Paige és Hayley tortája

Olyan zsúfolt hetünk van az utazás és a szlovákiai magyarok miatt, hogy az őrület. Igaz, tegnap kedvesen elküldtem őket az anyjukba, de szerintem, még mindig nem vették a lakot. Ez persze azt jelenti, hogy virslit ettünk, azaz Tomi főz három napja, tegnap tortellini, azelőtt Burger King (bbooooááááá....) volt a menün.
A fenti tortákat is kutyafuttában készítettem, tulajdonképpen tegnap reggel, bár a piskótákat már előző nap megsütöttem. Recept a régi (lsd. itt), most persze nem csak eperrel. A címben szereplő két lány kapta a munkahelyemen, kb 24-en meg is ebédeltünk belőle, hál' istennek elég is volt. Hayley ma ma megy terhességi szabadságra, hat hét múlva szül, Paige meg az én kis éló Moshi Monsterem, akinek megígértem, hogy, ha kibír lógás nélkül (igazi visszaeső egyébként) 20 munkanapot, sütök neki egy tortát. A kis haspók odavolt az örömtől.
Most búcsúzom, holnap indulunk, és még semmi nincs összecsomagolva, még mindig van egy-két beszerezni való, idő persze semmi. Jelentkezem, amint tudok.

Slambuc

Ezt a mait nem fogom túldicsérni, baromi fáradtan értem ugyanis haza egy barátnőmmel, aki nem érdekel, ha látja a tegnap éjfélkor félbehagyott nagytakarítás maradványait, mikor csöngettek a régi lakótársak, akiktől szabadulni lehetetlenség volt... ÁÁÁ, nem is folytatom... Leültek, én meg vacsit főztem, Slambucot, mert nem volt elég a krumpli egy nagy kondér paprikás krumplihoz, így gyarapítani voltam kénytelen egy kevés csuszatésztával. Ami kellett:

250 g csuszatészta, 1 fej hagyma, jó 2 ujjnyi füstölt szalonna, 1 szál kolbász, krumpli, só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, egy paprika és egy paradicsom, ha van.

A szalonnát kisütöm, én mikróban szoktam, hogy ne csapkodjon, majd e zsírját beleöntöm egzylábasba, rá a tésztát, majd szép aranyszínűre pirítom. Hozzáadom a hagymát és a kolbászt, egyszer-kétszer átkeverem, majd pirospaprikával hintem meg, rá a krumpli jön, pár kavarás, kevés víz, meg a fűszerek. Addig párolom így, folyamatosan pótolva a vizet rajta, míg a krumpli megpuhul.

Uborkával tálalom, nomeg finom friss kenyérrel, ami persze már totál perverz szintre emeli a szénhidrátfogyasztást. Érdemes ezt most begyakorolni, még jól jöhet válság és háború idején. Most megyek fürdeni, meg duzzogni még egy kicsit, azoknak meg, akik váratlanul készülnek látogatóba menni azt üzenem, hogy """!"+!fdeDF"!"hgchv"+RdgisejrlnjF+!"""'''!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hiányzol Anya!!! Becsinált leves Daragaluskával és Almáspite

Ezt a bejegyzést neked küldöm, Anya, mert nagyon, de nagyon unom a főztömet, és nem értem, hogy miért lesz minden tőled örökölt kajám totál más ízű mint a tiéd, és szeretném elcserélni a lábosaimat a tieidre, mert bizonyára ebben van a titok, vagy nem tudom... :) Három napja azt várom, hogy leüljek egy jó becsinált leves mellé, és egy pillanatra otthon-érzésem legyen, de ez nem jött össze. Félreértés ne essék, nagyon finom volt a leves, de tényleg, Tomi is kétszer szedett, de nem ugyanaz... Hogy lehet ez? Mindegy, recept azért van, így lássuk a hozzávalókat:

500 g csirkeszárny (nekem ez csirkeszárnytő volt, mert a posh Waitrose-ban csak ez volt), 2 szál sárgarépa, 1 paszternák (v. 2-3 fehérrépa, ami itt sajna nincs), egy fél zellergumó, 2 zellerszár, 2 kis krumpli, 4 nagy marék zsenge zöldborsó, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, vegeta, sáfrány, só, bors, kevés olaj és vaj.

Minden zöldséget felaprítok, majd a felhevített vajon és olajon 5-10 percig pirítom, félidőben hozzáadom a híst is, majd hideg vízzel felengedem, megvárom, míg felforr, majd ízesítem. Lassú tűzön készre főzöm. A borsót csak az utolsó 10 percben teszem bele, hogy ne főljön szét.

Közben elkészítem a daragaluskát. Ehhez 100 g búzadarát 1 tojással, sóval, és 50 g vajjal símára keverek, majd 2 ek aprított friss petrezselymet keverek hozzá. Hűtőbe teszem fél órára, majd a levesből merek egy kisebb lábosba levet, ezt bővítem egy kis vízzel, majd 2 kanál segítségével beleszaggatom a galuskákat. Nekem kb 20 perc alatt főttek meg teljesen.

Az almáspitét már reggel megsütöttem, mert Tomi sokáig aludt. A recept Matolcsy Ildikó Étkek, tippek, fortélyok című alapirodalomból jön, bár nem a nyomtatott részből, hanem a feljegyzések fejezetből, ugyanis Bori sok-sok évvel ezelőtt ide írta be a Linzer receptjét. A kedves a dologban az, hogy Bori kihagyta a hozzávalókból a tejfölt, ezért anya odaírta, én meg kiskoromban, amikor anya almás pitét sütött, és engem kért meg, hogy olvassam fel a receptet, jól odaírtam, hogy "ez is kell"... A három generációs recept tehát a következő:
40 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 db tojás sárgája, citrom reszelt héja, tejföl. ez is kell :D

A lisztet a sütőporral átkeverem, a többi hozzávalót (jó, ha szobahőmérsékletű mind) is eldolgozom, összegyúrom a liszttel, majd 1 órára a hűtőben pihentetem. Ezután 1:3 arányban elosztom. A nagyobb darabot akkorára nyújtom, hogy egy közepes tepsibe terítve még szépen kilógjon. Megszórom kevés zsemlemorzsával. A tölteléket, ami esetemben 2 kiló almából készült, szintén előkészítem. Meghámozom, kimagozom, lereszelem. 2 ek cukor, 1 tk. fahéj, negyed óra. E levét ezután jól kinyomkodom, nekem kerek fél liter jött kim ezt egy Hajnitól kapott coop-os otthoni vaníliapudinggal főztem fel. Mikor elkészült, összekutyultam az almával, ezt szépen eloszlattam a tésztámon, ráterítettem a másik lapot is, villával mintát karcoltam rá, megkentem tojással, majd megszurkáltam. 180 fokos sütőben, nagyjából 35 percig sült. Fontos, hogy a vágásnál a türelem tényleg rózsát terem, jó, ha hagyjuk pihenni egy fél napot, mielőtt felszolgáljuk. Hát, ennyi.

A nap egyébként egész jól telt, voltunk Streetben a Clarks Village-ben, én vettem a Fat Face-ben egy édes cipőt, a Benettonban meg egy nadrágot, 2 pár cicanacit és egy szuperdiz0ájnolt mellényt potom £22-ért, tehát Primark áron... Bazi elégedett voltam... Tomi is megvette végre azokat a gatyuszait, amin már évek óta "gondolkozik"... Na, ezt sosem fogom megérteni. Kell, tetszik, szeretem, van rá pénzem, megveszem, nem? Hát, nála ez nem így megy, csak ha alkatrészekről vagy szerszámokról van szó. Azért persze szeretem... Karkas Futya!

I ♥ MENZA: Sárgaborsófőzelék fasírtgolyókkal

Upsz, közzétettem egy üres bejegyzést... Hát, igen, a technika ördöge vagyok :D. A mai vacsoráról. Annyira megkívántam! A legjobb, hogy anya sosem csinált nekünk sárgaborsót, mert ő nem szereti, ugyanez volt a helyzet a mákkal is, így jobb híján a menzán ettünk ilyen dolgokat. Ebből egyenesen következik, hogy a menzás verziók váltak etalonná, amit viszont végtelen bonyolult otthon előállítani óriási alumínium kondérok hiányában. Ezer éve van egy receptem, ami bevált, Tomi is szereti, ráadásul nagyon egészséges (is tud lenni). Kell hozzá:

500 g sárgaborsó (én ebédszünetben áztattam be, így kb 4 órát volt vízben), 1 kis fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 kk angol mustár, 1-2 ek ecet, 1 kk vegeta, 1 kk paprika, 2 ek liszt és vaj a rántáshoz.

A beáztatott sárgaborsót leszűröm, beleöntöm a kuktába, majd annyi friss, langyos vízzel engedem fel, amennyi éppen ellepi. Beledobom a meghámozott hagymát és fokhagymát egészben, majd forrástól számított 10 percig főzöm. Kiereztem a gőzt, eltávolítom a hagymát, ízesítem, majd egy híg rántással sűrítem. A vaj jót tesz neki, gyönyörű, selymes lesz tőle, bár néha ezt mellőzöm és egy belefőzött krumplival és magával a borsóval sűrítem be, amivel épp olyan finom mint rántással. A köretnek persze egy szép szál sült kolbász lett volna a legjobb, nekem azonban el kellett használnom a hűtőben árválkodó darált marhát, így fasírtot készítettem. Már reggel befűszereztem, majd este formáztam meg. Meglepetést is rejtettem bele Tominak, mindegyik golyó közepébe ugyanis egy darabka sajtot tettem, ami nagyon szépen megolvadt sütés közben.

Mielőtt valakiben felmerülne, hogy mekkora baromság nyáron egy ennyire tipikusan téli ételt tenni az asztalra gyorsan elmondom, hogy itt 12 fok volt ma, és egy percre sem állt el az eső, az ég olyan sötét volt, mint éjszaka... így nagyon is passzolt a kaja a mai átkozott időjáráshoz. Lehet, hogy hülyeség, de nem tudom elképzelni, hogy majdnem egy hét, és a tengerparton süttetjük a hasunkat... Nehéz ezt elhinni, miközben gyapjúpulcsiban pötyög az ember lánya.

Reggeli angolosan: pirított szendvics gombával és tojással

Tudom, tudom, ez igazán nem nagy szám, de elég zűrös és fáradtságos napokon vagyunk túl, ezért csak hülyeségeket főztem. A mai reggelimre viszont tudtam szánni némi időt, így a hűtőben megmaradt gombákból csináltam szendvicset. Egy pár hónapig dolgoztam egy reggelizőhelyen, és mindig ezt ettem, ha megéheztem.

2 sz. pirítós frissen megvajazva, vaj a gomba sütéséhez, gomba, 2 tojás.

A gombát 2 perc alatt megpuhítom a vajon, a tojásokat megsütöm úgy, hogy miután az egyik oldala kész, egy határozott mozdulattal a feje tetejére fordítom, addig, míg a sárgája jó, nyúlós-ragadós nem lesz. Összedobálom, és kész. Természetesen angol tea dukál mellé, tejjel, meg minden, ezt azonban sikerült kiöntenem a szőnyegre :(...
Egyszerű és nagyszerű. Most irány az ágy!

Gnocchi al Pesto Genovese e Philadelphia

Bebebe, ma nem főztem! Egész nap az járt a fejemben, hogy este egy nagy fürdőzést akarok rendezni Tomival, aztán valami filmen szeretnék pofátlanul korán elaludni. Semmi mást nem! Aztán persze megéheztem, így az "egy tál finom étel" is felkerült a listára. Kész gnocchi mindig van a szekrényben, az ugyanis Tomi mentőöve. Ő leginkább sajttal és tejföllel szereti, én ezt a verziót viszont végérvényesen meguntam, de komolyan, ránézni sem bírok... Bezzeg ő... Heti ötször is képes lenne azt enni. Érdekes gyerek ez az én férjem. Egyszer hazamentünk Magyarországra, ő kinyitotta a hűtőt, ami tele volt az anyukája által vásárol finomságokkal. Volt ott minden a spanyol sonkától a füstölt Pick békebeli májason át egészen a disznósajtig, de tényleg. Erre ő csalódottan fordul ki a hűtőből: Hé, anya! Parizer nincsen???
Na, ma gondoltam, a pestot ő is szereti, én meg kifejezetten megkívántam. Hazafelé beugrottunk a Waitroseba bazsalikomért, az viszont sajnos elfogyott, még a raktárból is. Nem vagyok nagyon megelégedve, mindig keresztbe vágja a tervemet az, hogy Anglia állítólag legposhabb élelmiszerlánca nem képes kikalkulálni a várható fogyasztást. Így alakult, hogy vettem egy üveg kész pestot, és hazajöttem. Benéztem a hűtőbe, volt még egy fél doboz Philadelphia krémsajtom, azzal jól összekutyultam, egy kevés olivaolajjal gyarapítottam, majd a kifőzött gnocchihoz kevertem. Parmigiano-reggiano és pecorino került a tetejére, mert épp mindkettő volt a hűtőben. Már fél kilenc, fürdés még természetesen nem volt, a konyhában meg még el kell pakolnom, így mára ennyi a mese. 11 nap. Komolyan, el sem hiszem.

Hamis Wellington és Epres Túrótorta

Tegnap anya megjegyezte, hogy irtózatosan igénytelen a helyesírásom. A szomorú, hogy igaza van, bár ez leginkább az angol billentyűzetleosztásnak köszönhető, meg persze annak, hogy a mosogatás szükségszerűbb rossz, mint visszaolvasni, amit írtam. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl sem lesz tökéletes, de ígérem, jobban igyekszem majd.

Lássuk inkább a mai kajákat. A Lidlben minden hétvégén féláron adnak valami húsfélét. Most épp a sovány darált marha volt leárazva, nevetséges 1.29-re, vettem is gyorsan kettőt, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy rajongója. Már este kitaláltam, hogy kabátba bújtatott húskenyér formájában készítem el, körülnéztem a neten, és láttam, hogy az egy-két ifjú versenyző „ál-wellington” néven futtatja ezt. A hozzávalók a következők:

500 g darált marhahús, 2 szelet füstölt bacon, fél hagyma, 3 gerezd fokhagyma, zsálya és petrezselyem apróra vágva, só, bors, 4-5 fej gomba, 350 g leveles tészta, 15 g vaj, olivaolaj, 1 tojás a kenéshez, zsemlemorzsa.

A hagymákat először a z olvasztott vajon és olajon megfuttattam, majd hozzáadtam a szalonnát és a gombákat. Így sütöttem az egészet egy pár percig. Miután egy kicsit kihült, hozzákevertem a húshoz, fűszereztem, majd 2 szép hengert formáztam belőle, amit ezután zsemlemorzsába forgattam. Így tettem rá a kinyújtott levelestásztára, majd azt becsíkozva keresztezve ráhajtogattam. Megkentem felvert tojással, majd 200 fokon 30 perc alatt készre sütöttem. Ezidő alatt a krumplipürét készítettem és salátá borsólevélből, melyre dijoni mustáros dresszing került. (1 tk magos mustár, 5 ek olivaolaj, fél citrom leve, só, bors). Egy pár percet érdemes pihentetni tálalás előtt, így könnyebb lesz vágni.

A túrótorta sem volt nagyobb kunszt. Egy tévéműsorból (Baking Mad) lestem el a piskóta receptjét, fantasztikusan könnyű, kissé karamell ízű tészta. Hozzávalók:

4 tojás, 125 g cukor, 125 g liszt, 50 g vaj.

Először a tojásokat a cukorral kikeverem, majd gőz fölött jó 5 percig habverővel kevergetve hevítem. Miután besűrűsödött leveszem a tűzről, és 10 percig géppel verem tovább. Ezidő alatt a massza kétszeresére nő majd. Közben a vajat egy lábosban addig melegítem, míg szép, barna színűvé változik, majd ezt is hozzáadom a masszához. Ehhez keverem hozzá a szitált lisztet, majd tortaformába öntöm, és 180 fokos sütőben 20-30 percig sütöm. Miután kihűlt három részre vágom, megkenem a krémmel, amihez kell:

250 g túró, 3 deci tejszín, 3 ek házi vaníliáscukor, 1 citrom reszelt héja, porcukor ízlés szerint.

A tejszínt kevés porcukorral habbá verem, majd az előzőleg áttört túróhoz keverem. Ízesítem. Kész is. A piskótalapokat tehát megkenem, ügyelve, hogy ne túl szabályosan legyen eldolgozva. A rétegek közé elszórva félbevágott epreket teszek, majd a tetejét is ezzel díszítem. Gyerekjáték, mégis igazán finom. Élménybeszámoló nem nagyon lesz ma, legfeljebb annyi, hogy voltunk bolhapiacon, ahol is találtam a képen látható gyönyörűséges Tala mérőpoharat, ami az ötvenes évekből való, és azonnal a szívszerelmem lett! Egy húsdarálót is beújítottam ma, így nincs több fóbia, jöhetnek a további darálthúsos receptek.