztát. A recept nem az enyém, Limarától vettem kölcsön, bár változtattam annyit rajta, hogy tettem hozzá 3 ek burgonyapüréport, csak mert miért ne. Hozzávalók:

600 g liszt, 12 dkg margarin, 3 ek burgonyapürépor, 2 dl tejföl, 1 dl tej, 2 tk só, 1 tk cukor, 2.5 tk szárított élesztő, 1 tojás, frissen őrölt bors, 250 g darált tepertő

Ezeket bedobáltam a gépbe, a lisztet úgy, hogy előtte elmorzsoltam a margarinnal. A gép fél órás dagasztás után sem bánt el vele, ezért pár perc alatt kézzel készre gyúrtam, hagytam kelni. Ezután kinyújtottam, megkentem a darált tepertővel és a frissen őrölt borssal, két oldalát behajtottam, majd háromba hajtottam a másik oldaláról is, így pihent fél órát, majd megint kinyújtottam, kentem, hajtottam, pihent, majd harmadszorra is ugyanez. Ezután kb 1.5 centi vastagra nyújtottam, beirdaltam, kiszaggattam. Sütőpapírra tettem őket, megkentem a tetejüket tojássárgájával ügyelve, hogy ne csurogjon le, mert akkor félredől a pogácsa. Fél órát hagytam még pihenni, majd 190 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Még melegen megkóstoltuk, nagyon finom lett. Ebéd helyett épp jó volt, ugyanis Tomi azóta sem hajlandó kikelni az ágyból, így nem is ettünk semmit még ma, ráadásul most még vissza is aludt. Nem semmi, igazi álomszuszék. Pedig kint gyönyörűen süt a nap. Mindjárt fel is rugdosom, hogy menjünk el sétálni.