Steak Sandwich, az igazi "legényfogó"

Tegnap fantasztikus napunk volt. Egy verőfényes bank-holiday-monday után egy még melegebb, még naposabb keddel ajándékozott meg minket a sors, amit nem akartam elvesztegetni, ezért fogtuk magunkat Bellával, és kiköltöztünk egy közeli strandra, és az egész napot a vízben, majd egy fa árnyékában töltöttük. Jól tettük, hogy elmentünk, mert ma már megint esik... :( A nagy jódógunkban azonban eszembe jutott Tomi, aki ugyanakkor keményen dolgozott, és komoly lelkiismeretfurdalásom támadt. Szerettem volna neki egy igazán finom vacsit készíteni, hamár nem jöhetett velünk élvezni a napsütést. Más szóba se jöhetett, csak a steak Sandwich.

Ez egy igen praktikus találmány, egyrészt, mert állati mutatós, ugyanis kb olyan hosszú, mint az alkarom, és arasznyi magas, másrészt a méregdrága Sirloin Steak-ből jóval kevesebb kell bele, mintha tányéron, krumplival tálalnám. Én tegnap 2 gyönyörű szeletet vettem eredeti áráról 30%-kal leértékelve, ami összesen 400 grammot adott ki, és bőőőőségesen elég volt. Ez a mennyiség 4 főt símán kiszolgál. Amit mág használtam:

1 cibatta, 2 szelet Sirloin Steak (jó 1,5 cm vastag), 3 szelet sajt, 1/2 üveg aszalt paradicsom, 1 nagy fej lilahagyma, 1 ek kapribogyó, 1 marék friss petreszelyem, torma, 1 nagy paradicsom, uborka, saláta, só, bors, kakukkfű, olivaolaj, krumpli, rozmaring.

Tepsis krumplit készítettem köretnek, ezzel kezdtem. A krumplikat jól megmostam, és pucolás nélkül egyenlő méretű darabokra vágtam. Hasáb, félgömb, cikk, tök mindegy, krumpli, és ízlés kérdése. Olivaolajjal meglocsoltam, rátépkedtem egy kevés rozmaringot, és betoltam az előmelegített sütőbe.

Közben a húsokat is megkentem olivaolajjal, majd sóztam, borsoztam, meghintettem szárított kakukkfűvel, és jól megmaszíroztam, megdögönyöztem őket. Fontos, hogy a steak sütés előtt szobahőmérsékletű legyen, ezért érdemes egy órával hamarabb kivenni a hűtőből. 

Az aszalt paradicsomot, a kapribogyót, petrezselymet és a hagymát robotgéppel felaprítottam. A ciabattát betettem a sütőbe 4-5 percre a krumpli mellé, majd félbevágtam, belekentem a paradicsomos cuccot, a másik felébe pedig a tormát.

Egy serpenyőt elkezdtem hevíteni, jó sokáig, míg igazán fel nem forrósodott. Ekkor rádobtam a két steaket, és mindkét oldalán 3-3 percig sütöttem őket. Nincs nyomkodás, nincs fordítgatás, csak hagyni kell őket. Amikor kész, kiveszem egy deszkára őket, és hagyom pihenni. Aki szereti, és akinek nincs egy finnyás férje, nyugodtan beledörzsölhet sütés előtt egy kis chillit is, még finomabb lesz! A hús hat percig sül, ezért 6 percig pihen, mielőtt felvágom. Szépen elkezdtem összeállítani a szendvicset, előbb a husit, majd a sajtot tettem bele, erre jöttek a zöldségek. Megint csak ízlés, és hűtőtartalom kérdése, mi kerül még bele. Krumpli kész, szendó felvág, ketchup, mustár, és kész is. Tomika még kapott egy szép pohár cidert is mellé, aztán ezerrel nyomta nekem a szerelmetes csókokat míg mosogattam.

Visszatérve a dolog "gazdaságos" mivoltára, kiszámoltam, hogy 4 főre ez a vacsi ugyanannyiba kerül, mint 2 BigMac menü. Csak annál sokkal, de sokkal finomabb.

Spaghetti Torta, olyan JamieOliveresen, de mégsem úgy

Nem emlékszem már, mikor akadt meg a szemem ezen a recepten, de itt zavarog a mozilla állapotsorában egy ideje. Tegnap rettenetesen rákívántam az ecetes fejessalátára, de gondoltam, Tomi azon nyomban beadná a válókeresetet, ha mindössze nyúlkaja kerülne a vacsoraasztalra, így gyorsan összedobtam ezt is, a saláta mellé, amolyan köret gyanánt :). A recept hasonló, de mégsem ugyanaz, mert a hozzávalókból volt is itthon ez-az, meg nem is, szóval tessék az övét is elolvasni, monjuk itt. Tehát, amit én használtam:

400 g spaghetti, 4 szem friss paradicsom, 350 ml tejszín, 2 tojás, 2 marék reszelt cheddar, 200 gramm feta, 250 g friss spenótlevél, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, olivaolaj, 2 tk szárított oregánó.

A tésztát sós vízben kifőztem, közben egy tálban a tejszínt, a tojásokat, a sajtot, sót, borsot összekevertem. Egy serpenyőben egy kevés olivaolajon megfutattam a vékonyan felszeletelt fokhagymát, majd rádobtam a spenótot, és hagytam, hogy minden levét kieressze. Ekkor elzártam alatta a gázt, félretettem. A paradicsomokat kockára vágtam, a tésztát leszűrtem, és rádobtam a tejszínes keverékre, összekutyultam a paradicsommal, a spenőttal, majd tortaformába lapogattam az egészet. A tetejét még megszórtam reszelt sajttal, és 220 fokos sütőben aranybarnára sütöttem. Ecetes fejessalátával tálaltam. Nyamm. Ennek a receptjét is leírom, hátha valakinek új. Kell hozzá:

kb 4 dl víz, 5 ek cukor, 3 ek 20%-os ecet. 

