Imádom a leveseket. Minden nap képes lennék levest enni. Különösen a "tunkolható" verziók jönnek be. A gulyás meg eleve isteni találmány, én még olyan emberrel nem találkoztam, aki ne szerette volna. Mikor marhapörköltet főzök, akkor mindig teszek félre egy adagot "gyarapítani", ad egy, gazdasági megfontolásból, ad kettő, mert így 2szer lehet ugyanazt az alapot elsütni pár nap különbséggel. Így történt ez szombaton is. A leveshez valójában recept nincs nagyon, egy közepes lábasnyihoz kb fél kiló marhahusiból főzött erős pörköltre van csak szükség alapnak, melynek receptjét nem írom le újra, aki véletlenül nem tudná, hogyan is készül, az keresse ki a recepttáramból. Ha ez adott, végy még 2 sárgarépát, egy fehérrépát, egy kevés petrezselyemzöldet, ha nincs, az se baj, 2 krumplit, majd kockázd fel őket, majd dobáld bele a pöribe, adj hozzá vizet, majd forrald addig, míg a zöldségek már majdnem puhák. Ezután szedd ki a csomóra kötött zellerzöldet, és egy tojásból és lisztből kikevert csipetkével sűrítsd. Ha kell, adj még hozzá sót, borsot, őrölt köményt, nomeg paprikát, hogy szép színe legyen, majd tálald brutálisan ropogós hájú kenyérrel. Mint látható, ez nekem nem állt rendelkezésemre ma, ugyanis a kép ebédszünetben készült, amikor is bepusztítottam az utolsó tányért is, ekkorra azonban már csak teljeskiőrlésű toast kenyér maradt. Igen, most szabad megkövezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése