Gundel palacsinta, a megkésett karácsonyi desszert

Mivel 24-én Bella egész álló nap nem volt hajlandó elaludni a desszert elkészítése árcsúszott 25-ére. Tomi volt megbízva a palacsinták elkészítésével, én a töltelék- és szószfelelős voltam. A recept a Gundel Károly féle Kis magyar szakácskönyvből van, szóval elég autentikusnak tekinthető.

Hozzávalók 12 palacsintához: A töltelékhez: 1,5 dl rum, 40 g mazsola, 20 g cukor, 20 g cukrozott narancshéj, 180 g darált dióbél, 1 dl tejszín, 120 g cukor, őrölt fahéj. A csokoládémártáshoz: 2,5 dl tej, fél vaníliarúd, 30 g cukor, 100 g csokoládé, 1,5 dl tejszín, 3 tojássárgája, 80 g cukor, 50 g kakaópor, 15 g liszt, 5 cl tej.

A mazsolát és a kandírozott narancshéjat előző nap rumba áztattam. A tejszínt a cukorral összemelegítettem, majd a diót és gyümölcsöket a rum felével jól kikevertem vele. Csipet fahéjjal és cukorral ízesítettem.

A csokoládémártáshoz a tejet a vaníliával és a cukorral felforraltam, a csokit megolvasztottam a mikróban, a tejszínből pedig kemény habot vertem. Ezután a tojássárgákat a cukorral, majd a kakóporral, lissztel és a hideg tejjel habverővel símára, habosra kevertem. Összeforgattam a csokival, és fokozatosan hozzáadtam a forró tejet. Ezt aztán tovább melegítettem, de nem forraltam, csak épp addig maradt a tűzhelyen, míg szépen fényes mártás lett. Ezután folyamatos keverés mellett hozzáadtam a rumot, atután a tejszínhabot.

A palacsintákat kevés vajon átmelegítettem, megtöltöttem, majd tányérra rendeztem. A szósszal nyakonöntve tálaltam. Nagyon finom, amolyan igazi felnőtt édesség volt :)

Kacsasült vérnarancsszósszal a karácsonyi asztalról

Rágen volt már az előző, kifogás nincs, csak egy nagyon mosolygós négy és fél hónapos. 

A karácsony idén egy kicsit rendhagyóan ment le, ugyanis 23-án bátyámék látogattak meg minket, akik eredetileg 27-én jöttek volna, így minden addigi tervemet megváltoztattam, ami a kaját illeti. Nekik angolos-karácsonyos nyársakat készítettünk, stuffinggal, baconbe tekert sausage-okkal, aszalt barackkal, nomeg párolt, vajas kelbimbóval és egyéb köretekkel. Volt még halászlé, panettone, házi Baileys, forraltbor, egy szó mint száz, nem éheztünk. Érthető, hogy másnap valami nagyon lustázósat szerettem volna készíteni, hogy a szenteste igazán punnyadósan telhessen, így ismételten egy kacsa mellett döntöttem.

A hozzávalók: 1 kacsa crown (ez gyakorlatilag egy egész kacsa lábak és szárnyak nélkül, kb 900 g), 3 gerezd fokhagyma, só, bors. A szószhoz: 1 knorr chicken stock pot, 2 dl portói, 5 dl vérnarancslé, 2-3 ek kész cranberry szósz, bors, vaj, kevés keményítő. A körethez: krumpli, salátalevelek, cékla, stilton vagy akármilyen kéksajt, egy marék dió, citromlé, méz, dióolaj, só, bors.

A kacsát jó alaposan megmostam, megtisztítottam, majd konyhai papírtörlővel teljesen szárazra töröltem. Eyután hagytam a konyhapulton egy órát pihenni. Ez nagyon fontos, ad egy, mert jó, ha szobahőmérsékletről kezd sülni, ad kettő, így minden nedvesség eltűnt a bőréről. Ezután a bőrét jól körbeszurkáltam, majd sóval, borssal nagyon alaposan átdörzsöltem kívül-belöl. Sütőrácsra helyezve 220 fokos sütőben 15 percig pirítottam, majd a hőfokot mérsékelve 160-ra további 50 percig sütöttem. Félúton a kisűlt zsírt egy nagy serpenyőbe átöntöttem. A krumplit meghámoytam, félbevégtam, es puhára főztem. Miután leszűrtem róla a főzővizet, visszatettem a fedelét, és egy kicsit összeráztam, hogy a krumpli szélei egy kicsit megtörjenek. Ezt a forró kacsazsírba dobtam, és pirosra sütöttem a gázon minden oldalát. Közben a szószhoz a hozzávalókat a vaj és a keményítő kivátelével elkezdtem összeforralni, addig, míg felére el nem forrta magát. Ekkor a vajat beledobtam, és, mivel még mindig kicsit hígnak találtam, keményítővel tovább sűrítettem. A salátához a dresszinget egy épp aznap kiürült narancslekváros üvegben készítettem el, ami további narancsízt adott neki, egyszerűen összeráztam az olajat, citromlevet és a mézet, sóztam, borsoztam, és átforgattam vele a leveleket. Felszeleteltem pár főtt céklát, stiltont morzsoltam rá majd, majd megszórtam durvára megtört dióval.