Ez a Tomi-, és gyerekbarát arány, elég édes, én szeretem 4 ek ecettel is. Ezeket kutzulom habverővel addig, míg a cukor teljesen fel nem oldódik. Közvetlenül tálalás elött forgatom bele az előzőleg alaposan megmosott leveleket.

Rusztikus Gombakrémleves

Feltűnt már, hogy minden olyan ételt, ami úgy néz ki, mint a sár a rusztikus jelző kíséri? Na, ez a mai nagyon rusztikus, mert tényleg jó ocsmány első ránézésre. Régen szórakoztam a leturmixolt gombakrémleves további szűrögetésével, de most, hogy a túlélésért küzdök, nem igazán érdekelnek az ilyan apró részletek. Ízre jó persze, csak nem túl elegáns. Hozzávalók:

Olivaolaj, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma, 300 g csiperke, 1 csipet szárított porcini, tej, esetleg tejszín, 8-10 zsályalevél, só, bors, zöldségalaplé (knorr stockpot-ból)

Az olivaolajon elkezdem sütni a zsályaleveleket, és az apróra vágott fokhagymát, majd rádobom a megtisztított, feldarabolt gombát, és az előzőleg beáztatott porcini gombát is. Sózom, borsozom. Hagyom, míg levet ereszt. Ezután felöntöm a zöldségalaplével, 10 percig főzöm. Tejjel összeturmixolom, ízesítem, és kész. Petrezselyemmel megszórva, kenyérdarabokkal tálalom.

Póréhagymás krumplikrémleves

Leesett idén az első hó! Legalábbis nálunk ez volt az első. Már nagyon vártuk, ugyanis két éve nem volt szerencsénk semmi hóhoz, az pedig elengedhetetlen része a télnek. Ha hó van, akkor hideg is van, ha hideg van, akkor meg levest kell enni. 

A "leek and potato soup" az angolok egyik nagy klasszikusa, amit még Tomi is hajlandó jó szájízzel megenni, ráadásul olcsó és gyors is. A hozzávalók a következők:

2 szép nagy póréhagyma, 3 közepes krumpli, vaj, tej, zöldségleveskocka (én mostanában knorr stock potot használok), só, bors.

A hagymát durván felszeletelem, a krumplit meghámoyom, és kockára vágom. Kevés vajon elkezdem fonnyasztani a hagymát, hagyom körülbelöl 10 percig, míg szépen meg nem puhul. Azután rádobom a krumplit, és felöntöm annyi zöldségleves-alappal, hogy még épp ne lepje el, majd hozzáöntök még kb 2-3 dl tejet. Sózom, borsozom, majd lefedve főzöm fél órát. Ezután leturmixolom, vagy nekiesem a botmixerrel, a lényeg, hogy gyönyörű, síma állaga legyen. Soda bread-del tálalom.

Anyám Tejfölös Csirkepaprikása

Amit mellesleg képtelen vagyok szépen tálalni, mint ahogyan az látható. Persze ennek nem is ez a lényege, mifelénk mélytányérból, törökülésben, és szigorúan kanállal fogyasztandó, a csirke szinte csak dísz, a szaft az igazi kincs. Kizárólag, és ezt úgy értsd, hogy csakis és kizárólag nokedlivel tálaljuk, mással nem jó, akárki akármit mond. Na jó, esetleg tészta, ha minden kötél szakadna, de inkább ne szakadjon. Mióta Tominak főzöm, felsőcombot használok, mert ő nem szereti a csontos melót, nomeg a bőrt sem eszi, ez meg viszonylag könnyen kezelhető még neki is, bár én nagyon szeretem az ennél maszatosabb részeket is benne. Ami kell tehát:

1 kg csirke felsőcomb (vagy alsó, esetleg szárny), 8 dkg zsír, 2 közepes vöröshagyma, pirospaprika, 2 babérlevél, só, 2 dl tejföl, liszt.

A zsíron elkezdem megfonnyasztani az apróra vágott hagymát, majd mikor már szép üveges, lehúzom a tűzről. Várok egy percet, majd ráteszek egy ek pirosparikát, gyorsan elkeverem, majd rádobom a csont mentén félbevágott felsőcombokat. így pirítom már újra a tűzön egy ideig, majd nagyon kevés vizet adok hozzá, és addig kavargatom, míg levet nem ereszt. Ezután beledobom a babérleveleket, ráteszem a fedőt, és puhára párolom. Közben ha kell, vízzel pótolom az elforrt levet, de vigyázva, hogy ne főzzem, inkább csak pároljam a húsokat saját levükben, azokat a lé el ne lepje soha. Miután kész, és szép fényes, sűrű szaftja lett kevés tejfölt kikeverek liszttel, és ezzel behabarom. Ha nagyon flancolni akarok, ilyenkor kiveszem a  csirkecombikat, és a szaftot botmixerrel teljesen krémesre készítem, így egy kicsit más az összhatás, az ízén azonban nem változtat. A nokedlit már kismilliószor leírtam, hogy csinálom, így azt tessék kikeresgélni.

Ezt még a múlt héten ettük valamelyik nap, a héten szinte csak szemetet kajáltunk, egymást érték a kész tésztaszószok, a tortellini-vacsorák és társaik, kizárólag azért, mert este hatra minden nap átmentem zombiba. Lekopogom, egyéb bajom-tünetem nincs, de annyira fáradt tudok lenni estére, hogy sírni tudnék, Tomiban meg még sajna nem tudatosult az, hogy több segítségre van szükségem a háztartásban. Így gyakran nem marad mindenre idő, pl, ha hajat kell mosni, az tuti, hogy főzni már nem megy, vagy vagy kimosok és lesz tiszta ruha, vagy kitakarítóm a lakást, már sajnos rég nem megy minden egyszerre. Talán a tavasz majd segít az ügyön, nomeg a hormonok is kegyesebbek lesznek hozzám egy pár héten belül. 

Tegnap mondjuk ügyes gyerek voltam, mert megfőztem egy marhapörit, aminek a felét eltettem a hűtőbe, majd valamelyik este megesszük a héten, a másik feléből meg tegnap ettünk egy jó gulyásleveset, emellett főztem egy szép nagy adag székelyképosztát is, aminek holnap felteszem a receptjét, ebből is maradt a hétre, nomeg bevásároltam, kiporcióztam mindent, majd irány a  mélyhűtő, így ez a hét talán már kicsit könnyebb lesz. Majd jelentek.  

Sajtos-Tejfölös Lángos

A héten anyánál vannak a gyerekek, és úgy néz ki, hogy amennyiben holnapig kiheverik a két napja elkapott hasmenéses vírust, elmennek a mórahalmi fürdőbe pancsolni egyet. Mikor ezt a tervet ecsetelte anya, megemlítette, hogy a program kihagyhatatlan része, a lángosozás sem maradhat el. Na, akkor döntöttem el, hogy lángost sütök. A mórahalmi lángosos ugyanis híresen remek lángos készít, ráadásul annyi sajtot és tejfölt pakol rá, amennyit még itthon, magunknak is sokalnék, ráadásul nagyon fair áron is adja, egy szó mint száz, iiiimádooom azt a lángost. A receptem régről van, még kézzel beírva a kis receptes füzetembe. Nincs benne se krumpli, se tojás, se kefír, se kovász, ez amolyan gyirs-gyors összedobom recept, amihez tényleg csak egy kenyértésztát dagasztok, viszont a végeredmény finom szokott lenni. Azt nem mondom, hogy ugyanolyan, mint a piaci, mert ahhoz kéne egy kis fáradt olaj, zsírpapír, a fokhagymás ecset szálai, és a legolcsóbb nagy, darabos só, de itthoninak nagyonis elmegy, friss, ropogós, belül puha, és van benne anyag.

800 g liszt (én fele sima-, fele kenyérlisztet használok), 2 tk só, 1 tk cukor, 2 ek olaj, 2 tasak instant élesztő, 1-2 ek tejföl, 5-6 dl tej és víz.

Az élesztőt, amennyiben frissből vagy nem instant élesztőből dolgozom felfuttatom. Egyébként a kimért lisztbe keverem. A sót is hozzáadom, majd a maradék anyagok hozzáadásával rugalmas, a nokedlitésztánál egy kicsit keményebb tésztát dagasztok. Lefedem, és hagyom egy órát kelni valami meleg helyen. Miután szépen megkelt, olajat hevítek egy nagy lábos alján, én hozzávetőleg fél litert használtam, majd olajos kézzel szépen kinyújtogatva egyesével kisütöm a lángosokat. Ebből az adagból 8 szép nagy lángos jött ki nekem.

Feltétnek egy pár gerezd zúzott fokhagymát egy kevés olajjal és vízzel jól elkevertem, majd hagytam addig állni, míg kelt a tészta. Ezzel a frissen kisült lángost megkentük, megsóztuk, megkentük tejföllel, majd megszórtuk reszelt sajttal. Igaz, hideg sör nem volt mellé, de nagyon finomat vacsoráztunk belőle.

Vörösborors Marhapörkölt Nokedlivel és Tejfölös Ubisalival

Három hete éheztem már egy jó marhapörire, de a húsárak láttán mindig elment a kedven az egésztől. Tegnap azonban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad akkor is veszek másfél kiló lábszárat. A tescoban sikerült is a hentespultnál vennem úgy nevezett pastry beef-et, ami gyönyörű élénk vörös volt, kellően márványos, és még az ára is elfogadható volt. Utóbb már bántam, hogy nem fotóztam le, mert tényleg igazán szép pörialapanyag volt. Az elkészítés sem ment zökkenőmentesen, mert egy dühítő reggeli ébresztés miatt álló nap ment a hepaj, így elmondhatom, hogy a tegnap egyetlen pozitívuma lett ez a kaja, talán ha ez sem lett volna, már nem is tudom mi lenne... Mindegy, hagyjuk is. Lássuk inkább az alapanyagokat:

1.5 kg marha lábszár, 2 ek zsír, 2 közepes fej hagyma, 1 hegyes-erős paprika (az enyém hegyesnek hegyes volt, de egyáltalán nem csípős), 1 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, szigorúan szegedi :) fűszerpaprika, vörösbor.

A hagymákat az új botmixerem aprítójával feldaraboltam, egyébként egyszerűen apró kockákra vágtam volna. A húst is kis kockákra vágtam, a mi családunkban ez kb 1x1-est jelent. Mi jobban szeretjük húsből is és nokedliből is a kisebb falatokat, ki tudja miért, ahány ház, annyi szokás. A zsíron elkezdtem a hagymát fonnyasztani, majd mikor már szép üveges volt, rátettem a paprikát, majd azonnal ezután a húst. Kevergetve kb 5 percig pirítottam, amikor is kevés levet engedett. Ekkor tettem rá sót, borsot, köményt, majd felengettem kevés vízzel. Figyelem, ne sokat tegyünk rá, mert a hús további levet enged magából. Így főztem addig, míg majdnem teljesen meg nem puhult. Ekkor az elrotyogott levet borral pótoltam, érdemes szárazzal, nehogy megédesítse a szaftot. Belenyomtam a fokhagymát is, utánaízesítettem, majd készre főztem. 

