Tejszínes-Tárkonyos Raguleves Libából

Ahogy már említettem a 23-án feldarabolt liba több felvonásban kerül majd az asztalunkra. A mellét ugyebár megettük szenteste, a combjai és szárnytövei lesütve, saját zsírjukban eltéve várnak a hűtőben a sorukra, a nyakából, hátából, szívéből, zúzájából azonban egy levest álmodtam meg. A húslevesből egy ideje valamiért kiábrándultam, egyik oka ennek talán az, hogy kis lakásban élünk, ahol az embernek az a kényszerképzete támad minden három órás húslevesfőzés után, hogy még a falról is zsíros pára csorog, ráadásul mire megfő, valahogy hozzá sincs kedvem nyúlni, így elhatároztam, hogy valami savanykás libaleves lesz az előbb említett részekből. Jó idő lévén tárva nyitva volt az összes ablak, nem volt se szag, se pára, míg megfőztem az alaplevet. Ehhez használtam:

A liba össze-vissza darabjait (szépen átmosva, letörölgetve), 1 cikk zellert, 2 sárgarépát, 2 fehérrépát, 1 egész hagymát, sót, szemesborsot.

Ezeket megmosva, megtisztítva nagy lábasba tettem, hideg vízzel felengedtem, majd nagyon lassú tűzön addig főztem, míg a hús meg nem puhult. Ezután hagytam nagyjából kihűlni, kiszedtem a húsokat, a zöldségeket kidobtam belőle, majd szépen szűrőn és konyhai papírörlőn átszűrtem az aranysárga húslevest. Azért használok papírtörlőt is, mert ez egyúttal a zsírt is felfogja, így nem kell külön kifagyasztani, és leszedni a felesleges zsírt a tetejéről.
A lábost elmostam, majd hozzáfogtam a raguleves hozzávalóinak előkészítéséhez.

2 sárgarépa, 1 fehérrépa, 1 krumpli, 1/2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy marék szeletelt gomba, 1 marék aprított zöldbab, 2 marék zöldborsó, 1 citrom leve és héja vékonyan lehámozva, 2 tk szárított tárkony, 1 ek keményítő, 1,5 dl tejszín, vaj, só, bors, tálaláskor a csontról leszedett hús és az apró falatokra vágott szív és zúza.

Egy kevés vajon megfuttatom a kockára vágott sárga- és fehérrépát a nagyon finomra vágott vöröshagymával. Pár perc után felöntöm az alaplével, majd félig puhára főzöm. Ezután teszem csak hozzá az előkészített zöldségek másik felét, a citromhéjakat, és a citrom felének levét. Sóval, borssal, tárkonnyal ízesítem, majd puhára főzöm. Ennél a levesnél különösen ügyelni kell arra, hogy a zöldséget ne legyenek túlfőzve, máskülönben elvész a friss, élénk hatása, azaz a leves lelke. Az utolsó két percben egy kevés keményítővel elkevert tejszínnel sűrítem, épp csak annyira, hogy selymesen krémes legyen. Visszateszem bele a kockára vágott libabelsőségeket, és citromgerezdek kíséretében tálalom. Egy ekkora adag 6-8 főre kiadósan elég, így karácsony első napján ünnepi fogásként kerülhet az asztalra anélkül, hogy a liba bármely "értékesebb" részét bárki is hiányolná belőle. A gulyások mellett ez az egyik kedvenc levestípusunk, mi túrós-áfonyás palacsintával fogyasztottuk, amiket Tomi önfeláldozóan sütött meg tegnap délután.

Karácsonyi vacsora: Serpenyős Libamell Vörösboros Áfonyaszósszal

Idén úgy határoztunk, hogy nem vesszük nyakunkba fél Európát, ehelyett kettesben pihenünk egy nagyot az ünnepek idején. Mivel az év folyamán a liba az egyetlen, amit nem fogyasztunk rendszeresen, így erre esett a szavazásos választás, mint ünnepi madár. Az én családomban hagyományosan hal van a menün szentestén, ezért nekem egy kicsit fura érzés ünnepi madarat készíteni, viszont Tomi hozzá sem nyúl a halhoz, én meg nem akartam kettő felé főzni. Vettünk hát egy 4,5 kilós nagy állatot, fagyasztva volt, kellett is neki vagy két nap a hűtőben a teljes kiolvadáshoz. 23-án este szétszedtem a madarat, külön a lábakat, a szárnytövekkel, külön a mellét, külön a csontjait. Még aznap este kisütöttem a háját, megettük a tepertőket, a többi részét meg szépen átmosva, letörölgetve elpakoltam a hűtőbe. A combokat és melleket lesóztam, leborsoztam, hogy legyen idejük magukba szívni. Másnap reggel a combokat be is tettem sülni a sütőbe 2 kacsacomb kíséretében 160 fokon puhára sülni. Ehhez kb 2 óra kellett.
Az vacsorához csak az utolsó fél órában fogtam neki. A hozzávalók:

2 bőrös libamell, 5 közepes krumpli, 2 marék kelbimbó, 6 dl vörösbor, 1 fej lilakáposzta, 1 lilahagyma, vörösborecet, só, bors, őrölt kömény, cukor, libazsír, méz, áfonyajam, szegfűszeg, keményítő.

Először is felvágtam nagyon finomra a lilakáposztát és egy fej lilahagymát. Egy ek libazsíron cukrot karamellizáltam, felöntöttem egy kevés vörösborral, ezen az alapon kezdtem el párolni a hagymát és a káposztát. Sóval, borssal, egy kevés mézzel és őrölt köménnyel ízesítettem. Készre pároltam, néha felöntve egy kis vörösborral. Közben a krumplit is meghámoztam, és egészben félig előfőztem. Miután elkészült hideg vízben átöblítettem, félretettem. Egy marék kelbimbót is megtisztítottam, persze ez leginkább a színe miatt került a tányérokra. Ezt csak az utolsó 5 percben pároltam meg hirtelen. Egy tepsibe libazsírt tettem, majd 220 fokra előmelegített sütőbe toltam addig, míg el nem kezdett füstölni kicsit. Ekkor beledobtam óvatosan a krumplikat, majd visszatoltam, és időközönként megforgatva őket aranybarnára és ropogósra sütöttem őket. Ezalatt a mellek bőrét beirdaltam, majd bőrrel lefelé elkezdtem forró serpenyőben sütni. 10 perc után megfordítottam, és további 5 percig sütöttem. Ezután ment be a sütőbe további 10 percre. Kivettem, kb 5 percig pihent mielőtt felszeltem. A mártáshoz 3 dl bort melegítettem, 1 ek keményítővel elkevertem, majd hozzátettem áfonyajamet, azt a fajtát, amiben nincs hozzáadott cukor, csak almalé és pektin. ezeket jól kiforraltam, egy teatojásban tettem hozzá pár szegfűszeget, majd tálaltam. Egyszerű és finom vacsora volt, Tominak nagyon ízlett minden, kivéve a kelbimbó, mert azért eleve nincs nagyon oda. :DDesszertnek Christmas Pudding volt vaníliasodóval és tejszínnel. Ezt nem én csináltam, hiszen nagyon jó minőségűt árulnak teljesen jó áron, így ezzel nem dicsekszem, csak leírom, mint angolos különlegesség.
Holnap jön a liba második felvonása, egy remek libaraguleves, mert mára belefáradtam a pötyögésbe.
Jaj, mielőtt elfelejtem: az én drága uram nem állhatta, hogy nincs szaloncukor, így nekiállt magénak készíteni párat. Persze zseléssel próbálkozott, ami elég technikás a hőfokok miatt, meg is szenvedett szegénykém vele, de a végén nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel. Ügyes voltál kicsim!

Ischler és Linzer, ahogyan minálunk szokás

Annyi, de annyi kifogásom van, miért nem posztoltam egy ideje... egyik jobb mint a másik. Például nagyon beteg vagyok, semmi különös, csak a kollégáim lefertőztek valami enyhébb influenzaszerű cuccal, Tomának leállt a munka, ezért egy hétig itthon ette a fene, amit őszintén szólva imádtam, bár minden rutinnak lőttek ezzel. Holnaptól már dolgozik megint, így valószínűleg minden visszaáll a rendes kerékvágásba, legalább a következő 2 hétre, hiszen 23-ától szabadságra megyek egészen 4-ig. Hát, nem fantasztikus?! Az időjárást sem hagyom ki, nomeg a Brüsszeli cirkuszt, minden fontosabb volt mostanában mint a kaja. De! Végre eljutottam a rég tervezgetett sütésig, igaz közben taknyom-nyálam összefolyt, mégis sikerült vagy négy tepsinyi cuccot elkészíteni. A Linzer receptét már egyszer közzétettem, igaz akkor almáspite alapját készítettem belőle. Semmit nem változtattam, csak a következőket gyúrtam össze pillanatok alatt.

40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 db tojás sárgája, citrom reszelt héja, tejföl, annyi, amennyit a tészta igényel (1-2 ek)

Ezután foliába csomagolva két órát pihentettem a hűtőben, 3-4 mm vékonyra kinyújtottam, kiszúrtam a formákkal, majd 180 fokos sütőben 7-10 percig sütöttem. Megvártam míg teljesen kihül, majd megkentem lekvárral, dobozba tettem, másnapra gyünyörűen visszapuhult, omlós, finom teasüteménnyé alakulva át.

Az ischler sem volt bonyolultabb, ehhez ezt a receptet használtam: (forrás: katt. ide)

A tésztához: 50 g porcukor, 100 g vaj, 140 g búzaliszt (BL55), 50 g finomra tört dió, 0.5 kávéskanál fahéj

A mennyiségeket persze 2,5-tel szoroztam helyből, mert 250 g vajjal indultam neki, így lett kb 16 kész ischlerem. Mi meggylekvárral kentük meg, majd étcsokiba mártogattuk, melyet egy kis olajjal javítottunk fel, hogy jobban terüljön. Nem akarok hazudni, sokkal finomabb mint ez egyszerű linzertésztából készült, a dió és a faháj sokkal ünnepibbé, elegánsabbá teszi az egészet.
Azért tényleg jó érzés valami letudni a karácsonyi készülődésből még akkor is, ha nem sikerül idén hazautaznunk. Tomi ma azt mondta viccesen, hogy ha nem kap senki semmit, akkor haza tudunk utazni... Hát, nem tudom... Ilyen se volt még...

Sticky Lemon Chicken, avagy ragadós citromos csirke Gordon Ramsaytől

Úgy gondoltam, hogy a hosszú csendet valami egészen gyönyörű recepttel töröm meg. Ennél alkalmasabbat nem is találhattam volna, ha valaki veszi a fáradságot, és megfőzi, garantáltan nem fog csalódni ebben a receptben. Egyszerűen mennyei, ráadásul mennyeien egyszerű is. Előbb azonban pár szó az elmúlt hétről... Nagyon nyüzsgős volt, ellátogattunk Bath-ba, ami most már hivatalosan is kedvenc városommá lépett elő, dolgoztunk sokat, és egy nem mindennapi meglepetésben is részünk volt, erről talán később írok még részletesebben. Addig is, főzzünk!

1 kg csirkefelsőcomb (filézve, bőr rajtahagyva),1 fej fokhagyma, 2-3 ek olivaolaj, egy löttyintésnyi fehérborecet, 2 ek szójaszósz, 3 ek méz, citrom-kakukkfű (lemon thyme), 1 citrom, 1 másik citrom felének a leve, só, bors.

A csirkéket kicsontoztam, a csontokat betettem a mélyhűtőbe borsóleveshez. A filéket félbevágtam, sóztam, borsoztam, félig feltekertem, majd megtűztem őket fogpiszkálóval. Egy nagy serpenyőben olajat melegíttettem, majd minden oldalán gyorsan aranybarnára sütöttem a darabkákat a fokhagyma és a felaprított kakukkfű kíséretében. Ezután meglocsoltam egy kevés ecettel, majd hagytam 2-3 percig rotyogni, majd ráöntöttem a szójaszószt és a mézzel jól megöntöztem. Rádobtam a szeletekre szelt citromot, meglocsoltam a citromlével. Összeráztam egy kicsit, majd egy nagyon kevés vízzel magas lángon további 10-15 percig pároltam. Krumplipüré készült mellé, épp ahogyan Ramsay könyvében van, azaz egy kis csokor friss újhagymával bolondítva meg az eredeti receptet. Érdekes módon a kissé keleties hatást keltő kaja nagyon bejött Tominak is.

Gyesztenyét sütöttünk

Már egy ideje szemezek az üzletekben kapható gesztenyékkel, de az áruk mindig eltántorít. Legolcsóbb helyen is 7-8 font körül mozog kilója, ami éppen kifizethető lenne, de mindig sajnáltam rá a pénzt. Ezért az árért marhahús is kapható, még szép, hogy nem gesztenyét veszek, igaz? Pedig emlékeim szerint gyerekkoromban gyakran rendeztünk gesztenyesütést, és mennyire szerettem! Tegnap azonban úgy látszott, hogy az égiek nyomon követik belső vívódásaimat, ugyanis a Waitrose akciós polcán várt vám 350 g csodaszép olasz gesztenye potom 10 pennyért, azaz 2 font negyven pennyvel olcsóbban az eredeti áránál. Nem hagyhattam ki. Este, mikor hazaértünk mindketten, a gesztenyéket beáztattam egy tál langyos vízbe, majd megfőztem a vacsorát, megittunk egy pohár bort, elmosogattam, majd Tomával elkezdtük bevagdosni őket. Semmi ördöngös, mindössze éles késsel kell kereszteket vágni a tetejébe. Ezután tepsibe raktuk őket, és már ugrottak is be a 250 fokra előmelegített sütőbe. Az időt nem mértem, kb negyed óra telhetett el, mikorra szépen szétnyíltak és fantasztikusan illatoztak. Néha sülés közben megspricceltem vízzel a tetejüket, kizárólag azért, mert erre még emlékeztem gyerekkoromból, persze lehet, hogy ezt nem kell, de ártani nem ártott neki. Kis idő és hűlés után egy másik pohár vörösbor társaságában fogyasztottuk el a nem mindennapi csemegét.

