Rágen volt már az előző, kifogás nincs, csak egy nagyon mosolygós négy és fél hónapos.
A karácsony idén egy kicsit rendhagyóan ment le, ugyanis 23-án bátyámék látogattak meg minket, akik eredetileg 27-én jöttek volna, így minden addigi tervemet megváltoztattam, ami a kaját illeti. Nekik angolos-karácsonyos nyársakat készítettünk, stuffinggal, baconbe tekert sausage-okkal, aszalt barackkal, nomeg párolt, vajas kelbimbóval és egyéb köretekkel. Volt még halászlé, panettone, házi Baileys, forraltbor, egy szó mint száz, nem éheztünk. Érthető, hogy másnap valami nagyon lustázósat szerettem volna készíteni, hogy a szenteste igazán punnyadósan telhessen, így ismételten egy kacsa mellett döntöttem.
A hozzávalók: 1 kacsa crown (ez gyakorlatilag egy egész kacsa lábak és szárnyak nélkül, kb 900 g), 3 gerezd fokhagyma, só, bors. A szószhoz: 1 knorr chicken stock pot, 2 dl portói, 5 dl vérnarancslé, 2-3 ek kész cranberry szósz, bors, vaj, kevés keményítő. A körethez: krumpli, salátalevelek, cékla, stilton vagy akármilyen kéksajt, egy marék dió, citromlé, méz, dióolaj, só, bors.
A kacsát jó alaposan megmostam, megtisztítottam, majd konyhai papírtörlővel teljesen szárazra töröltem. Eyután hagytam a konyhapulton egy órát pihenni. Ez nagyon fontos, ad egy, mert jó, ha szobahőmérsékletről kezd sülni, ad kettő, így minden nedvesség eltűnt a bőréről. Ezután a bőrét jól körbeszurkáltam, majd sóval, borssal nagyon alaposan átdörzsöltem kívül-belöl. Sütőrácsra helyezve 220 fokos sütőben 15 percig pirítottam, majd a hőfokot mérsékelve 160-ra további 50 percig sütöttem. Félúton a kisűlt zsírt egy nagy serpenyőbe átöntöttem. A krumplit meghámoytam, félbevégtam, es puhára főztem. Miután leszűrtem róla a főzővizet, visszatettem a fedelét, és egy kicsit összeráztam, hogy a krumpli szélei egy kicsit megtörjenek. Ezt a forró kacsazsírba dobtam, és pirosra sütöttem a gázon minden oldalát. Közben a szószhoz a hozzávalókat a vaj és a keményítő kivátelével elkezdtem összeforralni, addig, míg felére el nem forrta magát. Ekkor a vajat beledobtam, és, mivel még mindig kicsit hígnak találtam, keményítővel tovább sűrítettem. A salátához a dresszinget egy épp aznap kiürült narancslekváros üvegben készítettem el, ami további narancsízt adott neki, egyszerűen összeráztam az olajat, citromlevet és a mézet, sóztam, borsoztam, és átforgattam vele a leveleket. Felszeleteltem pár főtt céklát, stiltont morzsoltam rá majd, majd megszórtam durvára megtört dióval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése