Steak, ahogy Tomi szereti

Vettünk ma egy csodaszép biciklit a bolhapiacon! Ez a nap legnagyobb híre! Ezzel szórakoztunk egész délután... és a kertet is rendbe raktuk. És vasaltam is, pedig azt tényleg nem akartam. Tomi még az akváriumot is kitakarította. Főzni éppen ezért nem sok kedvünk volt, így lett megint steak a vacsi. A tescoban volt gyönyörű marha féláron, abból csináltam, krumplival, meg a spanyol sült paprikával. Mondanom sem kell, Tomi boldog volt. Én meg, most nagyon fáradt. Megyek is... Recept ma nincs, holnap lesz helyette, ugyanis nagy tortasütésre készülök, erről bővebben a következő bejegyzésemben... Jó éjt!

Őszköszöntő Chilis Sütőtökkrémleves

Hú, micsoda nap. Vezetni tanítottuk újdonsült kis barátomat ma... hát, mit ne mondjak, halálfélelmem volt. Minden borzalom ellenére, valami csoda folytán mégis megúsztuk egy darabban, így a gyönyörű őszi napsütésben megálmodott őszköszöntő vacsorámat végül sikerült elkészítenem. Hozzávalók:

1 sütőtök, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, kevés vaj, olivaolaj, só, fehérbors, füstölt pirospaprika, 2 nagy piros chilipaprika, 150 ml tejszín.

A tököt felkockázom, majd 180 fokon fél óra alatt puhára sütöm a sütőben a chilivel együtt. Egy fólián a magokat is beteszem mellé. A vajat és az olivaolajat elkezdem felhevíteni, a felaprított hagymát megfonnyasztom rajta, sózom, borsozom, majd hozzáadom a puha tököket, felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi, majd forrástól számított 5 percig főzöm. Ezután robotgépben pürésítem, kikeverem a tejszínnel, utoljára összeforralom, majd egy szitán keresztül utoljára átpasszírozom, hogy még krémesebb legyen. Lassan hozzáadom a chilit is, ezzel állítva be a leves csípősségét. Melegen tálalom, magos pirítóssal tálalom.

Miután befejeztem a levest, Tomival még volt egy körünk az ügyeleten is, semmi komoly, csak van szegénykémnek egy csúnyán begyulladt lábkörme, amit jobbnak gondoltunk megmutogatni a nővérkéknek... Szóval, ez a mai nap elég érdekes volt, finom cider és antipasti a parton, majd félelmetes pillanatok az úton hazafelé, autószerelés, ügyelet... Jobb erre inkább aludni egy nagyot.

Zúzapörkölt Nokedlivel

A héten minden nap kénytelenek voltunk ötkor kelni Tomi munkája miatt, ahogy kinéz, ez így lesz áprilisig. Nem panaszkodom persze, az elmúlt pár napban ugyanis sikerült egy előző este elkészített szendviccsel megúsznunk a reggelt, így én aludhattam hatig-hétig, Tomi energiáit azonban nagyon leszívja minden áldott nap. Ma, éppen ezért a kedvencével szerettem volna hazavárni, ami mifelénk igazi különlegesség, ugyanis mióta itt lakunk, még nem sikerült zúzát vennem sehol. Próbáltam én ezt már pár hentestől kérdezgetni, de úgy néztek rám mint egy őrültre. Tegnap viszont, mikor teljesen spontán módon betévedtem egy portugál delikáteszbe, mit ad isten, a mélyhűtőben találtam szépen előkészített csirkezúzát. £4 volt a kiló, mire kiolvadt, felvágtam, megtisztítottam, lett belőle 75 dkg, így nyilván nem a legolcsóbb vacsi-opció, de nem is vészes. No, de lássuk a receptet. Hozzávalók:

75 dkg csirkezúza, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, pirospaprika,olaj, só, bors, a nokedlihez: 2 tojás, liszt, víz

A zúzát alaposan megmosom, majd feldarabolom. A hagymát apróra vágom, kevés olajon elkezdem dinsztelni, sózom, majd rádobom a kockázott paradicsomot, és így főzőm pár percig. Ezután egy kevés pirospaprikát teszek rá, majd azonnal hozzáadom a zúzát, hogy meg ne égjen, sózom, beleteszek egy késhegynyi őrölt köményt, felengedem egy kevés vízzel, majd puhára főzöm közepes lángon. Mikor már szép sűrű szaftja van, belenyomom a fokhagymát, szórok a tetejére még egy kevés pirospaprikát, majd nokedlivel és uborkával tálalom.

A kép ma elég ramaty, bocsesz, de Toma végül fél nyolcra ért csak haza, mert baleset volt az autópályán, így mindketten farkaséhesen fogtunk neki az evésnek, és nem volt nagyon kedvem a mutatós tálaláson görcsölni. A zúzapöri úgyis az a kaja, amit a legjobb mélytányérból, kanállal tolni, nem?

CsupaOrganic Csilisbab

Ebédszünetben beszaladtam a Waitroseba kenyérért, és az akciós termékek közt találtam két negyed kilós csomag organic darált marhahúst. Gyönyörű színe volt, ráadásul harmadáron árulták, így változtattam az előző tervemen, és csilisbabot főztem vacsorára. A dolog érdekessége, hogy a kamrában eleve volt bab is, kukorica is, mind organic, mert a tescoban olcsóbban jön ki a tetrapakk csomagolású a konzervesnél, előbbi ráadásul organic, így a hülyének is megéri. Vettem még hozzá egy organic kockázott paradicsomot, ami 5 pennyvel drágább csak a hagyományosnál, így lett organic az egész kaja. Hozzávalók:

500 g marhahús, 2 fej hagyma, fél kiló előfőzött bab (nekem egy cannellini és egy red kidnez volt itthon), 1 konzerv kockázott paradicsom, 2 piros csilipaprika, olivaolaj, fokhagyma, 1 zöldpaprika, 1 kis konzerv kukorica, paradicsompüré, tálaláshoz friss kenyér, só, bors, füstölt pirospaprika, chilli por.

A csilik ereit és magját kivágom, a húsát apró darabokra vágom, majd elkezdem az olivaolajon egy mély serpenyőben vagy wokban pirítani. Hozzáadok 2 gerezd fokhagymát, a szeletekre szelt hagymát, és addig párolom, míg a hagyma össze nem esik egy kicsit. Ekkor adom hozzá a húst, sózom, majd kevergetve fehéredésig sütöm. Megszórom pirospaprikával, a chillivel, átforgatom, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet, és a pürét. Nagyjából fél órát lassú tűzön főzöm tovább. Ezután az átmosott és lecsöpögtetett babot és kukoricát is hozzáadom, pár percig rotyogtatom még, ha kell, utánaízesítek, majd forrón tálalom. Én nem igazán szeretem rizzsel enni, ahogyan itt fogyasztják, jobban preferálom a ropogós héjú fehérkenyeret mellé. Melegítve még jobb mint frissen, holnap biztosan lesz nagy kérdezgetés megint a site-on, hogy mi van Tomi táljában. Tegnap kezdett Bristolban, látszólag nagyon tetszik neki az új csapat, ilyenkor olyan jó érzés, hogy jó társaságban van. Ráadásul belső munkát csinál, ha minden jól megy márciusig, ami őrületes mázli így, hogy közeleg az ősz.
Ami engem illet, a mai nap csupa babahírrel telt: a munkahelyemen egy lány ma jelentette be, hogy 10 hetes terhes, ráadásul egy másik barátnőmnek is megszületett a babája... Csupa jó hír, nagyon örülök nekik.

Tomi főzött, szerinte Cicvarát, szerintem meg nem azt...

Bár igazából mindegy is minek nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom ebédet rittyentett az én uram. Hozzá kell tenni, hogy Tomi a konyhában körülbelül olyan ritka jelenség mint a teljes napfogyatkozás, talán ez az 4-ik alkalom az elmúlt hat évben, hogy élvezhettem főzőtudományát. Persze a mosogatásig nem jutott el, de még a palacsintatésztás cuccok beáztatásáig sem, ezt a friss körömlakkom bánta, egye fene, egyszer egy évben belefér. A recept titkos, elmondása szerint a családban mindig is cicvara néven futott, ami a szegedieknek inkább jelent valamiféle császármorzsához hasonlító dolgot. Fél szemmel figyeltem azért, hogyan csinálja... Használt hozzá:

2 tojást, tejet, lisztet, sót, sonkát (mi még a spanyol hamon serranoból dolgozunk), sajtot (elmondása szerint kötelezően trapista kéne hozzá, de, na jó, most megteszi ez a flancos félig érlelt spanyol valami is...), tejfölt.