Málnás Tejespite

Ez meg már a mai ebéd második fogása. Szerintem már mondanom sem kell, hogy kettőnk közül ki a célközönség, természetesen Toma, aki megvan őrülve a tejes cuccokért. Mivel a tejleves elkészítésére még nem tudott rávenni, megcsináltam neki ezt, elő fogáskánt egyszerű kolbászos krumplilevessel tálalva. Mosolygott is rendesen, ahogy én is, ugyanis így alkalmam nyílt előkotorászni a mélyhűtőből egy csomag otthoni halászlésűrítményt, amibe belefőztem 2 tengeri halfilét. Nyammm....
A recept valahonnan a netről van, sajnos már nem emlékszem a pontos forrásra, így bocsi, ha valaki úgy érzi, hagy az övét csentem el. Hozzávalók:

500 lm zsíros tej, 3 tojás, 50 g vaj, 100 g cukor, 150 g liszt, 1 ek vaníliáscukor, egy marék fagyasztott málna. Az egész tojásokat habosra kevertem a cukorral robotgép segítségével, fokozatosan hozzáadtam a lisztet és a tejet, a végén pedig az olvasztott vajat. Ez így egy híg palacsintatészta lett. Egy közepes jénait kivajaz(tattam Tomival :D), ebbe öntöttem a tésztát, fagyott málnával megszórtam, majd 180 fokos sütőben 45 perc alatt készre sütöttem. Mivel a porcukrom elfogyott, nem hintettem meg a végén, amit egyébként megcsináltam volna. Mivel Tomi nem kért hozzá se vaníliakrémet, se lekvárt, magában ettük.

Kókuszkrémtorta újragondolva

Utólag már nem is szeretem ezt a tortát, pedig igazán jó érzéssel csináltam. A munkahelyemen jótékonysági gyűjtést rendeztek, én szokásomhoz híven ezzel szálltam be, ami nem tetszett az egyik "mindenben én vagyok a legjobb" kolléganőmnek, így nagyon buta helyzet állt elő. Mindegy is, kicsit szarul esett, bár őszintén szólva nem szabad mást várni egy teremnyi nőtől. Az viszont biztos, hogy mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény, szerintem is egész jól sikerült, annak ellenére, hogy nagyon fáradtam dobtam az egészet össze, és a krémhez sem sikerölt beszereznem a megfelelő állagú kókuszkrémet, így nagyon puha volt a krém a díszítéshez. A recept egy hat tojásos piskótával indult, amihez kellett:

6 tojás, 180 g liszt, 180 g cukor, 2 ek olaj.

A tojásokat a cukorral jó tíz percig keverem robotgéppel, majd beleforgatom a lisztet apránként adagolva, az olajat is óvatosan beleforgatom, 180 fokos sütőben, egy nagy tortaformában kisütöm. Jöhet a krém.

600 ml tejszín, 500 ml kókuszkrém (Blue Dragon), 8 ek porcukor, 12 zselatinlap.

A zselatinokat kevés vízben elkezdem áztatni. A tejszínből kemény habot verek, hozzáadom folyamatos keverés mellett a kókuszkrémet és a cukrot. A zselatint ezután nagyon rövid idp alatt felmelegítem éppen csak annyira, hogy feloldódjanak, majd ezt is hozzáadom a krémhez apránként. A tortalapot 3 egyenlő vastagságú szeletre várom, az elsőt visszateszem a formába, ráteszem a krém negyedét, elegyengetem, majd jön a második és harmadik lap hasonlóképp, a végén kókuszkrémmel zárom a sort, és beteszem az egészet a hűtőbe. Nálam egész éjjel pihent, aztán a maradék krémmel bedíszítettem az oldalát, nyilván ehhez érdemes újra bekeverni még egy adagot, másköl9nben kénytelenek leszünk összetörni a zselatint benne. én viszont ehhez túl lusta voltam, ezért kókuszreszelékkel álcáztam a kenés hibáit. Habzsákkal bordűröztem, olvasztott étcsoki és vaj keverékével csokimázat húztam a közepére, majd díszítettem. Karácsonyi tortának kiváló, különösen az ezüst gyöngyöcskékkel. Ez a recept kb 12 nagy szeletet ad ki.