Oldalak

2011. augusztus 15., hétfő

Gnocchi al Pesto Genovese e Philadelphia


Bebebe, ma nem főztem! Egész nap az járt a fejemben, hogy este egy nagy fürdőzést akarok rendezni Tomival, aztán valami filmen szeretnék pofátlanul korán elaludni. Semmi mást nem! Aztán persze megéheztem, így az "egy tál finom étel" is felkerült a listára. Kész gnocchi mindig van a szekrényben, az ugyanis Tomi mentőöve. Ő leginkább sajttal és tejföllel szereti, én ezt a verziót viszont végérvényesen meguntam, de komolyan, ránézni sem bírok... Bezzeg ő... Heti ötször is képes lenne azt enni. Érdekes gyerek ez az én férjem. Egyszer hazamentünk Magyarországra, ő kinyitotta a hűtőt, ami tele volt az anyukája által vásárol finomságokkal. Volt ott minden a spanyol sonkától a füstölt Pick békebeli májason át egészen a disznósajtig, de tényleg. Erre ő csalódottan fordul ki a hűtőből: Hé, anya! Parizer nincsen???
Na, ma gondoltam, a pestot ő is szereti, én meg kifejezetten megkívántam. Hazafelé beugrottunk a Waitroseba bazsalikomért, az viszont sajnos elfogyott, még a raktárból is. Nem vagyok nagyon megelégedve, mindig keresztbe vágja a tervemet az, hogy Anglia állítólag legposhabb élelmiszerlánca nem képes kikalkulálni a várható fogyasztást. Így alakult, hogy vettem egy üveg kész pestot, és hazajöttem. Benéztem a hűtőbe, volt még egy fél doboz Philadelphia krémsajtom, azzal jól összekutyultam, egy kevés olivaolajjal gyarapítottam, majd a kifőzött gnocchihoz kevertem. Parmigiano-reggiano és pecorino került a tetejére, mert épp mindkettő volt a hűtőben. Már fél kilenc, fürdés még természetesen nem volt, a konyhában meg még el kell pakolnom, így mára ennyi a mese. 11 nap. Komolyan, el sem hiszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése