Megint egy kuglóf, Tomi nagy örömére. Tegnap ugyanis nagyon össze-vissza napunk volt megint, Tomi a közelben dolgozott, ezért elvittem munkába, majd elmentem bevásárolni abban a városban, mert ott van minden üzlet, amit érinteni szerettem volna. Halloween előtti szombat délelőtt ez egyenlő az öngyilkossággal. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és elkezdtem rádiókabarét hallgatni, máskülönben biztos nem éltem volna túl. Vettem viszont finomságokat, a portugáloknál zúzát, a lengyeleknél túrót, tejfölt és parizert, a halasnál codot, az orientál boltban kókuszsírt, az asdaban meg minden egyebet, így sikeresen zárult a dolog, csak nagyon belefáradtam. Mindegy, spájz feltöltve, egy atomtámadást is túlélnénk megint az itthoni készletekből. Szerintem egy parasztasszony veszett el bennem, mert így alszom igazán jól, ha a szekrénybe és a mélyhűtőbe már egy fogpiszkáló se fér. Héttől persze dolgoztam megint, ezért a kuglófot már Toma vette ki a sütőből helyettem. A recept Limarától van, én nem csavarva, hanem csigásítva készítettem, és mazsola helyett kandírozott citrushéjat tettem bele, egyébként ugyanaz. Ha nem baj, most nem copyzom be, mert lusta vagyok, aki akarja, katt ide. Valamiért az enyém nem lett túl foszlós. Azt figyeltem meg, hogy keltészta fronton vannak nagyon szerencsés, és nagyon szerencsétlen időszakaim. Talán tyúkot kéne áldoznom teliholdkor, vagy a fene tudja, akkor lehet összejönne a pillekönnyű kuglóf. No, majd legközelebb.
A fotó mindenesetre csodajó lett! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, az új kis masinám nevében is.
VálaszTörlés