Na, ez az az étel, amit mindig másképp csinálok. Minden verzióját imádom, leginkább a brokkoli miatt. Ez a mai verzió a hűtőben található cuccokkal készült, mindenből ment bele egy kicsi, ami a kezembe akadt. Az adag óriási, de holnap ebédre is ezt esszük, ráadásul Tomi annyit eszik mint 10 baka. A hozzávalók tehát:
500 g óriás kagylótészta, fél kiló brokkolirózsa, olivaolaj, só, bors, 3 anchovy filé (utóbbit ne tessék Tominak elárulni), 4 ek philadelphia, egy löttyintésnyi tejszín, 3 ek maradék pesto, szerecsendió, 1 gerezd fokhagyma, egy- két marék grana padano v. parmezán
A fokhagymát átnyomom, mozsárban összedolgozom a sajttal, az anchovy filékkel, a fűszerekkel. A brokkolit öt perc alatt félpuhára főzöm, majd egy krumplinyomóval félig összetöröm. Hozzákeverem az ízesített olajat, a krémsajtot, tejszínnel hígítom, ha szükséges. A tésztát kifőzöm, leszűröm, összekutyulom a szósszal, sajttal meghintem, tálalom.
Jót vacsoráztunk belőle, igaz már mindketten majdnem az éhenhalás határán voltunk, mert Hajnalkánál voltunk teázni, így jól elhúzódott a vacsora, ennek köszönhetően inkább zabáltunk, ahelyett, hogy ettünk volna. Hajninál ott volt Gemma is, a szomszéd, akinek van egy tüneményes 3 és fél éves kislánya és egy 4 hónapos kisfia. Olyan jót babáztam vele, nagyon jól viselkedett, játszottunk, ugráltunk, grimaszoltunk... Jó volt.
Ja, és persze a nap legnagyobb híre, hogy tegnap tovább gyarapítottam az itthoni gépfarmot egy Nikon Coolpix 8800-as fényképezőgéppel, amit nagyon jó áron sikerült az ebayen egy aukción megvennem. Elvileg szerdán jön, már alig várom, régi nagy álmom ez. Úgy terveztem, hogy a régit odaadom anyának, és ez természetesen így is lesz, de tegnap olyan rossz érzésem volt, mintha megcsaltam volna szegénykémet egy sokkal jobbal. Hogy én milyen nehezen válok meg dolgoktól, őrület... Mindegy, készül majd vele millió unoka- és Marci fotó, ha nem sértődik meg rám, és nem romlik el hirtelen. Az éle ilyen, nem igaz? Tudom, hogy hülyeség, de az összes autómat megsirattam például, amikor elvitték, mert lecseréltük. Ez valami ilyesmi most is. Sebaj, szuperhuper képeket csinálok majd, és ez a lényeg!
500 g óriás kagylótészta, fél kiló brokkolirózsa, olivaolaj, só, bors, 3 anchovy filé (utóbbit ne tessék Tominak elárulni), 4 ek philadelphia, egy löttyintésnyi tejszín, 3 ek maradék pesto, szerecsendió, 1 gerezd fokhagyma, egy- két marék grana padano v. parmezán
A fokhagymát átnyomom, mozsárban összedolgozom a sajttal, az anchovy filékkel, a fűszerekkel. A brokkolit öt perc alatt félpuhára főzöm, majd egy krumplinyomóval félig összetöröm. Hozzákeverem az ízesített olajat, a krémsajtot, tejszínnel hígítom, ha szükséges. A tésztát kifőzöm, leszűröm, összekutyulom a szósszal, sajttal meghintem, tálalom.
Jót vacsoráztunk belőle, igaz már mindketten majdnem az éhenhalás határán voltunk, mert Hajnalkánál voltunk teázni, így jól elhúzódott a vacsora, ennek köszönhetően inkább zabáltunk, ahelyett, hogy ettünk volna. Hajninál ott volt Gemma is, a szomszéd, akinek van egy tüneményes 3 és fél éves kislánya és egy 4 hónapos kisfia. Olyan jót babáztam vele, nagyon jól viselkedett, játszottunk, ugráltunk, grimaszoltunk... Jó volt.
Ja, és persze a nap legnagyobb híre, hogy tegnap tovább gyarapítottam az itthoni gépfarmot egy Nikon Coolpix 8800-as fényképezőgéppel, amit nagyon jó áron sikerült az ebayen egy aukción megvennem. Elvileg szerdán jön, már alig várom, régi nagy álmom ez. Úgy terveztem, hogy a régit odaadom anyának, és ez természetesen így is lesz, de tegnap olyan rossz érzésem volt, mintha megcsaltam volna szegénykémet egy sokkal jobbal. Hogy én milyen nehezen válok meg dolgoktól, őrület... Mindegy, készül majd vele millió unoka- és Marci fotó, ha nem sértődik meg rám, és nem romlik el hirtelen. Az éle ilyen, nem igaz? Tudom, hogy hülyeség, de az összes autómat megsirattam például, amikor elvitték, mert lecseréltük. Ez valami ilyesmi most is. Sebaj, szuperhuper képeket csinálok majd, és ez a lényeg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése