Töltött paprika petrezselymes krumplival

Anya legutóbbi látogatása óta féltve őrizgetek hat otthoni paprikát a fagyasztóban, ugyanis itt csak kaliforniait lehet kapni. A törököknél persze láttam, de kizárólag Londonban. Tervezem felfedezni Exeter ilyen jellegű lelőhelyeit is, addig is azonban be kell érnem a felhalmozott készletekkel. Más fel sem merült velük kapcsolatban, csakis töltött paprikaként végezhették. Hozzávalók:

8 paprika (nekem csak 6 volt, ezért 2 tölteléket gombócként főztem meg), 500 g darált disznóhús, 100 g rizs, fél fej hagyma, 150 g sűrített paradicsom, 600 ml paradicsom passata, 1 tojás, egy nagy marék friss petrezselyem, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 kk pirospaprika, cukor, olaj, 2 ek liszt, 2 zöldségleveskocka.

A hagymát nagyon apróra vágom, kevés olajon megfonnyasztom, miután kihűlt, összekeverem a rizzsel, a tojással, a hússal, sózom, borsozom, beleteszem a paprikát, a zúzott fokhagymát, majd jól kidolgozom. A paprikákat előkészítem, csumáját kivágom, ereit, magházát eltávolítom. A töltelékkel lazán betöltöm, majd félreteszem. Egy lábosban kevés olajon rántást készítek, paradicsompürével hűtöm le, majd hozzáadom a forró zöldséglevest, majd csomómentesre keverem. Hozzáadom a passatát, majd cukorral, sóval ízesítem. Jól kiforralom. A paprikákat egy nagyobb lábosba teszem, ideális esetben egy rétegbe, majd meglocsolom a paradicsommártással. Forrástól számított 1 órát főzöm nagyon alacsony lángon. 20 perccel tálalás előtt az előzőleg meghámozott és kockára vágott krumplit felteszem sós vízben főni, egy másik serpenyőben a 2 jó nagy marék finomra vágott petrezselymet vajon megforgatok, erre dobom rá a leszűrt főtt krumplit. Ráteszem a fedőt, alaposan összerázom, végül tálalom. Egy szelet friss kenyérrel törölgetem ki a tányért. Fenomenális!

Egyik kedven ételem, egészséges, finom, nyári. Kár, hogy nálunk már ősz van.

A fényképezőgép eladója azóta sem jelentkezett, bár reggel feljelentettem az Ebaynél. Igaz, ők sem jeleztek még vissza. Mélységesen el vagyok keseredve miatta, de tényleg. Szimplán nem fair ezt csinálni. Mindketten nagyon fáradtak vagyunk, érezni, hogy már csütörtök van. A holnapi nap gyilkos lesz, 5kor hazaérek, majd 7re megyek Caroline-ékhoz. Remélem éjfél körül hazaérnek majd. 

Ja, ma van Gergő szülinapja, nomeg ma lenne Petié is. Döbbenetes, hogy már nem él. Felfoghatatlan. Ráadásul Tomi ma kapott egy üzenetet, hogy Erika anyósa meghalt ma. Szegény, mondta Erika, hogy nagyon beteg volt, és nem biztos, hogy megéri a karácsonyt, hát, ez így is lett. Nehéz lehet most nekik. Ez mindig nagyon nehéz. Gondolunk rájuk.

