Steak Sandwich, az igazi "legényfogó"

Tegnap fantasztikus napunk volt. Egy verőfényes bank-holiday-monday után egy még melegebb, még naposabb keddel ajándékozott meg minket a sors, amit nem akartam elvesztegetni, ezért fogtuk magunkat Bellával, és kiköltöztünk egy közeli strandra, és az egész napot a vízben, majd egy fa árnyékában töltöttük. Jól tettük, hogy elmentünk, mert ma már megint esik... :( A nagy jódógunkban azonban eszembe jutott Tomi, aki ugyanakkor keményen dolgozott, és komoly lelkiismeretfurdalásom támadt. Szerettem volna neki egy igazán finom vacsit készíteni, hamár nem jöhetett velünk élvezni a napsütést. Más szóba se jöhetett, csak a steak Sandwich.

Ez egy igen praktikus találmány, egyrészt, mert állati mutatós, ugyanis kb olyan hosszú, mint az alkarom, és arasznyi magas, másrészt a méregdrága Sirloin Steak-ből jóval kevesebb kell bele, mintha tányéron, krumplival tálalnám. Én tegnap 2 gyönyörű szeletet vettem eredeti áráról 30%-kal leértékelve, ami összesen 400 grammot adott ki, és bőőőőségesen elég volt. Ez a mennyiség 4 főt símán kiszolgál. Amit mág használtam:

1 cibatta, 2 szelet Sirloin Steak (jó 1,5 cm vastag), 3 szelet sajt, 1/2 üveg aszalt paradicsom, 1 nagy fej lilahagyma, 1 ek kapribogyó, 1 marék friss petreszelyem, torma, 1 nagy paradicsom, uborka, saláta, só, bors, kakukkfű, olivaolaj, krumpli, rozmaring.

Tepsis krumplit készítettem köretnek, ezzel kezdtem. A krumplikat jól megmostam, és pucolás nélkül egyenlő méretű darabokra vágtam. Hasáb, félgömb, cikk, tök mindegy, krumpli, és ízlés kérdése. Olivaolajjal meglocsoltam, rátépkedtem egy kevés rozmaringot, és betoltam az előmelegített sütőbe.

Közben a húsokat is megkentem olivaolajjal, majd sóztam, borsoztam, meghintettem szárított kakukkfűvel, és jól megmaszíroztam, megdögönyöztem őket. Fontos, hogy a steak sütés előtt szobahőmérsékletű legyen, ezért érdemes egy órával hamarabb kivenni a hűtőből. 

Az aszalt paradicsomot, a kapribogyót, petrezselymet és a hagymát robotgéppel felaprítottam. A ciabattát betettem a sütőbe 4-5 percre a krumpli mellé, majd félbevágtam, belekentem a paradicsomos cuccot, a másik felébe pedig a tormát.

Egy serpenyőt elkezdtem hevíteni, jó sokáig, míg igazán fel nem forrósodott. Ekkor rádobtam a két steaket, és mindkét oldalán 3-3 percig sütöttem őket. Nincs nyomkodás, nincs fordítgatás, csak hagyni kell őket. Amikor kész, kiveszem egy deszkára őket, és hagyom pihenni. Aki szereti, és akinek nincs egy finnyás férje, nyugodtan beledörzsölhet sütés előtt egy kis chillit is, még finomabb lesz! A hús hat percig sül, ezért 6 percig pihen, mielőtt felvágom. Szépen elkezdtem összeállítani a szendvicset, előbb a husit, majd a sajtot tettem bele, erre jöttek a zöldségek. Megint csak ízlés, és hűtőtartalom kérdése, mi kerül még bele. Krumpli kész, szendó felvág, ketchup, mustár, és kész is. Tomika még kapott egy szép pohár cidert is mellé, aztán ezerrel nyomta nekem a szerelmetes csókokat míg mosogattam.

Visszatérve a dolog "gazdaságos" mivoltára, kiszámoltam, hogy 4 főre ez a vacsi ugyanannyiba kerül, mint 2 BigMac menü. Csak annál sokkal, de sokkal finomabb.

Ököruszály leves

Pár hete házhoz rendeltem a kaját, többek közt egy kiló ököruszályt is. Sajnos nem volt a Tesconak készleten, így elmaradt a leves, amire már rég éhezem. Tegnap azonban félárayva találtam 2 kis csomagot a boltban, így kaptam az alkalmon, és még este felkészítettem főni ezt a finomságot. Természetesen semmi különleges nem volt az elkészítésében, szimplán egy húsleves az egész, mégis úgy gondoltam, megörökítem itt, hátha a jövőben ötletet adhat, mikor a heti menüt tervezem. nomeg, olyan szép volt az a hús, hogy nem hagyhadtam ki, hogy lefotózzam. A hozzávalók:

1 kg ökör farok, 2 nagyobb sérgarépa, 1 fehérrépa, 2 zellerszár,  1 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, szemesbors, babérlevél,  só, pár szál petrezselyemzöld.

A zöldsgeket meghámozom, megmosom, majd az ugyancsak megmosott hússal beleteszem egy lábosba. Beledobom a fűszereket, majd felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi. Takaréklángon elkezdem főzni, nem baj, ha akár egy órába is telik, míg felforr. Ezután a gázt úgy állítom be, hogy éppen csak gyöngyözve forrjon. 2-3 órát így főzöm, majd hagyom kihülni. Ekkor kiveszem a hozzávalókat, a levest pedig gézlapon átszűröm. Sós vízben tésztát főzök hozzá, majd a csontról lefejtett hússal tálalom. Nyammm.

Burek, ahogy én képzelem

Ígérem, ez lesz a mai utolsó. Egész szép az idő, de nem nagyon van kedvünk kimozdulni, különösen, hogy tegnap jöttünk-mentünk sokat. Ehelyett inkább főzök, így egyszerűbbek lesznek az esték hét közben. Kiolvasztottam éjjel fél kiló darált marhahúst, majd valahogy eszembe jutott ma, hogy mi lenne, ha burek formájában készíteném el, így Tomi holnap könnyen viheti ezt ebédre. Mivel még sosem készítettem bureket, csináltam egy kis nyomozást a neten. A végeredmény megdöbbentett: angol és magyar nyelven egyaránt megy az anyázás, hogy ez nem burek, az nem burek, ha pl tojás van benne, vagy épp nem birkahúsból készül, stb, így hamar világossá vált, hogy akármit csinálok, és azt bureknek nevezem, az kb annyire lesz burek mint akármelyik recept a neten. Azért írom ezt le, hogy az, aki a későbbiekben eljut a receptemhez, az tudja, hogy ez nem az eredeti recept, annál jóval húsosabb, gazdagabb, illetve a fene tudja, minden esetre tök jó kis kaja. A hozzávalók a következők:

500 g darált marhahús, 2 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 tk paradicsompüré, 1 sárgarépa, 1 dl bor, só, bors, kakukkfű, majoránna, tejföl, 200 g rétestészta, kevés liszt, 100 g vaj.

A hagymát és fokhagymát felkockázom, egy serpenyőben elkezdem pirítani egy leheletnyi olajon, hozzáteszem a húst, fehéredésig sütöm, közben fűszerezem, hozzáadom a paradicsompürét, a bort, majd lefedve fél órát főzöm a belereszelt répával. Ezután egy tortaformát kivajazok, beleterítek egy réteslapot, megvajazom, ráterítek még egy lapot, majd eloszlatom rajta a húsos massza harmadát. Ezt előzőleg egy kevés liszttel keverem el, és hozzáteszek egy-két ek tejfölt is, hogy krémesebb legyen. Így rétegzem háromszor, minden alkalommal 2 réteg vajazott réteslappal. A végén visszahajtogatom a kilógó részeket, majd egy nagyobb réteslappal leterítem a tetejét. Meglocsolom  olvasztott vajjal, majd forró sütőben 20 perc alatt készre sütöm. Nem épp diétás, de Tomának ízlett. A képen nem látszanak a rétegek, pedig ott vannak, ez annak köszönhető, hogy amikor megnyomom a késsel, egy kicsit kinyomódik a töltelék. Szépen tálalható, nem szétesős ezekkel az arányokkal.