Két tojásból, lisztből és tejből sűrű, sós palacsintatésztát kevert, majd pihenni hagyta fél óráig. Ezután egy nagy teflon serpenyőben elkezdte sütni a körülbelül 1 centi vastag palacsintát, először magasabb lángon, majd közepesen, amikor alkalmasnak látta a pillanatot, megfordította, majd a másik felét is aranybarnára sütötte. A sonkát egy leheletnyi olajon megpirította, majd rászórta a palacsintákra. Sajtot reszelt rá, majd mikróba tette. Itt megkérdeztem tőle, miért nem a grill alá tolja be, de azt mondta: fogd be, most én főzök vagy te, ezt mikróban kell, és kész... oké, gondoltam, ez most az ő bulija... Miután a sajt egy kicsit megolvadt, megkente tejföllel, és tálalta. Finom, és megehetetlen adag egy tányérnyi belőle. Alig várom a jövő szeptemberi ismétlést.

Osso Buco Fettuccini tésztával

Ez az étel, ez, hát, ez nem jó, ez egyszerűen fenomenális. Gondoltam, hogy finom lesz, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire. Tényleg fenomenális. Egyszerű hozzávalók, semmi különös, de végén mégis valami eszméletlen ünnepi ízhatás kerekedik ki belőle. Sokszor ismételt lesz ez nálunk a jövőben, az már biztos.
Az egész azzal indult, hogy a Waitroseban leértékelték az utolsó 4 disznó osso bucot. Így vettem meg őket potom 2 fontért. A neten nagyjából mindenki a következő recpet szerint főzi, így én is ennek ugrottam neki. Ami kellett hozzá:

4 osso buco, 1 fej vöröshagyma, 4-5 csík zellerzsár, fél kiló sárgarépa, 1 konzerves kockázott paradicsom, 1 üveg száraz fehérbor, só, bors, kakukkfű, petrezselyem, olivaolaj, liszt.

A zöldségeket felkockáztam, majd egy kis olajon elkezdtem párolni őket. Közben a sóval, borssal befűszerezett húst lisztbe forgattam, majd olajban elkezdtem megpirítani minden oldalát. Kiszedtem tányérra, majd egy kevés borral felforraltam a serpenyőbe leragadt részeket. Jól elkevertem, majd a zöldségre öntöttem. Beletettem a husikat is, majd 3 óráig nagyon gzenge lángon készre főztem. Közben párszor utána öntöttem borral, így a végére ráment az egész (-1 pohár, upsz). Tésztát főztem ki hozzá, majd tálaltam. Tudom, hogy aki most ezt olvassa, azt gondolja, biztos nem nagy szám, de mennyei, tényleg. Olyan omlós és ízes, hogy csuda.

Ma felfedezőtúrán is voltunk a közeli farm shopban. Megint vettem egy nyuszit, ezt épp 3,5 fontos kilóáron, ami szerintem kihagyhatatlan. A napokban ezt is megfőzöm majd, szerintem most paprikásnak, de még nem vagyok benne biztos. A fényképezőről még semmi hír, kezdek egy kicsit ideges lenni miatta. Úgy gondolom, hogy legalább az Ebaynek illett volna már visszajeleznie, ha már az eladó ekkora gyökér. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Pedig mostanra már azt hittem, hogy rég a profi géppel készítem majd az ételfotókat! Bár úgy lenne!

Ciderrel Sült Bőrös Malac

A szemeim csak félig vannak nyitva, ezért gyors leszek. Anyával volt egy elég lehangoló beszélgetésünk, semmi különös, csak a rossz hírek. Addigra a vacsi már a sütőben volt, jól meg is pörköltem a tetejét. Ezt leszámítva nagyon finom, puha, ízletes lett a husi, a köretről már nem is beszélve. Amit használtam:

2 szép darab bőrös malachúst, 1 fej hagymát, 4 szem almát, 4 krumplit, oldalas fűszerkeveréket, vagy sót, borsot, paprikát, köménymagot, 1 üveg cidert, csakis somersetit, egy pár ág rozmaringot.

A húsokon a bőrt beirdaltam, bedörzsöltem fűszerkeverékkel, az almákat, krumplit és hagymát nagy darabokra vágtam, majd leraktam egy kicsit megolajozott tepsi aljára. Rátettem a malacokat is, meglocsoltam ciderrel, majd előmelegített sütőben (200 fok) sütögettem. Nem tudom meddig, de 10 perccel hamarabb ki kellett volna venni, az tuti. Közben Tomi is és én is egyszer megkentük egy vízből, olajból és ciderből álló glazezzel, ami miatt szép fényes kellett volna, hogy maradjon. Miután megsült, vágódeszkán tálaltam egy szelet friss kenyérrel, és egy nagy pohár jéghideg ciderrel. Finomabb lett mint hittem volna, az almaíz jól átjárta a husit. Most irány az ágy... Jó éjt!