Közben a nokedlit is előkészítettem. Két tojást, vizet, sót annyi liszttel kevertem ki, hogy megfelelő állagú legyen, sós vízbe szaggattam, majd szűrőlapáttal egy serpenyőbe mertem át, amiben előzőleg olajat hevítettem, így tartottam melegen a tálalásig, persze időnként megkeverve, nehogy lekapjon.

Az uborkasalátához már hamarabb legyalultam 2 kígyóuborkát, majd lesózva hagytam pihenni fél órát. Ezután kicsavartam a levét, majd cukorral hintettem meg, ecettel ízesítettem, hozzányomtam 2 gerezd fokhagymát, és újabb fél órára magára hagytam. Mikor már minden nagyjából kész volt, ezt újra kicsavartam, majd 2-3 ek tejfölt tettem hozzá. Színesítettem még egy-két szeletelt paprikával és negyedbe vágott koktélparadícsommal.

Tegnap este hárman ettünk belőle, mert este átjött egy barátunk, ma meg jól megettük a maradékot Tomival. Elmondása szerint ez volt az eddigi legfinomabb pörkölt, amit evett, persze ő elfogult, nomeg asszem a kanapén szem szeretett volna aludni, így nem is igen mondhatott volna mást, de az egyszer boztos, hogy nagyon jól esett mindannyiunknak. 

Gnocchi Gorgonzola-szósszal és Spenóttal

Bevallom töredelmesen, ezt a bejegyzést is napok óta halogatom. Hihetetlen, de karácsony óta nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna valami fontosabb mint leülni, és blogolni arról, amit eszünk! Nem semmi! Sebaj, lassan talán itt a tavasz, akkor remélhetőleg már tovább tartanak majd az energiáim... Komolyan, ma gondoltam végig, hogy a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás helyett én mindig úgy érzem, mintha csak a munka lenne... De, hová tűnik a maradék 16 óra????

Ez a mai sem érdemelne általában bejegyzést, hiszen egy süket-néma csimpánz is el tudná készíteni, viszont szeretném, ha bekerülne a receptgyűjteménybe (ha belenéznél, katt ide), hogy legközelebb is eszembe jusson, ha problémám van a vacsi kitalálásával. A hozzávalók 4 főre:

2 csomag  kész gnocchi, 200 g friss spenótlevél, 150 g Gorgonzola (ha lehet, a krémesebb fajta), 1 marék cheddar reszelve, 2-3 marék grana padano vagy parmezán reszelve, 1,5 dl tejszín, szerecsendió, só, bors.

A gnocchit sós vízben megfőzöm, közben a tejszínben a sajtokat elkezdem olvasztani, ízesítem borssal és szerecsendióval, de nem sózom, mert a sajtok miatt elég sós lesz. A spenótot átmosom, majd lecsepegtetés nélkül bedobom a mikróba 2-3 percre, majd kiveszem, jól kicsavarom, beledobom a sajtszószos serpenyőbe, rámerem a leszűrt gnocchit, és azonnal tálalom. Ha lett volna a ház körül, megszórtam volna pirított diódarabokkal is, nagyon passzolt volna hozzá. Gyakorlatilag 10 perc elkészíteni, igazi "váratlanul betoppanóknak" való kaja.

Tejszínes-Tárkonyos Raguleves Libából

Ahogy már említettem a 23-án feldarabolt liba több felvonásban kerül majd az asztalunkra. A mellét ugyebár megettük szenteste, a combjai és szárnytövei lesütve, saját zsírjukban eltéve várnak a hűtőben a sorukra, a nyakából, hátából, szívéből, zúzájából azonban egy levest álmodtam meg. A húslevesből egy ideje valamiért kiábrándultam, egyik oka ennek talán az, hogy kis lakásban élünk, ahol az embernek az a kényszerképzete támad minden három órás húslevesfőzés után, hogy még a falról is zsíros pára csorog, ráadásul mire megfő, valahogy hozzá sincs kedvem nyúlni, így elhatároztam, hogy valami savanykás libaleves lesz az előbb említett részekből. Jó idő lévén tárva nyitva volt az összes ablak, nem volt se szag, se pára, míg megfőztem az alaplevet. Ehhez használtam:

A liba össze-vissza darabjait (szépen átmosva, letörölgetve), 1 cikk zellert, 2 sárgarépát, 2 fehérrépát, 1 egész hagymát, sót, szemesborsot.

Ezeket megmosva, megtisztítva nagy lábasba tettem, hideg vízzel felengedtem, majd nagyon lassú tűzön addig főztem, míg a hús meg nem puhult. Ezután hagytam nagyjából kihűlni, kiszedtem a húsokat, a zöldségeket kidobtam belőle, majd szépen szűrőn és konyhai papírörlőn átszűrtem az aranysárga húslevest. Azért használok papírtörlőt is, mert ez egyúttal a zsírt is felfogja, így nem kell külön kifagyasztani, és leszedni a felesleges zsírt a tetejéről.
A lábost elmostam, majd hozzáfogtam a raguleves hozzávalóinak előkészítéséhez.

2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 krumpli, 1/2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy marék szeletelt gomba, 1 marék aprított zöldbab, 2 marék zöldborsó, 1 citrom leve és héja vékonyan lehámozva, 2 tk szárított tárkony, 1 ek keményítő, 1,5 dl tejszín, vaj, só, bors, tálaláskor a csontról leszedett hús és az apró falatokra vágott szív és zúza.

Egy kevés vajon megfuttatom a kockára vágott sárga- és fehérrépát a nagyon finomra vágott vöröshagymával. Pár perc után felöntöm az alaplével, majd félig puhára főzöm. Ezután teszem csak hozzá az előkészített zöldségek másik felét, a citromhéjakat, és a citrom felének levét. Sóval, borssal, tárkonnyal ízesítem, majd puhára főzöm. Ennél a levesnél különösen ügyelni kell arra, hogy a zöldséget ne legyenek túlfőzve, máskülönben elvész a friss, élénk hatása, azaz a leves lelke. Az utolsó két percben egy kevés keményítővel elkevert tejszínnel sűrítem, épp csak annyira, hogy selymesen krémes legyen. Visszateszem bele a kockára vágott libabelsőségeket, és citromgerezdek kíséretében tálalom. Egy ekkora adag 6-8 főre kiadósan elég, így karácsony első napján ünnepi fogásként kerülhet az asztalra anélkül, hogy a liba bármely "értékesebb" részét bárki is hiányolná belőle. A gulyások mellett ez az egyik kedvenc levestípusunk, mi túrós-áfonyás palacsintával fogyasztottuk, amiket Tomi önfeláldozóan sütött meg tegnap délután.

Egy készletfelélő vacsora Csülkös Bablevessel

Elhatároztam, hogy szép lassan mindent elhasználok a mélyhűtőből. Leginkább azért, hogy karácsony után friss cuccokkal tölthessem fel, nomeg azért is, mert néha nem árt lebeszélnem magamat a napi boltbajárásról, mert tapasztalatom szerint mindig több cuccal távozom a pénztártól mint azt eredetileg elterveztem. Reggel tehát kivettem egy kisebb füstölt csülköt olvadni. Összevadásztam továbbá:

kb 180 g száraz tarkababot, 1 konzerv vörösbabot, 2 kisebb sárgarépát, 2 kisebb krumplit, 1 paszternákot, két kis hagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy negyed paprikát, egy kis darab zellert, lisztet, olajat, pirospaprikát, szemesborsot, 2 babérlevelet, lestyánt, tejfölt.

A kuktában egy óra alatt puhára főztem a csülköt az egyik hagymával, babérlevelekkel és a szemesborssal, amikor megfőtt, kivettem a léből, alaposan bebugyoláltam alufóliába, majd félretettem. A levét konyhai papírtörlőn átszűrtem, ez szépen felfogta a zsírját, majd a reggel óta ázódó babot félpuhára főztem benne. A zöldségeket közben meghámoztam, felkockáztam, majd ezt is a babhoz adtam. Mikor már majdnem kész volt, 2 ek olajon megfuttatam a két gereyd reszelt fokhagymát, a reszelt vöröshagymával, rádobtam 3 ek lisztet, kevés paprikát, majd hideg vízzel csomómentesre kevertem, ezzel rántottam be a levest. A csülköt felkockáztam, visszatettem a levesbe, fűszereztem, majd egy utolsó rottyantás után forrón tálaltam. Tejfölt és petrezselyemzöldet kínáltam mellé.
Másodiknak Tomi 3 tojásos piskótából készült Arankás csokikrémes tortácskát kapott, én ezt már nem nagyon kívántam, úgy teleettem magam a levessel.

Lasagne Spenóttal és Gorgonzolával

Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:

A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors.
A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.

Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz.
Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki.
Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből.
A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.

A család nagy kedvence: Sztrapacska Csemiubival

Első körben le szeretném szögezni, igen, mások máshogy csinálják a sztrapacskán, én így, nem érdekel senki és semmi, én anyámtól ezt tanultam sztrapacska címszó alatt, ezen nőttem fel, nem célom a hagyományőrzés csak az, hogy finom ételt tegyek az asztalra a férjemnek, aki ezt a kaját egyenesen imádja. Sőt, tojást is teszek bele, nehogy szétessen a galuska, és nem reszelem a krumplit, mert lusta vagyok, sőt, brindza sincs a közelben, ezért tehéntúróval készítem, ráadásul Tomi nem is szereti a juhtúrót. Ja, és füstölt sajtot reszelek rá, mert az még kaját el nem rontott, ha egy kis olvasztott sajt került a tetejére. Egy szó mint száz, ez a mi családunk verziója.

1 kg krumpli, 1 tojás, annyi liszt, amennyit a galuska felvesz, 400 g túró, jó három ujjnyi füstölt szalonna, só, bors, füstölt sajt.

A krumplit robotgéppel lepépesítem, hozzákeverem a tojást, 1 tk sót és annyi lisztet, amennyit felvesz, a cél, hogy szaggatható állagú legyen, de ne olyan kemény mint e a nokedlitészta. Forró vízben kiszaggatom. Az én nokedliszaggatóm még azokból az időkből származik, amikor kiköltöztünk Angliába. Az én leleményes férjem ugyanis nagy siránkozásomra, miszerint nem találok sehol nokedliszaggatót, egyik nap hazajött, és letett elém az asztalra egy pizzasütőlapot. Ez egy nagy kerek, lukacsos teflon tepsi volt, épp akkora, mint a legnagyobb lábosom. Így megoldódott a kitámasztás problémája is, nagyobb felületen könnyebb is volt szaggatni, ráadásul a teflonbevonat miatt a tisztítása is nevetségesen egyszerű volt. Azóta is csak ezt használom.
Tehát kifőzöm a galuskát. Közben a pörcöt mikróban kisütöm, és egy nagy tepsibe öntöm. Erre merem rá fokozatosan a kifőtt galuskát, sózom, borsozom, eloszlatom rajta a túrót. Amikor kész, megszórom sajttal, majd betolom a grill alá pár percre, hogy szépen megpiruljon. Forrón, csemegeuborkával tálalom. Nagyon kiadós, könnyű nagy adagban elkészíteni, ráadásul jól tűri, ha órákkal hamarabb össze van készítve, bár én ilyen eseteben több túrót szeretek használni, nehogy kiszáradjon. A végtelenségig variálható, lehet kaprot tenni bele, vagy az előbb említett juhtúróféleségeket tenni bele, de finom a káposztás verziója is. Ez egyetlen, amit nem szeretek vele kapcsolatban, az a mosogatás.

Sunday Roast magyar módra

Sunday, mert vasárnap készült, Roast, mert sütöttem. Egyenesen csodaszámba ment eleve, hogy találtunk pulykacombot, hiszen nem nagyon fordul ez elő az angol multik polcain, pedig én nagyon szeretem. Eredetileg fokhagymával, szalonnával és rozmaringgal terveztem megtűzdelni, de Tomi azt mondta, hogy csináljuk úgy, ahogy náluk otthon készül. Nekem úgy rémlett, hogy erős pistát kennek rá, de elmondták, hogy gulyáskrémmel szokták megkenni, így a tűzdeltem, kentem, sóztam, borsoztam, majd egy bő órát sütöttem 190 fokos sütőben fólia alatt. Ezután kb 20 percet pirult még takarás nélkül. Tepsis krumplit kínáltam hozzá, nomeg salátát. Nagyon finom, omlós volt, Tominak is nagyon ízlett. Az biztos, hogy ezután is vadászni fogok rá a Morrisons-ban!

Kókusztejes Bread and Butter Pudding

Elkészült végre a vacsora is. Ez persze azt jelenti, hogy nem mentünk végül sehova, négyig sikerült az ágyban heverészni, ami szerintem szinte már illegális, de Tomi azt mondta, hogy ő megérdemli, így nem volt sok választásom. Jó, persze közben kitaláltam, hogy korianderes répalevest főzök, amit ő nem szeret, ezért neki a már múlt héten beígért bread and butter puddingot csináltam. Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, kókusztejjel főztem fel a custardot hozzá, mert épp volt egy konzervvel még a szekrényben egy régi-régi curryfőzésből. A leveshez nem sikerült jó képet csinálnom, mert már elég sötét van, azt majd megosztom legközelebb. A recept tehát a következő:

800 g-os zsúrkenyér (héjától megszabadítva, szeletelve), 400 ml kókusztej, 100 ml tej, vaj, mazsola, cukor, kókuszreszelék, fahéj, szerecsendió, 2 tojás.

Egy edényben elkezdem felmelegíteni a tejet, a két tojást enyhén felverem, majd mikor a tej már langyos, habverővel folyamatosan keverve beleöntöm a tojást, majd a cukrot, 1 percig feverem, elzárom, tovább keverem addig, míg szépen be nem sűrűsödik egy kicsit. A kenyereket megvajazom, egy réteget leteszek a tepsibe, megszórom mazsolával, kókuszreszelékkel, majd ráteszem a második réteget. Én ilyenkor kis háromszögeket vágok belőlük, mert így csináltuk ez előző munkahelyemen, így lesz benne pár ropogós falat is, ami igazán jót tesz a végeredménynek. Ezt is megszórom mazsolával. Az egészet ezután jól nyakon öntöm a custarddal, megszórom cukorral, fahéjjal és reszelt szerecsendióval, majd 200 fokon szép aranybarnára sütöm. Édesszájúak még melegen egy gömb vaníliafagyival és rumos meggylekvárral egyék, aki visyont az ünnepi ízeket kedveli locsolja meg a tányéron egy kis pohár Baileys-zel. Olcsó, laktató, pofon egyszerű édesség ez, ami tökéletes egy kiadós leves után akár főfogás helyett is.

Sült kacsacomb lencseágyon tálalva

Ahogy ígértem, jön a második mára. A héten kacsavadászaton voltam, persze nem lóval és puskával, csak az üzletekben vadásztam a legolcsóbb kacsaalapanyagra. Az ASDA volt megint a nyerő, 5.20 kilóáron vettem meg végül a 6 combot. Két étkezést kiad, így nem drágállom annyira. Lencse meg eleve volt itthon, ahogy egy kis csomag leveszöldség is, így minden megvolt a kacsavacsorához. Ja, mielőtt elfelejtem az ötlet valahonnan a gasztro.hu-ról van, sajnos már nem emlékszem, ki osztotta meg. No, most viszont lássuk a receptet. (4-6 főre)

6 kacsacomb, 1 fej fokhagyma, só,bors, 500 g zöld lencse, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 szár zeller, vörösborecet, angol mustár, babérlevél, kakukkfű, rozmaringág.

A combokat szépen megtisztítom, nagyon alaposan szárazra törlöm, besózom, beborsozom, majd egy-két óráig állni hagyom. Egy nagy tepsibe szépen elrendezgetem őket, közé teszem a megtisztított fokhagymát, babérlevelet és a rozmaringágakat, majd 160-170 fokos sütőben (hagyományos sütőben 180) fólia alatt elkezdem sütni. Közben a lencsét átmosom, a zöldségeket megtisztítom, majd nagyon apró kockára vágom. Egy hagymát felaprítok, kevés olajon megdinsztelem, rádobom a zöldséget is, majd a lencsét, zöldség-alaplével felengedem, beleteszem a kakukkfüvet egz cérnával összekötve, majd addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom, fedőt teszek rá, és hagyom pihenni. A kacsáról hozzávetőleg 1.5 óra után leveszem a fóliát, majd időnként megfogatva pirosra sütöm. A lencsét másodszorra felforralom, majd ecettel és mustárral ízesítem, ízlés szerint zúzott fokhagymát is teszek bele. Forrón tálalom. És mi jár annak, aki mindezt megcsinálja, egy hatalmas tepsi leragadt kis húsokkal, fokhagymákkal, kacsazsírral. A legfinomabb a világon, nekiállni kitörölgetni mindezt egy friss kenyércsücskével. Mennyei.