Gulyásleves, me' paprikás cuccból sosem elég

Imádom a leveseket. Minden nap képes lennék levest enni. Különösen a "tunkolható" verziók jönnek be. A gulyás meg eleve isteni találmány, én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne szerette volna. Mikor marhapörköltet főzök, akkor mindig teszek félre egy adagot "gyarapítani", ad egy, gazdasági megfontolásból, ad kettő, mert így 2szer lehet ugyanazt az alapot elsütni pár nap különbséggel. Így történt ez szombaton is. A leveshez valójában recept nincs nagyon, egy közepes lábasnyihoz kb fél kiló marhahusiból főzött erős pörköltre van csak szükség alapnak, melynek receptjét nem írom le újra, aki véletlenül nem tudná, hogyan is készül, az keresse ki a recepttáramból. Ha ez adott, végy még 2 sárgarépát, egy fehérrépát, egy kevés petrezselyemzöldet, ha nincs, az se baj, 2 krumplit, majd kockázd fel őket, majd dobáld bele a pöribe, adj hozzá vizet, majd forrald addig, míg a zöldségek már majdnem puhák. Ezután szedd ki a csomóra kötött zellerzöldet, és egy tojásból és lisztből kikevert csipetkével sűrítsd. Ha kell, adj még hozzá sót, borsot, őrölt köményt, nomeg paprikát, hogy szép színe legyen, majd tálald brutálisan ropogós hájú kenyérrel. Mint látható, ez nekem nem állt rendelkezésemre ma, ugyanis a kép ebédszünetben készült, amikor is bepusztítottam az utolsó tányért is, ekkorra azonban már csak teljeskiőrlésű toast kenyér maradt. Igen, most szabad megkövezni.

Vörösborors Marhapörkölt Nokedlivel és Tejfölös Ubisalival

Három hete éheztem már egy jó marhapörire, de a húsárak láttán mindig elment a kedven az egésztől. Tegnap azonban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad akkor is veszek másfél kiló lábszárat. A tescoban sikerült is a hentespultnál vennem úgy nevezett pastry beef-et, ami gyönyörű élénk vörös volt, kellően márványos, és még az ára is elfogadható volt. Utóbb már bántam, hogy nem fotóztam le, mert tényleg igazán szép pörialapanyag volt. Az elkészítés sem ment zökkenőmentesen, mert egy dühítő reggeli ébresztés miatt álló nap ment a hepaj, így elmondhatom, hogy a tegnap egyetlen pozitívuma lett ez a kaja, talán ha ez sem lett volna, már nem is tudom mi lenne... Mindegy, hagyjuk is. Lássuk inkább az alapanyagokat:

1.5 kg marha lábszár, 2 ek zsír, 2 közepes fej hagyma, 1 hegyes-erős paprika (az enyém hegyesnek hegyes volt, de egyáltalán nem csípős), 1 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, szigorúan szegedi :) fűszerpaprika, vörösbor.

A hagymákat az új botmixerem aprítójával feldaraboltam, egyébként egyszerűen apró kockákra vágtam volna. A húst is kis kockákra vágtam, a mi családunkban ez kb 1x1-est jelent. Mi jobban szeretjük húsből is és nokedliből is a kisebb falatokat, ki tudja miért, ahány ház, annyi szokás. A zsíron elkezdtem a hagymát fonnyasztani, majd mikor már szép üveges volt, rátettem a paprikát, majd azonnal ezután a húst. Kevergetve kb 5 percig pirítottam, amikor is kevés levet engedett. Ekkor tettem rá sót, borsot, köményt, majd felengettem kevés vízzel. Figyelem, ne sokat tegyünk rá, mert a hús további levet enged magából. Így főztem addig, míg majdnem teljesen meg nem puhult. Ekkor az elrotyogott levet borral pótoltam, érdemes szárazzal, nehogy megédesítse a szaftot. Belenyomtam a fokhagymát is, utánaízesítettem, majd készre főztem. 

Közben a nokedlit is előkészítettem. Két tojást, vizet, sót annyi liszttel kevertem ki, hogy megfelelő állagú legyen, sós vízbe szaggattam, majd szűrőlapáttal egy serpenyőbe mertem át, amiben előzőleg olajat hevítettem, így tartottam melegen a tálalásig, persze időnként megkeverve, nehogy lekapjon.

Az uborkasalátához már hamarabb legyalultam 2 kígyóuborkát, majd lesózva hagytam pihenni fél órát. Ezután kicsavartam a levét, majd cukorral hintettem meg, ecettel ízesítettem, hozzányomtam 2 gerezd fokhagymát, és újabb fél órára magára hagytam. Mikor már minden nagyjából kész volt, ezt újra kicsavartam, majd 2-3 ek tejfölt tettem hozzá. Színesítettem még egy-két szeletelt paprikával és negyedbe vágott koktélparadícsommal.

Tegnap este hárman ettünk belőle, mert este átjött egy barátunk, ma meg jól megettük a maradékot Tomival. Elmondása szerint ez volt az eddigi legfinomabb pörkölt, amit evett, persze ő elfogult, nomeg asszem a kanapén szem szeretett volna aludni, így nem is igen mondhatott volna mást, de az egyszer boztos, hogy nagyon jól esett mindannyiunknak. 

Lasagne Spenóttal és Gorgonzolával

Mostanában nagyon felborult az életem, már ami Tomi étkeztetését illeti, ugyanis minden nap más helyre jár dolgozni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy különböző időkben kelünk, néha van rendes reggeli, néha este kell szendvicset kenni neki, másfelől viszont minden nap estére derül ki, hogy egyáltalán van e mikró a siteon, vagy hideg ebédek vagyok kénytelen csomagolni. Ilyen megfontolásból például tegnap, potato skint készítettem neki, ami nagyjából a töltött krumplinak felel meg, csak kisebb falatokból áll, és ropogós a külseje. Ma már ölni tudtam volna viszont egy kiadós vacsoráért, ezért úgy döntöttem, ha esik, ha fúj, én Lasagne-t készítek. Ki is olvasztottam egy adag darált húst, mikor az én drágám felhívott, hogy holnap hideg élelmet kér. Gondoltam, sebaj, lesz kifogás arra, hogy miért nem húsos a vacsi, így gyorsan megsütöttem neki a húst fasírtnak, én meg nekiugrottam egy ízig-vérig húsmentes spenótos lasagne-nak. Azért nem írom, hogy vega, mert a parmezán nem vegetáriánus sajt, bár, aki nem ennyire picky, az vegye úgy, hogy a recept vegetáriánus. Delia Smith könyvéből vettem kölcsön, már többször bevált egy kis álatalkítással, egyik a sok kedvencem közül. Hozzávalók:

A fehét szószhoz: 850 ml tej, 50 g vaj, 50 g liszt, 60 g parmezán, babérlevél, só bors.
A spenótos réteghez: 600 g baby spenótlevél, 250 g quark, ricotta vagy bármilyen krémsajt, 200 g gorgonzola, 50 g fenyőmag, szerecsendió, só, bors, egy kevés vaj, mozzarella és cheddar a tetejére.

Először a szószt készítem el. Ehhez fehér rántást készítek, azaz a vajon a lisztet elkezdem pirítani, nagyon ügyelve, hogy el ne színeződjön, majd felengedem a tejjel, és addig hevítem, míg szépen elkezd sűrűsödni. Közben beledobom a babérlevelet, sózom, borsozom. Miután nagyjából felforrt, leveszem takarékra, és további 5 percig főzöm. Ezután elzárom alatta a gázt, belekeverem a parmezánt, majd egy fóliával légmentesen lezárom, hogy ne "bőrösödjön" meg a szósz.
Ezután egy nagy serpenyőt elkezdek melegíteni, ezen kb 1 perc alatt a fenyőmagokat megpirítom. Figyelem könnyen elég, amint színt kap, vegyük ki a serpenyőből egy hideg tányérra. Ezután ugyanebben a serpenyőben egy kevés vajat olvasztok, erre dobom rá az előzőleg megmosott és nagyon alaposan lecsepegtetett spenótot, ráteszem a fedelét, és kb 2-3 percig párolom. Elzárom alatta a gázt, majd megvárom, hogy kihűljön egy kicsit. Amint már kézzel fogható, késsel kis darabokra vágom, egy tálban hozzákeverem a quarkot, a gorgonzolát, egy kanál fehér szószt, sózom, borsozom, belenyomom a gerezd fokhagymát, majd egyenletes állagúra keverem ki.
Egy tepsi aljára kevés fehér szószt teszek, elkenem, ráteszek egy réteg lasagne tésztát, aztán a szószt, majd a spenótos réteget, megszórom a fenyőmaggal és frissen őrölt borssal. Teszek még egy kis sajtot rá, majd jöhet a következő réteg. Ezt így ismétlem addig, míg el nem fogynak az alapanyagok, ez nekem a nagy tepsimben 3 réteget jelent. Aki magasabbra szereti készíteni, az tegye kisebb tepsibe, bár Tomi a nagy felületű olvasztott sajtért van oda, én ezért csinálom így. A lényeg, hogy a sort egy szósz és spenótréteg zárja, ezt szórjuk meg végül sajttal és teszünk rá mozzarella szeleteket. 180 fokos előmelegített sütőben 50 perc alatt készre sütjük. 4 éhes felnőtt bőven megvacsorázik ebből a mennyiségből.
A kép még mindig nem az igazi, majd talán hétvégén rájövök, hogy hogyan kell este is jól alakítható képeket csinálni, ugyanis a baj az, hogy mire a vacsival végzek, addigra kint totál sötét van, bent meg mindenütt energiatakarékos ízzó van, aminek a fényét a kis buta Sony ki tudta cselezni, a Nikonnal viszont még nem jöttem rá a trükkjére. Sebaj, ami késik nem múlik, addig meg maradnak a besárgult képek.

Steak, ahogy Tomi szereti

Vettünk ma egy csodaszép biciklit a bolhapiacon! Ez a nap legnagyobb híre! Ezzel szórakoztunk egész délután... és a kertet is rendbe raktuk. És vasaltam is, pedig azt tényleg nem akartam. Tomi még az akváriumot is kitakarította. Főzni éppen ezért nem sok kedvünk volt, így lett megint steak a vacsi. A tescoban volt gyönyörű marha féláron, abból csináltam, krumplival, meg a spanyol sült paprikával. Mondanom sem kell, Tomi boldog volt. Én meg, most nagyon fáradt. Megyek is... Recept ma nincs, holnap lesz helyette, ugyanis nagy tortasütésre készülök, erről bővebben a következő bejegyzésemben... Jó éjt!

Hamis Wellington és Epres Túrótorta

Tegnap anya megjegyezte, hogy irtózatosan igénytelen a helyesírásom. A szomorú, hogy igaza van, bár ez leginkább az angol billentyűzetleosztásnak köszönhető, meg persze annak, hogy a mosogatás szükségszerűbb rossz, mint visszaolvasni, amit írtam. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl sem lesz tökéletes, de ígérem, jobban igyekszem majd.

Lássuk inkább a mai kajákat. A Lidlben minden hétvégén féláron adnak valami húsfélét. Most épp a sovány darált marha volt leárazva, nevetséges 1.29-re, vettem is gyorsan kettőt, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy rajongója. Már este kitaláltam, hogy kabátba bújtatott húskenyér formájában készítem el, körülnéztem a neten, és láttam, hogy az egy-két ifjú versenyző „ál-wellington” néven futtatja ezt. A hozzávalók a következők:

500 g darált marhahús, 2 szelet füstölt bacon, fél hagyma, 3 gerezd fokhagyma, zsálya és petrezselyem apróra vágva, só, bors, 4-5 fej gomba, 350 g leveles tészta, 15 g vaj, olivaolaj, 1 tojás a kenéshez, zsemlemorzsa.

A hagymákat először a z olvasztott vajon és olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a szalonnát és a gombákat. Így sütöttem az egészet egy pár percig. Miután egy kicsit kihült, hozzákevertem a húshoz, fűszereztem, majd 2 szép hengert formáztam belőle, amit ezután zsemlemorzsába forgattam. Így tettem rá a kinyújtott levelestásztára, majd azt becsíkozva keresztezve ráhajtogattam. Megkentem felvert tojással, majd 200 fokon 30 perc alatt készre sütöttem. Ezidő alatt a krumplipürét készítettem és salátá borsólevélből, melyre dijoni mustáros dresszing került. (1 tk magos mustár, 5 ek olivaolaj, fél citrom leve, só, bors). Egy pár percet érdemes pihentetni tálalás előtt, így könnyebb lesz vágni.

A túrótorta sem volt nagyobb kunszt. Egy tévéműsorból (Baking Mad) lestem el a piskóta receptjét, fantasztikusan könnyű, kissé karamell ízű tészta. Hozzávalók:

4 tojás, 125 g cukor, 125 g liszt, 50 g vaj.