Gazpacho és Zöldbabos-Ricottás Quiche

Nincs ma jó napom. Az egész kezdődött azzal, hogy kaptam egy levelet a fényképezőgépem eladójától, hogy tulajdonképp ő nem is akarja eladni ennyi pénzért, és véletlenül rosszul rakta fel a netre a hirdetést, és bocsi. Na, neeeem, gondoltam, írtam neki egy hiperformális levelet, aminek tartalma kb annyi volt, hogy "mi az anyádat képzelsz", megfenyegettem, hogy bíróságra viszem az ügyet, és megkértem, hogy postázza el azt az átkozott gépet. A vicces az, hogy vasárnap óta technikailag az az én tulajdonomat képezi, hiszen a pénz az ő számláján van, és egy legális, tiszta aukción nyertem. Én már azt megvettem. Épp csak a szállítás nem történt meg. Mindegy, nem érdekel, ha holnapig nem jelentkezik feljelentem a szemetet. Most a kajáról.
Nem fogok hazudni, nem volt nagy szám, de annyira nem volt kedvem főzni, ráadásul egy barátnőm kávézgatott nálunk munka után, ilyenkor nekem elég nehéz koncentrálnom... Mindegy, rossz nem volt, különösen a salátaöntet dobta meg a dolgot. A gazpacho Spanyolországból jött még dobozban, azt Tomi nem is kért, cak én ettem belőle. A quiche meg úgy jött, hogy beugrottam hazafelé a Waitroseba, ahol ilyenkor szokták kipakolni az akciós árut. Így sikerült vennem fél kiló organic ricottát, egy Victoria Sponge tortát (Tomi nagy örömére), egy csokor napraforgót, egy óriás cserepes perezselymet, 500 g kész leveles tésztát, 500 g darált disznóhúst mindössze £5,45-ért. Nagyon elégedett voltam, és mivel volt itthon zöldbab, összedobtam mindet.

A quiche alapját összeállítottam, babbal szépen megsütöttem, ezalatt a zöldbabokat blansíroztam, a ricottár 2 tojással kikevertem, egy kevés maradék tejszínnel higítottam, reszeltem bele egy kevés sajtot (a spanyolból, ami totál trapista ízű, ezért is kellett Tominak feltétlenül megvenni), sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. A kést quiche alapba kentem ebből a masszából egy réteget, eligazgattam rajta a zöldbabokat, rákentem a maradék krémet, megszórtam sajttal, visszatettem a sütőbe, aranybarnára sütöttem. Kicsit hagytam állni, szeleteltem, és tálaltam. Még mindig volt a ház körül borsólevél sali, azzal kínáltam, amit jól nyakon öntöttem mézes dresszinggel (méz, olaj, citromlé, só, bors). Egynek elment.

Brokkolis tészta

Na, ez az az étel, amit mindig másképp csinálok. Minden verzióját imádom, leginkább a brokkoli miatt. Ez a mai verzió a hűtőben található cuccokkal készült, mindenből ment bele egy kicsi, ami a kezembe akadt. Az adag óriási, de holnap ebédre is ezt esszük, ráadásul Tomi annyit eszik mint 10 baka. A hozzávalók tehát:

500 g óriás kagylótészta, fél kiló brokkolirózsa, olivaolaj, só, bors, 3 anchovy filé (utóbbit ne tessék Tominak elárulni), 4 ek philadelphia, egy löttyintésnyi tejszín, 3 ek maradék pesto, szerecsendió, 1 gerezd fokhagyma, egy- két marék grana padano v. parmezán

A fokhagymát átnyomom, mozsárban összedolgozom a sajttal, az anchovy filékkel, a fűszerekkel. A brokkolit öt perc alatt félpuhára főzöm, majd egy krumplinyomóval félig összetöröm. Hozzákeverem az ízesített olajat, a krémsajtot, tejszínnel hígítom, ha szükséges. A tésztát kifőzöm, leszűröm, összekutyulom a szósszal, sajttal meghintem, tálalom.

Jót vacsoráztunk belőle, igaz már mindketten majdnem az éhenhalás határán voltunk, mert Hajnalkánál voltunk teázni, így jól elhúzódott a vacsora, ennek köszönhetően inkább zabáltunk, ahelyett, hogy ettünk volna. Hajninál ott volt Gemma is, a szomszéd, akinek van egy tüneményes 3 és fél éves kislánya és egy 4 hónapos kisfia. Olyan jót babáztam vele, nagyon jól viselkedett, játszottunk, ugráltunk, grimaszoltunk... Jó volt.
Ja, és persze a nap legnagyobb híre, hogy tegnap tovább gyarapítottam az itthoni gépfarmot egy Nikon Coolpix 8800-as fényképezőgéppel, amit nagyon jó áron sikerült az ebayen egy aukción megvennem. Elvileg szerdán jön, már alig várom, régi nagy álmom ez. Úgy terveztem, hogy a régit odaadom anyának, és ez természetesen így is lesz, de tegnap olyan rossz érzésem volt, mintha megcsaltam volna szegénykémet egy sokkal jobbal. Hogy én milyen nehezen válok meg dolgoktól, őrület... Mindegy, készül majd vele millió unoka- és Marci fotó, ha nem sértődik meg rám, és nem romlik el hirtelen. Az éle ilyen, nem igaz? Tudom, hogy hülyeség, de az összes autómat megsirattam például, amikor elvitték, mert lecseréltük. Ez valami ilyesmi most is. Sebaj, szuperhuper képeket csinálok majd, és ez a lényeg!

Grillezett Heringek Bulgursalátával

A sok nehéz kaja után ma valami könnyűre vágytam. Toma berendelte a flekkenjét (sírba tud ezzel kergetni), így megállapodtam magammal egy halvacsorában. Vettem az ASDAban 3 szép heringet, összesen kb 800 g-ot nyomtak, ebből indultam ki. A páchoz használtam:

4-5 ek extra szűz olivaolajat, egy citrom reszelt héját, egy marék mentalevelet, egy marék petrezselymet, egy teáskanál kapribogyót, sót, borsot, és egy kis szárított csilipaprikát.

Ezeket mozsárban jól alaposan összedolgoztam, a halakat kibeleztem, megtisztítottam, átmostam, megszárítgattam, majd az elkészített salsával jól bedörzsöltem. A bőrét előtte érdemes beirdalni, hogy jobban átjárják az ízek, én még a belsejébe is tömtem a maradék petrezselyemből. Így pihentettem a társaságot a hűtőben egy órát. Ezalatt elkészítettem a salátát.

180 g bulgur, kb 1 liter forró víz, citromlé, olivaolaj, só, bors, petrezselyem, menta, koktélparadicsom, uborka, újhagyma.

A bulgurt egy nagyobb tálba mértem, majd felöntöttem körülbelül másfélszeres mennyiségű vízzel. Ezt kb háromnegyed órát hagytam állni, közben a fűszerekből elkészítettem az olajjal az ízesítést, ezt, miután a bulgur beitta az összes vizet összekavartam, hozzávágtam a zöldségeket, és tálaltam. A halakat a sütőben 200 fokon 15 percig sütöttem, majd további 3-3 percig mindkét oldalát grill alatt megpirítottam. Melegen tálaltam. Tominak nem nagyon tetszett, hogy egy társaságban vacsorázik a halakkal, állítása szerint, a tányérról folyton őt bámulták. Jó negyed óra telt el, mire elmagyaráztam neki, hogy ezen heringek halálának igenis volt értelme, mert egy igazán finom vacsora képében születtek újra.
Most, hogy túl vagyunk a mosogatáson is, eluralkodott rajtam az álmosság, veszek egy jó fürdőt, majd irány az ágy, keresek valami jó filmet estére. Imádom a vasárnapokat, említettem már?

Serpenyős libamáj flambírozott körte- és polentaágyon

Miután tegnap meggyőződtem arról, hogy a libamáj a hűtőben túlélte az utazást, vacsorára gyorsan el is készítettem. Nem sokat bíbelődtem a dekoratív tálalással, mert nagyon késébsen voltam, épp csak végeztem, már indultam is dolgozni. A recept spontán jött, minden volt itthon hozzá, ráadásul Spanyolországból megmaradt 3 csodaszép, illatos körtém, így azokat is elsütöttem legalább. Amit használtam:

700 g-os hízott libamáj, só, bors, kevés liszt, 3 körte, porcukor, vaj, 120 g polenta, 500 ml víz, egy kis pohár körtepálinka.

A libamájat egy órára jeges vízbe ártattam, és a hűtőben pihentettem. Ezalatt meghámoztam a körtéket, cikkekre vágtam, és egy serpenyőben vajon elkezdtem párolni őket. Mikor már kissé megfonnyadtak, megszórtam porcukorral, majd addig sütöttem tovább, míg meg nem csapott a finom karamelles illat. Ekkor félrehúztam. A polentához vizet forraltam, kifőztem, sóval, borssal és sok vajjal ízesítettem, majd egy kivajazott, tapadásmentes tortaformába simítottam bele. Mikor valamelyest megszilárdult forró serpenyőbe borítottam a korongomat, így pirítottam meg mindkét oldalát. A libamájat konyhai papírtörlővel szárazra töröltem, majd egy éles késsel ujjnyi szeleteket vágtam belőle. Sót, borsot mozsárban finomra törtem, összekevertem liszttel, majd ebben hempergettem meg a szeleteket. Teflon serpenyőben zsiradék nélkül 5 perc alatt mindkét oldalát pirosra sütöttem. Kiszedtem egy tányérra, és egy pár percig pihentettem. Ezalatt befejeztem a körtét: nagy lángon visszamelegítettem, meglocsoltam a pálinkával, majd félrefordítva a serpenyőt a gázláng segítségével begyújtottam, hagytam pár pillanatig égni, majd elfújtam rajta a lángot. Sóztam, borsoztam, kész. A polentát cikkekre vágtam, ráhalmoztam a körtét, majd a tetejére helyeztem a májat. Fantasztikus ízélmény, Tomi is odavolt, különösen, hogy ittunk mellé egy kis pohár bort, ami még jobban kihozta az egész édes-sós-borsos ízét.

Csak megkóstoltam, hogy jó-e...

Ahogy már tegnap írtam, sokféle kinccsel tértünk haza a csavargásból, többek közt egy szép darab hízott libamájjal. Mára hagytam meg, gondoltam finom ebéd lesz majd belőle, erre tegnap este 9kor csörög Tomi telefonja, hogy sos kell valaki holnap egy tauntoni sitera, és tudna-e menni hétre. Anyátok -gondoltam, annyi a libavacsorának. Én 7-re megyek dolgozni este, Tomi 6 körül hazaér, így lesz egy egész óránk együtt. Mivel tegnap ágybaeséses-mirelitpizzás estét tartottunk, még ma reggel voltam kénytelen kifőzni neki tésztát egy kis paradicsomszósszal, mert egy falat kenyér nem maradt, este meg már nem lett volna semmi nyitva. Mindegy, szerencsére mindennel végeztünk, Tomi meg 6.15kor elment. Természetesen visszaaludni nem tudtam, nem is baj, a nyaralás utáni vasalni valóval majdcsak elütöm az időt valahogy. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy csak célszerű lenne megtekinteni azt a libamájat, hogy jó-e még egyáltalán, lévén fél napot csak egy hűtetlen hűtőládában kocsikázott Franciaországból hazáig, ezért kibontottam, és láss csodát, letört a sarka. Na, gondoltam, isteni jel: ezt kell ma reggeliznem, a cigizni már nem cigizem, akkor ehetek cuccot reggelire, ezért sóval, borssal meghintve serpenyőre pattintottam, kerestem egy száraz kenyérdarabkát a kamrában, és uccu neki. Ez lett belőle, dúsítva a dél-franciáknál talált isteni borszőlővel.

Hurrá, nyaralunk!!!

Valószínűleg ez a mai az eddigi legösszevisszább bejegyzésem, ugyanis annyi kaját elmulasztottam feltölteni, hogy úgy döntöttem, hogy holnaptól tiszta lappal kezdek, ma meg feltöltök mindent, csak úgy, recept nélkül. Persze nagyon szívesen leírom később a receptet, ha valaki kíváncsi, csak dobjon egy kommentet, de jelenleg nincs erőm rá, bocs. Ahogy látható, Tomi ízlése szerint készültek a nyaralásos kaják, sok sültkrumpli, sok flekken és kollégái voltak a menün. Egyébként az egész frenetikusan jó volt, Katalónia gyönyörűséges, Franciaország úgyszintén, a tenger csodálatos volt, és még szerelembe is estem egy várossal, melynek neve Girona. Bármikor visszamennénk oda, de tényleg. Hál'istennek nem híztam semmit a tíz nap alatt, ami csodaszámba megy, mert annyi érlelt sajtot, kenyeret és ice teat életemben nem fogyasztottam mint most... Hiába, a hőség jó barát, a hosszú éjszakai séták megteszik work out helyett. Sok kincset is sikerült beszereznem, úgy mint 35 üveg bor, egy egész jamon serrano, szarvasgomba, hízott libamáj, birsalmasajt, sáfrány, egy paella serpenyő, ezer féle fűszer, gyilkos erős csili, paella rizs, 5 liter extra szűz olivaolaj, szinte zselésre érett balzsamecet, és még sorolhatnám..., Egy szó mint száz, holnaptól "eldolgozás" van, az előző hetek ezennel letudva.