Tejszínes-Tárkonyos Raguleves Libából

Ahogy már említettem a 23-án feldarabolt liba több felvonásban kerül majd az asztalunkra. A mellét ugyebár megettük szenteste, a combjai és szárnytövei lesütve, saját zsírjukban eltéve várnak a hűtőben a sorukra, a nyakából, hátából, szívéből, zúzájából azonban egy levest álmodtam meg. A húslevesből egy ideje valamiért kiábrándultam, egyik oka ennek talán az, hogy kis lakásban élünk, ahol az embernek az a kényszerképzete támad minden három órás húslevesfőzés után, hogy még a falról is zsíros pára csorog, ráadásul mire megfő, valahogy hozzá sincs kedvem nyúlni, így elhatároztam, hogy valami savanykás libaleves lesz az előbb említett részekből. Jó idő lévén tárva nyitva volt az összes ablak, nem volt se szag, se pára, míg megfőztem az alaplevet. Ehhez használtam:

A liba össze-vissza darabjait (szépen átmosva, letörölgetve), 1 cikk zellert, 2 sárgarépát, 2 fehérrépát, 1 egész hagymát, sót, szemesborsot.

Ezeket megmosva, megtisztítva nagy lábasba tettem, hideg vízzel felengedtem, majd nagyon lassú tűzön addig főztem, míg a hús meg nem puhult. Ezután hagytam nagyjából kihűlni, kiszedtem a húsokat, a zöldségeket kidobtam belőle, majd szépen szűrőn és konyhai papírörlőn átszűrtem az aranysárga húslevest. Azért használok papírtörlőt is, mert ez egyúttal a zsírt is felfogja, így nem kell külön kifagyasztani, és leszedni a felesleges zsírt a tetejéről.
A lábost elmostam, majd hozzáfogtam a raguleves hozzávalóinak előkészítéséhez.

2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 krumpli, 1/2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy marék szeletelt gomba, 1 marék aprított zöldbab, 2 marék zöldborsó, 1 citrom leve és héja vékonyan lehámozva, 2 tk szárított tárkony, 1 ek keményítő, 1,5 dl tejszín, vaj, só, bors, tálaláskor a csontról leszedett hús és az apró falatokra vágott szív és zúza.

Egy kevés vajon megfuttatom a kockára vágott sárga- és fehérrépát a nagyon finomra vágott vöröshagymával. Pár perc után felöntöm az alaplével, majd félig puhára főzöm. Ezután teszem csak hozzá az előkészített zöldségek másik felét, a citromhéjakat, és a citrom felének levét. Sóval, borssal, tárkonnyal ízesítem, majd puhára főzöm. Ennél a levesnél különösen ügyelni kell arra, hogy a zöldséget ne legyenek túlfőzve, máskülönben elvész a friss, élénk hatása, azaz a leves lelke. Az utolsó két percben egy kevés keményítővel elkevert tejszínnel sűrítem, épp csak annyira, hogy selymesen krémes legyen. Visszateszem bele a kockára vágott libabelsőségeket, és citromgerezdek kíséretében tálalom. Egy ekkora adag 6-8 főre kiadósan elég, így karácsony első napján ünnepi fogásként kerülhet az asztalra anélkül, hogy a liba bármely "értékesebb" részét bárki is hiányolná belőle. A gulyások mellett ez az egyik kedvenc levestípusunk, mi túrós-áfonyás palacsintával fogyasztottuk, amiket Tomi önfeláldozóan sütött meg tegnap délután.

Karácsonyi vacsora: Serpenyős Libamell Vörösboros Áfonyaszósszal

Idén úgy határoztunk, hogy nem vesszük nyakunkba fél Európát, ehelyett kettesben pihenünk egy nagyot az ünnepek idején. Mivel az év folyamán a liba az egyetlen, amit nem fogyasztunk rendszeresen, így erre esett a szavazásos választás, mint ünnepi madár. Az én családomban hagyományosan hal van a menün szentestén, ezért nekem egy kicsit fura érzés ünnepi madarat készíteni, viszont Tomi hozzá sem nyúl a halhoz, én meg nem akartam kettő felé főzni. Vettünk hát egy 4,5 kilós nagy állatot, fagyasztva volt, kellett is neki vagy két nap a hűtőben a teljes kiolvadáshoz. 23-án este szétszedtem a madarat, külön a lábakat, a szárnytövekkel, külön a mellét, külön a csontjait. Még aznap este kisütöttem a háját, megettük a tepertőket, a többi részét meg szépen átmosva, letörölgetve elpakoltam a hűtőbe. A combokat és melleket lesóztam, leborsoztam, hogy legyen idejük magukba szívni. Másnap reggel a combokat be is tettem sülni a sütőbe 2 kacsacomb kíséretében 160 fokon puhára sülni. Ehhez kb 2 óra kellett.
Az vacsorához csak az utolsó fél órában fogtam neki. A hozzávalók:

2 bőrös libamell, 5 közepes krumpli, 2 marék kelbimbó, 6 dl vörösbor, 1 fej lilakáposzta, 1 lilahagyma, vörösborecet, só, bors, őrölt kömény, cukor, libazsír, méz, áfonyajam, szegfűszeg, keményítő.

Először is felvágtam nagyon finomra a lilakáposztát és egy fej lilahagymát. Egy ek libazsíron cukrot karamellizáltam, felöntöttem egy kevés vörösborral, ezen az alapon kezdtem el párolni a hagymát és a káposztát. Sóval, borssal, egy kevés mézzel és őrölt köménnyel ízesítettem. Készre pároltam, néha felöntve egy kis vörösborral. Közben a krumplit is meghámoztam, és egészben félig előfőztem. Miután elkészült hideg vízben átöblítettem, félretettem. Egy marék kelbimbót is megtisztítottam, persze ez leginkább a színe miatt került a tányérokra. Ezt csak az utolsó 5 percben pároltam meg hirtelen. Egy tepsibe libazsírt tettem, majd 220 fokra előmelegített sütőbe toltam addig, míg el nem kezdett füstölni kicsit. Ekkor beledobtam óvatosan a krumplikat, majd visszatoltam, és időközönként megforgatva őket aranybarnára és ropogósra sütöttem őket. Ezalatt a mellek bőrét beirdaltam, majd bőrrel lefelé elkezdtem forró serpenyőben sütni. 10 perc után megfordítottam, és további 5 percig sütöttem. Ezután ment be a sütőbe további 10 percre. Kivettem, kb 5 percig pihent mielőtt felszeltem. A mártáshoz 3 dl bort melegítettem, 1 ek keményítővel elkevertem, majd hozzátettem áfonyajamet, azt a fajtát, amiben nincs hozzáadott cukor, csak almalé és pektin. ezeket jól kiforraltam, egy teatojásban tettem hozzá pár szegfűszeget, majd tálaltam. Egyszerű és finom vacsora volt, Tominak nagyon ízlett minden, kivéve a kelbimbó, mert azért eleve nincs nagyon oda. :DDesszertnek Christmas Pudding volt vaníliasodóval és tejszínnel. Ezt nem én csináltam, hiszen nagyon jó minőségűt árulnak teljesen jó áron, így ezzel nem dicsekszem, csak leírom, mint angolos különlegesség.
Holnap jön a liba második felvonása, egy remek libaraguleves, mert mára belefáradtam a pötyögésbe.
Jaj, mielőtt elfelejtem: az én drága uram nem állhatta, hogy nincs szaloncukor, így nekiállt magénak készíteni párat. Persze zseléssel próbálkozott, ami elég technikás a hőfokok miatt, meg is szenvedett szegénykém vele, de a végén nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel. Ügyes voltál kicsim!

Ischler és Linzer, ahogyan minálunk szokás

Annyi, de annyi kifogásom van, miért nem posztoltam egy ideje... egyik jobb mint a másik. Például nagyon beteg vagyok, semmi különös, csak a kollégáim lefertőztek valami enyhébb influenzaszerű cuccal, Tomának leállt a munka, ezért egy hétig itthon ette a fene, amit őszintén szólva imádtam, bár minden rutinnak lőttek ezzel. Holnaptól már dolgozik megint, így valószínűleg minden visszaáll a rendes kerékvágásba, legalább a következő 2 hétre, hiszen 23-ától szabadságra megyek egészen 4-ig. Hát, nem fantasztikus?! Az időjárást sem hagyom ki, nomeg a Brüsszeli cirkuszt, minden fontosabb volt mostanában mint a kaja. De! Végre eljutottam a rég tervezgetett sütésig, igaz közben taknyom-nyálam összefolyt, mégis sikerült vagy négy tepsinyi cuccot elkészíteni. A Linzer receptét már egyszer közzétettem, igaz akkor almáspite alapját készítettem belőle. Semmit nem változtattam, csak a következőket gyúrtam össze pillanatok alatt.

40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 db tojás sárgája, citrom reszelt héja, tejföl, annyi, amennyit a tészta igényel (1-2 ek)

Ezután foliába csomagolva két órát pihentettem a hűtőben, 3-4 mm vékonyra kinyújtottam, kiszúrtam a formákkal, majd 180 fokos sütőben 7-10 percig sütöttem. Megvártam míg teljesen kihül, majd megkentem lekvárral, dobozba tettem, másnapra gyünyörűen visszapuhult, omlós, finom teasüteménnyé alakulva át.

Az ischler sem volt bonyolultabb, ehhez ezt a receptet használtam: (forrás: katt. ide)

A tésztához: 50 g porcukor, 100 g vaj, 140 g búzaliszt (BL55), 50 g finomra tört dió, 0.5 kávéskanál fahéj

A mennyiségeket persze 2,5-tel szoroztam helyből, mert 250 g vajjal indultam neki, így lett kb 16 kész ischlerem. Mi meggylekvárral kentük meg, majd étcsokiba mártogattuk, melyet egy kis olajjal javítottunk fel, hogy jobban terüljön. Nem akarok hazudni, sokkal finomabb mint ez egyszerű linzertésztából készült, a dió és a faháj sokkal ünnepibbé, elegánsabbá teszi az egészet.
Azért tényleg jó érzés valami letudni a karácsonyi készülődésből még akkor is, ha nem sikerül idén hazautaznunk. Tomi ma azt mondta viccesen, hogy ha nem kap senki semmit, akkor haza tudunk utazni... Hát, nem tudom... Ilyen se volt még...

Sticky Lemon Chicken, avagy ragadós citromos csirke Gordon Ramsaytől

Úgy gondoltam, hogy a hosszú csendet valami egészen gyönyörű recepttel töröm meg. Ennél alkalmasabbat nem is találhattam volna, ha valaki veszi a fáradságot, és megfőzi, garantáltan nem fog csalódni ebben a receptben. Egyszerűen mennyei, ráadásul mennyeien egyszerű is. Előbb azonban pár szó az elmúlt hétről... Nagyon nyüzsgős volt, ellátogattunk Bath-ba, ami most már hivatalosan is kedvenc városommá lépett elő, dolgoztunk sokat, és egy nem mindennapi meglepetésben is részünk volt, erről talán később írok még részletesebben. Addig is, főzzünk!

1 kg csirkefelsőcomb (filézve, bőr rajtahagyva),1 fej fokhagyma, 2-3 ek olivaolaj, egy löttyintésnyi fehérborecet, 2 ek szójaszósz, 3 ek méz, citrom-kakukkfű (lemon thyme), 1 citrom, 1 másik citrom felének a leve, só, bors.

A csirkéket kicsontoztam, a csontokat betettem a mélyhűtőbe borsóleveshez. A filéket félbevágtam, sóztam, borsoztam, félig feltekertem, majd megtűztem őket fogpiszkálóval. Egy nagy serpenyőben olajat melegíttettem, majd minden oldalán gyorsan aranybarnára sütöttem a darabkákat a fokhagyma és a felaprított kakukkfű kíséretében. Ezután meglocsoltam egy kevés ecettel, majd hagytam 2-3 percig rotyogni, majd ráöntöttem a szójaszószt és a mézzel jól megöntöztem. Rádobtam a szeletekre szelt citromot, meglocsoltam a citromlével. Összeráztam egy kicsit, majd egy nagyon kevés vízzel magas lángon további 10-15 percig pároltam. Krumplipüré készült mellé, épp ahogyan Ramsay könyvében van, azaz egy kis csokor friss újhagymával bolondítva meg az eredeti receptet. Érdekes módon a kissé keleties hatást keltő kaja nagyon bejött Tominak is.

Gyesztenyét sütöttünk

Már egy ideje szemezek az üzletekben kapható gesztenyékkel, de az áruk mindig eltántorít. Legolcsóbb helyen is 7-8 font körül mozog kilója, ami éppen kifizethető lenne, de mindig sajnáltam rá a pénzt. Ezért az árért marhahús is kapható, még szép, hogy nem gesztenyét veszek, igaz? Pedig emlékeim szerint gyerekkoromban gyakran rendeztünk gesztenyesütést, és mennyire szerettem! Tegnap azonban úgy látszott, hogy az égiek nyomon követik belső vívódásaimat, ugyanis a Waitrose akciós polcán várt vám 350 g csodaszép olasz gesztenye potom 10 pennyért, azaz 2 font negyven pennyvel olcsóbban az eredeti áránál. Nem hagyhattam ki. Este, mikor hazaértünk mindketten, a gesztenyéket beáztattam egy tál langyos vízbe, majd megfőztem a vacsorát, megittunk egy pohár bort, elmosogattam, majd Tomával elkezdtük bevagdosni őket. Semmi ördöngös, mindössze éles késsel kell kereszteket vágni a tetejébe. Ezután tepsibe raktuk őket, és már ugrottak is be a 250 fokra előmelegített sütőbe. Az időt nem mértem, kb negyed óra telhetett el, mikorra szépen szétnyíltak és fantasztikusan illatoztak. Néha sülés közben megspricceltem vízzel a tetejüket, kizárólag azért, mert erre még emlékeztem gyerekkoromból, persze lehet, hogy ezt nem kell, de ártani nem ártott neki. Kis idő és hűlés után egy másik pohár vörösbor társaságában fogyasztottuk el a nem mindennapi csemegét.

Málnás Tejespite

Ez meg már a mai ebéd második fogása. Szerintem már mondanom sem kell, hogy kettőnk közül ki a célközönség, természetesen Toma, aki megvan őrülve a tejes cuccokért. Mivel a tejleves elkészítésére még nem tudott rávenni, megcsináltam neki ezt, elő fogáskánt egyszerű kolbászos krumplilevessel tálalva. Mosolygott is rendesen, ahogy én is, ugyanis így alkalmam nyílt előkotorászni a mélyhűtőből egy csomag otthoni halászlésűrítményt, amibe belefőztem 2 tengeri halfilét. Nyammm....
A recept valahonnan a netről van, sajnos már nem emlékszem a pontos forrásra, így bocsi, ha valaki úgy érzi, hagy az övét csentem el. Hozzávalók:

500 lm zsíros tej, 3 tojás, 50 g vaj, 100 g cukor, 150 g liszt, 1 ek vaníliáscukor, egy marék fagyasztott málna. Az egész tojásokat habosra kevertem a cukorral robotgép segítségével, fokozatosan hozzáadtam a lisztet és a tejet, a végén pedig az olvasztott vajat. Ez így egy híg palacsintatészta lett. Egy közepes jénait kivajaz(tattam Tomival :D), ebbe öntöttem a tésztát, fagyott málnával megszórtam, majd 180 fokos sütőben 45 perc alatt készre sütöttem. Mivel a porcukrom elfogyott, nem hintettem meg a végén, amit egyébként megcsináltam volna. Mivel Tomi nem kért hozzá se vaníliakrémet, se lekvárt, magában ettük.

Kókuszkrémtorta újragondolva

Utólag már nem is szeretem ezt a tortát, pedig igazán jó érzéssel csináltam. A munkahelyemen jótékonysági gyűjtést rendeztek, én szokásomhoz híven ezzel szálltam be, ami nem tetszett az egyik "mindenben én vagyok a legjobb" kolléganőmnek, így nagyon buta helyzet állt elő. Mindegy is, kicsit szarul esett, bár őszintén szólva nem szabad mást várni egy teremnyi nőtől. Az viszont biztos, hogy mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény, szerintem is egész jól sikerült, annak ellenére, hogy nagyon fáradtam dobtam az egészet össze, és a krémhez sem sikerölt beszereznem a megfelelő állagú kókuszkrémet, így nagyon puha volt a krém a díszítéshez. A recept egy hat tojásos piskótával indult, amihez kellett:

6 tojás, 180 g liszt, 180 g cukor, 2 ek olaj.

A tojásokat a cukorral jó tíz percig keverem robotgéppel, majd beleforgatom a lisztet apránként adagolva, az olajat is óvatosan beleforgatom, 180 fokos sütőben, egy nagy tortaformában kisütöm. Jöhet a krém.

600 ml tejszín, 500 ml kókuszkrém (Blue Dragon), 8 ek porcukor, 12 zselatinlap.

A zselatinokat kevés vízben elkezdem áztatni. A tejszínből kemény habot verek, hozzáadom folyamatos keverés mellett a kókuszkrémet és a cukrot. A zselatint ezután nagyon rövid idp alatt felmelegítem éppen csak annyira, hogy feloldódjanak, majd ezt is hozzáadom a krémhez apránként. A tortalapot 3 egyenlő vastagságú szeletre várom, az elsőt visszateszem a formába, ráteszem a krém negyedét, elegyengetem, majd jön a második és harmadik lap hasonlóképp, a végén kókuszkrémmel zárom a sort, és beteszem az egészet a hűtőbe. Nálam egész éjjel pihent, aztán a maradék krémmel bedíszítettem az oldalát, nyilván ehhez érdemes újra bekeverni még egy adagot, másköl9nben kénytelenek leszünk összetörni a zselatint benne. én viszont ehhez túl lusta voltam, ezért kókuszreszelékkel álcáztam a kenés hibáit. Habzsákkal bordűröztem, olvasztott étcsoki és vaj keverékével csokimázat húztam a közepére, majd díszítettem. Karácsonyi tortának kiváló, különösen az ezüst gyöngyöcskékkel. Ez a recept kb 12 nagy szeletet ad ki.

