Bella szülinapi tortája - Epres túrótorta

 

Tudom, tudom. Már megint egy torta. Nagyon egyszerű, mint mindig, ha a piskóta sikerül, elrontani már nem lehet. Hozzávalók:

A piskótához: 7 tojas, 210 g cukor, 250 g liszt, csipet só. A krémhez: 600 ml tejszín,  500 g túró, 4 zselatinlap, 1 csomag Aranka vaníliás krémpor, 3 dl tej, 1 vaníliarúd, 1 citrom héja és leve. Díszítéshez friss eper, áfonya, és vagy 4 csomag roletti.

A piskótát elkészítem úgy, ahogy szoktam. Katt ide a részletekért. A zselatinlapokat beáztatom, közben az arankát kikeverem. A tejszínt felverem, a túrót áttöröm, és szépen a tejszínbe forgatom. Az arankát is hozzáadom, majd a felmelegített zselatint is, és beteszem a hűtőbe az egészet fél órára. A piskütát három részbe vágom, szépen megkenem (az oldalát is), bedíszítem a tetejét, majd körbepakolom rolettivel. Egy szalaggal átkötöm, és kész is.

Húsvéti Fonott Kalács

 

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami nagyon eredeti kalácsrecepttel jövök, elárulom, hogy Limara jól bevállt kalácsát sütöttem meg kis változtatással, valójában kétszer is egy nap, mert Tomi ragaszkodott hozzá, hogy az elsőt nevezzük ki tesztpatkánynak, és gyorsan faljuk be még langyosan, lekvárral. A nyolcas fonással is megprobálkoztunk, Tomi instruált, én fontam, Bella pedig kornyikált hozzá, így hogy jó kis családi program kerekedett ebből a kalácssütésből. A receptet azért leírom, mert jövőre tuti ezt fogom megint megsütni, mert egyszerű, és nagyon finom. A hozzávalók:

2 dl tejszín, 0,5 dl tej, 1 tojás, 1 tojás fehérje, csipet só, 3 ek cukor, 50 dkg liszt, 2 tk szárított élesztő, 1 tojás sárgája a kenéshez.

A tejben egy kis cukrot, és az élesztőt elkeverem, majd félreteszem,és megvárom, míg felfut. Közben kimérem a lisztet, hozzáadom a cukrot, a tojást kicsit felverem, majd szép, ruganyos tésztát dagasztok a hozzávalókból. Hagyom megkelni. Miután kész, megfonom a dolgot. Na, ezt nem tudom elmagyarázni, itt van hozzá a leírás, ha valakinek van türelme szórakozni vele. Csak egyszer kell ráérezni, de tényleg, de én komolyan világ életemben hülye voltam az ilyen dolgokhoz. A fonás után a tészta újra meg kel, gyors tojáskenés, majd megy a forró sütőbe, ez nálam minimum 220 fok kb 10 percre, majd visszaveszem az egészet 180 fokra. Félúton fóliával érdemes letakarni, hogy ne égjen meg a teteje. Nekem 40 percbe telt, míg készre sült.

Kacsasült vérnarancsszósszal a karácsonyi asztalról

Rágen volt már az előző, kifogás nincs, csak egy nagyon mosolygós négy és fél hónapos. 

A karácsony idén egy kicsit rendhagyóan ment le, ugyanis 23-án bátyámék látogattak meg minket, akik eredetileg 27-én jöttek volna, így minden addigi tervemet megváltoztattam, ami a kaját illeti. Nekik angolos-karácsonyos nyársakat készítettünk, stuffinggal, baconbe tekert sausage-okkal, aszalt barackkal, nomeg párolt, vajas kelbimbóval és egyéb köretekkel. Volt még halászlé, panettone, házi Baileys, forraltbor, egy szó mint száz, nem éheztünk. Érthető, hogy másnap valami nagyon lustázósat szerettem volna készíteni, hogy a szenteste igazán punnyadósan telhessen, így ismételten egy kacsa mellett döntöttem.

A hozzávalók: 1 kacsa crown (ez gyakorlatilag egy egész kacsa lábak és szárnyak nélkül, kb 900 g), 3 gerezd fokhagyma, só, bors. A szószhoz: 1 knorr chicken stock pot, 2 dl portói, 5 dl vérnarancslé, 2-3 ek kész cranberry szósz, bors, vaj, kevés keményítő. A körethez: krumpli, salátalevelek, cékla, stilton vagy akármilyen kéksajt, egy marék dió, citromlé, méz, dióolaj, só, bors.

A kacsát jó alaposan megmostam, megtisztítottam, majd konyhai papírtörlővel teljesen szárazra töröltem. Eyután hagytam a konyhapulton egy órát pihenni. Ez nagyon fontos, ad egy, mert jó, ha szobahőmérsékletről kezd sülni, ad kettő, így minden nedvesség eltűnt a bőréről. Ezután a bőrét jól körbeszurkáltam, majd sóval, borssal nagyon alaposan átdörzsöltem kívül-belöl. Sütőrácsra helyezve 220 fokos sütőben 15 percig pirítottam, majd a hőfokot mérsékelve 160-ra további 50 percig sütöttem. Félúton a kisűlt zsírt egy nagy serpenyőbe átöntöttem. A krumplit meghámoytam, félbevégtam, es puhára főztem. Miután leszűrtem róla a főzővizet, visszatettem a fedelét, és egy kicsit összeráztam, hogy a krumpli szélei egy kicsit megtörjenek. Ezt a forró kacsazsírba dobtam, és pirosra sütöttem a gázon minden oldalát. Közben a szószhoz a hozzávalókat a vaj és a keményítő kivátelével elkezdtem összeforralni, addig, míg felére el nem forrta magát. Ekkor a vajat beledobtam, és, mivel még mindig kicsit hígnak találtam, keményítővel tovább sűrítettem. A salátához a dresszinget egy épp aznap kiürült narancslekváros üvegben készítettem el, ami további narancsízt adott neki, egyszerűen összeráztam az olajat, citromlevet és a mézet, sóztam, borsoztam, és átforgattam vele a leveleket. Felszeleteltem pár főtt céklát, stiltont morzsoltam rá majd, majd megszórtam durvára megtört dióval.

Vörösboros Báránysült

Villámgyors bejegyzés következik, attól függetlenül, hogy ezer éve nem írtam semmit. Ennek oka a most hat tehes gyönyörű kislányunk, Bella érkezése. A terhességem utolsó két hónapja borzalmas fáradsággal telt, így nem sok bonyolult fogás landolt az asztalon, inkább lustálkodtam és tévéztem főzőcske helyett... Mikor már volt időm főzni, akkor a fotózás és írogatás maradt el, most viszont, valami szerencsés csillagállásnak köszönhetően a gyerek alszik, Tomi tortellinit főz (dobozból), így van időm pötyögni végre. A következő kaját tegnap követtem el, Máté segített hagymát pucolni, Tomi meg gyipaciztatta a kisasszonyt, míg én összeraktam a hozzávalókat.

1 báránycomb (én két félből dolgoztam), 1 kg vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, rozmaring, kakukkfű, 3 dl vörösbor, olaj, vaj, balzsamecet vagy vörösborecet, keményítő, só, bors, mentalevél.

A báránycombot megmosom, letörölgetem, majd egy késsel 2 cm mélyen megszurkálom. Süval s borssal átdözsölöm, majd egy kevés felforrósított olajon minden oldalát szép barnára megsütöm. Eközben a fele fokhagymát összezúzom, apróra vágom a rozmaringot, és kikeverem őket a vajjal. Ezzel a masszával dörszölöm át az elősütött húst. A hagymát vékonyan felszeletelem, majd abban a serpenyőben, amiben a húsokat elősütöttem megdinsztelem. rádobom a maradék fokhagymát, majd egy mély tepsi aljára borítom. Erre kerül rá a vajjal bekent hús, majd végül a vörösbor. Így teszem be letakarva a 200 fokra előmelegített sütőbe, amit fél óra után visszaveszek 160 fokra, így sütöm további két-két és fél órát. ezután a húst kiemelem az edényból, fóliával lefedem, és visszateszem a kikapcsolt sütőbe, hogy meleg maradjon. A hagymás szaftot átszűröm egy lábosba, majd elkezdem forralni. Közben kumplit főzök. Miután a lé felére elfőtte magát, egy kevés ecetet teszek hozzá, ezzel forralom még egy pár percig. Keményítővel sűrítem még egy kicsit, majd egy kevés vajat belekeverve fényesítem. Krumplipürével vagy tört krumplival tálalom, majd apróra vágott mentával szórom meg.

Huh... el sem hiszem, hogy végeztem... Háromszor ültem neki ezt a receptet megírni... Sebaj, talán most... Ja, ay iménti recept legszebb része a szósz, ami igazi angolosan készül, és nagyon finom. Igaz, egy kis párolt répa, meg brokkoli még mellé kerülne itt, de mi nem vagyunk oda a párolt zöldségköretekért annyira, így megmaradt magyarosra a dolog: krumpli, hús, nomeg a szaft. Meg egy kis bor. És törköly előtte a fiúknak...

Tejszínes-Tárkonyos Raguleves Libából

Ahogy már említettem a 23-án feldarabolt liba több felvonásban kerül majd az asztalunkra. A mellét ugyebár megettük szenteste, a combjai és szárnytövei lesütve, saját zsírjukban eltéve várnak a hűtőben a sorukra, a nyakából, hátából, szívéből, zúzájából azonban egy levest álmodtam meg. A húslevesből egy ideje valamiért kiábrándultam, egyik oka ennek talán az, hogy kis lakásban élünk, ahol az embernek az a kényszerképzete támad minden három órás húslevesfőzés után, hogy még a falról is zsíros pára csorog, ráadásul mire megfő, valahogy hozzá sincs kedvem nyúlni, így elhatároztam, hogy valami savanykás libaleves lesz az előbb említett részekből. Jó idő lévén tárva nyitva volt az összes ablak, nem volt se szag, se pára, míg megfőztem az alaplevet. Ehhez használtam:

A liba össze-vissza darabjait (szépen átmosva, letörölgetve), 1 cikk zellert, 2 sárgarépát, 2 fehérrépát, 1 egész hagymát, sót, szemesborsot.

Ezeket megmosva, megtisztítva nagy lábasba tettem, hideg vízzel felengedtem, majd nagyon lassú tűzön addig főztem, míg a hús meg nem puhult. Ezután hagytam nagyjából kihűlni, kiszedtem a húsokat, a zöldségeket kidobtam belőle, majd szépen szűrőn és konyhai papírörlőn átszűrtem az aranysárga húslevest. Azért használok papírtörlőt is, mert ez egyúttal a zsírt is felfogja, így nem kell külön kifagyasztani, és leszedni a felesleges zsírt a tetejéről.
A lábost elmostam, majd hozzáfogtam a raguleves hozzávalóinak előkészítéséhez.

2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 krumpli, 1/2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy marék szeletelt gomba, 1 marék aprított zöldbab, 2 marék zöldborsó, 1 citrom leve és héja vékonyan lehámozva, 2 tk szárított tárkony, 1 ek keményítő, 1,5 dl tejszín, vaj, só, bors, tálaláskor a csontról leszedett hús és az apró falatokra vágott szív és zúza.

Egy kevés vajon megfuttatom a kockára vágott sárga- és fehérrépát a nagyon finomra vágott vöröshagymával. Pár perc után felöntöm az alaplével, majd félig puhára főzöm. Ezután teszem csak hozzá az előkészített zöldségek másik felét, a citromhéjakat, és a citrom felének levét. Sóval, borssal, tárkonnyal ízesítem, majd puhára főzöm. Ennél a levesnél különösen ügyelni kell arra, hogy a zöldséget ne legyenek túlfőzve, máskülönben elvész a friss, élénk hatása, azaz a leves lelke. Az utolsó két percben egy kevés keményítővel elkevert tejszínnel sűrítem, épp csak annyira, hogy selymesen krémes legyen. Visszateszem bele a kockára vágott libabelsőségeket, és citromgerezdek kíséretében tálalom. Egy ekkora adag 6-8 főre kiadósan elég, így karácsony első napján ünnepi fogásként kerülhet az asztalra anélkül, hogy a liba bármely "értékesebb" részét bárki is hiányolná belőle. A gulyások mellett ez az egyik kedvenc levestípusunk, mi túrós-áfonyás palacsintával fogyasztottuk, amiket Tomi önfeláldozóan sütött meg tegnap délután.

