Bár igazából mindegy is minek nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom ebédet rittyentett az én uram. Hozzá kell tenni, hogy Tomi a konyhában körülbelül olyan ritka jelenség mint a teljes napfogyatkozás, talán ez az 4-ik alkalom az elmúlt hat évben, hogy élvezhettem főzőtudományát. Persze a mosogatásig nem jutott el, de még a palacsintatésztás cuccok beáztatásáig sem, ezt a friss körömlakkom bánta, egye fene, egyszer egy évben belefér. A recept titkos, elmondása szerint a családban mindig is cicvara néven futott, ami a szegedieknek inkább jelent valamiféle császármorzsához hasonlító dolgot. Fél szemmel figyeltem azért, hogyan csinálja... Használt hozzá:
2 tojást, tejet, lisztet, sót, sonkát (mi még a spanyol hamon serranoból dolgozunk), sajtot (elmondása szerint kötelezően trapista kéne hozzá, de, na jó, most megteszi ez a flancos félig érlelt spanyol valami is...), tejfölt.
Két tojásból, lisztből és tejből sűrű, sós palacsintatésztát kevert, majd pihenni hagyta fél óráig. Ezután egy nagy teflon serpenyőben elkezdte sütni a körülbelül 1 centi vastag palacsintát, először magasabb lángon, majd közepesen, amikor alkalmasnak látta a pillanatot, megfordította, majd a másik felét is aranybarnára sütötte. A sonkát egy leheletnyi olajon megpirította, majd rászórta a palacsintákra. Sajtot reszelt rá, majd mikróba tette. Itt megkérdeztem tőle, miért nem a grill alá tolja be, de azt mondta: fogd be, most én főzök vagy te, ezt mikróban kell, és kész... oké, gondoltam, ez most az ő bulija... Miután a sajt egy kicsit megolvadt, megkente tejföllel, és tálalta. Finom, és megehetetlen adag egy tányérnyi belőle. Alig várom a jövő szeptemberi ismétlést.
2 tojást, tejet, lisztet, sót, sonkát (mi még a spanyol hamon serranoból dolgozunk), sajtot (elmondása szerint kötelezően trapista kéne hozzá, de, na jó, most megteszi ez a flancos félig érlelt spanyol valami is...), tejfölt.
Két tojásból, lisztből és tejből sűrű, sós palacsintatésztát kevert, majd pihenni hagyta fél óráig. Ezután egy nagy teflon serpenyőben elkezdte sütni a körülbelül 1 centi vastag palacsintát, először magasabb lángon, majd közepesen, amikor alkalmasnak látta a pillanatot, megfordította, majd a másik felét is aranybarnára sütötte. A sonkát egy leheletnyi olajon megpirította, majd rászórta a palacsintákra. Sajtot reszelt rá, majd mikróba tette. Itt megkérdeztem tőle, miért nem a grill alá tolja be, de azt mondta: fogd be, most én főzök vagy te, ezt mikróban kell, és kész... oké, gondoltam, ez most az ő bulija... Miután a sajt egy kicsit megolvadt, megkente tejföllel, és tálalta. Finom, és megehetetlen adag egy tányérnyi belőle. Alig várom a jövő szeptemberi ismétlést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése