5 perces Sweet Chilli Noodle Kacsával

A kép nem nagy szám, ahogyan a recept sem, de a vasárnapról maradt sült kacsacombokkal már igazán kezdenem kellett valamit. Épp a hűtőben elállt volna még egy pár napig, de annyira finom és omlós volt még hidegen is, hogy rá-rá járogattam az elmúlt pár napban. Ráadásul tegnap délelőtt annyira megkívánta a címben szereplő sweet chilli noodle-t, amit a Waitroseban lehet kapni potom £1.39-ért, hogy mást el sem tudtam volna képzelni ebédre. Tudniillik a munkahelyem kerek 4 perc séta az ajtóból, ami azt jeletnti, hogy az egy órás ebédszünetem 50 percét az otthon kényelmében tölthetem, amikor úgy hozza kedvem, és ha megkívánom, akár egy gyors rizotto vagy pasta is belefér. Szóval, hazafelé boltba be, noodle megvesz, ajtó ki, wok elő, gáz meggyújt (pont mint Jamie Oliver 30 perces kajás showjában). A kacsacombot előkészítettem, leszedtem a húst a csontról, feldaraboltam nem túl kicsi darabkákra. 3 színű paprikából vágtam kis szeleteket, kacsazsírt dobtam a forró wokba, ezen pirítottam meg őket. Rádobtam a tésztát is egy kevés apróra vágott friss chilliel, hogy mégse legyen már olyan sweet, pár percig pirítottam, rálocsoltam egy kevés szójaszószt, majd tálaltam. Fantasztikusan jól esett. Persze leginkább a kacsa finom fokhagymás-rozmaringos illata bolondította meg az egészet, nomeg a chilli, egy szó mint száz, ezerszer finomabb volt mint bármi, amit ebéd címszóval ezek itt benyomnak.

Csupa Csokis Csigacsavarok

Azaz kelt tésztából készült kakaós csigák tortaformában egymásra növesztve. Tomi rendelt csokis kalácsot, azt nem volt kedvem sütni, ezt inkább. Bár fél hatkor elég nagy öngyilkosság nekiállni kelt tésztát sütni, különösen, ha a tojások véletlenül a hűtőben vannak... sokat vártam míg megkel, maradjunk ennyiben. Az alábbi alapanyagokat beledobáltam a gépbe, soknak tűnhetnek a mennyiségek, ezt csak azért van, mert a kollégákat Tomi is és én is meg szerettük volna örvendeztetni, így két kis tortaformányit sütöttem.

700 g liszt, 2 dl tej, 3 ek cukor, 1 ek házi vaníliás cukor, 1 csomag szárított élesztő.

amikor sípolt a gép, hogy befejezte az első dagasztóprogramot, hozzátettem 8 dkg olvasztott vajat, hagytam a gépet dolgozni, majd kelesztőtálban duplájára kelesztettem a tésztát. Ezután kinyújtottam 5 mm vékonyra, megkentem vajjal, megszórtam kakaóporral, cukorral, csokidarabkákkal, majd feltekertem, szeletekre vágtam, kivajazott tortaformába tettem, 180 fokos előmelegített sütőben vaníliás tejjel locsolgatva kb 30 perc alatt készre sütöttem. Este már megkóstoltuk, de ma reggelre készült, természetesen egy hatalmas pohár tejjel kísértük le, ahogy azt kell.

Sült kacsacomb lencseágyon tálalva

Ahogy ígértem, jön a második mára. A héten kacsavadászaton voltam, persze nem lóval és puskával, csak az üzletekben vadásztam a legolcsóbb kacsaalapanyagra. Az ASDA volt megint a nyerő, 5.20 kilóáron vettem meg végül a 6 combot. Két étkezést kiad, így nem drágállom annyira. Lencse meg eleve volt itthon, ahogy egy kis csomag leveszöldség is, így minden megvolt a kacsavacsorához. Ja, mielőtt elfelejtem az ötlet valahonnan a gasztro.hu-ról van, sajnos már nem emlékszem, ki osztotta meg. No, most viszont lássuk a receptet. (4-6 főre)

6 kacsacomb, 1 fej fokhagyma, só,bors, 500 g zöld lencse, 1 fej hagyma, 1 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 szár zeller, vörösborecet, angol mustár, babérlevél, kakukkfű, rozmaringág.

A combokat szépen megtisztítom, nagyon alaposan szárazra törlöm, besózom, beborsozom, majd egy-két óráig állni hagyom. Egy nagy tepsibe szépen elrendezgetem őket, közé teszem a megtisztított fokhagymát, babérlevelet és a rozmaringágakat, majd 160-170 fokos sütőben (hagyományos sütőben 180) fólia alatt elkezdem sütni. Közben a lencsét átmosom, a zöldségeket megtisztítom, majd nagyon apró kockára vágom. Egy hagymát felaprítok, kevés olajon megdinsztelem, rádobom a zöldséget is, majd a lencsét, zöldség-alaplével felengedem, beleteszem a kakukkfüvet egz cérnával összekötve, majd addig főzöm, míg a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom, fedőt teszek rá, és hagyom pihenni. A kacsáról hozzávetőleg 1.5 óra után leveszem a fóliát, majd időnként megfogatva pirosra sütöm. A lencsét másodszorra felforralom, majd ecettel és mustárral ízesítem, ízlés szerint zúzott fokhagymát is teszek bele. Forrón tálalom. És mi jár annak, aki mindezt megcsinálja, egy hatalmas tepsi leragadt kis húsokkal, fokhagymákkal, kacsazsírral. A legfinomabb a világon, nekiállni kitörölgetni mindezt egy friss kenyércsücskével. Mennyei.

Vasárnapi reggeli, azaz a jó öreg Full English Breakfast

Ma ügyes leszek, és két dolgot is posztolok majd. Az egyik a reggeli lesz, ami nagyon is megéri a pötyögést. Hogy miért? Mert borzasztó finom, 8 órán keresztül garantáltan nem éhezik meg utána az ember, ráadásul pikk-pakk elkészíthető. Mindent úgy csináltam, ahogyan azt az előző munkahelyemen a vendégeknek. Amiből készült: (egy főre)

2 tojás, 2 szelet bacon szalonna, 2 kolbász (ez a semmihez sem hasonlító angol kolbász, talán valamiféle német krinolinszerűség állhat legközelebb hozzá), 4 fej gomba, Heinz főtt, paradicsomos bab konzerv, 2 paradicsom, 2 szelet pirítós, olaj.

A szalonnákat először grillrácsra tettem, a sütőben elkezdtem a grill alatt ropogósra sütni. Közben a kolbászokat serpenyőben felkészítettem, egy másikban a gomba és a paradicsom sült. kb negyed óra alatt minden átsült, akkor tettem be a kenyereket a pirítóba, a tojásokat pedig egy harmadik serpenyőbe. Míg ezek sültek, egy edényben megmelegítettem a babot, A tojásokat félúton megfordítottam, hogy szépen megsüljön mindkét fele, bár ügyelve arra, hogy a sárgája futós maradjon. A grillt elzártam, a tányérokat betettem átmelegedni a sütőbe, majd tálaltam. Vááá, néha olyan jól tud esni.

Paella a szerda esti vacsoravendégnek

Huh, elég késő van, így kénytelen vagyok visszafogni magam, és lényegre törően leírni a mai napot. Vendégünk volt ma, egy kedves fiatal csaj, aki lent dolgozik az irodában. Nem tudtam, mit főzzek, lévén alig ismerem, de Becky jó ötletet adott, azt mondta, csináljak paellat, legalább azzal kevés a mosatlan, igaza volt, hát így tettem. Hazaérve futottam egy kört a porszívóval, és nekiálltam. Hozzávalók:

750 g csirke felsőcomb (ezt kifiléztem, lebőröztem), 500 g paella rizs vagy rizottó rizs, 2 piros paprika, 1 fej hagyma, 3 kis szem paradicsom, 3-4 gerezd fokhagyma, só, bors, füstölt paprika, sáfrány, csirke alaplé (nálam kockából), 3 dl fehérbor, főtt királyrák, kagyló (vaj, só bors, maradék fehérbor, hagyma, fokhagyma) olivaolaj.

Az olivaolajat egy hatalmas serpenyőben felhevítettem, a kockára vágott csirkét sóval, borssal fűszereztem, majd hirtelen pirosra sütöttem, kiszedtem, majd egy tálban félretettem. Ezután a fennmaradt olajon a hagymát elkezdtem megfonnyasztani, hozzátettem az aprított fokhagymát, majd a rizset, így pirítottam egy ideig, hozzátettem a zöldségféléket, majd felöntöttem annyi alaplével, amennyi ellepte. A bort is ráöntöttem, majd a tetejére visszatettem a húst, lefedtem, majd mérsékelt lándon pároltam 20-25 percig. Ezalatt a kagylókat alaposan átválogattam, megtisztítottam, megmostam. Egy lábosban, 2 ek vajon a hagymát és a fokhagymát elkezdtem megfonnyasztani, hozzáöntöttem a fél üveg bort, sóztam, borsoztam, majd rádobtam a kagylókat. Ügyelni kell rá, hogy csak zárt héjú legyen köztük, ami nyitva van, az mehet a kukába. 6 percig főztem, folyton rázogatva az edényt. A fedőt nem szabad emelgetni, praktikusabb éppen ezért üvegből készültet használni, amint kinyílik az összes kagyló, kész is. Előmelegített tányéron azonnal tálaltam, finom száraz fehérbort ittunk mellé. Szuper vendégváró, 6 adag simán kijött belőle, a cucc pedig nem volt drágább 8 fontnál. A képért megint bocsi, de épp csak sikerült megörökítenem a dolgot.