Karácsonyi vacsora: Serpenyős Libamell Vörösboros Áfonyaszósszal

Idén úgy határoztunk, hogy nem vesszük nyakunkba fél Európát, ehelyett kettesben pihenünk egy nagyot az ünnepek idején. Mivel az év folyamán a liba az egyetlen, amit nem fogyasztunk rendszeresen, így erre esett a szavazásos választás, mint ünnepi madár. Az én családomban hagyományosan hal van a menün szentestén, ezért nekem egy kicsit fura érzés ünnepi madarat készíteni, viszont Tomi hozzá sem nyúl a halhoz, én meg nem akartam kettő felé főzni. Vettünk hát egy 4,5 kilós nagy állatot, fagyasztva volt, kellett is neki vagy két nap a hűtőben a teljes kiolvadáshoz. 23-án este szétszedtem a madarat, külön a lábakat, a szárnytövekkel, külön a mellét, külön a csontjait. Még aznap este kisütöttem a háját, megettük a tepertőket, a többi részét meg szépen átmosva, letörölgetve elpakoltam a hűtőbe. A combokat és melleket lesóztam, leborsoztam, hogy legyen idejük magukba szívni. Másnap reggel a combokat be is tettem sülni a sütőbe 2 kacsacomb kíséretében 160 fokon puhára sülni. Ehhez kb 2 óra kellett.
Az vacsorához csak az utolsó fél órában fogtam neki. A hozzávalók:

2 bőrös libamell, 5 közepes krumpli, 2 marék kelbimbó, 6 dl vörösbor, 1 fej lilakáposzta, 1 lilahagyma, vörösborecet, só, bors, őrölt kömény, cukor, libazsír, méz, áfonyajam, szegfűszeg, keményítő.

Először is felvágtam nagyon finomra a lilakáposztát és egy fej lilahagymát. Egy ek libazsíron cukrot karamellizáltam, felöntöttem egy kevés vörösborral, ezen az alapon kezdtem el párolni a hagymát és a káposztát. Sóval, borssal, egy kevés mézzel és őrölt köménnyel ízesítettem. Készre pároltam, néha felöntve egy kis vörösborral. Közben a krumplit is meghámoztam, és egészben félig előfőztem. Miután elkészült hideg vízben átöblítettem, félretettem. Egy marék kelbimbót is megtisztítottam, persze ez leginkább a színe miatt került a tányérokra. Ezt csak az utolsó 5 percben pároltam meg hirtelen. Egy tepsibe libazsírt tettem, majd 220 fokra előmelegített sütőbe toltam addig, míg el nem kezdett füstölni kicsit. Ekkor beledobtam óvatosan a krumplikat, majd visszatoltam, és időközönként megforgatva őket aranybarnára és ropogósra sütöttem őket. Ezalatt a mellek bőrét beirdaltam, majd bőrrel lefelé elkezdtem forró serpenyőben sütni. 10 perc után megfordítottam, és további 5 percig sütöttem. Ezután ment be a sütőbe további 10 percre. Kivettem, kb 5 percig pihent mielőtt felszeltem. A mártáshoz 3 dl bort melegítettem, 1 ek keményítővel elkevertem, majd hozzátettem áfonyajamet, azt a fajtát, amiben nincs hozzáadott cukor, csak almalé és pektin. ezeket jól kiforraltam, egy teatojásban tettem hozzá pár szegfűszeget, majd tálaltam. Egyszerű és finom vacsora volt, Tominak nagyon ízlett minden, kivéve a kelbimbó, mert azért eleve nincs nagyon oda. :DDesszertnek Christmas Pudding volt vaníliasodóval és tejszínnel. Ezt nem én csináltam, hiszen nagyon jó minőségűt árulnak teljesen jó áron, így ezzel nem dicsekszem, csak leírom, mint angolos különlegesség.
Holnap jön a liba második felvonása, egy remek libaraguleves, mert mára belefáradtam a pötyögésbe.
Jaj, mielőtt elfelejtem: az én drága uram nem állhatta, hogy nincs szaloncukor, így nekiállt magénak készíteni párat. Persze zseléssel próbálkozott, ami elég technikás a hőfokok miatt, meg is szenvedett szegénykém vele, de a végén nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel. Ügyes voltál kicsim!

Ischler és Linzer, ahogyan minálunk szokás

Annyi, de annyi kifogásom van, miért nem posztoltam egy ideje... egyik jobb mint a másik. Például nagyon beteg vagyok, semmi különös, csak a kollégáim lefertőztek valami enyhébb influenzaszerű cuccal, Tomának leállt a munka, ezért egy hétig itthon ette a fene, amit őszintén szólva imádtam, bár minden rutinnak lőttek ezzel. Holnaptól már dolgozik megint, így valószínűleg minden visszaáll a rendes kerékvágásba, legalább a következő 2 hétre, hiszen 23-ától szabadságra megyek egészen 4-ig. Hát, nem fantasztikus?! Az időjárást sem hagyom ki, nomeg a Brüsszeli cirkuszt, minden fontosabb volt mostanában mint a kaja. De! Végre eljutottam a rég tervezgetett sütésig, igaz közben taknyom-nyálam összefolyt, mégis sikerült vagy négy tepsinyi cuccot elkészíteni. A Linzer receptét már egyszer közzétettem, igaz akkor almáspite alapját készítettem belőle. Semmit nem változtattam, csak a következőket gyúrtam össze pillanatok alatt.

40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 db tojás sárgája, citrom reszelt héja, tejföl, annyi, amennyit a tészta igényel (1-2 ek)

Ezután foliába csomagolva két órát pihentettem a hűtőben, 3-4 mm vékonyra kinyújtottam, kiszúrtam a formákkal, majd 180 fokos sütőben 7-10 percig sütöttem. Megvártam míg teljesen kihül, majd megkentem lekvárral, dobozba tettem, másnapra gyünyörűen visszapuhult, omlós, finom teasüteménnyé alakulva át.

Az ischler sem volt bonyolultabb, ehhez ezt a receptet használtam: (forrás: katt. ide)

A tésztához: 50 g porcukor, 100 g vaj, 140 g búzaliszt (BL55), 50 g finomra tört dió, 0.5 kávéskanál fahéj

A mennyiségeket persze 2,5-tel szoroztam helyből, mert 250 g vajjal indultam neki, így lett kb 16 kész ischlerem. Mi meggylekvárral kentük meg, majd étcsokiba mártogattuk, melyet egy kis olajjal javítottunk fel, hogy jobban terüljön. Nem akarok hazudni, sokkal finomabb mint ez egyszerű linzertésztából készült, a dió és a faháj sokkal ünnepibbé, elegánsabbá teszi az egészet.
Azért tényleg jó érzés valami letudni a karácsonyi készülődésből még akkor is, ha nem sikerül idén hazautaznunk. Tomi ma azt mondta viccesen, hogy ha nem kap senki semmit, akkor haza tudunk utazni... Hát, nem tudom... Ilyen se volt még...

After Eight Torta Daisy Szülinapjára

Említettem már, hogy utálok sütni?! Tiszta stressz az egész! Jó, persze a végén általában megéri, mert az ember besöpörheti a sok dicséretet, bár van abban valami felháborító, ha egy dolog 4 órát készül, majd 2 perc alatt megszűnik létezni. A recept félig-meddig saját találmány, innen-onnan ollóztam össze. Távirati stílusban adom elő, mert nagyon este van már.

A piskótához: 6 tojás, 6 ek cukor, 4 ek liszt, 2 ek kakaópor, 1 tk instant kávépor, só

A fehérjét felverem, a sárgáját kikeverem a cukorral, összeforgatom, hozzáadom a szitált lisztet és a kakaóport, majd belekeverem a kávét, 180 fokos előmelegített sütőben 35 perc alatt készre sütöm, hagyom kihűlni, majd 3 szeletbe elvágom.