Vasárnapi reggeli, azaz a jó öreg Full English Breakfast

Ma ügyes leszek, és két dolgot is posztolok majd. Az egyik a reggeli lesz, ami nagyon is megéri a pötyögést. Hogy miért? Mert borzasztó finom, 8 órán keresztül garantáltan nem éhezik meg utána az ember, ráadásul pikk-pakk elkészíthető. Mindent úgy csináltam, ahogyan azt az előző munkahelyemen a vendégeknek. Amiből készült: (egy főre)

2 tojás, 2 szelet bacon szalonna, 2 kolbász (ez a semmihez sem hasonlító angol kolbász, talán valamiféle német krinolinszerűség állhat legközelebb hozzá), 4 fej gomba, Heinz főtt, paradicsomos bab konzerv, 2 paradicsom, 2 szelet pirítós, olaj.

A szalonnákat először grillrácsra tettem, a sütőben elkezdtem a grill alatt ropogósra sütni. Közben a kolbászokat serpenyőben felkészítettem, egy másikban a gomba és a paradicsom sült. kb negyed óra alatt minden átsült, akkor tettem be a kenyereket a pirítóba, a tojásokat pedig egy harmadik serpenyőbe. Míg ezek sültek, egy edényben megmelegítettem a babot, A tojásokat félúton megfordítottam, hogy szépen megsüljön mindkét fele, bár ügyelve arra, hogy a sárgája futós maradjon. A grillt elzártam, a tányérokat betettem átmelegedni a sütőbe, majd tálaltam. Vááá, néha olyan jól tud esni.

Hurka-kolbász Skót módra, akarom mondani Haggis magyarosan tálalva

Vagy mit tudom én... Sosem voltam jó címekben. Ahogyan haggis-vásárlásban sem. Történt ugyanis, hogy a Waitroseban sétálgattam, mikor is megláttam egy olyan régi ismerőst, akitől a hideg ráz, ezért gyorsan ki is fordultam a boltból pár nagyon leértékelt haggis-szal a tarisznyámban, félve attól, hogy végleg elmegy az étvágyam az említett szörnyeteg látványától. Mikor hazaértem, és nagy büszkélkedve újságoltam anyának vacsoraötletemet feltűnt, hogy vegetáriánus a cucc, na, gondoltam, ezt Toma nem veszi be, az tuti, így visszamentem egy hagyományos verzióért is. Ha már ott voltam, kiegészítettem a vacsit egy pár paprikás kolbászkával, hát, ezek nem az igaziak, máskor nem veszek belőlük, az tuti. A haggis isteni volt viszont, meglepő módon a vegetáriánus is, szeretem én ezeket a cuccokat, különösen, ha szója helyett babbal és lencsével játszanak bennük, ráadásul intenzíven fűszeres volt, amit nagyra tudok értékelni. A lilakáposzta egyértelmű köret volt mellé, különösen, hogy anya csinált otthon valamelyik nap, és nagyon, de nagyon finom volt. Ezt variáltam persze egy kicsit, hogy az élet csak ne legyen olyan egyszerű. Nevezzük ezt tehát Őszidéző Pároltkáposztának, hogy legyen valami gasztroblogos-receptelős hatása a dolognak. Íme a hozzávalók:

1 közepes fej lilakáposzta, 1 ek vaj, 1 ek zsír (csak mert volt itthon), 2 ek cukor, 1 ek méz, 1 kis fej lilahagyma, 2 ek balzsamecet, 1 ek vörösborecet, 2 dl cider (természetesen a somerseti a legjobb), só, bors, 1 alma, ha van kéznél, ha nincs, ahogy nekem nem volt megteszi egy nagy marék fekete szőlő.

A vajat és a zsírt megolvasztom, a cukrot megpirítom rajta, majd rádobom a hagymát és a vékonyra szelt káposztát, átforgatom, sóval, borssal ízesítem, majd hagyom összeesni. Aláöntöm a cidert, belereszelem az almát, majd puhulásig főzöm, közben az ecetekkel és a mézzel ízesítem. Akkor jó, ha még roppan egy kicsit, nem szabad tehát szétfőzni. Ezzel ettük a csemegét, ami klasszikus módon sütőben sült, volt még mellé krumplipüré, csak úgy, mert miért ne.
A Kép minőségéért bocsi, nem sok idő maradt rá, még mindig egy kicsit beteg vagyok, ez a nap meg eleve nagyon hosszú volt, taknyossággal, rasszista viccekkel, bunkó eladókkal. Bár, ez még csak egy kedd volt, ahhoz képest nem is rossz.

Zúzapörkölt Nokedlivel

A héten minden nap kénytelenek voltunk ötkor kelni Tomi munkája miatt, ahogy kinéz, ez így lesz áprilisig. Nem panaszkodom persze, az elmúlt pár napban ugyanis sikerült egy előző este elkészített szendviccsel megúsznunk a reggelt, így én aludhattam hatig-hétig, Tomi energiáit azonban nagyon leszívja minden áldott nap. Ma, éppen ezért a kedvencével szerettem volna hazavárni, ami mifelénk igazi különlegesség, ugyanis mióta itt lakunk, még nem sikerült zúzát vennem sehol. Próbáltam én ezt már pár hentestől kérdezgetni, de úgy néztek rám mint egy őrültre. Tegnap viszont, mikor teljesen spontán módon betévedtem egy portugál delikáteszbe, mit ad isten, a mélyhűtőben találtam szépen előkészített csirkezúzát. £4 volt a kiló, mire kiolvadt, felvágtam, megtisztítottam, lett belőle 75 dkg, így nyilván nem a legolcsóbb vacsi-opció, de nem is vészes. No, de lássuk a receptet. Hozzávalók:

75 dkg csirkezúza, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 paradicsom, pirospaprika,olaj, só, bors, a nokedlihez: 2 tojás, liszt, víz

A zúzát alaposan megmosom, majd feldarabolom. A hagymát apróra vágom, kevés olajon elkezdem dinsztelni, sózom, majd rádobom a kockázott paradicsomot, és így főzőm pár percig. Ezután egy kevés pirospaprikát teszek rá, majd azonnal hozzáadom a zúzát, hogy meg ne égjen, sózom, beleteszek egy késhegynyi őrölt köményt, felengedem egy kevés vízzel, majd puhára főzöm közepes lángon. Mikor már szép sűrű szaftja van, belenyomom a fokhagymát, szórok a tetejére még egy kevés pirospaprikát, majd nokedlivel és uborkával tálalom.