Először a tojásokat a cukorral kikeverem, majd gőz fölött jó 5 percig habverővel kevergetve hevítem. Miután besűrűsödött leveszem a tűzről, és 10 percig géppel verem tovább. Ezidő alatt a massza kétszeresére nő majd. Közben a vajat egy lábosban addig melegítem, míg szép, barna színűvé változik, majd ezt is hozzáadom a masszához. Ehhez keverem hozzá a szitált lisztet, majd tortaformába öntöm, és 180 fokos sütőben 20-30 percig sütöm. Miután kihűlt három részre vágom, megkenem a krémmel, amihez kell:

250 g túró, 3 deci tejszín, 3 ek házi vaníliáscukor, 1 citrom reszelt héja, porcukor ízlés szerint.

A tejszínt kevés porcukorral habbá verem, majd az előzőleg áttört túróhoz keverem. Ízesítem. Kész is. A piskótalapokat tehát megkenem, ügyelve, hogy ne túl szabályosan legyen eldolgozva. A rétegek közé elszórva félbevágott epreket teszek, majd a tetejét is ezzel díszítem. Gyerekjáték, mégis igazán finom. Élménybeszámoló nem nagyon lesz ma, legfeljebb annyi, hogy voltunk bolhapiacon, ahol is találtam a képen látható gyönyörűséges Tala mérőpoharat, ami az ötvenes évekből való, és azonnal a szívszerelmem lett! Egy húsdarálót is beújítottam ma, így nincs több fóbia, jöhetnek a további darálthúsos receptek.

Spaghetti Bolognese, mert hülye azért nem vagyok

Marmint nekiallni egy ilyen nyugos nap utan lasagne-t kesziteni. Pedig ehhez vasaroltam be, de nem volt kedvem a szoszokkal bibelodni, sutot begyujtani, ezert szimplan elinteztem egy Bolognaival. Ez nalam tipikusan a ronda es finom kategoriaba tartozik, kulonosen, hogy valamiert nem vagyok oda a daralthusert, ha tesztara kerul. Tomi viszont szereti, es na jo, a vegen en is elegedetten szoktam kigombolni a felso gombot a nadragomon. Nyilvan mindenkinek megvan a jol bevalt receptje, ez igy az en verziom lesz, nehogy valaki elkezdje, hogy ez nem az autentikus... Tudom, sosem az. Ja, raadasul fogyokurakompatibilis, amennyiben egy kicsit tobbet koltunk a marhahusira... A szoszhoz kell tehat:

400 g daralt marha (5% zsirtartalmut hasznaltam), 1 fej hagyma apro kockakra vagva, 2-3 gerezd fokhagyma hajszalvekonyan felszeletelve, 2 kis doboz v. konzerv kockazott paradicsom, egy keves aszalr paradicsompure, egy nagy marek friss oregano es bazsalikom, 3-4 szaritott paradicsom olivaolajban, 2 kozepes sargarepa, egy lottyintes worcestershire szosz, so, bors, olivaolaj.

A menet egyszeru, inkabb csak turelem kerdese. Olivaolajon a fokhagymakat az oregano felevel parszor megtancoltatom, majd radobom a hust, mikor nagyjabol kifeheredett folyamatosan hozzaadom a hagymat, a paradicsomokat, a reszelt sargarepat, majd izesitem. Nem szoktam sajnalni a borsot, mert szepen kiemeli a paradicsom es a zoldfuszerek izet. Kozben a teszta vizenek is alagyujtok, megfozom, majd a szoszt fokozatosan a tesztas fozolevel es a suritett paradicsompurevel kivant allagura higitom. En ugy szeretem, ha legalabb 40 percet rotyog ez a gyonyoruseg, igy lesz meg az a tipikus mely, csillogo voros szine. Forron talalom, parmezant kinalok hozza. Tomi kedveert azrt valami mas sajt is kerul alltalaban az asztalra, ez mar az en dietamba nem nagyon fer bele, igaz nem is igenylem nagyon. Az imadott tesztakinalo talamat vettuk elo hozza, ami gyakorlatilag egy oriasi melytanyer, termeszetesen ez is bolhapiacos. Jot ettunk, egynek elment. Melle Aspirin pezsitabit ittam, mert iszonyatosan fajt a fejem... Mostmar jobb, kulonosen, hogy semmi mas dolgom nincs mar, csak az, hogy benyomjunk egy filmet es elaludjunk rajta! Yes!!! Aldott legyel szent vasarnap este!

Csevap, mert grillezünk, ha beledöglünk is!

Jellemzo, hogy amikor megallapodunk, hogy jo, majd ma nem kelunk orara, akkor is kinyilik a csipam pontban akkor, amikor az ebreszto szolna. Ha jol meggondolom persze, nem akkora baj ez, posztolni is tudok igy, nomeg hajat mosni, kavet inni, egy szo mint szaz, embert csinalni magambol. Egyebkent jol vagyok, igaz a szam meg mondig hagymaizu... (boaaaa...), a hajam fustszagu, a gyomrom meg eg a tegnapi grillezes utan. A heten elhataroztuk, hogy penteken grillezunk Lyme Regisben, mert egesz heten melo volt, igy nem sok helyre vittuk anyat. Megneztem az idojarast, felhos-naposat igertek, 21 fokkal, remek, gondoltam, pont idealais grillezeshez. Nagyjabol elo is keszultunk, en otkor vegeztem, anya elemjott, beugrottunk megvenni, amit kell, hazarohantunk, becsomagoltam mindent, es mar teptunk is. Igenam, de a szemet BBC igencsak elnezett valamit a csillagok allasaban, mert ronda, szurke, paras, nyalkas ido volt, az a fajta, ami barmikor esovel vegzodhet. Mindegy, gondoltuk, a program, az program. Leertunk, parkolo, nem messze kavicsos part, pokroc, hutotaska, grill, faszen. Meg anya haldoklo ongyujtoja. A faszen meg elozo alkalomrol maradt, alitolag "lazy" azaz csak be kell gyujtani, es mar 20 perc mulva sutogethetsz is. Ehhez kepest Tomi 50 perc remenytelen kuzdelem es 100 gyulladasgatlo anyaggal kezelt banki level utan elkuldott a boltba, hogy vegyek gyujtofolyadekot. Innen mar minden ment mint a karikacspas, csakhogy mi mar annyira ehesek voltunk, hogy a fele lepenykenyernek annyi volt. (Hulye sziget, meg fenytaplalkozni sem lehet a szar ido miatt :) No, parazs okes, elo a csevapokat, nyam, isteni illatok, tzatziki, kenyer, minden ami kell. Nagyon jot ettunk, olyannyira, hogy a bepacolt pulykamellszeletekhez hozza sem birtunk nyulni. Recept megint nincsen nagyon, hacsak nem Limara lepenykenyere, amit egyszerubb es tisztessegesebb is, ha egy link formajaban adok tovabb. Ezt munka utan dobaltuk be a gepbe, kb fel ora pihenes utan sutottem ki, persze feltet nelkul. A csevaphoz sincs semmi recept, mert a szerbektol ujitottam par zacsko csevap es pljeskavica fuszerkevereket, ez meg csak bekevertuk, ahogy a zacsi irja. Alltalaban felesben hasznalok marha es sertes hust (birkat csak azert nem, mert Toma nincs oda erte), most viszont csak marhabol keszult. Na jo: tzatziki. 2 uborka robotgep reszelos reszen lereszel, besoz, var, kicsavar, 150 g gorog joghurt ratesz, par gerezd fokhagyma belenyom, so es feherbors. huh, ez kezd csikive valni... Ideje lenne fozni is mar valamit :D

Mr Kipper

Ugy tunhet, ma kitedtem magamert. Pedig nem, mindossze egy 20 perces vacsira volt idom, raadasul rettenetesen megkivantam a halat, ezert Tominak el kellett gondolkoznom valami b opcion. A kerdesre, hogy "mit fozzek ma" a valasz gyorsan jott, pizzat. Nem -mondtam. Akkor steaket. Jo.

Igy lett steak neki, nekem meg egy kedvesen mosolygo felbecsapott halacska, aki nagy valoszinuseggel fustolt hering nevre hallgatna otthon, bar oszinten szolva nem vagyok egeszen biztos benne. Itt Mr Kipperkent mutatkozott be nekem, epp egy masik tarsaval husolt a jegpulton. Kemeny 70 penitol valtam meg miatta, de megerte, mert nagyon fincsi vacsora formajaban szuletett ujja. Recept igazan nincs, leven eleve fustolt, igy nyersen is lehet fogyasztani, bar en egy keves petrezselyem kisereteben meggrilleztem a remekbeszabott ontottvas serpenyoben, aminek kulonleges ismertetojele, hogy olyan fustot csinal, ha barmit sutok benn, hogy csak az ment meg minket a tuzoltok varatlan bettoppanasatol, hogy a foberlonk kapalaccsal leverte a fustjelzot.
Koretkent fott, majd vajban kicsit atfuttatott ujkrumplit es salatat ettunk. Ebbol is kenytelen voltam ket felet csinalni, Tomi ugyanis jobban szereti a klasszikus-mindent bele salit fetaval, mig en a halacskamhoz mindenkepp valami mezes-citromos dresszinges leveles cuccot kepzeltem el, ezert ruccolat, madarsalatat es reszelt cekla-salatat talaltam magamnak. No, hogy valami recept csak legyen, a salataontet a kovetkezokbol allt:

3 ek olivaolaj, 2 ek friss citromle, 1 ek mez, so, bors, zutty ossze, mini habverovel nagyon alaposan osszekeverem, majd a leveleket jol beleforgatom. Nekem kimaradt egy kicsit, ezert a krumplimat is jol meglocsoltam vele, hat, mit ne mondjak, el nem rontotta.

Egynek jo volt, Tomi is elegedetten bologatott a vegen a jollakottsagtol. Desszertnek dinnyet eszunk, amolyan nyarias lezaraskent, annak ellenere, hogy az ido inkabb csunya oktobereket utanoz.

Vadas marha zsemlegomboccal

Ahogy igertem, ma mar keppel jovok. Bevallom oszinten, mire hazaertem, semmi kedvem nem volt a vadassal bibelodni. Rengeteg mosatlannal jar, viszonylag sok elokeszulettel. A vegen viszont, mint mindig, most is rajottem, hogy nagyonis megeri felforditani az 1 negyzetmeteres konyhat miatta. Az en receptem nem olyan hosszadalmas mint az eredeti, sok lepes kimarad, vegeredmenyeben viszont vetekszik eredeti tarsaval.

Ami kell hozza (4 fore):

Egy szep darab marhahus, 4-5 sargarepa, 3 feherrepa, 1 fej hagyma, so, bors, borokabogyo, baberlevel, mustar.

A zoldsegeket megpucolom, a hust bekenem mustarral, soval, borssal, kergesre sutom egy serpenyoben, majd kuktaban a zoldsegekkel es annyi vizzel, ami felig ellepi felteszem foni.

Addig a zsemlegombocot elokeszitem. Ehhez kell:

4 szikkadt zsemle, 3 dl tej, 2 dl viz, 2 tojas, egy nagy marek friss petrezselyem, list, so, egy csipet bors. A zsemleket apro kockara vagom, a sutoben par perc alatt ropogosra piritom. Ekozben a maradek hozzavalobol suru nokedlitesztat keverek ki, ovatosan beleforgatom a zsemlekockakat, vizes kezzel gombocokat formazok, majd lobogo sos vizben 15 perc alatt keszre fozom.

Ezalatt a kuktaban keszre fott zoldsegeket kiveszem, a hust meg rovid idore visszateszem foni. A vadas martashoz elokeszitem a hozzavalokat:

2 ek cukor, a hus fozoleve, citrom, mustar, so, tejfol, zoldsegek

A fott zoldsegeket eloszor is egy kis fozolevel simara turmixolom, majd a cukrot egy vastag alju edenyben megolvasztom, hozzateszek egy kanal huslevet, kiforralom, majd beleteszem a zoldsegpuret, mustarral, citrom hejaval es levevel izesitem. A vegen tejfolleg elkeverem. Nem szoktam bele lisztet tenni, nekem altalaban eleg suru anelkul is. A gomboccal es a felszeletelt hussal elomelegitett tanyeron talalom.

Be kell vallanom, legkevesbe a marhahus hoz lazba ebben az etelben. Imadom zsemlegomboccal "tunkolni" a martast! :D Igazi confort-food!