A középső réteg: 3 ek kakaópor, 7 ek meleg víz, 300 g 70%-os étcsokoládé, 500 ml habtejszín, 1,5 ek cukor, csipet só.

A kakaót a vízzel kikeverem, a csokit gőz felett megolvasztom, ebbe belekeverem a kakaót. 5 percig állni hagyom, közben felverem a tejszínt, hozzáadom a cukrot, majd összeforgatom őket.

A fehércsoki rétek:

3 zselatinlap, víz, 255 g fehércsoki, 500 g tejszín, 1 tk mentaaroma.

A zselatinlapokat beáztatom, közben a fehércsokit felolvasztom gőz felett, hozzáadok egy decit a tejszínből, csomómentesre keverem, majd a zselatinlapokkal 2-3 percig melegítem. Félreteszem, felverem a tejszínt, majd elegyítem őket.

A tortalapok első rétekét a kakaós krémmel, a másodikat a fehércsokissal kenem meg, majd fehércsokissal borítom a tetejét, az oldalát a kakaóssal dolgozom el. After Eight csokikkal díszítem. Én este csináltam meg, éjjel pihent a hűtőben, reggelre azonban nagyon megszilárdult, ezért tálalás előtt egy órával kivettük a hűtőből. 22 fő evett belőle, szóval jó nagy torta. Legközelebb Anya feketeerdő tortája lesz a következő, bár most egy ideig nem sütök, ha nem muszáj.

Serpenyős libamáj flambírozott körte- és polentaágyon

Miután tegnap meggyőződtem arról, hogy a libamáj a hűtőben túlélte az utazást, vacsorára gyorsan el is készítettem. Nem sokat bíbelődtem a dekoratív tálalással, mert nagyon késébsen voltam, épp csak végeztem, már indultam is dolgozni. A recept spontán jött, minden volt itthon hozzá, ráadásul Spanyolországból megmaradt 3 csodaszép, illatos körtém, így azokat is elsütöttem legalább. Amit használtam:

700 g-os hízott libamáj, só, bors, kevés liszt, 3 körte, porcukor, vaj, 120 g polenta, 500 ml víz, egy kis pohár körtepálinka.

A libamájat egy órára jeges vízbe ártattam, és a hűtőben pihentettem. Ezalatt meghámoztam a körtéket, cikkekre vágtam, és egy serpenyőben vajon elkezdtem párolni őket. Mikor már kissé megfonnyadtak, megszórtam porcukorral, majd addig sütöttem tovább, míg meg nem csapott a finom karamelles illat. Ekkor félrehúztam. A polentához vizet forraltam, kifőztem, sóval, borssal és sok vajjal ízesítettem, majd egy kivajazott, tapadásmentes tortaformába simítottam bele. Mikor valamelyest megszilárdult forró serpenyőbe borítottam a korongomat, így pirítottam meg mindkét oldalát. A libamájat konyhai papírtörlővel szárazra töröltem, majd egy éles késsel ujjnyi szeleteket vágtam belőle. Sót, borsot mozsárban finomra törtem, összekevertem liszttel, majd ebben hempergettem meg a szeleteket. Teflon serpenyőben zsiradék nélkül 5 perc alatt mindkét oldalát pirosra sütöttem. Kiszedtem egy tányérra, és egy pár percig pihentettem. Ezalatt befejeztem a körtét: nagy lángon visszamelegítettem, meglocsoltam a pálinkával, majd félrefordítva a serpenyőt a gázláng segítségével begyújtottam, hagytam pár pillanatig égni, majd elfújtam rajta a lángot. Sóztam, borsoztam, kész. A polentát cikkekre vágtam, ráhalmoztam a körtét, majd a tetejére helyeztem a májat. Fantasztikus ízélmény, Tomi is odavolt, különösen, hogy ittunk mellé egy kis pohár bort, ami még jobban kihozta az egész édes-sós-borsos ízét.