Oldalak

2011. november 16., szerda

Villámgyors Tejszínes Fokhagymakrémleves


Mostanában nem jutok el addig, hogy feltegyem a kajákat, amiket főztem. Ez persze tényleg nem azt jelenti, hogy nem eszünk semmit, vagy állandóan mirelit kaján élnénk, ennél az ok jóval összetettebb. Az egészről ez az átkozott óraátállítás tehet. Mint már párszor említettem, én 5ig dolgozom, a munkahelyem kb 4 percre van a lakásunktól. Az üzletek a kettő pont helyezkednek el, így hazafelé kb még 20 perc beiktatni egy kiadós boltba-menést. Eddig nem is rossz. Normál esetben kitalálom délután mit főzök, megveszem a cuccot hozzá, így kaja időigényességétől függően 6-7 körül kész is vagyok. Tomi, amikor a közelben dolgozik általában 6 körül esik be, mostanság ez inkább hét-negyed nyolc. ilyenkorra én vérfarkasok éhségével küzdve azonnal tálalok, és zaba. Persze tolok pár fotót előtte, de nem veszek állványt elő, nem játszom a fényekkel (ami eleve komplikált a narancssárgás fényű energiatakarékos ízzórengeteg közepette), még szép kiegészítőket sem pakolászok ki. Eleve bukott ügy ugye, mert totál sötét van már 5kor, így majdnem reménytelen szép, életteli fotókat csinálnom. Vacsora után tehát általában feltöltöm a képeket a gépre, és megállapítom, hogy kár lenne akármelyikkel elcsúfítani a blogot. Egy szó mint száz, tavaszig marad hétvégi fotózkodás, nomeg a mennyei nyugalomban elköltött ebédek, amik általában nem túl nagy szakácsteljesítmények, annál gyorsabbak viszont, hiszen mind abban az áldott egy órás ebédszünetben születik meg. Ilyen ez a mai is, a fokhagymakrémleves. Hozzávalók: (2-3 főre)

2 gerezd fokhagyma, 1 ek olaj, 1 ek liszt, 1 zöldségleveskocka, 1 dl tejszín, 1 dl tejföl, pirítós és snidling vagy petrezselyemzöldje a tálaláshoz.

A lisztből és olajból világos rántást készítek, rádobom a zúzott fokhagymát, így hagyom lassú tűzön pirulni egy pár percig. Közben vizet forralok, beledobom a leveskockát, alaposan elkeverem. A rántást félrehúzom, kevés hideg vízzel felengedem, majd gyorsan csomómentesre keverem. Ezt felöntöm a hozzávetőleg fél liter alaplével, összeforralom, hozzáadom a tejszínt és a tejfölt, utoljára megvárom, míg felmelegszik, majd pirítóssal tálalom. Természetesen csak tejföllel, csak tejszínnel, sőt, fogyókúrás napokon tejjel is tökéletes (utóbbi esetben persze csökkentve az alaplé mennyiségét), én csak azért használtam mindkettőt, mert épp volt a hűtőben egy kevés maradék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése