Szarvasgombás Rizottó

Ezzel a bejegyzéssel még el vagyok maradva, ugyanis tegnap este már annyira fáradt voltam, hogy nem volt energiám megírni, pedig egy-két szót mindenképp érdemel a dolog. Annak ellenére is, hogy nagy csalás az egész, mert valójában készkajáról van szó. Néhanapján a Lidl árul szarvasgombás rizottót kb 1.70-ért. Ez 3 adag a mi léptékeinkkel, ami nem is rossz. Tegnap délelőtt a munkahelyen végighallgattam az összes közelemben ülő kollégám ebédtevét, nekem azonban lövésem sem volt, mit eszem majd, mikor egyszer csak beugrott, hogy még van a szekrényben ebből a finomságból. Hazaérve össze is dobtam 20 perc alatt, persze kisebb módosításokkal. Ez tulajdonképp rizs icipici szárított szarvasgombadarabokkal, semmi más, így könnyen reprózható az alaptermék nélkül is. A hozzávalók:

1 csomag szarvasgombás rizottó, 1-2 marék szeletelt shiitake gomba, olivaolaj, só, bors, parmezán, petrezselyemzöld, fehérbor, víz.

Először 4 ek olivaolajon egy nagy lapos serpenyőben aranybarnára pirítottam a rizsszemeket, majd egy kevés, kb 1.5 dl fehérborral öntöttem fel. Ezután a mélyhűtőből előkaptam egy marék szeletelt shiitake gombát, azt is rádobtam, sóztam, borsoztam. kb 8 dl vizet készítettem magam mellé (ez az eredeti rizottónál természetesen zöldség- vagy húsalaplé lenne), és fokozatosan locsolgattam vele úgy, hogy mindig lássam a fehér szemecskéket. Hozzávetőleg 18 percet főtt, ezután tettem hozzá egy marék parmezánt, majd elzártam a gázt. Forrón tálaltam is, felöltöztetve egy kevés aprított petrezselyemmel, parmezánnal, sóval és borssal. Nagy lötty olivaolaj, és kész is. Királyi ebéd, nem? :D

Hipp-hopp Túrós Lepény

Huj, de finomat ettünk ma! Történt ugyanis, hogy a hűtő rendezgetése közben rájöttem, hogy van fél kiló túró, ami ma jár le, ezért úgy gondoltam, hogy túrós csuszát vacsorázunk. No, de 2 főre 500 gramm túrót kicsit túldimenzionáltnak találtam, ezért inkább valami túrós lepény felé terelődtek a gondolataim. Amint hazaértem kerestem is receptet, a nőiportálon, vagy hol találtam is egyet, amiben nem volt tészta, pont ilyet kerestem, valami sült sajttortaszerű cuccot. Minden várakozást felülmúlt, egyszerű, könnyű, gyors... Ami kell hozzá:

5 tojás, 5 ek liszt, 5 ek cukor, 500 g túró, 1 nagy pohár tejföl, vaníliás cukor vagy vaníliarúd, egy marék mazsola, 1 citrom reszelt héja.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjékből kemény habot verek. A sárgákat a többi hozzávalóval kikeverem, óvatosan hozzákanalazom a fehérjét, és szépen beleforgatom, ügyelve, hogy ne törjön össze a hab. Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöm a masszát, és 190 fokos előmelegített sütőben aranybarnára sütöm. És ennyi. De tényleg.

