Bruschetta a beeső vendégeknek

Ma egy ismerősünk barátja elvitte átnézni az autót, mert jövő héten menne műszakira. Mivel nem volt biztos, hogy felugranak vacsizni és meginni egy pohár bort vagy sem, úgy gondoltam, tutira megyek, és összedobok egyet a kedvenc bruschetta toppingunkból. Mivel a csinosabbik salátalevelet megettem ebédre,  nagy salátázás nem volt mellé, pedig úgy lett volna az igazi. A recept végtelen egyszerű, én robotgépbe dobálok mindent, akinek viszont nincs, az nyugodtan feldarabolgathatja a hozzávalókat apróra, és összekutyulhatja úgy- a végeredmény ugyanaz lesz, csak kicsit több időt igényel. Ami megy bele:

2 gerezd fokhagyma, 2 friss, érett paradicsom, 3 ek olajban úszkáló aszalt paradicsom, 3 ek paradicsom sűrítmény, 2-3 anchovy filé, 1 marék fekete olivabogyó, friss bazsalikom, friss oregánó, olivaolaj, egy kis darab csilipaprika (opcionális, nálunk csak az enyémbe kerül sajnos)

Zutty bele a robotgépbe, nem kell teljesen lezúzatni vele, csak épp, hogy kenhető legyen. Ezután egy nagyobb ciabattát felszeletelek srégen, úgy, hogy szép nagy ovális szeleteket kapjak, ezeket 220 fokos sütőben a rácson egy kicsit előpirítom. Addig egy nagy vágódeszkára nyomok egy gerezd fokhagymát, megszóróm apróra vágott oregánóval, meglocsolom olivaolajjal jó alaposan, megsózom, majd a sütőből kikerülő szeletkéket szépen megmártogatom ebben a cuccban. Visszateszem a rácsra, ráhalmozom a toppingot, teszek rá egy szelet mozzarellát, és irány a grill. Miután megsült, tálra rendezem, és olivaolajjal locsolgatom meg. Ilyenkor jöhetnek az ízesített olajak, tegnap az enyém csilis olivaolajjal landolt a tányéron.

Gnocchi Gorgonzola-szósszal és Spenóttal

Bevallom töredelmesen, ezt a bejegyzést is napok óta halogatom. Hihetetlen, de karácsony óta nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna valami fontosabb mint leülni, és blogolni arról, amit eszünk! Nem semmi! Sebaj, lassan talán itt a tavasz, akkor remélhetőleg már tovább tartanak majd az energiáim... Komolyan, ma gondoltam végig, hogy a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás helyett én mindig úgy érzem, mintha csak a munka lenne... De, hová tűnik a maradék 16 óra????

Ez a mai sem érdemelne általában bejegyzést, hiszen egy süket-néma csimpánz is el tudná készíteni, viszont szeretném, ha bekerülne a receptgyűjteménybe (ha belenéznél, katt ide), hogy legközelebb is eszembe jusson, ha problémám van a vacsi kitalálásával. A hozzávalók 4 főre:

2 csomag  kész gnocchi, 200 g friss spenótlevél, 150 g Gorgonzola (ha lehet, a krémesebb fajta), 1 marék cheddar reszelve, 2-3 marék grana padano vagy parmezán reszelve, 1,5 dl tejszín, szerecsendió, só, bors.

A gnocchit sós vízben megfőzöm, közben a tejszínben a sajtokat elkezdem olvasztani, ízesítem borssal és szerecsendióval, de nem sózom, mert a sajtok miatt elég sós lesz. A spenótot átmosom, majd lecsepegtetés nélkül bedobom a mikróba 2-3 percre, majd kiveszem, jól kicsavarom, beledobom a sajtszószos serpenyőbe, rámerem a leszűrt gnocchit, és azonnal tálalom. Ha lett volna a ház körül, megszórtam volna pirított diódarabokkal is, nagyon passzolt volna hozzá. Gyakorlatilag 10 perc elkészíteni, igazi "váratlanul betoppanóknak" való kaja.

Villámgyors Tejszínes Fokhagymakrémleves

Mostanában nem jutok el addig, hogy feltegyem a kajákat, amiket főztem. Ez persze tényleg nem azt jelenti, hogy nem eszünk semmit, vagy állandóan mirelit kaján élnénk, ennél az ok jóval összetettebb. Az egészről ez az átkozott óraátállítás tehet. Mint már párszor említettem, én 5ig dolgozom, a munkahelyem kb 4 percre van a lakásunktól. Az üzletek a kettő pont helyezkednek el, így hazafelé kb még 20 perc beiktatni egy kiadós boltba-menést. Eddig nem is rossz. Normál esetben kitalálom délután mit főzök, megveszem a cuccot hozzá, így kaja időigényességétől függően 6-7 körül kész is vagyok. Tomi, amikor a közelben dolgozik általában 6 körül esik be, mostanság ez inkább hét-negyed nyolc. ilyenkorra én vérfarkasok éhségével küzdve azonnal tálalok, és zaba. Persze tolok pár fotót előtte, de nem veszek állványt elő, nem játszom a fényekkel (ami eleve komplikált a narancssárgás fényű energiatakarékos ízzórengeteg közepette), még szép kiegészítőket sem pakolászok ki. Eleve bukott ügy ugye, mert totál sötét van már 5kor, így majdnem reménytelen szép, életteli fotókat csinálnom. Vacsora után tehát általában feltöltöm a képeket a gépre, és megállapítom, hogy kár lenne akármelyikkel elcsúfítani a blogot. Egy szó mint száz, tavaszig marad hétvégi fotózkodás, nomeg a mennyei nyugalomban elköltött ebédek, amik általában nem túl nagy szakácsteljesítmények, annál gyorsabbak viszont, hiszen mind abban az áldott egy órás ebédszünetben születik meg. Ilyen ez a mai is, a fokhagymakrémleves. Hozzávalók: (2-3 főre)

2 gerezd fokhagyma, 1 ek olaj, 1 ek liszt, 1 zöldségleveskocka, 1 dl tejszín, 1 dl tejföl, pirítós és snidling vagy petrezselyemzöldje a tálaláshoz.

A lisztből és olajból világos rántást készítek, rádobom a zúzott fokhagymát, így hagyom lassú tűzön pirulni egy pár percig. Közben vizet forralok, beledobom a leveskockát, alaposan elkeverem. A rántást félrehúzom, kevés hideg vízzel felengedem, majd gyorsan csomómentesre keverem. Ezt felöntöm a hozzávetőleg fél liter alaplével, összeforralom, hozzáadom a tejszínt és a tejfölt, utoljára megvárom, míg felmelegszik, majd pirítóssal tálalom. Természetesen csak tejföllel, csak tejszínnel, sőt, fogyókúrás napokon tejjel is tökéletes (utóbbi esetben persze csökkentve az alaplé mennyiségét), én csak azért használtam mindkettőt, mert épp volt a hűtőben egy kevés maradék.

Risotto alla Zucca, avagy "Már megint sütőtök, Kicsim???"

-Igen, sütőtök, mert szezonja van, olcsó, egészséges, és nem kell minden nap húst enni!- válaszoltam kissé ingerülten Tominak a serpenyőben gőzölgő vacsora felett. Ő, ha tehetné, minden nap sajttal-sonkával töltött pulykát vagy steaket enne, természetesen saláta nélkül, csak krumplipürével. Ő már csak ilyen. Én meg beteg tudok lenni, ha nincs zöldség az asztalon. A mázli az, hogy én főzök, ő meg mindig elköveti azt a hibát, hogy azt válaszolja a "mit főzzek ma vacsira" kérdésre, hogy ötlete sincs, ezzel átengedve a menü kiötlésének jogát. Így lett tehát ma a vacsora sütőtökös rizottó. A recept egy kolléganőmtől kapott receptkönyvben szerepel. Hozzávalók:

1 közepes sütőtök (pumpkin vagy butternut squash), 300 g Arborio rizs, 500 ml zöldség- vagy csirkealaplé, 3 marék reszelt parmezán, egy-két zsályalevél, vaj, olivaolaj, só, bors.

A tököt megtisztítom, meghámozom és felkockázom. A magokat egy sütőpapíron a sütőben kissé megpirítom, tökéletes csemege tévénézéshez. Az előkészített tököt serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztom, egy ujjnyi vízzel felengedem, majd puhára főzöm körülbelül 10 perc alatt. Sózom, borsozom, majd botmixerrel pürésítem. Egy nagy serpenyőben eközben olivaolajon a riszt elkezdem pirítani, ráteszek egy kevés tökpürét, majd alaplevet, majd ezt addig ismétlem szépen, fokozatosan, míg a rizs majdnem kész. Vigyázat, a rizsnek nem szabad mászkásnak lennie, akkor jó, ha egy nagyon kicsit még kemény. Hozzáadom a parmezánt, egy jó evőkanálnyi vajat, a maradék felkockázott, főtt tököt, majd zsályás olivaolajjal és friss parmezánnal tálalom.

Őszköszöntő Chilis Sütőtökkrémleves

Hú, micsoda nap. Vezetni tanítottuk újdonsült kis barátomat ma... hát, mit ne mondjak, halálfélelmem volt. Minden borzalom ellenére, valami csoda folytán mégis megúsztuk egy darabban, így a gyönyörű őszi napsütésben megálmodott őszköszöntő vacsorámat végül sikerült elkészítenem. Hozzávalók:

1 sütőtök, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, kevés vaj, olivaolaj, só, fehérbors, füstölt pirospaprika, 2 nagy piros chilipaprika, 150 ml tejszín.

A tököt felkockázom, majd 180 fokon fél óra alatt puhára sütöm a sütőben a chilivel együtt. Egy fólián a magokat is beteszem mellé. A vajat és az olivaolajat elkezdem felhevíteni, a felaprított hagymát megfonnyasztom rajta, sózom, borsozom, majd hozzáadom a puha tököket, felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi, majd forrástól számított 5 percig főzöm. Ezután robotgépben pürésítem, kikeverem a tejszínnel, utoljára összeforralom, majd egy szitán keresztül utoljára átpasszírozom, hogy még krémesebb legyen. Lassan hozzáadom a chilit is, ezzel állítva be a leves csípősségét. Melegen tálalom, magos pirítóssal tálalom.

Miután befejeztem a levest, Tomival még volt egy körünk az ügyeleten is, semmi komoly, csak van szegénykémnek egy csúnyán begyulladt lábkörme, amit jobbnak gondoltunk megmutogatni a nővérkéknek... Szóval, ez a mai nap elég érdekes volt, finom cider és antipasti a parton, majd félelmetes pillanatok az úton hazafelé, autószerelés, ügyelet... Jobb erre inkább aludni egy nagyot.

Csak megkóstoltam, hogy jó-e...

Ahogy már tegnap írtam, sokféle kinccsel tértünk haza a csavargásból, többek közt egy szép darab hízott libamájjal. Mára hagytam meg, gondoltam finom ebéd lesz majd belőle, erre tegnap este 9kor csörög Tomi telefonja, hogy sos kell valaki holnap egy tauntoni sitera, és tudna-e menni hétre. Anyátok -gondoltam, annyi a libavacsorának. Én 7-re megyek dolgozni este, Tomi 6 körül hazaér, így lesz egy egész óránk együtt. Mivel tegnap ágybaeséses-mirelitpizzás estét tartottunk, még ma reggel voltam kénytelen kifőzni neki tésztát egy kis paradicsomszósszal, mert egy falat kenyér nem maradt, este meg már nem lett volna semmi nyitva. Mindegy, szerencsére mindennel végeztünk, Tomi meg 6.15kor elment. Természetesen visszaaludni nem tudtam, nem is baj, a nyaralás utáni vasalni valóval majdcsak elütöm az időt valahogy. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy csak célszerű lenne megtekinteni azt a libamájat, hogy jó-e még egyáltalán, lévén fél napot csak egy hűtetlen hűtőládában kocsikázott Franciaországból hazáig, ezért kibontottam, és láss csodát, letört a sarka. Na, gondoltam, isteni jel: ezt kell ma reggeliznem, a cigizni már nem cigizem, akkor ehetek cuccot reggelire, ezért sóval, borssal meghintve serpenyőre pattintottam, kerestem egy száraz kenyérdarabkát a kamrában, és uccu neki. Ez lett belőle, dúsítva a dél-franciáknál talált isteni borszőlővel.