A kép ma elég ramaty, bocsesz, de Toma végül fél nyolcra ért csak haza, mert baleset volt az autópályán, így mindketten farkaséhesen fogtunk neki az evésnek, és nem volt nagyon kedvem a mutatós tálaláson görcsölni. A zúzapöri úgyis az a kaja, amit a legjobb mélytányérból, kanállal tolni, nem?

CsupaOrganic Csilisbab

Ebédszünetben beszaladtam a Waitroseba kenyérért, és az akciós termékek közt találtam két negyed kilós csomag organic darált marhahúst. Gyönyörű színe volt, ráadásul harmadáron árulták, így változtattam az előző tervemen, és csilisbabot főztem vacsorára. A dolog érdekessége, hogy a kamrában eleve volt bab is, kukorica is, mind organic, mert a tescoban olcsóbban jön ki a tetrapakk csomagolású a konzervesnél, előbbi ráadásul organic, így a hülyének is megéri. Vettem még hozzá egy organic kockázott paradicsomot, ami 5 pennyvel drágább csak a hagyományosnál, így lett organic az egész kaja. Hozzávalók:

500 g marhahús, 2 fej hagyma, fél kiló előfőzött bab (nekem egy cannellini és egy red kidnez volt itthon), 1 konzerv kockázott paradicsom, 2 piros csilipaprika, olivaolaj, fokhagyma, 1 zöldpaprika, 1 kis konzerv kukorica, paradicsompüré, tálaláshoz friss kenyér, só, bors, füstölt pirospaprika, chilli por.

A csilik ereit és magját kivágom, a húsát apró darabokra vágom, majd elkezdem az olivaolajon egy mély serpenyőben vagy wokban pirítani. Hozzáadok 2 gerezd fokhagymát, a szeletekre szelt hagymát, és addig párolom, míg a hagyma össze nem esik egy kicsit. Ekkor adom hozzá a húst, sózom, majd kevergetve fehéredésig sütöm. Megszórom pirospaprikával, a chillivel, átforgatom, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet, és a pürét. Nagyjából fél órát lassú tűzön főzöm tovább. Ezután az átmosott és lecsöpögtetett babot és kukoricát is hozzáadom, pár percig rotyogtatom még, ha kell, utánaízesítek, majd forrón tálalom. Én nem igazán szeretem rizzsel enni, ahogyan itt fogyasztják, jobban preferálom a ropogós héjú fehérkenyeret mellé. Melegítve még jobb mint frissen, holnap biztosan lesz nagy kérdezgetés megint a site-on, hogy mi van Tomi táljában. Tegnap kezdett Bristolban, látszólag nagyon tetszik neki az új csapat, ilyenkor olyan jó érzés, hogy jó társaságban van. Ráadásul belső munkát csinál, ha minden jól megy márciusig, ami őrületes mázli így, hogy közeleg az ősz.
Ami engem illet, a mai nap csupa babahírrel telt: a munkahelyemen egy lány ma jelentette be, hogy 10 hetes terhes, ráadásul egy másik barátnőmnek is megszületett a babája... Csupa jó hír, nagyon örülök nekik.

Tomi főzött, szerinte Cicvarát, szerintem meg nem azt...

Bár igazából mindegy is minek nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom ebédet rittyentett az én uram. Hozzá kell tenni, hogy Tomi a konyhában körülbelül olyan ritka jelenség mint a teljes napfogyatkozás, talán ez az 4-ik alkalom az elmúlt hat évben, hogy élvezhettem főzőtudományát. Persze a mosogatásig nem jutott el, de még a palacsintatésztás cuccok beáztatásáig sem, ezt a friss körömlakkom bánta, egye fene, egyszer egy évben belefér. A recept titkos, elmondása szerint a családban mindig is cicvara néven futott, ami a szegedieknek inkább jelent valamiféle császármorzsához hasonlító dolgot. Fél szemmel figyeltem azért, hogyan csinálja... Használt hozzá:

2 tojást, tejet, lisztet, sót, sonkát (mi még a spanyol hamon serranoból dolgozunk), sajtot (elmondása szerint kötelezően trapista kéne hozzá, de, na jó, most megteszi ez a flancos félig érlelt spanyol valami is...), tejfölt.

Két tojásból, lisztből és tejből sűrű, sós palacsintatésztát kevert, majd pihenni hagyta fél óráig. Ezután egy nagy teflon serpenyőben elkezdte sütni a körülbelül 1 centi vastag palacsintát, először magasabb lángon, majd közepesen, amikor alkalmasnak látta a pillanatot, megfordította, majd a másik felét is aranybarnára sütötte. A sonkát egy leheletnyi olajon megpirította, majd rászórta a palacsintákra. Sajtot reszelt rá, majd mikróba tette. Itt megkérdeztem tőle, miért nem a grill alá tolja be, de azt mondta: fogd be, most én főzök vagy te, ezt mikróban kell, és kész... oké, gondoltam, ez most az ő bulija... Miután a sajt egy kicsit megolvadt, megkente tejföllel, és tálalta. Finom, és megehetetlen adag egy tányérnyi belőle. Alig várom a jövő szeptemberi ismétlést.