Vörösborors Marhapörkölt Nokedlivel és Tejfölös Ubisalival

Három hete éheztem már egy jó marhapörire, de a húsárak láttán mindig elment a kedven az egésztől. Tegnap azonban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad akkor is veszek másfél kiló lábszárat. A tescoban sikerült is a hentespultnál vennem úgy nevezett pastry beef-et, ami gyönyörű élénk vörös volt, kellően márványos, és még az ára is elfogadható volt. Utóbb már bántam, hogy nem fotóztam le, mert tényleg igazán szép pörialapanyag volt. Az elkészítés sem ment zökkenőmentesen, mert egy dühítő reggeli ébresztés miatt álló nap ment a hepaj, így elmondhatom, hogy a tegnap egyetlen pozitívuma lett ez a kaja, talán ha ez sem lett volna, már nem is tudom mi lenne... Mindegy, hagyjuk is. Lássuk inkább az alapanyagokat:

1.5 kg marha lábszár, 2 ek zsír, 2 közepes fej hagyma, 1 hegyes-erős paprika (az enyém hegyesnek hegyes volt, de egyáltalán nem csípős), 1 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, szigorúan szegedi :) fűszerpaprika, vörösbor.

A hagymákat az új botmixerem aprítójával feldaraboltam, egyébként egyszerűen apró kockákra vágtam volna. A húst is kis kockákra vágtam, a mi családunkban ez kb 1x1-est jelent. Mi jobban szeretjük húsből is és nokedliből is a kisebb falatokat, ki tudja miért, ahány ház, annyi szokás. A zsíron elkezdtem a hagymát fonnyasztani, majd mikor már szép üveges volt, rátettem a paprikát, majd azonnal ezután a húst. Kevergetve kb 5 percig pirítottam, amikor is kevés levet engedett. Ekkor tettem rá sót, borsot, köményt, majd felengettem kevés vízzel. Figyelem, ne sokat tegyünk rá, mert a hús további levet enged magából. Így főztem addig, míg majdnem teljesen meg nem puhult. Ekkor az elrotyogott levet borral pótoltam, érdemes szárazzal, nehogy megédesítse a szaftot. Belenyomtam a fokhagymát is, utánaízesítettem, majd készre főztem. 

Közben a nokedlit is előkészítettem. Két tojást, vizet, sót annyi liszttel kevertem ki, hogy megfelelő állagú legyen, sós vízbe szaggattam, majd szűrőlapáttal egy serpenyőbe mertem át, amiben előzőleg olajat hevítettem, így tartottam melegen a tálalásig, persze időnként megkeverve, nehogy lekapjon.

Az uborkasalátához már hamarabb legyalultam 2 kígyóuborkát, majd lesózva hagytam pihenni fél órát. Ezután kicsavartam a levét, majd cukorral hintettem meg, ecettel ízesítettem, hozzányomtam 2 gerezd fokhagymát, és újabb fél órára magára hagytam. Mikor már minden nagyjából kész volt, ezt újra kicsavartam, majd 2-3 ek tejfölt tettem hozzá. Színesítettem még egy-két szeletelt paprikával és negyedbe vágott koktélparadícsommal.

Tegnap este hárman ettünk belőle, mert este átjött egy barátunk, ma meg jól megettük a maradékot Tomival. Elmondása szerint ez volt az eddigi legfinomabb pörkölt, amit evett, persze ő elfogult, nomeg asszem a kanapén szem szeretett volna aludni, így nem is igen mondhatott volna mást, de az egyszer boztos, hogy nagyon jól esett mindannyiunknak. 

Gnocchi Gorgonzola-szósszal és Spenóttal

Bevallom töredelmesen, ezt a bejegyzést is napok óta halogatom. Hihetetlen, de karácsony óta nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna valami fontosabb mint leülni, és blogolni arról, amit eszünk! Nem semmi! Sebaj, lassan talán itt a tavasz, akkor remélhetőleg már tovább tartanak majd az energiáim... Komolyan, ma gondoltam végig, hogy a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás helyett én mindig úgy érzem, mintha csak a munka lenne... De, hová tűnik a maradék 16 óra????

Ez a mai sem érdemelne általában bejegyzést, hiszen egy süket-néma csimpánz is el tudná készíteni, viszont szeretném, ha bekerülne a receptgyűjteménybe (ha belenéznél, katt ide), hogy legközelebb is eszembe jusson, ha problémám van a vacsi kitalálásával. A hozzávalók 4 főre:

2 csomag  kész gnocchi, 200 g friss spenótlevél, 150 g Gorgonzola (ha lehet, a krémesebb fajta), 1 marék cheddar reszelve, 2-3 marék grana padano vagy parmezán reszelve, 1,5 dl tejszín, szerecsendió, só, bors.

A gnocchit sós vízben megfőzöm, közben a tejszínben a sajtokat elkezdem olvasztani, ízesítem borssal és szerecsendióval, de nem sózom, mert a sajtok miatt elég sós lesz. A spenótot átmosom, majd lecsepegtetés nélkül bedobom a mikróba 2-3 percre, majd kiveszem, jól kicsavarom, beledobom a sajtszószos serpenyőbe, rámerem a leszűrt gnocchit, és azonnal tálalom. Ha lett volna a ház körül, megszórtam volna pirított diódarabokkal is, nagyon passzolt volna hozzá. Gyakorlatilag 10 perc elkészíteni, igazi "váratlanul betoppanóknak" való kaja.

Tejszínes-Tárkonyos Raguleves Libából

Ahogy már említettem a 23-án feldarabolt liba több felvonásban kerül majd az asztalunkra. A mellét ugyebár megettük szenteste, a combjai és szárnytövei lesütve, saját zsírjukban eltéve várnak a hűtőben a sorukra, a nyakából, hátából, szívéből, zúzájából azonban egy levest álmodtam meg. A húslevesből egy ideje valamiért kiábrándultam, egyik oka ennek talán az, hogy kis lakásban élünk, ahol az embernek az a kényszerképzete támad minden három órás húslevesfőzés után, hogy még a falról is zsíros pára csorog, ráadásul mire megfő, valahogy hozzá sincs kedvem nyúlni, így elhatároztam, hogy valami savanykás libaleves lesz az előbb említett részekből. Jó idő lévén tárva nyitva volt az összes ablak, nem volt se szag, se pára, míg megfőztem az alaplevet. Ehhez használtam:

A liba össze-vissza darabjait (szépen átmosva, letörölgetve), 1 cikk zellert, 2 sárgarépát, 2 fehérrépát, 1 egész hagymát, sót, szemesborsot.

Ezeket megmosva, megtisztítva nagy lábasba tettem, hideg vízzel felengedtem, majd nagyon lassú tűzön addig főztem, míg a hús meg nem puhult. Ezután hagytam nagyjából kihűlni, kiszedtem a húsokat, a zöldségeket kidobtam belőle, majd szépen szűrőn és konyhai papírörlőn átszűrtem az aranysárga húslevest. Azért használok papírtörlőt is, mert ez egyúttal a zsírt is felfogja, így nem kell külön kifagyasztani, és leszedni a felesleges zsírt a tetejéről.
A lábost elmostam, majd hozzáfogtam a raguleves hozzávalóinak előkészítéséhez.

2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 krumpli, 1/2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy marék szeletelt gomba, 1 marék aprított zöldbab, 2 marék zöldborsó, 1 citrom leve és héja vékonyan lehámozva, 2 tk szárított tárkony, 1 ek keményítő, 1,5 dl tejszín, vaj, só, bors, tálaláskor a csontról leszedett hús és az apró falatokra vágott szív és zúza.

Egy kevés vajon megfuttatom a kockára vágott sárga- és fehérrépát a nagyon finomra vágott vöröshagymával. Pár perc után felöntöm az alaplével, majd félig puhára főzöm. Ezután teszem csak hozzá az előkészített zöldségek másik felét, a citromhéjakat, és a citrom felének levét. Sóval, borssal, tárkonnyal ízesítem, majd puhára főzöm. Ennél a levesnél különösen ügyelni kell arra, hogy a zöldséget ne legyenek túlfőzve, máskülönben elvész a friss, élénk hatása, azaz a leves lelke. Az utolsó két percben egy kevés keményítővel elkevert tejszínnel sűrítem, épp csak annyira, hogy selymesen krémes legyen. Visszateszem bele a kockára vágott libabelsőségeket, és citromgerezdek kíséretében tálalom. Egy ekkora adag 6-8 főre kiadósan elég, így karácsony első napján ünnepi fogásként kerülhet az asztalra anélkül, hogy a liba bármely "értékesebb" részét bárki is hiányolná belőle. A gulyások mellett ez az egyik kedvenc levestípusunk, mi túrós-áfonyás palacsintával fogyasztottuk, amiket Tomi önfeláldozóan sütött meg tegnap délután.

Karácsonyi vacsora: Serpenyős Libamell Vörösboros Áfonyaszósszal

Idén úgy határoztunk, hogy nem vesszük nyakunkba fél Európát, ehelyett kettesben pihenünk egy nagyot az ünnepek idején. Mivel az év folyamán a liba az egyetlen, amit nem fogyasztunk rendszeresen, így erre esett a szavazásos választás, mint ünnepi madár. Az én családomban hagyományosan hal van a menün szentestén, ezért nekem egy kicsit fura érzés ünnepi madarat készíteni, viszont Tomi hozzá sem nyúl a halhoz, én meg nem akartam kettő felé főzni. Vettünk hát egy 4,5 kilós nagy állatot, fagyasztva volt, kellett is neki vagy két nap a hűtőben a teljes kiolvadáshoz. 23-án este szétszedtem a madarat, külön a lábakat, a szárnytövekkel, külön a mellét, külön a csontjait. Még aznap este kisütöttem a háját, megettük a tepertőket, a többi részét meg szépen átmosva, letörölgetve elpakoltam a hűtőbe. A combokat és melleket lesóztam, leborsoztam, hogy legyen idejük magukba szívni. Másnap reggel a combokat be is tettem sülni a sütőbe 2 kacsacomb kíséretében 160 fokon puhára sülni. Ehhez kb 2 óra kellett.
Az vacsorához csak az utolsó fél órában fogtam neki. A hozzávalók:

2 bőrös libamell, 5 közepes krumpli, 2 marék kelbimbó, 6 dl vörösbor, 1 fej lilakáposzta, 1 lilahagyma, vörösborecet, só, bors, őrölt kömény, cukor, libazsír, méz, áfonyajam, szegfűszeg, keményítő.

Először is felvágtam nagyon finomra a lilakáposztát és egy fej lilahagymát. Egy ek libazsíron cukrot karamellizáltam, felöntöttem egy kevés vörösborral, ezen az alapon kezdtem el párolni a hagymát és a káposztát. Sóval, borssal, egy kevés mézzel és őrölt köménnyel ízesítettem. Készre pároltam, néha felöntve egy kis vörösborral. Közben a krumplit is meghámoztam, és egészben félig előfőztem. Miután elkészült hideg vízben átöblítettem, félretettem. Egy marék kelbimbót is megtisztítottam, persze ez leginkább a színe miatt került a tányérokra. Ezt csak az utolsó 5 percben pároltam meg hirtelen. Egy tepsibe libazsírt tettem, majd 220 fokra előmelegített sütőbe toltam addig, míg el nem kezdett füstölni kicsit. Ekkor beledobtam óvatosan a krumplikat, majd visszatoltam, és időközönként megforgatva őket aranybarnára és ropogósra sütöttem őket. Ezalatt a mellek bőrét beirdaltam, majd bőrrel lefelé elkezdtem forró serpenyőben sütni. 10 perc után megfordítottam, és további 5 percig sütöttem. Ezután ment be a sütőbe további 10 percre. Kivettem, kb 5 percig pihent mielőtt felszeltem. A mártáshoz 3 dl bort melegítettem, 1 ek keményítővel elkevertem, majd hozzátettem áfonyajamet, azt a fajtát, amiben nincs hozzáadott cukor, csak almalé és pektin. ezeket jól kiforraltam, egy teatojásban tettem hozzá pár szegfűszeget, majd tálaltam. Egyszerű és finom vacsora volt, Tominak nagyon ízlett minden, kivéve a kelbimbó, mert azért eleve nincs nagyon oda. :DDesszertnek Christmas Pudding volt vaníliasodóval és tejszínnel. Ezt nem én csináltam, hiszen nagyon jó minőségűt árulnak teljesen jó áron, így ezzel nem dicsekszem, csak leírom, mint angolos különlegesség.
Holnap jön a liba második felvonása, egy remek libaraguleves, mert mára belefáradtam a pötyögésbe.
Jaj, mielőtt elfelejtem: az én drága uram nem állhatta, hogy nincs szaloncukor, így nekiállt magénak készíteni párat. Persze zseléssel próbálkozott, ami elég technikás a hőfokok miatt, meg is szenvedett szegénykém vele, de a végén nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel. Ügyes voltál kicsim!