Hurka-kolbász Skót módra, akarom mondani Haggis magyarosan tálalva

Vagy mit tudom én... Sosem voltam jó címekben. Ahogyan haggis-vásárlásban sem. Történt ugyanis, hogy a Waitroseban sétálgattam, mikor is megláttam egy olyan régi ismerőst, akitől a hideg ráz, ezért gyorsan ki is fordultam a boltból pár nagyon leértékelt haggis-szal a tarisznyámban, félve attól, hogy végleg elmegy az étvágyam az említett szörnyeteg látványától. Mikor hazaértem, és nagy büszkélkedve újságoltam anyának vacsoraötletemet feltűnt, hogy vegetáriánus a cucc, na, gondoltam, ezt Toma nem veszi be, az tuti, így visszamentem egy hagyományos verzióért is. Ha már ott voltam, kiegészítettem a vacsit egy pár paprikás kolbászkával, hát, ezek nem az igaziak, máskor nem veszek belőlük, az tuti. A haggis isteni volt viszont, meglepő módon a vegetáriánus is, szeretem én ezeket a cuccokat, különösen, ha szója helyett babbal és lencsével játszanak bennük, ráadásul intenzíven fűszeres volt, amit nagyra tudok értékelni. A lilakáposzta egyértelmű köret volt mellé, különösen, hogy anya csinált otthon valamelyik nap, és nagyon, de nagyon finom volt. Ezt variáltam persze egy kicsit, hogy az élet csak ne legyen olyan egyszerű. Nevezzük ezt tehát Őszidéző Pároltkáposztának, hogy legyen valami gasztroblogos-receptelős hatása a dolognak. Íme a hozzávalók:

1 közepes fej lilakáposzta, 1 ek vaj, 1 ek zsír (csak mert volt itthon), 2 ek cukor, 1 ek méz, 1 kis fej lilahagyma, 2 ek balzsamecet, 1 ek vörösborecet, 2 dl cider (természetesen a somerseti a legjobb), só, bors, 1 alma, ha van kéznél, ha nincs, ahogy nekem nem volt megteszi egy nagy marék fekete szőlő.

A vajat és a zsírt megolvasztom, a cukrot megpirítom rajta, majd rádobom a hagymát és a vékonyra szelt káposztát, átforgatom, sóval, borssal ízesítem, majd hagyom összeesni. Aláöntöm a cidert, belereszelem az almát, majd puhulásig főzöm, közben az ecetekkel és a mézzel ízesítem. Akkor jó, ha még roppan egy kicsit, nem szabad tehát szétfőzni. Ezzel ettük a csemegét, ami klasszikus módon sütőben sült, volt még mellé krumplipüré, csak úgy, mert miért ne.
A Kép minőségéért bocsi, nem sok idő maradt rá, még mindig egy kicsit beteg vagyok, ez a nap meg eleve nagyon hosszú volt, taknyossággal, rasszista viccekkel, bunkó eladókkal. Bár, ez még csak egy kedd volt, ahhoz képest nem is rossz.

Csösült dauphinoise burgonyával

Hétvégén pofátlanul hanyagoltam a főzést, egyszerűen nem volt kedvem itthon pöszmögni ebben a gyönyörű időben, így pénteken egy new york-i olasz étteremben vacsoráztunk, én Lamb Shank-et, Tomi pizzát, a csajok meg tésztákat, majd szombaton adtunk az élvezeteknek egy jó Fish&Chips-szel. Mára azonban kénytelen voltam valami kitalálni, annak ellenére, hogy a hátam közepére nem kívántam a konyhában való sertepertélést.
Tomi kívánságára sült csirke volt a vacsora, menzás nevén Cs.Sült, azaz csösült. Ebben semmi ördöngös nem volt, ezért a köretet turbóztam fel egy kicsit, így lett az egyik kedvencem: kisherceg krumpli. A vacsorához kellett tehát: (4 főre)

1 kg csirkecomb, 1 fej fokhagyma, paprika, só, köménymag, fokhagymasó, bors, olaj, 300 ml tejszín, egy marék reszelt sajt, 700 g krumpli, vaj.

A csirkét befűszereztem, tepsibe tettem, körülraktam fokhagymagerezdekkel, előmelegített sütőben, fólia alatt elkezdtem sütni. Közben a krumplit meghámoztam, 2-3 mm-es szeletekre vártam egy gyalun, majd vajjal rétegezve elkezdtem rétegezni egy tálba. Minden réteg után meglocsoltam egy kevés tejszínnel, melyet korábban 4-5 gerezd fokhagymával, sóval, borssal ízesítettem. Ezt is betettem a sütőbe, hozzávetőleg 50 percre. Közben a fóliát eltávolítottam a csirkéről, így sütve azt ropogósra. Amikor nagyjából kész volt, a krumplit (természetesen Tomi kívánságára) megszórtam egy kevés sajttal, és megvártam, míg szépen rápirul. Salátával ettük, de, ami lényegesebb, közben volt időm kitakarítani a lakást, így igazán praktikus vacsoránk volt. Személy szerint extra borsosan szeretem, salátával önálló ebédként is megállja a helyét.