Villámgyors Tejszínes Fokhagymakrémleves

Mostanában nem jutok el addig, hogy feltegyem a kajákat, amiket főztem. Ez persze tényleg nem azt jelenti, hogy nem eszünk semmit, vagy állandóan mirelit kaján élnénk, ennél az ok jóval összetettebb. Az egészről ez az átkozott óraátállítás tehet. Mint már párszor említettem, én 5ig dolgozom, a munkahelyem kb 4 percre van a lakásunktól. Az üzletek a kettő pont helyezkednek el, így hazafelé kb még 20 perc beiktatni egy kiadós boltba-menést. Eddig nem is rossz. Normál esetben kitalálom délután mit főzök, megveszem a cuccot hozzá, így kaja időigényességétől függően 6-7 körül kész is vagyok. Tomi, amikor a közelben dolgozik általában 6 körül esik be, mostanság ez inkább hét-negyed nyolc. ilyenkorra én vérfarkasok éhségével küzdve azonnal tálalok, és zaba. Persze tolok pár fotót előtte, de nem veszek állványt elő, nem játszom a fényekkel (ami eleve komplikált a narancssárgás fényű energiatakarékos ízzórengeteg közepette), még szép kiegészítőket sem pakolászok ki. Eleve bukott ügy ugye, mert totál sötét van már 5kor, így majdnem reménytelen szép, életteli fotókat csinálnom. Vacsora után tehát általában feltöltöm a képeket a gépre, és megállapítom, hogy kár lenne akármelyikkel elcsúfítani a blogot. Egy szó mint száz, tavaszig marad hétvégi fotózkodás, nomeg a mennyei nyugalomban elköltött ebédek, amik általában nem túl nagy szakácsteljesítmények, annál gyorsabbak viszont, hiszen mind abban az áldott egy órás ebédszünetben születik meg. Ilyen ez a mai is, a fokhagymakrémleves. Hozzávalók: (2-3 főre)

2 gerezd fokhagyma, 1 ek olaj, 1 ek liszt, 1 zöldségleveskocka, 1 dl tejszín, 1 dl tejföl, pirítós és snidling vagy petrezselyemzöldje a tálaláshoz.

A lisztből és olajból világos rántást készítek, rádobom a zúzott fokhagymát, így hagyom lassú tűzön pirulni egy pár percig. Közben vizet forralok, beledobom a leveskockát, alaposan elkeverem. A rántást félrehúzom, kevés hideg vízzel felengedem, majd gyorsan csomómentesre keverem. Ezt felöntöm a hozzávetőleg fél liter alaplével, összeforralom, hozzáadom a tejszínt és a tejfölt, utoljára megvárom, míg felmelegszik, majd pirítóssal tálalom. Természetesen csak tejföllel, csak tejszínnel, sőt, fogyókúrás napokon tejjel is tökéletes (utóbbi esetben persze csökkentve az alaplé mennyiségét), én csak azért használtam mindkettőt, mert épp volt a hűtőben egy kevés maradék.

Bounty Torta (első kísérlet)

Nemrég olvastam egy receptet Piszke oldalán, ami nagyon tetszett. Mostanában elég sok kókuszt eszünk, mert Tomi is nagyon szereti. Olcsó, finom, és könnyebb meghámozni mint hittem. Mikor megláttam ezt a receptet, azonnal tudtam, hogy Toma imádni fogja, ráadásul kb 10 perc összeállítani. Én kicsit módosítottam az összetevőkön, pl 2 különböző márkájú kókusztejszínnel dolgoztam, amiből ezentúl csak az egyik mellett maradok majd. A hozzávalók tehát:

6-7 háztartási keksz, 80 g étcsoki, 300 ml tejszín, 2 x 250 ml Blue Dragon Coconut cream, 4 ek porcukor, 6 zselatinlap, 20 g csoki a tetejére.

A háztartási kekszet robotgépben összetörtem, a csokit felolvasztottam, és kikevertem annyi morzsával, amennyitől szépen összeállt. Egy tortaforma aljára simítottam, kicsit ledöngöltem egy pohár aljával. A tejszínt felvertem a cukorral, fokozatosan hozzáadtam a kókuszkrémet. A zselatinokat beáztattam egy kis lábosban annyi vízben amennyi éppen ellepte, ez kb 6 ek volt az én esetemben, majd kis idő után 1 perc alatt folyékonnyá hevítettem. Habverővel vertem a habot, így adtam hozzá apránként a zselatint. Ez a krémet rákanalaztam a kekszalapra, majd betettem 2 óraára a hűtőbe. Végezetül a maradék csokit megolvasztottam, hozzátettem 1 ek olajat kikevertem, majd egyenletesen eloszlattam a tetején, megszórtam kókuszreszelékkel, és további 2 órát pihentettem. Finom lett, bár legközelebb megpróbálom még habosabbra készíteni.

Egy készletfelélő vacsora Csülkös Bablevessel

Elhatároztam, hogy szép lassan mindent elhasználok a mélyhűtőből. Leginkább azért, hogy karácsony után friss cuccokkal tölthessem fel, nomeg azért is, mert néha nem árt lebeszélnem magamat a napi boltbajárásról, mert tapasztalatom szerint mindig több cuccal távozom a pénztártól mint azt eredetileg elterveztem. Reggel tehát kivettem egy kisebb füstölt csülköt olvadni. Összevadásztam továbbá:

kb 180 g száraz tarkababot, 1 konzerv vörösbabot, 2 kisebb sárgarépát, 2 kisebb krumplit, 1 paszternákot, két kis hagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy negyed paprikát, egy kis darab zellert, lisztet, olajat, pirospaprikát, szemesborsot, 2 babérlevelet, lestyánt, tejfölt.

A kuktában egy óra alatt puhára főztem a csülköt az egyik hagymával, babérlevelekkel és a szemesborssal, amikor megfőtt, kivettem a léből, alaposan bebugyoláltam alufóliába, majd félretettem. A levét konyhai papírtörlőn átszűrtem, ez szépen felfogta a zsírját, majd a reggel óta ázódó babot félpuhára főztem benne. A zöldségeket közben meghámoztam, felkockáztam, majd ezt is a babhoz adtam. Mikor már majdnem kész volt, 2 ek olajon megfuttatam a két gereyd reszelt fokhagymát, a reszelt vöröshagymával, rádobtam 3 ek lisztet, kevés paprikát, majd hideg vízzel csomómentesre kevertem, ezzel rántottam be a levest. A csülköt felkockáztam, visszatettem a levesbe, fűszereztem, majd egy utolsó rottyantás után forrón tálaltam. Tejfölt és petrezselyemzöldet kínáltam mellé.
Másodiknak Tomi 3 tojásos piskótából készült Arankás csokikrémes tortácskát kapott, én ezt már nem nagyon kívántam, úgy teleettem magam a levessel.

Hal Spárgával

No, ez az étel nem több mint a címe. Recept nincs igazán, olyan pofonegyszerű, bér néha ezek a legízletesebb kaják. Ez valamelyik nap volt az ebédem a héten, kb 10 perc alatt készült el a hűtőben várakozó leértékelt spárgákból. Arra nincs szó, mennyire jól esett, pedig igazán semmi különleges nem volt benne. A halszeleteket kivettem a mélyhűtőből még reggel, így mikor ebédszünetben hazaértem épp jó állapotban vártak a pulton. Só, bors, forró teflonserpenyő, olivaolaj, 1-2 perc mindkét oldalán, kész. Közben vizet forraltam egy lábosban, beletettem a pároló részét, fedőt rá, amikor forrt, 2 percre beleraktam a végétől megszabadított szuperzsenge spárgákat. Közben 1 ek citromlevet, kevés reszelt citromhéjat összekevertem olivaolajjal, sóval, borssal, tálaltam, majd ezzel locsoltam meg az egészet. Mint a mennyország.
Vannak pillanatok, nem túl gyakran persze, de egyszer-egyszer mégis, mikor úgy érzem, hogy nincs miért görcsölni, aggódni, nem futok ki az időből, megvár az élet akkor is, ha felteszem a lában egy pár percre, eszem egy finom ebédet, iszom egy kávét, és csak nézek magam elé. Nem sokáig, csak pár percig, ennyi elég is. Ez a cél, minden nap megtalálni ezt a békét, legalább egy pillanatra, ha többre nem is.

Szűzpecsenye Grillezett Polentaágyon Cideres Almaszósszal

Hát, igen lusta voltam a héten posztolni a vacsorákról. Ma sem viszem túlzásba, mert a konyhában mindössze arra a fél órára álltam be, míg ezt a vacsit összedobtam. Azt persze nem mondom, hogy nem csináltunk semmit, egész délelőtt takarítottunk, mert csodaszép idő volt, ami nagy napsütéssel jár, ami meg a bútorokon teszi extrán láthatóvá a port és a maszatot, ezért végigcsutakoltuk a lakás minden szegletét. Utána séta, kis bevásárlás, és irány a konyha. A szűzpecsenyét még a hét elején vettem a Waitroseban féláron. Így totál nem vészes az ára, nagyon szép, zsenge hús lévén pillanatok alatt el is készül, ezért ideális hétköznapi gyirs-gyors vacsorákhoz. Tomi másfél hete próbál bepusztítani egy 4 literes perry cidert, amit egy közeli farm shopban vett, gondoltam besegítek neki, és 2 decit én is elhasználok a kajához, így lett cideres almaszósz a körítés mellé. Amit tehát használtam:

1 darab sertés szűzpecsenye (kb 350-380 g), 2 alma, 2 dl cider, vaj, olaj, só bors, pár levél friss zsálya, 2-3 ek tejföl vagy tejszín, kevés liszt, 3 shallot hagyma.

A húst 2 centis medalionokra vágom, sózom, borsozom, félreteszem. A hagymát apróra vágom, az almát uborkagyalun hajszálvékony szeletekre szelem. Egy vastag aljú serpenyőben a vaj és olaj keverékét elkezdem hevíteni, közben a húsokat meghempergetem lisztben, majd pirosra sütöm minden oldalát. Amikor kész, kiveszem őket, és melegen tartom. A serpenyőbe beledobom a hagymát és az almát, egy-két percig pirítom, majd meglocsolom ciderrel. Óvatosan elkezdem keverni, megvárom, míg minden leragadt rész szépen feloldódik, majd visszateszem a húsokat, és lefedve puhulásig párolom, ez kb 10-15 perc. Ezután újra kiveszem őket, a szószt elkeverem egy kis tejszínnel, majd további 4-5 percig rotyogtatom, sűrítem. Forrón tálalom.

Mára grillezett polentát készítettem hozzá, ehhez 750 ml vízben főztem meg 200 g kukoricadarát, hozzátettem 1 tk sót, egy tk vajat, majd kb 1,5 centi vastagon kiterítettem a masszát egy szilikon sütőpapírra. Megvártam míg kihűl, a legnagyobb pogácsaszaggatómmal korongokat szaggattam ki belőle, majd nagyon meleg grillserpenyőn 10-10 percig grilleztem mindkét oldalán.

Tokány Hentes Módra

Rettenetes éjszakánk volt, sikerült jól összevesznünk. Persze mindez vacsora után történt, így van mit feltöltenem, bár kedvem nem sok van hozzá. A mélyhűtő kiürítésében vagyok még mindig, most épp két csomag tarja jutott a kezembe, amiből tokányt készítettem. Általában borsós tokányt szoktam csinálni, azt mindketten szeretjük, de az egyik szakácskönyvemben szerepel ez a recept, gondoltam, a változatosság kedvéért most hentes módra csinálom. Amit használtam:

Egy ujjnyi darab szalonna, 150 g füstölt kockázott bacon, 4 szelet tarja felcsíkozva, 1 nagy fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, kevés sűrített paradicsom, só, bors, csemegeuborka levével.

A szalonnát apró kockákra vágom, kisütöm a zsírját, majd ebben pirítom meg a hagymát. Amikor üveges, rádobom a baconkockákat, és további 5 percig pirítom. Én a lidl-ben kaphatót használom, mert abból nem fő ki víz, míg az angolokéból igen, aminek ráadásul valami egészen furcsa szaga van, nyílván füstaroma, vagy fene tudja, mindegy is, lidl-ös teszi a dolgát. Ezután a husit is rádobom, fehéredésig sütöm, majd egy kis tálban a paradicsompürét pár csepp vízzel kikeverem, és ezt is ráöntöm a húsra. Átkavarom, fűszerezem, majd 1-2 perc után kevés vízzel, de csak épp annyival hogy az alján ne kapjon oda. Így párolom fedő alatt, fokozatosan adagolva hozzá kevéske vizet. Mikor a hús már majdnem puha, szeletekre szelt csemeguborkát dobok rá, körülbelül egy maréknyit. További 10 perig főzöm, majd krumplikörettel tálalom.
Egyszerű alapanyagok, egyszerű módon összerakva, fantasztikusan ízes végeredménnyel. Tipikus magyar kaja.

Hopp, a cím meg elmaradt... ez tehát a Kuglóf

Megint egy kuglóf, Tomi nagy örömére. Tegnap ugyanis nagyon össze-vissza napunk volt megint, Tomi a közelben dolgozott, ezért elvittem munkába, majd elmentem bevásárolni abban a városban, mert ott van minden üzlet, amit érinteni szerettem volna. Halloween előtti szombat délelőtt ez egyenlő az öngyilkossággal. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és elkezdtem rádiókabarét hallgatni, máskülönben biztos nem éltem volna túl. Vettem viszont finomságokat, a portugáloknál zúzát, a lengyeleknél túrót, tejfölt és parizert, a halasnál codot, az orientál boltban kókuszsírt, az asdaban meg minden egyebet, így sikeresen zárult a dolog, csak nagyon belefáradtam. Mindegy, spájz feltöltve, egy atomtámadást is túlélnénk megint az itthoni készletekből. Szerintem egy parasztasszony veszett el bennem, mert így alszom igazán jól, ha a szekrénybe és a mélyhűtőbe már egy fogpiszkáló se fér. Héttől persze dolgoztam megint, ezért a kuglófot már Toma vette ki a sütőből helyettem. A recept Limarától van, én nem csavarva, hanem csigásítva készítettem, és mazsola helyett kandírozott citrushéjat tettem bele, egyébként ugyanaz. Ha nem baj, most nem copyzom be, mert lusta vagyok, aki akarja, katt ide. Valamiért az enyém nem lett túl foszlós. Azt figyeltem meg, hogy keltészta fronton vannak nagyon szerencsés, és nagyon szerencsétlen időszakaim. Talán tyúkot kéne áldoznom teliholdkor, vagy a fene tudja, akkor lehet összejönne a pillekönnyű kuglóf. No, majd legközelebb.

Lasagne Spenóttal és Gorgonzolával

Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:

A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors.
A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.

Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz.
Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki.
Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből.
A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.

Egy rossz panettone recept és az új fényképezógép

Ó, bár jól sikerült volna ez a panettone... Pedig olyan szépen alakult, ám reggelre nagyon megkeményedett. Nem gond, a figyelmem úgyis az új csodamasinámra koncentrálódott, amit tegnap vettünk. Szuper kis Nikon gép, sok manuális beállítást enged, ami jó, bár tegnap még nagyon nem boldogultam vele. Hisztis esténk volt eleve, így inkább mára hagyom a kísérletezgetést, az első pár képet, amit a panettonéról készítettem feltöltöm, mert mégiscsak ezek az elsők. Azt azért hozzá kell tennem, hogy családunk előző szeretett fényképezőgépe, a kis Sony sem hagyott minket soha cserben, szerettük, és nagyon hiányozni fog. Kicsit sajnálom szegényt, a szekrényről nézte végig, ahogy a másikkal játszom. Nincs mit tenni, ez fiatalabb, szebb, jobb. Remélem nem érti majd félre.

A család nagy kedvence: Sztrapacska Csemiubival

Első körben le szeretném szögezni, igen, mások máshogy csinálják a sztrapacskán, én így, nem érdekel senki és semmi, én anyámtól ezt tanultam sztrapacska címszó alatt, ezen nőttem fel, nem célom a hagyományőrzés csak az, hogy finom ételt tegyek az asztalra a férjemnek, aki ezt a kaját egyenesen imádja. Sőt, tojást is teszek bele, nehogy szétessen a galuska, és nem reszelem a krumplit, mert lusta vagyok, sőt, brindza sincs a közelben, ezért tehéntúróval készítem, ráadásul Tomi nem is szereti a juhtúrót. Ja, és füstölt sajtot reszelek rá, mert az még kaját el nem rontott, ha egy kis olvasztott sajt került a tetejére. Egy szó mint száz, ez a mi családunk verziója.

1 kg krumpli, 1 tojás, annyi liszt, amennyit a galuska felvesz, 400 g túró, jó három ujjnyi füstölt szalonna, só, bors, füstölt sajt.

A krumplit robotgéppel lepépesítem, hozzákeverem a tojást, 1 tk sót és annyi lisztet, amennyit felvesz, a cél, hogy szaggatható állagú legyen, de ne olyan kemény mint e a nokedlitészta. Forró vízben kiszaggatom. Az én nokedliszaggatóm még azokból az időkből származik, amikor kiköltöztünk Angliába. Az én leleményes férjem ugyanis nagy siránkozásomra, miszerint nem találok sehol nokedliszaggatót, egyik nap hazajött, és letett elém az asztalra egy pizzasütőlapot. Ez egy nagy kerek, lukacsos teflon tepsi volt, épp akkora, mint a legnagyobb lábosom. Így megoldódott a kitámasztás problémája is, nagyobb felületen könnyebb is volt szaggatni, ráadásul a teflonbevonat miatt a tisztítása is nevetségesen egyszerű volt. Azóta is csak ezt használom.
Tehát kifőzöm a galuskát. Közben a pörcöt mikróban kisütöm, és egy nagy tepsibe öntöm. Erre merem rá fokozatosan a kifőtt galuskát, sózom, borsozom, eloszlatom rajta a túrót. Amikor kész, megszórom sajttal, majd betolom a grill alá pár percre, hogy szépen megpiruljon. Forrón, csemegeuborkával tálalom. Nagyon kiadós, könnyű nagy adagban elkészíteni, ráadásul jól tűri, ha órákkal hamarabb össze van készítve, bár én ilyen eseteben több túrót szeretek használni, nehogy kiszáradjon. A végtelenségig variálható, lehet kaprot tenni bele, vagy az előbb említett juhtúróféleségeket tenni bele, de finom a káposztás verziója is. Ez egyetlen, amit nem szeretek vele kapcsolatban, az a mosogatás.

Sunday Roast magyar módra

Sunday, mert vasárnap készült, Roast, mert sütöttem. Egyenesen csodaszámba ment eleve, hogy találtunk pulykacombot, hiszen nem nagyon fordul ez elő az angol multik polcain, pedig én nagyon szeretem. Eredetileg fokhagymával, szalonnával és rozmaringgal terveztem megtűzdelni, de Tomi azt mondta, hogy csináljuk úgy, ahogy náluk otthon készül. Nekem úgy rémlett, hogy erős pistát kennek rá, de elmondták, hogy gulyáskrémmel szokták megkenni, így a tűzdeltem, kentem, sóztam, borsoztam, majd egy bő órát sütöttem 190 fokos sütőben fólia alatt. Ezután kb 20 percet pirult még takarás nélkül. Tepsis krumplit kínáltam hozzá, nomeg salátát. Nagyon finom, omlós volt, Tominak is nagyon ízlett. Az biztos, hogy ezután is vadászni fogok rá a Morrisons-ban!

Kókusztejes Bread and Butter Pudding

Elkészült végre a vacsora is. Ez persze azt jelenti, hogy nem mentünk végül sehova, négyig sikerült az ágyban heverészni, ami szerintem szinte már illegális, de Tomi azt mondta, hogy ő megérdemli, így nem volt sok választásom. Jó, persze közben kitaláltam, hogy korianderes répalevest főzök, amit ő nem szeret, ezért neki a már múlt héten beígért bread and butter puddingot csináltam. Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, kókusztejjel főztem fel a custardot hozzá, mert épp volt egy konzervvel még a szekrényben egy régi-régi curryfőzésből. A leveshez nem sikerült jó képet csinálnom, mert már elég sötét van, azt majd megosztom legközelebb. A recept tehát a következő:

800 g-os zsúrkenyér (héjától megszabadítva, szeletelve), 400 ml kókusztej, 100 ml tej, vaj, mazsola, cukor, kókuszreszelék, fahéj, szerecsendió, 2 tojás.

Egy edényben elkezdem felmelegíteni a tejet, a két tojást enyhén felverem, majd mikor a tej már langyos, habverővel folyamatosan keverve beleöntöm a tojást, majd a cukrot, 1 percig feverem, elzárom, tovább keverem addig, míg szépen be nem sűrűsödik egy kicsit. A kenyereket megvajazom, egy réteget leteszek a tepsibe, megszórom mazsolával, kókuszreszelékkel, majd ráteszem a második réteget. Én ilyenkor kis háromszögeket vágok belőlük, mert így csináltuk ez előző munkahelyemen, így lesz benne pár ropogós falat is, ami igazán jót tesz a végeredménynek. Ezt is megszórom mazsolával. Az egészet ezután jól nyakon öntöm a custarddal, megszórom cukorral, fahéjjal és reszelt szerecsendióval, majd 200 fokon szép aranybarnára sütöm. Édesszájúak még melegen egy gömb vaníliafagyival és rumos meggylekvárral egyék, aki visyont az ünnepi ízeket kedveli locsolja meg a tányéron egy kis pohár Baileys-zel. Olcsó, laktató, pofon egyszerű édesség ez, ami tökéletes egy kiadós leves után akár főfogás helyett is.

Töpörtyűs Pogácsa

A héten elhatároztam, hogy szép lassan elkezdem elfőzni a mélyhűtőben eltárolt otthoni dolgokat. Minden alkalommal ugyanis, amikor autóval hazamegyünk, brutális mennyiségű füstölt hússal, kolbásszal, szalonnával és egyéb csemegékkel térünk vissza, hogy biztos kitartson a következő látogatásunkig. Szóval, ahogy kiderült, hogy igent mondtak a munkahelyemen a karácsonyi szabadság-kérelmemre, azonnal nekifogtam a mélyhűtő és a kamra kiürítésének. A mai is a mélyhűtőben várakozó tepertőből született, persze betettem egy kicsit a grill alá mielőtt felhasználtam, hogy finom ropogós legyen, mert fagyasztva hajlamos megszottyosodni, bocsi, jobb szó nem jut most eszembe. Tizenegy óra pihentető alvás után tehát nekiálltam begyúrni a tésztát. A recept nem az enyém, Limarától vettem kölcsön, bár változtattam annyit rajta, hogy tettem hozzá 3 ek burgonyapüréport, csak mert miért ne. Hozzávalók:

600 g liszt, 12 dkg margarin, 3 ek burgonyapürépor, 2 dl tejföl, 1 dl tej, 2 tk só, 1 tk cukor, 2.5 tk szárított élesztő, 1 tojás, frissen őrölt bors, 250 g darált tepertő

Ezeket bedobáltam a gépbe, a lisztet úgy, hogy előtte elmorzsoltam a margarinnal. A gép fél órás dagasztás után sem bánt el vele, ezért pár perc alatt kézzel készre gyúrtam, hagytam kelni. Ezután kinyújtottam, megkentem a darált tepertővel és a frissen őrölt borssal, két oldalát behajtottam, majd háromba hajtottam a másik oldaláról is, így pihent fél órát, majd megint kinyújtottam, kentem, hajtottam, pihent, majd harmadszorra is ugyanez. Ezután kb 1.5 centi vastagra nyújtottam, beirdaltam, kiszaggattam. Sütőpapírra tettem őket, megkentem a tetejüket tojássárgájával ügyelve, hogy ne csurogjon le, mert akkor félredől a pogácsa. Fél órát hagytam még pihenni, majd 190 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Még melegen megkóstoltuk, nagyon finom lett. Ebéd helyett épp jó volt, ugyanis Tomi azóta sem hajlandó kikelni az ágyból, így nem is ettünk semmit még ma, ráadásul most még vissza is aludt. Nem semmi, igazi álomszuszék. Pedig kint gyönyörűen süt a nap. Mindjárt fel is rugdosom, hogy menjünk el sétálni.

Risotto alla Zucca, avagy "Már megint sütőtök, Kicsim???"

-Igen, sütőtök, mert szezonja van, olcsó, egészséges, és nem kell minden nap húst enni!- válaszoltam kissé ingerülten Tominak a serpenyőben gőzölgő vacsora felett. Ő, ha tehetné, minden nap sajttal-sonkával töltött pulykát vagy steaket enne, természetesen saláta nélkül, csak krumplipürével. Ő már csak ilyen. Én meg beteg tudok lenni, ha nincs zöldség az asztalon. A mázli az, hogy én főzök, ő meg mindig elköveti azt a hibát, hogy azt válaszolja a "mit főzzek ma vacsira" kérdésre, hogy ötlete sincs, ezzel átengedve a menü kiötlésének jogát. Így lett tehát ma a vacsora sütőtökös rizottó. A recept egy kolléganőmtől kapott receptkönyvben szerepel. Hozzávalók:

1 közepes sütőtök (pumpkin vagy butternut squash), 300 g Arborio rizs, 500 ml zöldség- vagy csirkealaplé, 3 marék reszelt parmezán, egy-két zsályalevél, vaj, olivaolaj, só, bors.

A tököt megtisztítom, meghámozom és felkockázom. A magokat egy sütőpapíron a sütőben kissé megpirítom, tökéletes csemege tévénézéshez. Az előkészített tököt serpenyőben egy kevés olajon megfonnyasztom, egy ujjnyi vízzel felengedem, majd puhára főzöm körülbelül 10 perc alatt. Sózom, borsozom, majd botmixerrel pürésítem. Egy nagy serpenyőben eközben olivaolajon a riszt elkezdem pirítani, ráteszek egy kevés tökpürét, majd alaplevet, majd ezt addig ismétlem szépen, fokozatosan, míg a rizs majdnem kész. Vigyázat, a rizsnek nem szabad mászkásnak lennie, akkor jó, ha egy nagyon kicsit még kemény. Hozzáadom a parmezánt, egy jó evőkanálnyi vajat, a maradék felkockázott, főtt tököt, majd zsályás olivaolajjal és friss parmezánnal tálalom.

5 perces Sweet Chilli Noodle Kacsával

A kép nem nagy szám, ahogyan a recept sem, de a vasárnapról maradt sült kacsacombokkal már igazán kezdenem kellett valamit. Épp a hűtőben elállt volna még egy pár napig, de annyira finom és omlós volt még hidegen is, hogy rá-rá járogattam az elmúlt pár napban. Ráadásul tegnap délelőtt annyira megkívánta a címben szereplő sweet chilli noodle-t, amit a Waitroseban lehet kapni potom £1.39-ért, hogy mást el sem tudtam volna képzelni ebédre. Tudniillik a munkahelyem kerek 4 perc séta az ajtóból, ami azt jeletnti, hogy az egy órás ebédszünetem 50 percét az otthon kényelmében tölthetem, amikor úgy hozza kedvem, és ha megkívánom, akár egy gyors rizotto vagy pasta is belefér. Szóval, hazafelé boltba be, noodle megvesz, ajtó ki, wok elő, gáz meggyújt (pont mint Jamie Oliver 30 perces kajás showjában). A kacsacombot előkészítettem, leszedtem a húst a csontról, feldaraboltam nem túl kicsi darabkákra. 3 színű paprikából vágtam kis szeleteket, kacsazsírt dobtam a forró wokba, ezen pirítottam meg őket. Rádobtam a tésztát is egy kevés apróra vágott friss chilliel, hogy mégse legyen már olyan sweet, pár percig pirítottam, rálocsoltam egy kevés szójaszószt, majd tálaltam. Fantasztikusan jól esett. Persze leginkább a kacsa finom fokhagymás-rozmaringos illata bolondította meg az egészet, nomeg a chilli, egy szó mint száz, ezerszer finomabb volt mint bármi, amit ebéd címszóval ezek itt benyomnak.

Csupa Csokis Csigacsavarok

Azaz kelt tésztából készült kakaós csigák tortaformában egymásra növesztve. Tomi rendelt csokis kalácsot, azt nem volt kedvem sütni, ezt inkább. Bár fél hatkor elég nagy öngyilkosság nekiállni kelt tésztát sütni, különösen, ha a tojások véletlenül a hűtőben vannak... sokat vártam míg megkel, maradjunk ennyiben. Az alábbi alapanyagokat beledobáltam a gépbe, soknak tűnhetnek a mennyiségek, ezt csak azért van, mert a kollégákat Tomi is és én is meg szerettük volna örvendeztetni, így két kis tortaformányit sütöttem.

700 g liszt, 2 dl tej, 3 ek cukor, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 csomag szárított élesztő.

amikor sípolt a gép, hogy befejezte az első dagasztóprogramot, hozzátettem 8 dkg olvasztott vajat, hagytam a gépet dolgozni, majd kelesztőtálban duplájára kelesztettem a tésztát. Ezután kinyújtottam 5 mm vékonyra, megkentem vajjal, megszórtam kakaóporral, cukorral, csokidarabkákkal, majd feltekertem, szeletekre vágtam, kivajazott tortaformába tettem, 180 fokos előmelegített sütőben vaníliás tejjel locsolgatva kb 30 perc alatt készre sütöttem. Este már megkóstoltuk, de ma reggelre készült, természetesen egy hatalmas pohár tejjel kísértük le, ahogy azt kell.

Sült kacsacomb lencseágyon tálalva

Ahogy ígértem, jön a második mára. A héten kacsavadászaton voltam, persze nem lóval és puskával, csak az üzletekben vadásztam a legolcsóbb kacsaalapanyagra. Az ASDA volt megint a nyerő, 5.20 kilóáron vettem meg végül a 6 combot. Két étkezést kiad, így nem drágállom annyira. Lencse meg eleve volt itthon, ahogy egy kis csomag leveszöldség is, így minden megvolt a kacsavacsorához. Ja, mielőtt elfelejtem az ötlet valahonnan a gasztro.hu-ról van, sajnos már nem emlékszem, ki osztotta meg. No, most viszont lássuk a receptet. (4-6 főre)

6 kacsacomb, 1 fej fokhagyma, só,bors, 500 g zöld lencse, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 szár zeller, vörösborecet, angol mustár, babérlevél, kakukkfű, rozmaringág.

A combokat szépen megtisztítom, nagyon alaposan szárazra törlöm, besózom, beborsozom, majd egy-két óráig állni hagyom. Egy nagy tepsibe szépen elrendezgetem őket, közé teszem a megtisztított fokhagymát, babérlevelet és a rozmaringágakat, majd 160-170 fokos sütőben (hagyományos sütőben 180) fólia alatt elkezdem sütni. Közben a lencsét átmosom, a zöldségeket megtisztítom, majd nagyon apró kockára vágom. Egy hagymát felaprítok, kevés olajon megdinsztelem, rádobom a zöldséget is, majd a lencsét, zöldség-alaplével felengedem, beleteszem a kakukkfüvet egz cérnával összekötve, majd addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom, fedőt teszek rá, és hagyom pihenni. A kacsáról hozzávetőleg 1.5 óra után leveszem a fóliát, majd időnként megfogatva pirosra sütöm. A lencsét másodszorra felforralom, majd ecettel és mustárral ízesítem, ízlés szerint zúzott fokhagymát is teszek bele. Forrón tálalom. És mi jár annak, aki mindezt megcsinálja, egy hatalmas tepsi leragadt kis húsokkal, fokhagymákkal, kacsazsírral. A legfinomabb a világon, nekiállni kitörölgetni mindezt egy friss kenyércsücskével. Mennyei.