Ischler és Linzer, ahogyan minálunk szokás

Annyi, de annyi kifogásom van, miért nem posztoltam egy ideje... egyik jobb mint a másik. Például nagyon beteg vagyok, semmi különös, csak a kollégáim lefertőztek valami enyhébb influenzaszerű cuccal, Tomának leállt a munka, ezért egy hétig itthon ette a fene, amit őszintén szólva imádtam, bár minden rutinnak lőttek ezzel. Holnaptól már dolgozik megint, így valószínűleg minden visszaáll a rendes kerékvágásba, legalább a következő 2 hétre, hiszen 23-ától szabadságra megyek egészen 4-ig. Hát, nem fantasztikus?! Az időjárást sem hagyom ki, nomeg a Brüsszeli cirkuszt, minden fontosabb volt mostanában mint a kaja. De! Végre eljutottam a rég tervezgetett sütésig, igaz közben taknyom-nyálam összefolyt, mégis sikerült vagy négy tepsinyi cuccot elkészíteni. A Linzer receptét már egyszer közzétettem, igaz akkor almáspite alapját készítettem belőle. Semmit nem változtattam, csak a következőket gyúrtam össze pillanatok alatt.

40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 db tojás sárgája, citrom reszelt héja, tejföl, annyi, amennyit a tészta igényel (1-2 ek)

Ezután foliába csomagolva két órát pihentettem a hűtőben, 3-4 mm vékonyra kinyújtottam, kiszúrtam a formákkal, majd 180 fokos sütőben 7-10 percig sütöttem. Megvártam míg teljesen kihül, majd megkentem lekvárral, dobozba tettem, másnapra gyünyörűen visszapuhult, omlós, finom teasüteménnyé alakulva át.

Az ischler sem volt bonyolultabb, ehhez ezt a receptet használtam: (forrás: katt. ide)

A tésztához: 50 g porcukor, 100 g vaj, 140 g búzaliszt (BL55), 50 g finomra tört dió, 0.5 kávéskanál fahéj

A mennyiségeket persze 2,5-tel szoroztam helyből, mert 250 g vajjal indultam neki, így lett kb 16 kész ischlerem. Mi meggylekvárral kentük meg, majd étcsokiba mártogattuk, melyet egy kis olajjal javítottunk fel, hogy jobban terüljön. Nem akarok hazudni, sokkal finomabb mint ez egyszerű linzertésztából készült, a dió és a faháj sokkal ünnepibbé, elegánsabbá teszi az egészet.
Azért tényleg jó érzés valami letudni a karácsonyi készülődésből még akkor is, ha nem sikerül idén hazautaznunk. Tomi ma azt mondta viccesen, hogy ha nem kap senki semmit, akkor haza tudunk utazni... Hát, nem tudom... Ilyen se volt még...